Magyar Nemzet, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-01 / 205. szám
Csütörtök, 1955. szeptember 1. ___________________________________illagjartaze!...... .................................................................l 1930. SZEPTEMBER 1. Tőt A HUSZONÖT ESZTENDEJE, 1930. szeptember 1-én, a Horthy-korszak sötétjében, a világgazdasági válság tombolása közepette, egy nagyszerű, harcos napon át kommunista jelszavaktól zengett Budapest. A magyar főváros proletárjai, akik 1890-ben az első május elsején először mutatták meg erejüket, akik 1912 május 23-án avéres csütörtököm, szembeszálltak az osztályelnyomással, akik az egész dolgozó magyar nép élén haladtak a magyar történelem oly dicső szakaszában, a Magyar Tanácsköztársaság hősi napjaiban — ma huszonöt éve birtokukba vették a budapesti utcát. Az éhség és az elnyomás, a fasiszta terror és a munkásárulók ellen emelte öklét Budapest munkássága, a nép országa, a mai Magyarország, a munkások és parasztok hatalma felé mutatott 1930. szeptember elseje nagyerejű vörös tüntetése.A harcot, a nagy tüntetést, büszkén vallják magukénak a mai országépítők, a magyar kommunisták. 1930. szeptember elseje történelmi bizonyítéka annak, hogy a Horthykorszak minden terrorja sem tudta elnyomni a Kommunisták Magyarországi Pártja hatalmas tömegbefolyását, a kommunista eszmék tömegmegmozgató hatását s nem utolsósorban az egyszer már kivívott győztes munkáshatalom, a Magyar Kommün minden munkásszívben lobogó lánggal égő emlékét. A munkásosztály nagy pártja alakulásának harmincadik évfordulóján mondotta Rákosi Mátyás: -Hiába volt az üldözés, a börtönök, a statárium, hiába küldtek sorainkba provokátorokat. A Magyar Kommunista Pártot nem tudták megtörni, vagy kiirtani. Mindig új és új erők jöttek a kidőltek helyébe s a kommunista párt mindenütt elevenen és cselekvően jelentkezett ott, ahol a magyar dolgozó nép vagy a nemzetközi haladás érdekei ezt megkövetelték.« A kommunisták jól LÁTTÁK, hogy mit akarnak elérni 1930. szeptember 1-én a peyerista szocdem-boncok, akik hosszú töprengés után elhatározták, hogy az elégedetlen és harcra kész munkásság haragját és elkeseredését, a burzsoáziától kapott megbízás szerint, baloldali frázisokkal takargatva opportunizmusukat, „békés, tüntető sétát" hirdetnek. Peyeréknek az volt a szándékuk, hogy a munkástömegeket az egykori Andrássy út járdáin a Városligetbe vezetik, s ott majd békésen szétoszlanak a munkanélküliek, az éhbérért dolgozók, a bedóval megnyomorítottak, a budapesti munkások, akik mély keserűséggel néztek a közelgő tél elé. 1930 szeptemberében teljes erővel dúlt már Magyarországon is a kapitalista világot megrázó világgazdasági válság. Kétszázezernél több munkanélküli volt a körülbelül hétszázezer főnyi ipari munkásságból és a magyar falu hárommillió koldusa közül százezer s százezer család élt évente ISO—200 pengős jövedelemből. A budapesti nagyüzemek előtt napról napra nőtt a munka nélkül egyelgők száma; az egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyár, a Hofherr, egy év alatt 2000-ről 300-ra csökkentette a munkáslétszámot. A kommunisták vezették a harcot az éhezés és nyomorúság ellen. A párt szervezte meg a szakmákban a munkanélküliek bizottságait, a párt vezetésével alakult meg az Országos Munkanélküli Egységbizottság. A párt , szemben a szociáldemokrata mesterkedésekkel a legszorosabb egységet hirdette a még dolgozó és a már munkanélküli munkások között. A kommunisták azt követelték, hogy a kapitalisták viseljék a kapitalizmus válságának terheit, munkanélküli segélyt, lakbérhaladékot követeltek a munkanélküliek számára és fennen hirdették a párt jelszavát: "Fizessenek a kapitalisták? Peyer éstársasága — híven a magyar burzsoáziához és Horthy fasiszta államgépezetéhez fűződő régi, paktumokkal megpecsételt kapcsolataihoz — először engedélyt kért a felvonulás és egy nagygyűlés megtartására. Az engedélyt először megkapták. A Horthy rendőrség, amikor felfigyelt a szeptemberi tüntetést megelőző nagyszabású készülődésre, észrevette, hogy a szociáldemokrata vezetőik mögött fenyegetően morajlik fel a kisemmizett, nyomorgó százezrek haragja, megrettent.Hitelt lehet adni annak, hogy a szociáldemokrata pártnak nincs szándékában törni, rombolni, zúzni ... — de — más kérdés: féken tudja-e most is tartani felhajtott tömegeit. — írta valamelyik reszkető rendőrtiszt a belügyminiszternek szóló jelentésben. A gyűlést és a felvonulást betiltották. A szociáldemokrata vezetők azonban már nem tudták megakadályozni a dolgozó és a munkanélküli munkások közös fellépését — úgy döntöttek tehát, hogy megkísérlikbékésen vezetniszeptember elsejét Peyer Károly külön felhívta a szocdem bizalmiak figyelmét: -Mindenesetre ez elvtársak tegyenek lehetetlenné minden olyan gyanús megmozdulást, amely azt a célt kívánja szolgálni, hogy a tüntetés a kommunistáknak ad helyet propaganda célra- A munkásáruló szociáldemokrata vezetők nem tehettek mást, mint hogy beleegyezzenek az akaratuk ellenére harcos megmozdulásnak ígérkező felvonulás megtartásába. Egyik vezetőjük bevallotta: -Bármit határozott volna a várt vezetőség, a munkások maguktól is az utcára mentek volna.* SZEPTEMBER ELSEJE hajnalán rendőrök ezrei, a vidékről sietve Budapestre hozott csendőrosztagok, az összes budapesti katonai egység készenlétben állt. Gépfegyveres páncélautók, megerősített kordonok álltak az utakon, amelyek Csepel, Újpest, Óbuda, Pesterzsébet, Kispestt munkásnegyedei felől vezettek be a Városba. Kora reggel sok tízezer munkás indult el az Andrássy út, a Hősök tere felé. A kommunista ifjúmunkások a KMP harci felhívását osztották szét. Az ezer meg ezer kis vörös papírlap a párt üzenetét hozta Budapest munkásainak: -Változtassátok át a szeptember 1-i felvonulást hangos, harcos tüntetéssé!- Lovasrendőrök attakja, gyalogos rendőrök rohama próbálta megállítani a Városliget felé zúduló áradatot. A rendőrrohamra kőzápor felelt, a szitkozódó Horthypribékeik szavára ezrek erőteljes kiáltása: -Munkát, kenyeret!-, -Éljen a proletárdiktatúra!", -Le a kormánnyal!-, -Le a munkásárulókkal!- Felzúgott a munkások ajkán egyegy harci dal s aztán a Körút és az Andrássy út sarkán méltóságteljesen, ünnepélyesen szállt az egyre nagyobb tömeg fölött az Internacionálé. -Ez a harc lesz a végső .. .A megrettent szociáldemokrata vezérek, Peyer, Garami, és mások, autóikon száguldoztak a felvonulás útvonalán és Andréka főkapitányhelyettest kérték: lépjen fela munkások közé befurakodott kommunistákkal szemben. A VÁROSLIGETBE KIÉRT TÖMEG már értesült a szociáldemokrata vezetők újabb gyalázatos tettéről; látták, hogy a kávéház berendezéséből épített barrikádot, amelyet a rohamozni készülő csendőrök és rendőrök ellen épített a munkástömeg, Peyer Károly is bontogatni kezdi. A munkásáruló itt megkapta, amit megérdemelt: a szocdem rendezőgárdisták alig tudták kimenteni a haragos munkások kezéből Horthy házi szociáldemokratáját. Az Iparcsarnok hídjánál dördült el az első sortűz is: egy csendőrtiszt vezényelt, halottak, sebesültek hevertek a Városliget kövein. A fegyvertelen munkásokat leverte a szuronnyal, puskával, páncélautóval és gépfegyverrel felszerelt túlerő. De munkások tízezrei értették meg a budapesti utcán, hogy miféle politika hívei akapitalizmus betegségeit gyógyítani akarószociáldemokrata vezetők, munkások újabb tízezrei tanulták meg, hogy a kapitalizmus elleni harcban csak egy vezetője lehet a munkásosztálynak: a kommunisták pártja. Hogy reszkettek a vérbefojtott tüntetés után is a burzsoázia emberei, a munkásárulók! A klérus folyóirata, aMagvait, Kultúra ezt írta: az ifjúmunkások tovább sodródnak azon az úton, amelyen Lenin árnyéka integet feléjük. Egy délutáni napilap, szépít ember A felszabadulás óta elítélt tíz év egyik legérdekesebb és legjelentősebb falfestménye kerül most egy sztálinvárosi épületre: a Szitália Vasmű Igazgatóság palotájának homlokzatára, Domanovszky Endre Kossuth-díjas festőművészt, a freskó alkotóját jól ismerik a sztálinvárosiaik. Évek óta látogatja a várost, több tanulmányt készített a Vasmű munkásairól — ezeknek alapján festette meg az V. Magyar Képzőművészeti Kiállításon díjat nyert képét, az Olvasztárokat. — Egyetlen baj van a készülő freskóval — sajnálkozik a művész —, csakhogy azon már nem lehet segíteni. Az, hogy négy nagy oszlop zavarja a képet. Valóban. Érthetetlen a tervezői agy. Az épület homlokzatán valamifajta képzőművészeti alkotás számára üresen hagytak egy mélyen fekvő falrészt a bejárat fölött. De eléje, elszórva, négy tartóoszlopot tettek, amelyek erősen zavarják a látást. — Ember legyen a talpán, aki olyan nagyméretű kompozíciót készít ide, amely az oszlopok mögül is érvényesül. Amikor megláttam a tervrajzot, megijedtem. Hiszen ide lehetetlenség festeni. De jobban megnéztem és találtam módot a megoldásra. Természetesen csak falfestmény érvényesülhet kellőképpen. Úgy kell beosztani a kompozíciót, hogy az oszlopokkal eltakart részekre lehetőleg kevés figura jusson. A főalakokat oda helyeztem, ahol semmi sem zavarja a szemet. Még egy legyűrni való akadály volt: a színhatás. A freskót ugyanis földszintről, az országútról nézik , s ha nem elég erőteljesek a színei, az oszlopok fehérsége elveszi előle a tekintetet. Munkásokat és parasztokat ábrázol a majdnem teljes falhosszúságban végignyúló kép. A két főalak: parasztasszony és kohász. Az asszony cipőt ad át a munkaruhás kohásznak. Jobboldali mező látszik. Néhány asszony a fáról szedett friss gyümölcsöt gyűjti kosarakba, mellettük egy lányalak. Ennek a részletnek legjobban sikerült figurája ez a lány. Majdnem főalaknyi erősséggel uralkodik a képen s minden figyelmet magára gyűjt. A kenyérátadás ünnepélyes pillanatát mindkét oldalról többen figyelik. A parasztasszony mögött néhány nő és egy férfi áll még, szőlőfürtökkel a kezükben. A két csoport közötti kapcsolatot egy kosara fölé hajló asszony adja meg. A kép baloldali része a kohászokat ábrázolja , hármat, amint kenyeret átvevő társuk mögött állnak, a többieket a kemencénél, munka közben. Ezen az utolsó részen dolgozik most Domanovszky Endre. — A freskófestés sokszázéves technikája szerint csinálom — mondja — majdnem olyan módszerrel, ahogy az olasz mesterek festették képeiket... Először megfelelő kötőanyagok segítségével a falrészt tesszük alkalmassá arra, hogy megragadjon rajta a freskóvakolat. Itt vékony dróthálót feszítettünk a kép alá, mert a fal nem téglából készült. A freskóvakolat mintegy három-négy centiméter vastag. — Csak pontos tanulmányok után lehet itt dolgozni, mert a vakolat csak frissen fogadja magába a festéket. Mindig felrakjuk a napi adag falrészt, aztán festünk — földfestékkel, Vasoxiddal. Módosítani, abbahagyni nem lehet, mert a fal közben megszárad. A freskófestés tehát nagy koncentrálást követel a művésztől... Végighúzza kezét az elkészült darabon: — Három hónap múlva szárad meg teljesen. Akkorra a képet hártyavékony mészkristály vonja be és csillogó lesz a felülete. Akár mindennap le lehet mosni ... És egészen addig ép marad, ameddig az épület áll. Még nincs készen a kép, nem lehet róla kialakult véleményünk. Domanovszky szerette volna augusztus 20-ra befejezni, de hiányzó anyagok miatt, kissé eltolódott a határidő, s csak néhány hét múlva kerül sor a gyár homlokára kerülő freskó leleplezésére. T. I. elseje tanulságait mérlegelve megjegyezte:Budapest utcáin a múltnak, a ma°var proletárdiktatúrának a kísértete jelent meg.- A szocdem-írnokok egyenesen arról írtak, hogya rendőrségnek kötelessége lett volna a szociálpolitikai követelések érdekében tüntető munkásságot megvédelmezni... a rendzavarok ellen. Arendzavarok alatt a szoedemik a munkásosztály jogaiért folyó harcot vezető kommunistákat értették s nem mulasztották el napilapjaikban és folyóirataikban nem egyszer név szerint denunciálni,Moszkva bérenceinek nevezni azokat a kommunistákat, akiknek harci fellépése, bátorsága és szervezőkészsége segített abékés sétából- nagyszerű harci tetté változtatod 1930 szeptember elsejét. ly/TA, HUSZONÖT ÉVVEL a harcos szeptember elseje után büszkén mondhatja el a magyar munkásosztály, hogy 1930 szeptember elseje nemcsaka múltnak... kísérteté, azaz 1919 dicső napjainak fellobogó nagy emléke, hanem mai harcaink, országépítő nagy munkánk felé mutató erőpróbája is volt a magyar munkásosztálynak. FRESKÓ A GYÁRKAPU HOMLOKÁN A negyedszázados találkozó A Magyar Munkásmozgalmi Intézet tegnap emlékeztető találkozót rendezett az 1930. szeptember 1-i nagy tüntetés 25. évfordulóján. Délután 5 óra körül, bár a találkozó csak 6 órára volt hirdetve, már népes csoportok beszélgettek a folyosói. Mintegy 100—120-an jöttek el a tüntetés kommunista vezetői közül a találkozóra. Egykor üldözött munkások, s a nép ügyéért harcoló értelmiségiek, a 25 év előtti nagy tüntetés hősei. 16 éves voltam... Nem is kell nagyon emlékezetükben lapozgatniok, hogy 1930. szeptemberének első napját idézzék. — Mintha ma történt volna, úgy él bennem minden, minden egyes arcra emlékezem, akivel a nagy tömegben találkoztam. Visszhangoznak a kiáltásaik: Munkát, kenyeret ne a munkasérulókkal! — Akkor még csak 16 éves voltam — így mondja Erdélyi Györgyné, az Élelmiszercsomagoló Vállalat dolgozója a KIMSZ egykori tagja. A Szabóműhelyben dolgoztam, a Wesselényi utcában. A tüntetés előtti napokban kaptuk a párttól az utasítást, hogy hangos, harcos tüntetéssé kell változtatnunk a szeptember 1-i tüntetést. Ne engedjük, hogy az békés, néma felvonulás maradjon, mint ahogy azt a munkásáruló szociáldemokraták eltervezték. Töprengtem, miként szabadulhatnék el a műhelyből Kapóra jött, hogy főnököm egy ruháért küldött el, de nekem eszer hágában sem volt érte menni. Az Almássy tér felé vettem utamat, ott beszéltük meg a találkozót az elvtársakkal. Mikorra odaértem, már hatalmas tömeg gyűlt össze s megindult a Csengery utcán, a Király utcán. Felhangzottak a kiáltások: »Munkát, kenyeret!...* A Fasorban megállítottuk a villamost: éljen a proletárdiktatúra, le a kormánynyal! — kiáltottuk és, sok száz, sok ezer munkás ajkáról hangzottak fel a párt jelszavai. Szociáldemokrata vezetők jelentek meg közöttünk, csitítottak bennünket és azt tanácsolták, menjünk a ligetbe az emelvényhez. Ott beszélhetünk. Kővel hajigálták meg őket. Mit is mondhattunk volna el a Városligetben az emelvénynél, amelyet rendőrgyűrű vett körül. Nem mentünk az emelvényhez. A párt jelszavait kiáltottuk: Le a munkás árulókkal. A kommunisták felvilágosították a tüntető munkásokat, hogy a Horthy-rendszer talpnyalói saját biztos pozícióikat féltik a munkanélküliek tömegétől A tömeg nem hallgatott az árulókra. A rendőrök attakjára kőzáporral válaszoltunk. Minket sikerült kinyomniok az Aréna útról. Felbuktam én is az utcán, egy elvtársba kapaszkodva jutottam be az egyik házba sebesülten. De a tüntetés tartott tovább... Egyszerűen, magáitól értetődően meséli el Erdélyi Györgyné a magyar munkásmozgalom történetének egy darabját s benne az ő részét szerényein, mindig többesszámban, ... Hősök tere. Rendőrattak ... Peyer ... Kőzápor .. .Munkát, kenyeret!" A díszteremben a kisasztalok körül folyó beszélgetések egy-egy foszlánya az 1930-as időiket, a szeptember 1-i tüntetés hangulatát idézi. És a párt Réti László, a Munkásmozgalmi Intézet igazgatója rövid üdvözlő beszédben emlékeztette a régi harcosokat a szeptemberi napokra. Rostás István a tüntetés operatív bizottságának tagja, most a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, a tüntetést kirobbantó válságról beszél, a nagy munkanélküliségről, a200 pengő fix vágyálmáról s arról, hogyan szervezte meg a párt a munkanélküli akciót, hogyan húzta keresztül a munkásáruló szociáldemokraták árulását. Az illegális kommunista párt hatalmas erőket mozgósított a tüntetés előkészítésére. Az üzemekben, a munkanélküliek között akcióbizottságokat hoztak létre, a munkásság legális szervezeteiben harcra lelkesítették a baloldali szociáldemokratákat és a szimpatizánsokat. A párt operatív bizottságot alakított a tüntetés megszervezésére, s a beépített rendőrügynökök aknamunkája ellenére is illegális nyomdáiban rövid három nap alatt 32 000 röplapot adott ki az előkészületek során, s ötvenezer röplapot készített a felvonulásra. A kommunisták tudatos előkészítő munkája eredményezte, hogy az 1930. szeptember 1-i tüntetés a szociáldemokraták által javasolt békés séta helyett a magyar munkásosztály hatalmas harci akciója lett. Hiába prédikált a Weingruber előtti emelvényről Peyer, hogy »széledjenek szét*. Ököllel válaszoltak a tüntetők. Hiába mondta Kiár Zoltán, »csak menjenek szépen haza a többi most már a mi holgunk, demokratáké* — felborították kocsiját. A tüntetés megmutatta, hogy él a párt, befolyással bír a tömegekre, s ha jól politizál, harcra tud mozgósítani. Fodor Gyula, a Pénzügyminisztérium Nyugdíjcsoportjának vezetője építőipari munkás volt a tüntetés idején. Eljött ő is és arról beszél, hogy meg kell ismertetni a mai fiatalsággal, milyen nyomorúságban élt a 30-as években a Horthy-korszakban a magyar munkásosztály. Amikor a MÉMOSZ-ban még azért is verekedni kellett, hogy a 36 Sipőcz-leves helyett 100-ra kapjanak jegyet. „Bravó Budapest !” Földes Pál, a tüntetés operatív bizottságának tagja, a Csepeli Posztógyár mérnöke volt akkor, most a Textilipari Kutatóintézet Kossuth-díjas igazgatója. Azokat a harcokat idézi, amelyeket a párt legjobbjai a szociáldemokraták ellen folytattak. A jelszavak: "Éljen a Szovjetunió, éljen a szocialista forradalom", amelyek a tömegben felröppentek, hírül adták, hogy él, dolgozik a párt. A nagy tüntetést megelőző gödi, csepel-királyerdei, kamaraerdei agitációk, találkozók elevenednek meg Sollner József szavai nyomán. Réti László és Kara Anna, aki most az Egészségügyi Minisztériumban főosztályvezető, azt mondja el, hogyan fogadták a fogházban sínylődök a tüntetés hírét, hogyan kezdtek éhségsztrájkba a kommunisták. S a tüntetés nagy visszhangra talált külföldön is. Erre emlékezik Szüdi György költő. Elmondja, hogy Franciaországban egy kisvárosban dolgozott bányában. Az 1930. szeptember 1-ét követő napon a Francia Kommunista Párt helyi lapja az első oldalán ezzel a címmel jelent meg: »Bravó Budapest« A francia bányákban dolgozó magyar munkások nagyot nőttek társaik szemében. »Ringy-rongy göncünk cafatos ...« — hangzik fel az egykori dal Gereblyés László költő ajkán . Lukács Imre is a tüntetésről írt versét olvassa fel. Horváth Ferenc érdemes művész József Attila, Madarász Emil, Benjámin László verseiből ad elő. A költők szavai visszhangosan , zengenek az épületben. De a Munkásmozgalmi Intézet termeiben az egyszerű szavak is fényt kapnak, mert a dicsőséges harcok emlékét idézik az egykori királyi Kúria házában, ahol valaha felettük ítélkeztek. cr.: 'rr,-..T,r rrssrrjia Bács megelőzte Szolnok megyét a gabona-begyűjtési versenyben Az alkotmány ünnepe tiszteletére indított begyűjtési verseny tíz nap múlva zárul. Ezekben a napokban országszerte fokozódik a verseny lendülete. Bács megye a gabonabegyűjtésben megelőzte Szolnok megyét, viszont az utolsó helyen áll az állat- és állati termékek begyűjtésében. Győr megye az első az állatbegyűjtésben, de a gabonabegyűjtésben csak a tizenegyedik. Ez a begyűjtési mankó egyenetlenségére vall. Pedig a verseny szabályzata értelmében pénzjutalom csak azokat a megyéket, járásokat és helységeket illeti, amelyek a begyűjtés minden ágában elérték a meghatározott szintet. A legutóbbi értékelés szerint a gabonabegyűjtésben: 1. Bács, 2. Szolnok, 3. Békés, 4. Pest megye, utolsók: Vas, Baranya, Zala és Borsod. Az állat és állati termékek begyűjtésében: 1. Győr, 2. Somogy, 3. Zala, 4. Komárom, utolsók: Fejér, Hajdú, Szabolcs és Bács megye. Nagygyűlés az 1930. szeptemberi tüntetés 25. évfordulóján A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága és a Magyar Munkásmozgalmi Intézet 1955. szeptember 1-én fél 6 órakor a Sportcsarnokban nagygyűlést tart az 1930. szeptember 1-i tüntetés 25. évfordulóján. A nagygyűlés előadója, Friss István, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. A nagygyűlésen közreműködik Horváth Ferenc, a Madách Színház tagja és a Fővárosi Ének- és Táncegyüttes énekkara (volt Vándor-kórus).* A Kossuth-rádió a kiadott műsortól eltérően 20.10-kor helyszíni közvetítést ad a Sportcsarnokból a szeptember 1-i nagy munkástüntetés 25. évfordulója alkalmából rendezett nagygyűlésről. (MTI) Hétezer jelentkező a József Attila Szabadegyetemre A József Attila Szabadegyetem ősszel induló ellőadásai iránt rendkívül nagy az érdeklődés: augusztus 30-án jegyezték fel a hétezredik jelentkező nevét. Az elsőéves hallgatók elsősorban a művészettörténet iránt érdeklődnek. A második évfolyam hallgatói közül sokan, jelentkeznek az atomfizikai előadásokra. Az egyetem előadásai október 3-án kezdődnek, a beiratkozások határidejét szeptember 17-ig meghosszabbították. Az érdeklődők a Múzeum utca 7. számú egyetemi titkárságon jelentkezhetnek délután 4 és 8 óra között.