Magyar Nemzet, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-14 / 216. szám

Vasárnap, 1952. szeptember 14. _ Magértmzet_ A hídépítők és a „műszaki agytröszt" újabb nagy győzelme: PARTOT ÉRT A PETŐFI-HÍD A Duna piszkos-szürke hullámai felett két nap óta nyújtózva ível a budai partig a Petőfi-híd impozáns vasszerkezete. Csütörtökön még a vasgerendák labirintusában fúrók, szegecselők lebegtek szinte ég és föld, ég és víz között, a vágányoknál ívhegesztők dolgoztak. A híd utolsó, 36 méteres fődarabját még a parton szerelték, de ideát, a pesti oldalon a víz- és gázcsőszerelők már elérték a Duna közepét. A kedvezőtlen időjárás ellenére is teljes erővel folyt a híd szerelése, úgyhogy a tervet megelőzve, pénteken délután a Petőfihíd elérte a budai partot. Két év küzdelmeinek koronája — Nagy nap ez, kétéves küzdelmünk koronája — mondja Lébényi László, az állami építésvezetőség főmérnöke, a Petőfi-híd építésének legfőbb irányítója. — 1950. tavaszán indult meg a munka a MÁVAG műhelyeiben s egy évre rá kezdtünk csak hozzá a szereléshez. A főtartók 60 százalékát és az egész híd körülbelül kétötödét sikerült a régi hídroncsokból átmenteni, de még így is nagy nehézségeink voltak. Kevés volt a faanyag, késett a gyártás, a vasanyagot nem hengerelték le idejében. Mindez azonban nem szegte kedvünket, sőt annál nagyobb lendülettel láttunk hozzá a nehézségek legyűréséhez. A fahiány leküzdésére bevezettük a szabad szerelést, amivel elértük, hogy a régi híd teljes állványozásához felhasznált 4000 köbméter fa helyett mi csak 1600 köbmétert használtunk fel. — Sok bajunk volt a vízállással is — meséli tovább. — Amikor cölöpözni kellett, akkor magas vízállás volt, a vízalatti merevítésüket búvárok végezték, amikor pedig folyamatosan kellett emelni az úszódaruknak, mint most ősszel, akkorra beköszöntött az alacsony víz. Állványozóink azonban kitűnő munkát végeztek, rájuk mindig lehetett számítani. Az ő jó munkájukat dicséri az a tény is, hogy akkora teher Magyarországon még nem volt cölöpökön, mint a budai mederpütlés melletti faállványzaton: ezerhatszáz tonna vasanyag nyomta az ácsokatot. A hidászok igazi segítsége a két úszódaru. Soha nem volt velük baj. Húsz méter, magasra és 14 métert előre emelnek, a magas horoggal 50 tonnát, az alacsonnyal pedig százat. Volt olyan eset is, hogy egy 36 méter hosszú, 42 tonnás darabot egyszerre emeltünk le. Sokat segített a hajósok ügyessége is Az erős vízsodrás és a hullámzás ellenére, a hídelemeket kötelekkel mindig úgy »megfogták«, hogy a mozgó vízfelszínről is milliméter pontossággal tették le a hatalmas szerkezeteket rendeltetési helyükre. — Az új híd pontos mása a réginek? — Nem. A mai híd három méterrel szélesebb, nagyobb teherbírású és alacsonyabb, tehát kisebb az emelkedője, így a járművek felhajtása könnyebbé válik. Más természetű a pályaszerkezet is: könnyebb, vagyis kevesebb vasanyag ment bele, ugyanolyan szilárdság, tartósság mellett. Bár a híd régi tervei az ostrom alatt épségben megmaradtak, statikailag újból át kellett számítani az egész tervet. A tervező intézetben 20 statikus több mint egy éven keresztül végezte ezt a hatalmas munkát. A tudomány segítségre siet . A bonyolult számításokra jellemző, hogy olyan körülményeket is figyelembe kellett venni, mint például a hőmérsékletkülönbségeken alapuló hídmozgás. A híd nyári terhelt és téli terheletlen állapota között 10— 12 cm hosszkülönbség van, azonkívül télen a híd íve közel egy méterrel magasabb. Ez a 8500 tonna súly finomacálból készült, úgynevezett »sarukon« nyugszik, amelyek közül csak egy van rögzítve, a többi tulajdonképpen mozgó henger, mely a híd mozgását a pillér felé közömbösíti. A híd építése közben rengeteg probléma adódott, amelyek kisebb jelentőségűek voltak ugyütt, de amelyeket mégis meg kellett oldani, ezernyi egyébirányú elfoglaltságuk mellett. Ilyen volt például a Duna feletti átszintezés. Hihetetlenül nehéz volt a magassági pontokat áthozni a Dunán, miután a víz felett a fénysugarak elhajoltak. Időközben az is kiderült, hogy az országos háromszögelési pontok többsége az ostrom alatt elmozdult. Például a közraktár utcai sarokház 16 mm süllyedt. Oltay Károly, a Műegyetem professzora jött segítségünkre, aki a Budai Dohánygyár, a Műegyetem, a budai hídfő és a déli összekötő vasúti híd magassági pontjai segítségével pontosan meghatározta a híd vízszint feletti magasságát. Ez látszólag nem nagyon fontos adat, de mi igyekeztünk, hogy a terven lévő adatok az országos magassági adatokkal egyezzenek, mert például a Szobnál hajózó hajóskapitány, a vízállásból és a híd magassági kottájából számíthatja ki pontosan, hogy magas vízállásnál átfér-e hajójával a híd alatt. Amerikai történet A híd alján lévő szélrácsodról sokan nem is gondolják, hogy milyen fontos szerepük van a híd biztonságában. A Duna felett fújó örökös szél néha több száz tonna nyomással fekszik neki a hídnak, s ezt az irtózatos erejű oldalnyomást a szélrácsok hivatottak közömbösíteni. — Tíz évvel ezelőtt — említ egy példát Lébényi László — Amerikában a szélrácsoknak még nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. Egy hosszú fesz- távolságú, úgynevezett kábelhíd* a szélvihar hatásáraönrezgésbe jött*, mindig nagyobb és nagyobb kilengéseket végzett, majd órák múlva, az időközben megérkezett filmfelvevőgépek és fotóriporterek szemeláttára, nagy robajjal a mélységbe zuhant. Az eset óta a hidak tervezői már a szélviharok erejét is belevonják számításaikba s a mai hidak már úgy épülnek, hogy biztosan állnak pilléreken a legerősebb és legnagyobb sebességű széllökésekkel szemben is. Beszélgetés közben Benő János mérnök, Lébényi László legközvetlenebb munkatársa a hídra kalauzolja Ullrich Zoltánt, a közlekedésügyi minisztérium hadosztályának vezetőjét és Körmendy Lajos csoport vezető főmérnököt, ők négyen, valamint a MÁVAG építésvezetőségének tagjai: Perényi Miklós műszaki tanácsos, Bujdosó Géza és Csorba Gusztáv mérnökök alkotják a Petőfi-híd építésének »műszaki agytrösztjét«. Kiváló szaktudásuknak, munkaszeretetüknek és nem utolsó sorban ötletességüknek, műszaki fantáziájuknak köszönhető, hogy Budapestnek ez a nagy érdeklődéssel várt hídépítkezése, a tervek feszítettsége ellenére is pontosan, a határidők betartásával közeledik a végleges befejezéséhez. Szeptember 26-án a MÁVAG és a Hídépítő Vállalat dolgozói »házi« bokrétaünnepet tartanak. A hídépítkezések történetében ez annyit jelent, hogy ettől a naptól kezdve a daru lényeges hídalkatrészt nem emel, tehát minden a helyén van. Természetesen munka van még bőven, hiszen a Duna közepétől Buda felé a vasszerkezetek között még lelátni a hullámokra s a betonozás, aszfaltozás, különböző szakszerelések dandárja még csak ezután következik. De Lébényi László, a hídépítkezések kiváló szakértője már arra gondol, hogy a leszámolási munkák után máris új, még az eddigieknél is szebb feladat vár rá: az Erzsébet-híd megépítésének 1953-ra előírt előkészítő munkálatai. Adósságot törleszt az államnak a Szerszámgépgyár, amit kölcsönzött — tízszeresen kapta vissza Iparunk szíve a szerszámgépgyártás. Több megmunkálógép több szerszámot jelent, több szerszám jobb munkát az üzemekben, a bányákban, a földeken. Tudják ezt a Budapesti Szerszámgépgyár dolgozói is. A gyár az elmúlt évben élüzemmé küzdötte fel magát, de a második tervnegyed teljesítésében lemaradt. Ezt a csorbát eddig a harmadik tervnegyedben sem tudta kiköszörülni. A tervnegyed-lemaradás egyik okairól sikerült karikatúra beszél a faliújságon. »Én vagyok a csapágy, mindenki velem takarózik« — mondja a felirat A kép laposra préselt dolgozót ábrázol, akire hatalmas golyóscsapágy nehezedik. Másik karikatúrával is találkozunk: gépük mellett álldogáló munkásokat ábrázol. A felirat: »Minek siessünk, úgy sincs csapágy.* A főművezetőt megjavulta Boda Zoltán párttitkár új ember a Budapesti Szerszámgépgyárban. Azért került ide, hogy a pártszervezet irányításával is segítse a tervteljesítés ügyét, az üzem dolgozóinak becsületbeli kötelességét. Első dolga volt felszámolni azt a megalkuvó hangulatot, amely a tervlemaradást kizárólag a „csapágyhiány« számlájára írta. Nem volt könnyű dolga. A szerszámgépgyártás alapja a forgácsoló üzem folyamatos, jó munkája. Ennek a műhelyrészlegnek a főművezetője Libik Lajos volt az, aki nem arról beszélt, hogyan akarja leküzdeni, áthidalni a terv teljesítését gátló nehézségeket, hanem azon sopánkodott, hogy a terv teljesíthetetlen. Boda Zoltán párttitkár nagyra értékeli Libik főművezető szakmai tudását. Éppen ezért kísérelte meg, hogy a főművezető magatartásában megnyilvánuló szociáldemokrata maradványokat felszámolja. Libik Lajos először lemondással akart meghátrálni a nehézségek elől. Ma már megérti, mit kell tennie. Boda párttitkár jó munkát végzett, a forgácsolóműhely főművezetője új emberként fogott a feladatok megoldásához. Feladat pedig volt bőven Nagy hiányosságok mutatkoztak a forgácsolóüzem munkamegszervezése körül. A főleg átképzésekből álló, kezdő, alacsony százalékot teljesítő esztergályos-forgácsoló gárda számára kellett a munkaadagolást úgy megszervezni, hogy több ízben egymásután azonos munkafolyamatot végezhessenek. Az ismert, begyakorolt munka természetesen jobban megy és a teljesítmény emelésével jár. Mi történt? A gyár legkiválóbb 13 sztahanovista esztergályosa, Libik Lajos sztahanovista főművezetővel az élen jelentkezett önkéntes munkamódszerátadásra. Zombori István művezető, Mauthner Róbert esztergályos, Göbölyös Pál esztergályos és a többiek valamennyien sztahanovista szinten dolgoznak. Segítségükkel a forgácsolóüzem átképzésből lett szakmunkásai is szép eredményeket érnek el: Foss Ferenc, Mauthner Róbert egyik munkamódszerátvevője, a héten már elérte a 140 százalékot. Kezdeményeznek a műszakiak A gyár új főmérnöke, Zátonyi Ferenc, régi szerszámgépes. Egész nap járja a műhelyeket, segíti a műszaki értelmiség, a fizikai dolgozók munkáját egyaránt. Most éppen a szereldében találjuk meg. Nagy dologra vállalkoztak a szereide dolgozói, hogy a tervnegyed végére ne mutogathassanak rájuk, mint a forgácsolóműhelyekre: miattuk maradtunk le! Az eddigi havi programmot kerek 85 százalékkal felemelték! Szeptember havában csaknem kétszer annyi nagyesztergapadot ad a Budapesti Szerszámgépgyár a népgazdaságnak, mint eddig. — Mert év végére teljesíteni és ha megy, túlteljesíteni akarjuk a tervet — mondja Zátonyi főmérnök. — Hogyan oldotta meg az üzem a golyóscsapágyhiányt? — A golyóscsapágyhiány a belső szervezési hibák mellett lemaradásunk egyik fő oka volt. Azért beszélek múlt dobén, mert ma már van magyar golyóscsapágy-gyártás! Hét hazai gyártmányú csapágyat kaptunk mi is, ezeket már beépítettük. A próbajáralások jó eredménynyel végződtek, remény van arra, hogy a csapágyhiány nem akadályozza a jövőben telteljesítésünket. Műszaki dolgozóink alkotó kezdeményezése a csapágyhiánynál is megmutatkozott. Ludmann László technikus, a gyártmányszerkesztés vezetője újítást dolgozott ki, Jónás István technikus segítségével. Tíz gépbe golyóscsapágy helyett maguk szerkesztette csúszócsapágyat szereltünk. A műszaki vélemény és a próbamunkák azt bizonyítják, hogy igen nagyjelentőségű újításról van szó. Magyar golyóscsapágyat készítünk A palaszürkére festett, fényesre csiszolt, pompás nagyesztergagépre mutat. — Ebben is ilyen csúszócsapágy van. Nem érhetik el az imperialisták azt a vágyukat,hogy ebben az országban minél kevesebb megmunkálógép szaladjon! Magyar golyóscsapágyat készítünk, dolgozóink újításokat hoznak létre. És még több megmunkálógépet gyárt, még több szerszámot! Hogy minden kézbe jusson szerszám, hogy hamarább jussunk el a szocializmushoz ... A szerelőműhely hatalmas, világos csarnoka korszerű fény-elővilágítással nemrégiben épült. Az üzem területén most is több helyen folyik az építkezés. Az öntöde új darut ás darupályát kapott, most készült el egy új raktárépület. Az átszervezett forgácsolóműhelyben, Mauthner Róbert sztahanovista ifjúmunkásnál megállunk. Vörösbetűs tábla hirdeti gépén, hogy ötéves tervét április 29-én befejezte. Tervkönyvecskéje azt is elárulja, ma már 1956. januárjában jár... Teltarcú, vidám fiatalember. Két hete nősült, a gyár egyik műszaki rajzolónőjét vette el. — Hogy az újításaim rajzait a családban készíthesse el a műszaki rajzoló — mondja élcelődve. Pontosan húsz újítása van eddig, jórészüket a szovjet szakirodalom tanulmányozásával érte el. — Az év végére nem lesz »lemaradt üzem« a Szerszámgépgyár. Becsületbeli ügyünk ez — mondta. — Már csak azért sem lehetünk, mert folyton csak kapunk, kapunk... Kimutat a tágas ablakon. — Nézze csak ... Építenek ott is, itt is, mindenütt. Lebontják azt a régi ócska faépületei, új öntvénytisztító lesz a helyén. Amott meg az új adagoló épületi irodahelyiséget kapunk, korszerű asztalosüzemet, a tanműhelyt is újjáépítik. Ebben az esztendőben közel 5 milliót költ a mi gyárunkra a nép állama. Megkérdeztem a napokban a sorsolási tanácsadótól— nem egyszer hozta már nekem az örömhírt: »Mauthner elvtárs, megint nyerték —, hogy mennyi Második Békekölcsönt is jegyeztünk ebben az üzemben? Pontosan megmondták: 446.150 forintot. Ebben benne van az én 3000 forintom is... Elgondoltkoztam ezen. Egyetlen év alatt egyedül ez a gyár pontosan a tízszeresét kapta■ annak, mint amit kölcsönképpen adott a nép államának. Ebben nincs benne sem a sok galyatetői, lillafüredi, tátrai üdülés, sem a továbbtanulási lehetőség, ami ugyancsak százezrekre rúg.. . „Adósnak érzem magam“... Villámgyorsan ég a kezében a munka, nemhiába a gyorsforgácsolás első helyezettje, a szakma legjobbja. — Elgondolkozik az ember itt, a gép mellett. Sok minden eszébe jut jó is, rossz is. A keserves gyerekkor. Aztán a szép új lakás, ahol esténként, amíg olvasgatunk vagy tanulunk az asszonnyal, s halkan szól a rádió. A jövő képe, amikor belőlem majd mérnök lesz... Ezért is adósnak érzem magam ... Ezért érezzük mi, mindannyian, hogy szégyen a lemaradás, súlyos hiba. És ezért fogjuk a szégyent még ebben az esztendőben lemosni . . Fehér Rózsa REGGELTŐL ESTIG A MARTONVÁSÁRI TANÁCSHÁZÁN A gyerekek még csak most indultak az iskolába, vidám lármájuktól hangos az utca, de a tanácsháza előtt, a síírtslombú vadgesztenyefák alatt már négyen-öten is várakoznak. Fél nyolc múlt, a nyitott ablakon keresztül kihallattszik a telefon csengetése. A begyűjtési nyilvántartóban hét óra óta folyik a munka, olyan ez az időszak most, mint nyáron, amikor cséplőgépek zúgtak a határban és terhes szekerek sorakoztak egymás mögött a telt búzás zsákokkal a Földművesszövetkezet raktára előtt. A győztes nagy nyári csatának most itt olvasható az eredménye a tanácsháza falára függesztett táblán. Martonvásár 105,8 százalékra teljesítette gabonabeadását, a takarmánybeadást pedig 160 százalékra. Áfája ma írtak feldőlt, nagy betűkkel, hogy a tarlóhántást 70 százalékra, másodvetést 55 százalékra végezték el a község dolgozóparasztjai. Most a napraforgómagot szállítják a szekerek és egy héten belül a kukoricatörés is megkezdődik az egész határban. Ma reggel már két szekérrel hoztak be a gábormajori dűlőből és a hét végén a »Szabadság«-tözés is megkezdi a törést. AZ EMBEREK MEGMOZDULNAK a kapu előtt, megérkezett az elnök, Szklenák Jánosré. Már az utcán intézkedik, az egyik várakozót a begyűjtési nyilvántartóhoz küldi, ott majd elintézik az ügyét. Id. Kiss György a krumplibeadás miatt panaszkodik. Termett elég szépen, de kicsik a gumók, nem akarják átvenni a szövetkezetben. Mit csináljon? Egyszerű a megoldás. Rozsot ad be helyette! Gondoktól felhozott arca kisimul. Ezt eddig nem is tudta. Hát akkor nincs itt semmi hiba. Már megy is, kerékpárra pattan és vidáman tapossa a pedált. Megérkezik Kuli Sándorné, a begyűjtési bizottság elnöke. Minden nap benéz egy-két órára a tanácsházára. Utána Hegedűs Lajos tanácstag nyitja be az ajtót a tanácselnök szobájába. A vetőszántás iránt érdeklődik. Járt kint a határban és látta, hogy reggel Bencsik Ferenc tanácstag is megkezdte a szántást. Sietni kell vele, jó most a föld, porhanyós és puha az esők után. Jöhet a ■rossz idő, aztán meg itt a kukoricatörés. De még a verseny miatt is jó, ha iparkodnak. Kajászóval vannak párosversenyben és eddig még sikerült megtartaniok a vezetést. Nagy érdeme van ebben a termelőcsoportnak is, mert ott már 80 százalékig végeztek a tarlóhántással és teljesen befejezték a másodvetést. — Mi van az öreg Puruhauserrel? — szól közbe érdeklődve Kuli Sándorné. — Még a tarlóhántást se kezdte meg a kulák, nemhogy a másodvetést. Megtettük ellene a feljelentést. Nem akar dolgozni, szabotálja a munkát és a beadást. Majd úgy jár, mint Csizmarek. Csizmarek János kulák úgy akarta megkárosítani a nép államát, hogy az aratás után éjszaka áthordja a búzakereszteket a fia földjére. A cséplésnél azonban feltűnt, hogy milyen kevés gabonája termett. A fiának pedig az átlagnál jóval több lett a termése. Amikor felelősségre vonták, bevallotta, hogy így akart kibújni a beadási kötelezettség alól. MEGSZÓLAL A TELEFON. A gépállomásról keresik az elnököt Ismét megszólal a telefon. Felvidul az elnök, Szklenák Jánosné arca. — Jó, jó — mondja. •— Azonnal intézkedem. — Hegedűs elvtárs! — fordul a tanácstag felé. — Tíz kocsi kell sürgősen. A vasútállomásról telefonáltak, megérkezett a minőségi vetőmag. Ezerszáz holdra. Nyomban be kell hordani. Aztán doboltassuk ki még ma, hogy akinek szüksége van rá, jelentkezzen. Az idén csak minőségi vetőmagot vetünk a határban. Mindenki kaphat cserébe. Nyomban gondoskodjanak a beszállításról és a tárolásról. A magtárak rendben vannak? NINCS ITT EGY PERC NYUGALOM. Folyton jönnek. Egy asszony lakbizonylatért jött, egy másik azt akarja igazoltatni, hogy a fia a családfenntartó. Az iskola még egy tantermet kér. Tizenegy osztály van és csak öt tanterem. Délelőtt, délután folyik a tanítás, felváltva, egy osztálynak azonban nincs tanterme. Hogyan lehetne megoldani? Az Úttörőházat most nem használják, ott van két nagy terem. Három nap alatt rendbe lehetne hozatni. A tanácselnök már nyúl is a telefon után. Közben bekukkant a szobába Galambos Lajos, a begyűjtési nyilvántartó vezetője. Valamit meg akar beszélni, de nincs most arra idő, hívják vissza, nyolcan is állnak az íróasztala előtt. — Szeretném levágni a hízómat — mondja Jankovics Vince 8 holdas dolgozóparaszt. — Azért jöttem. — Én is — jelentkezik Fodor Károly 12 holdas dolgozó. Galambos megnézi a nyilvántartót és kiadja az engedélyt. Mindketten vághatnak, mert teljesítették beadásukat. — Én meg őrletni szeretnék, ha lehetne. Elvinném a lisztet a piacra. Úgy is megyek Pestre — szól át a többiek vállán Varga Márton 10 holdas dolgozó, majd hozzáteszi: mindennek eleget tettem. Nézze csak. Galambos megnézi és bólint. Lehet őrletni, viheti a lisztet a szabadpiacra. Példásan teljesítette Varga Márton a beadását. Utána még hárman kérnek őrlési engedélyt, pedig ezek nem is azért jöttek. De ahogy meghallották, hát gyorsan kiszámították magukban, hogy milyen jól járnak a liszttel. Mosolyognak is a bajuszuk alatt. Érdemes volt teljesíteni a beadást. Most itt a haszna, lám, erre azelőtt nem is gondoltak. ESTELEDIK MÁR, de még egyre nyitik az ajtó. A folyosón is állnak. A dobos már végigpergette a dobot a község utcáin, a szövetkezetből telefonáltak, hogy a vetőmagcsere is megindult. Este fél nyolc van. Ilyenkor küldi át a szövetkezet a begyűjtött gabonamennyiségről a jelentést. Előkerül az asztalfiókból a beadási napló, abba könyvelik a vételi jegyeket Onnan a nyilvántartóba is bevezetik, aztán minden vételi jegy külön borítékba kerül. Nyáron néha reggel három óráig is eltartott ez a munka. A kocsik már elindultak a határba, de a tanácsháza ablakán még mindig lámpafény szűrődött ki. Olyan ez a világító ablak most is, mint egy éberen figyelő szem: őrzi a dolgozók érdekeit és harcol minden szem gabonáért Illés Sándor . MÁSODIK BÉKEKÖLCSÖN I. nyeremény sorsolása A ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLÁN Szept. 18-án (. u. 3 órakor ünnepélyes megnyitó és sorsolás. Szept. 19-én d. u. 5 órától sorsolás, szabad belépés ! Szept. 20-án d. u. 3 órától sorsolás, szabad belépés ! Szept. 21-én d. e. 10 órától sorsolás, szabad belépés !