Magyar Nemzet, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-14 / 11. szám
• Magyar pnzer ^ “ 9 Jf ***** ti A HAZAFIAS RONT LAPJA Reálbér, reáljövedelem Hadd állítsunk egymás mellé három kijelentést. Az elsőt még a múlt év végén egy közgazdasági lapban, olvastuk. "A létszám túlságosan gyors növekedése együtt járt a szakmai összetétel bizonyos hígulásával is, és azt eredményezte, hogy a reáljövedelem növekedése lényegesen túlhaladta a reálbérek növekedését. A másodikat Kádár János újévi nyilatkozatából idézzük:Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok és feszültségek csökkentése, másrészről — különösen a nagy családú és alacsony keresetű dolgozók esetében —, a szükséges áremelkedésekből adódó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más, távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozók előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljövedelem helyett inkább az összegszerűen, minden dolgozónál kimutatható reálbér növekedjen.* A harmadik voltaképpen a sokszor, sokféleképpen hallható vélekedések, megjegyzések meglehetősen felszínes, összesűrítése egyetlen olyanforma állítássá, hogy elsősorban az számít, ami a borítékban van. Látni való, hogy — ha másmás megközelítésből, összefüggésben és igénnyel is, de — mindhárom kijelentés a mostanában gyakran emlegetett, egymás mellé vagy éppen egymással szembeállított reálbérnek és reáljövedelemnek a problémáját érinti. A téma tagadhatatlanul aktuális, annál is inkább, mert a mindennapi szóhasználatban a két fogalom többnyire elég vitathatóan bukkan fel, nem is szólva a régebbi keletű szakmai ■vitáról, amely értelmezésük finomságai körül kavarog. Hozzátesszük, hogy e cikknek nem feladata az általában egy dolgozóra számított átlagos reálbér és egy főre értett átlagos reáljövedelem összetételének közgazdaságilag szabatos elemzése. Itt elégségesnek látszik annak megismétlése, hogy míg a reálbér csupán a munkabérnek létfenntartási eszközökben — különböző javakban és szolgáltatásokban — kifejezett értéke, addig a reáljövedelem a puszta béren túlmenően a rendszeresen vagy esetlegesen élvezett minden egyéb jövedelemnek és juttatásnak — családi pótlék, segély, prémium, jutalom, nyugdíj stb. — szintén tényleges vásárlóerőre átszámított mennyisége. Ismételjük, nem vállalkozunk e közgazdasági fogalmak pontosan árnyalt meghatározására, csupán érdekes és fontos, mindenki által tapasztalható, párhuzamos vagy ellentétes hatásaik fölemlítésére, amelyekről gyakorta beszélünk, anélkül, hogy a reálbér és a reáljövedelem egyáltalán szóba kerülne. Valójában már jó egy esztendővel ezelőtt, amikor a korábbiaknál határozottabban került napirendre a termelés intenzívebb jellegű fejlesztése , és mérséklődött a még több és még több dolgozó munkába állítására irányuló sok éves törekvés —, már akkor felvetődött a kérdés, miként befolyásolja majd ez egyrészt a reálbérek, másrészt a reáljövedelmek alakulását. Mert bármennyire is vonzó a gondolat, és nyújt ténylegesen több lehetőséget az ösztönzésre — hogy miközben a létszámot a korábbiaknál jóval mérsékeltebben növeljük, a jövedelem az eddiginél nagyobb mértékben a személy szerint kifizetett bérekből, fizetésekből származzék —, a megvalósítás csak igen óvatosan, fokozatosan képzelhető?). Egyszerűen azért, mert a bankátköv táogileses megélhetése manapság igen szorosan és nagymértékben az egy főre jutó reáljövedelemtől függ, tehát egyrészt a béreken kívüli juttatásoktól, másrészt attól, hogy a családból hányan dolgoznak, és húznak jövedelmet. Mégis, ennek messzemenő figyelembevétele mellett sem feledkezhetünk meg a dolgozó létszám és a termelékenység összefüggéseiről. Problémáink, amelyek a nemzeti jövedelem mérsékeltebb növekedésében is kifejeződnek, egyáltalán nem függetlenek a termelékenység jelenlegi színvonalától, amely javuló tendenciája ellenére sem kielégítő. Márpedig a szigorúbb létszámgazdálkodás jótékonyan hat a termelékenységre, ez már gyakorlatilag is beigazolódott Ha viszont lassabban növekszik a létszám, akkor lassúbb ütemben fejlődik a reáljövedelem is. Ám, ha tartottabb a létszám — akár egyetlen munkahely viszonylatában is —, akkor javul a dolgozók szakmai színvonala, összetétele, erősödik a munkafegyelem, tehát gyorsabban emelkedik a munka termelékenysége, és — társadalmi méretekben is — lehetségessé válik a munkaidő-alap, ha úgy tetszik, a munkaidő optimális kihasználása. Mindez annál is inkább reális feltételezés, mert a népgazdaságnak csaknem valamennyi területén vannak kisebb-nagyobb munkaerőtartalékaink, amelyeknek észszerű felhasználása 1965-ben még csak megkezdődött. A létszámgazdálkodással kapcsolatos adminisztratív intézkedések csupán megindították ezt a folyamatot, de kifejleszteni ezt csak az anyagi érdekeltség érvényesítésével, adott esetben rugalmasabb reálbérpolitikával, azaz a reálbérek célszerű növelésével lehet. Felvetődik azonban a kérdés, elméletileg és esetenként gyakorlatilag is, ha rigorózusabban ügyelünk a létszámra, megtörténhet, mint ahogy meg is történik, hogy egyik-másik tovább nem tanuló fiatal vagy feleség, aki dolgozni szeretne, huzamosabb ideig nem talál magának munkát, fi foglalkoztatottság, a reáljövedelem alakulása szempontjából ez tagadhatatlanul negatív jelenség, nem is szólva a gondokról, amelyeket egy-egy családnak okozhat Mégis, a másik oldalról kell először megközelíteni a problémát. A termelés oldaláról. A hatékony, a gazdaságos foglalkoztatás oldaláról, amely a munkába állásnak rendkívül fontos feltétele. Nemcsak a közgazdasági, hanem szociális feltétele is, olyan követelménye, amely erősen kihat az életszínvonal alakulására. .Anélkül ugyanis, hogy végigvezetnénk a következtetést, gondoljuk csak el, milyen nemzeti jövedelem származik abból, ha a munkába álló ember nem végezhet elegendő hasznos munkát, és még az összteljesítményt is lerontja. Mondani sem kell, hogy mégsem mondhatunk le, mint ahogy nem is mondunk le a teljes foglalkoztatottság fontos célkitűzéséről. És ha igaz az, hogy ezt is a célszerű, hasznot hajtó termelés oldaláról kell megközelíteni, akkor csak egyetlen válasz lehetséges: többet kell célszerűen és hasznot hajtóan termelni. Más szóval: több olyan korszerű, jó minőségű, gazdaságos, itthon és a külföldi piacokonkeresett, versenyképes ipari, mezőgazdasági és szellemi terméket, amely joggal nyújt több munkalehetőséget, mert hiszen bizonyíthatóan hasznot hoz. Tudományos, kutató- és tervezőintézeteinknek, üzemi gyártmányfejlesztő és technológiai irodáinknak, a külkereskedelmi vállalatoknak és a belkereskedelenknek is, alighanem ezen érdemes a legtöbbet tűnődniük a munkaprogram összeállításakor. Kétségtelenül nagy fontosságú az igyekezet, amely nemcsak abszolút mértékében növelné, hanem arányaiban, megoszlásában és megjelenési formájában is szorosabban a mai kívánalmakhoz hangolná, és ezzel ösztönzőbbé is tenné a családok jövedelmét és az egyes ember személyes keresetét. Más szóval a reáljövedelmet és a reálbért. Kétség télen, hogy már ma is lehetséges egyet és mást tenni a kívánatosabb arányok érvényesítése, tehát a reáljövedelem viszonylag mérsékeltebb és a reálbér eddiginél fokozottabb növelése érdekében. És kétségtelen, hogy távolabbi összefüggésükben — amint Kádár János is hangsúlyozta — ezt a célt is szolgálják a nagy vonalakban már ismert, küszöbönálló ár- és bérintézkedések. (Mert, talán mondani sem kell, hogy a reálbért, de a reáljövedelmet is, az árszínvonallal is lehet szabályozni, annak tudomásulvételével, hogy az árak mozgásának hatása társadalmilag kevésbé határolhatókörül, mint az adott rétegek bérének, fizetésének növelése. Csak az a lényeges, hogy a névleges bérek növekedésének indexe hosszabb távra fölülmúlja az árak változásának mértékét. Egyszóval, bizonyos szűk keretek között, ma is célszerűbbé, ösztönzőbbé, alkalmasint a szocialista bérezés elvéhez méltóan igazságosabbá lehet tenni a nemzeti jövedelem elosztásra szánt részének — a felosztását. De bármenynyire magától értetődő is, újra csak azt kell mondani: kizárólagazt lehet elosztani — rosszabbul vagy jobban —, ami van. És az az igazság, hogy nekünk többre volna szükségünk, mint amennyink van. Többre! És bár az elosztás, adott esetben a reáljövedelem és a reálbér arányai kétségtelenül visszahatnak a termelés jövedelmezőségére, tehát az összjövedelemre is, ne kezdjünk tyúktojás-vitát. Elsősorban termelni, teremteni kell, többet és főleg jobbat, közben pedig tanakodjunk, hogyan osszuk el a többet és jobbat — minél célszerűbben. ■Balog János Maurer román miniszterelnök látogatása Budapesten A külpolitikai helyzet A SZOVJET DIPLOMÁCIA aktivitásának fokozódásáról tanúskodnak a világ legkülönbözőbb részeiből érkező hírügynökségi jelentések. Koszigin miniszterelnök indiai tartózkodását felhasználta arra, hogy az ugyancsak Sasztri temetésére érkezett Humphrey amerikai alelnökkel találkozzék. A részletesebb hírek arról számoltak be, hogy az eszmecsere csaknem két óra hosszat tartott és középpontjában főként a vietnami problémák álltak. Ulian Bátorban Brezsnyev hivatalosan is megkezdte a tárgyalásokat a mongol vezetőkkel — ahogy a kiadott közlemény említette — nemzetközi problémákról, valamint a kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről. Végül különös érdeklődésre tarthat számot, hogy a VDK-ban járt, Selepin vezette szovjet küldöttség befejezte küldetését, elutazott Hanoiból, s megszakította útját Pekingben. Ezzel kapcsolatban részletes ismertetésre érdemes Pirityi Sándornak, az MTI moszkvai tudósítójának kommentárja. A tudósító felhívja a figyelmet, hogy a moszkvai sajtó a Selepin-delegációta Szovjetunió küldöttségei elnevezéssel illette, s politikai fontosságot tulajdonítottak annak, hogy nem kívántak sem pártküldöttségről, sem kormányküldöttségről, sem pedig párt- és kormányküldöttségről beszélni. Ezt azzal magyarázzák, hogy a küldöttség elnevezése Pekingben, ne korlátozza a tárgyalások témáját és ne befolyásolja a tárgyalások szintjét sem. Minden bizonnyal a hanoi témák kerülnek majd első helyre Pekingben is, de nem tartják kizártnak — fűzte hozzá az MTI moszkvai tudósítója —, hogy a Selepin vezette szovjet küldöttség a kínai fővárosban olyan általánosabb problémákat is felvet, mint a Szovjetunió és Kína, az SZKP és a KKP viszonya, tekintettel a szovjet pártnak márciusban esedékes XXIII. kongresszuséra. Moszkvában emlékeztetnek rá, hogy tavaly a Koszigin vezette szovjet küldöttség sem tartotta feleslegesnek koreai és vietnami látogatása után megszakítani útját a kínai fővárosban. Szovjet részről már régebben beszüntették a nyílt vitát, de a moszkvai vezetők és a szovjet lapok az utóbbi hónapokban kénytelenek voltak emlékeztetni rá, hogy ezt a gesztust nem viszonozták hasonlóképpen. Amellett, hogy a szovjet diplomácia év eleji akcióiban rendkívül nagy szerep jutott Ázsiának, a szovjet közvélemény figyelme a tegnapi bejelentés alapján mindinkább ráirányul Nyugat-Európára is. Arról a hírről van szó, hogy de Gaulle francia elnök még az idén felkeresi Moszkvát. Híreink között részletesen ismertetjük a látogatás francia visszhangját, amely csaknem egyöntetűen igen pozitívnak mondható. A már idézett moszkvai MTI-tudósítás a de Gaulle-látogatás kapcsán arra mutat rá, hogy a szovjet vezetők egyelőre tartózkodnak nyugat-európai utazásoktól, s ezeket majd csak akkor találják időszerűnek, ha a nyugati államférfiak moszkvai tárgyalásai kielégítő eredményeket hoznak. Azt is hangoztatják a szovjet fővárosiban, hogy noha Wilsonnal — aki februárban tesz eleget Koszigin meghívásának , és de Gaulle-lal elsősorban európai problémákról és főként a biztonsági vonatkozásokról óhajtanak tárgyalni, a nyugat-európai magas rangú vendégek álláspontjában igyekeznek megkeresni azokat a Washingtontól kisebb-nagyobb mértékben eltérő mozzanatokat is, amelyek előbbre segíthetik a délkelet-ázsiai konfliktus megoldását. A román miniszterelnök budapesti eszmecseréi Kállai Gyulának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának meghívására január 10—13. között baráti látogatást tett hazánkban Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Román Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagja. Magyarországi tartózkodásakor Ion Gheorghe Maurer ismerkedett fővárosunk nevezetességeivel, megtekintette a lágymányosi lakótelepet, részt vett az Állami Operaház szerda esti előadásán. Január 11-én Kállai Gyula vacsorát adott Ion Gheorghe Maurer tiszteletére, amelyen jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal és Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagjai, Péter János külügyminiszter, Vince József, hazánk bukaresti nagykövete és Mihail Rosianu, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének budapesti tartózkodása alkalmából ebédet adott Mihail Rosianu nagykövet. A találkozókon a magyar államférfiak elvtársi, kötetlen eszmecserét folytattak Ion Gheorghe Maurerrel a nemzetközi helyzet és a két szomszédos szocialista ország időszerű kérdéseiről. A véle ménycserék szívélyes, baráti légkörben folytak le. Ion Gheorghe Maurer csütörtökön elutazott hazánkból, Varsóból jelenti az MTI. A magyar—lengyel gazdasági együttműködési bizottság 6. ülésszakára csütörtökön magyar kormányküldöttség érkezett Varsóba, Apró Antalnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével. A magyar küldöttséget a paromán vendégünket a nyugati pályaudvaron Kállai Gyula, Fehér Lajos, Péter János és Vince József búcsúztattalyaudvaron Piotr Jaroszewicz miniszterelnök-helyettes, Stefan Jedrychowski, a tervhivatal elnöke, továbbá más lengyel vezető személyiségek fogadták. A bizottság 6. ülésszakának tanácskozásai pénteken kezdődnek. Apró Antal vezetésével magyar kormányküldöttség Varsóban Koszigin indiai tárgyalásai Megbeszélések az amerikai alelnökkel és az indiai kormányfővel Új-Delhiben csütörtökön intenzív diplomáciai tevékenység folyt: a Sasztri temetésének alkalmából az indiai fővárosba érkezett külföldi vezetők felhasználták az alkalmat arra, hogy az indiai kormányférfiakkal és egymással tárgyaljanak.Humphrey amerikai alelnök Bush külügyminiszter társaságában felkereste szállásán Koszigin szovjet miniszterelnököt A találkozó, amelyen részt vett Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes, valamint a két ország indiai nagykövete is, egy és háromnegyed óra hosszat tartott. A megbeszélések tartalmáról hivatalos tájékoztatást nem adtak ki, a nyugati hírügynökségek azonban úgy értesültek, hogy a találkozón szó esett a taskenti nyilatkozatról, valamint a vietnami helyzetről is. Előzően Humphrey amerikai alelnök félórás látogatást tett Nanda indiai miniszterelnöknél. Humphrey a látogatás után kijelentette, hogy az indiai kormányfővel a béke problémáit vitatta meg, s hozzáfűzte: "Reméljük, hogy a taskenti szellem győzedelmeskedni fog." Koszigin szovjet miniszterelnök csaknem egyórás megbeszélést folytatott Nandával. A megbeszélésen a nyugati hírügynökségek értesülése szerint a nemzetközi helyzetről, egyebek között Vietnam problémájáról, továbbá a szovjetindiai kapcsolatokról volt szó. Koszigin csütörtökön találkozott Indira Gandhi indiai tájékoztatásügyi miniszterrel. A két politikum szívélyes, baráti megbeszélést folytatott. Koszigin Delhiben csütörtökön este fogadta Louis Joxe-ot, aki de Gaulle elnök különmegbízottjakért vett részt Sasztri indiai miniszterelnök temetésén. A két államférfi baráti hangú megbeszélést folytatott Naka Funada, aki a japán kormányt képviselte a gyászszertartáson, csütörtökön látogatást tett Koszigin miniszterelnöknél és megbeszélést folytatott vele. Csütörtökön gyászszertartás volt Delhiben, a Jumna folyó partján, azon a helyen, ahol szerdán az elhunyt Sasztri indiai miniszterelnök holttestét elhamvasztották. Sasztri négy fia — Zakir Huszszein áléinak, több miniszter és mintegy ötezer ember jelenlétében — rézumokba gyűjtötte az elhunyt államférfi hamvait, majd az urnákat Sasztri rezidenciájára szállították, ahol az indiaiak tíz napon keresztül búcsút vehetnek a volt miniszterelnök földi maradványaitól. Ezután Sasztri hamvait az indiai folyókba szórják. Humphrey amerikai alelnök csütörtökön repülőgépen Új- Delhiből hazaindult Washingtonba. Sasztri utódlásáról tanácskoznak az indiai politikaivezetők Pakisztáni szóvivő Taskent jelentőségéről Szélsőséges tüntetések Lahoréban Új Delhiből jelenti az AFP, a Reuter és az AP. Új Delhiben szerdán folytatódtak az indiai vezetők tanácskozásai Sasztri utódlásáról. A megbeszéléseken részt vesznek a kormányzó Nemzeti Kongresszus Párt vezetői, az ismertebb parlamenti képviselők, India 16 államának főminiszterei. A párt szóvivőjének közlése szerint a tanácskozások szorosan vett tárgya nem az utód kijelölése, hanem inkább annak a módnak a meghatározása, ahogy a kijelölés megtörténik. El kell dönteni, hogy a párt parlamenti csoportja vezetőjének tisztségét tanácskozások útján, vagy a párton belüli szavazással töl