Magyar Nemzet, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

• Magyar pnzer ^ “ 9 Jf ***** ti A HAZAFIAS R­ONT LAPJA Reálbér, reáljövedelem Hadd állítsunk egymás mel­lé három kijelentést. Az elsőt még a múlt év végén egy köz­­gazdasági lapban, olvastuk. "A létszám túlságosa­n gyors növekedése együtt járt a szak­mai összetétel bizonyos hígu­­lásával is, és azt eredményez­te, hogy a reáljövedelem nö­vekedése lényegesen túlhalad­ta a reálbérek növekedését­. A másodikat Kádár János újévi nyilatkozatából idézzük:­­Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok és fe­szültségek csökkentése, más­részről — különösen a nagy családú és alacsony keresetű dolgozók esetében —, a szük­séges áremelkedésekből adódó terhek legalább részbeni el­lensúlyozása. De van más, távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthe­tünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozók előtt sok­szor nem is ismert, ezért ne­hezen érzékelhető reáljövede­lem helyett inkább az összeg­szerűen, minden dolgozónál kimutatható reálbér növeked­jen.* A harmadik voltakép­pen a sokszor, sokféleképpen hallható vélekedések, meg­jegyzések meglehetősen fel­színes, összesűrítése egyetlen olyanforma állítássá, hogy­ elsősorban az számít, ami a borítékban van. Látni való, hogy — ha más­­más megközelítésből, össze­függésben és igénnyel is, de — mindhárom kijelentés a mostanában gyakran emlege­tett, egymás mellé vagy éppen egymással szembeállított reál­bérnek és reáljövedelemnek a problémáját érinti. A téma ta­gadhatatlanul aktuális, annál is inkább, mert a mindennapi szóhasználatban a két foga­lom többnyire elég vitatha­tóan bukkan fel, nem is szól­va a régebbi keletű szakmai ■vitáról, amely értelmezésük finomságai körül kavarog. Hozzátesszük, hogy e cikk­nek nem feladata az általában egy dolgozóra számított átla­gos reálbér és egy főre értett átlagos reáljövedelem összeté­telének közgazdaságilag szaba­tos elemzése. Itt elégségesnek látszik annak megismétlése, hogy míg a reálbér csupán a munkabérnek létfenntartási eszközökben — különböző ja­vakban és szolgáltatásokban — kifejezett értéke, addig a reál­­jövedelem a puszta béren túl­menően a rendszeresen vagy esetlegesen élvezett minden egyéb jövedelemnek és jutta­tásnak — családi pótlék, se­gély, prémium, jutalom, nyug­díj stb. — szintén tényleges vásárlóerőre átszámított mennyisége. Ismételjük, nem vállalkozunk e közgazdasági fogalmak pontosan árnyalt meghatározására, csupán ér­dekes és fontos, mindenki ál­tal tapasztalható, párhuzamos vagy ellentétes hatásaik föl­­említésére, amelyekről gya­korta beszélünk, anélkül, hogy a reálbér és a reáljövedelem egyáltalán szóba kerülne. Valójában már jó egy esz­tendővel ezelőtt, amikor a ko­rábbiaknál határozottabban került napirendre a termelés intenzívebb jellegű fejlesztése , és mérséklődött a még több és még több dolgozó munká­ba állítására irányuló sok éves törekvés —, már akkor felve­tődött a kérdés, miként be­folyásolja majd ez egyrészt a reálbérek, másrészt a reáljö­vedelmek alakulását. Mert bármennyire is vonzó a gon­dolat, és nyújt ténylegesen több lehetőséget az ösztön­zésre —­ hogy miközben a létszámot a korábbiaknál jó­val mérsékeltebben növeljük, a jövedelem az eddiginél na­gyobb mértékben a személy szerint kifizetett bérekből, fi­zetésekből származzék —, a megvalósítás csak igen óvato­san, fokozatosan képzelhető­­?). Egyszerűen azért, mert a bankátkö­v táogileses megélhe­tése manapság igen szorosan és nagymértékben az egy főre jutó reáljövedelemtől függ, tehát egyrészt a béreken kí­vüli juttatásoktól, másrészt attól, hogy a családból há­nyan dolgoznak, és húznak jö­vedelmet. Mégis, ennek messzemenő figyelembevétele mellett sem feledkezhetünk meg a dolgozó létszám és a termelékenység összefüggéseiről. Problémáink, amelyek a nemzeti jövedelem mérsékeltebb növekedésében is kifejeződnek, egyáltalán nem függetlenek a termelé­kenység jelenlegi színvonalá­tól, amely javuló tendenciája ellenére sem kielégítő. Már­pedig a szigorúbb létszámgaz­dálkodás jótékonyan hat a termelékenységre, ez már gya­korlatilag is beigazolódott Ha viszont lassabban növekszik a létszám, akkor lassúbb ütem­ben fejlődik a reáljövedelem is. Ám, ha tartottabb a létszám — akár egyetlen munkahely viszonylatában is —, akkor javul a dolgozók szakmai színvonala, összeté­tele, erősödik a munkafegye­lem, tehát gyorsabban emel­kedik a munka termelékeny­sége, és — társadalmi mére­tekben is — lehetségessé vá­lik a munkaidő-alap, ha úgy tetszik, a munkaidő optimális kihasználása.­ Mindez annál is inkább reális feltételezés, mert a népgazdaságnak csaknem valamennyi területén vannak kisebb-nagyobb munkaerő­­tartalékaink, amelyeknek ész­szerű felhasználása 1965-ben még csak megkezdődött. A létszámgazdálkodással kapcso­latos adminisztratív intézke­dések csupán megindították ezt a folyamatot, de kifejlesz­teni ezt csak az anyagi érde­keltség érvényesítésével, adott esetben rugalmasabb reálbér­­politikával, azaz a reálbérek célszerű növelésével lehet. Felvetődik azonban a kér­dés, elméletileg és esetenként gyakorlatilag is, ha rigorózu­­sabban ügyelünk a létszámra, megtörténhet, mint ahogy meg is történik, hogy egyik-másik tovább nem tanuló fia­tal vagy feleség, aki dolgozni szeret­ne, huzamosabb ideig nem ta­lál magának munkát, fi fog­lalkoztatottság, a reáljövede­lem alakulása szempontjából ez tagadhatatlanul negatív je­lenség, nem is szólva a gon­dokról, amelyeket egy-egy csa­ládnak okozhat Mégis, a má­sik oldalról kell először meg­közelíteni a problémát. A ter­melés oldaláról. A hatékony, a gazdaságos foglalkoztatás ol­daláról, amely a munkába ál­lásnak rendkívül fontos fel­tétele. Nemcsak a közgazdasá­gi­, hanem szociális feltétele is, olyan követelménye, amely erősen kihat a­z életszínvonal alakulására. .Anélkül ugyanis, hogy végigvezetnénk a követ­keztetést, gondoljuk csak el, milyen nemzeti jövedelem származik abból, ha a munká­ba álló ember nem végezhet elegendő hasznos munkát, és még az összteljesítményt is lerontja. Mondani sem kell, hogy mégsem mondhatunk le, mint ahogy nem is mondunk le a teljes foglalkoztatottság fon­tos célkitűzéséről. És ha igaz az, hogy ezt is a célszerű, hasznot hajtó termelés olda­láról kell megközelíteni, ak­kor csak egyetlen válasz le­hetséges: többet kell célsze­rűen és hasznot hajtóan ter­melni. Más szóval: több olyan korszerű, jó minőségű, gazda­ságos, itthon és a külföldi piacokon­­keresett, versenyké­pes ipari, mezőgazdasági és szellemi terméket, amely jog­gal nyújt több munkalehető­séget, mert hiszen bizonyít­hatóan hasznot hoz. Tudomá­nyos, kutató- és tervezőintéze­teinknek, üzemi gyártmány­­fejlesztő és technológiai iro­dáinknak, a külkereskedelmi vállalatoknak és a belkeres­­kedelenknek is, alighanem ezen érdemes a legtöbbet tű­nődniük a munkaprogram összeállításakor. Kétségtelenül nagy fontos­ságú az igyekezet, amely nemcsak abszolút mértékében növelné, hanem arányaiban, megoszlásában és megjelenési formájában is szorosabban a mai kívánalmakhoz hangolná, és ezzel ösztönzőbbé is tenné a családok jövedelmét és az egyes ember személyes kere­setét. Más szóval a reáljöve­delmet és a reálbért. Kétség télen, hogy már ma is lehet­séges egyet és mást tenni a kívánatosabb arányok érvé­nyesítése, tehát a­ reáljövede­lem viszonylag mérsékeltebb és a reálbér eddiginél foko­zottabb növelése érdekében. És kétségtelen, hogy távolabbi összefüggésükben — amint Kádár János is hangsúlyozta — ezt a célt is szolgálják a nagy vonalakban már ismert, küszöbönálló ár- és bérintéz­kedések. (Mert, talán monda­ni sem kell, hogy a reálbért, de a reáljövedelmet is, az ár­színvonallal is lehet szabá­lyozni, annak tudomásulvé­telével, hogy az árak mozgá­sának hatása társadalmilag kevésbé határolható­­körül, mint az adott rétegek béré­nek, fizetésének növelése. Csak az a lényeges, hogy a névleges bérek növekedésé­nek indexe hosszabb távra fö­lülmúlja az árak változásá­nak mértékét.­ Egyszóval, bizonyos szűk keretek között, ma is célsze­rűbbé, ösztönzőbbé, alkalma­sint a szocialista bérezés el­véhez méltóan igazságosabbá lehet tenni a nemzeti jövede­lem elosztásra szánt részének — a felosztását. De bármeny­nyire magától értetődő is, újra csak azt kell mondani: kizárólag­­azt lehet­ elosztani — rosszabbul vagy jobban —, ami van. És az az igazság, hogy nekünk többre volna szükségünk, mint amennyink van. Többre! És bár az elosz­tás, adott esetben a reáljöve­delem és a reálbér arányai kétségtelenül visszahatnak a termelés jövedelmezőségére, tehát az összjövedelemre is, ne kezdjünk tyúk­tojás-vitát. El­sősorban termelni, teremteni kell, többet és főleg jobbat, közben pedig tanakodjunk, hogyan osszuk el a többet és jobbat — minél célszerűbben. ■Balog János Maurer román miniszterelnök látogatása Budapesten A külpolitikai helyzet A SZOVJET DIPLOMÁCIA aktivitásának fokozódásáról tanúskodnak a világ legkülönbözőbb részeiből érkező hírügy­nökségi jelentések. Koszigin miniszterelnök indiai tartózkodá­sát felhasználta arra, hogy az ugyancsak Sasztri temetésére érkezett Humphrey amerikai alelnökkel találkozzék. A rész­letesebb hírek arról számoltak be, hogy az eszmecsere csak­nem két óra hosszat tartott és középpontjában főként a viet­nami problémák álltak. Ulian­ Bátorban Brezsnyev hivatalosan is megkezdte a tárgyalásokat a mongol vezetőkkel — ahogy a kiadott közlemény említette — nemzetközi problémákról, valamint a kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről. Vé­gül különös érdeklődésre tarthat számot, hogy a VDK-ban járt, Selepin vezette szovjet küldöttség befejezte küldetését, eluta­zott Hanoiból, s megszakította útját Pekingben. Ezzel kapcsolatban részletes ismertetésre érdemes Pirityi Sándornak, az MTI moszkvai tudósítójának kommentárja. A tudósító felhívja a figyelmet, hogy a moszkvai sajtó a Selepin-delegációt­­a­ Szovjetunió küldöttségei elnevezéssel il­lette, s politikai fontosságot tulajdonítottak annak, hogy nem kívántak sem pártküldöttségről, sem kormányküldöttségről, sem pedig párt- és kormányküldöttségről beszélni. Ezt azzal magyarázzák, hogy a küldöttség elnevezése Pekingben, ne kor­látozza a tárgyalások témáját és ne befolyásolja a tárgyalások szintjét sem. Minden bizonnyal a hanoi témák kerülnek majd első helyre Pekingben is, de nem tartják kizártnak — fűzte hozzá az MTI moszkvai tudósítója —, hogy a Selepin vezette szovjet küldöttség a kínai fővárosban olyan általánosabb prob­lémákat is felvet, mint a Szovjetunió és Kína, az SZKP és a KKP viszonya, tekintettel a szovjet pártnak márciusban esedé­kes XXIII. kongresszuséra. Moszkvában emlékeztetnek rá, hogy tavaly a Koszigin vezette szovjet küldöttség sem tartotta feleslegesnek koreai és vietnami látogatása után megszakítani útját a kínai fővárosban. Szovjet részről már régebben beszün­tették a nyílt vitát, de a moszkvai vezetők és a szovjet lapok az utóbbi hónapokban kénytelenek voltak emlékeztetni rá, hogy ezt a gesztust nem viszonozták hasonlóképpen. Amellett, hogy a s­zovjet diplomácia év eleji akcióiban rendkívül nagy szerep jutott Ázsiának, a s­zovjet közvélemény figyelme a tegnapi bejelentés alapján mindinkább ráirányul Nyugat-Európára is. Arról a hírről van szó, hogy de Gaulle francia elnök még az idén felkeresi Moszkvát. Híreink között részletesen ismertetjük a látogatás francia visszhangját, amely csaknem egyöntetűen igen pozitívnak mondható. A már idé­zett moszkvai MTI-tudósítás a de Gaulle-látogatás kapcsán arra mutat rá, hogy a szovjet vezetők egyelőre tartózkodnak nyugat-európai utazásoktól, s ezeket majd csak akkor találják időszerűnek, ha a nyugati államférfiak moszkvai tárgyalásai kielégítő eredményeket hoznak. Az­t is hangoztatják a szovjet fővárosiban, hogy noha Wilsonnal — aki februárban tesz ele­get Koszi­gin meghívásának , és de Gaulle-lal elsősorban európai problémákról és főként a biztonsági vonatkozásokról óhajtanak tárgyalni, a nyugat-európai magas rangú vendégek álláspontjában igyekeznek megkeresni azokat a Washington­tól kisebb-nagyobb mértékben eltérő mozzanatokat is, amelyek előbbre segíthetik a délkelet-ázsiai konfliktus megoldását. A román miniszterelnök budapesti eszmecseréi Kállai Gyulának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának meghívására január 10—13. között baráti látogatást tett hazánkban Ion Gheorghe Mau­rer, a Román Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának elnöke, a Román Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagja. Magyarországi tartózkodása­kor Ion Gheorghe Maurer is­merkedett fővárosunk neveze­tességeivel, megtekintette a lágymányosi lakótelepet, részt vett az Állami Operaház szer­da esti előadásán. Január 11-én Kállai Gyula vacsorát adott Ion Gheorghe Maurer tiszteletére, amelyen jelen volt Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal és Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagjai, Péter János külügymi­niszter, Vince József, hazánk bukaresti nagykövete és Mi­hail Rosianu, a Román Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövete. A Román Szocia­lista Köztársaság Miniszterta­nácsa elnökének budapesti tar­tózkodása alkalmából ebédet adott Mihail Rosianu nagy­követ. A találkozókon a magyar ál­lamférfiak elvtársi, kötetlen eszmecserét folytattak Ion Gheorghe Maurerrel a nem­zetközi helyzet és a két szom­szédos szocialista ország idő­szerű kérdéseiről. A véle­ ménycserék szívélyes, baráti légkörben folytak le. Ion Gheorghe Maurer csü­törtökön elutazott hazánkból, Varsóból jelenti az MTI. A magyar—lengyel gazdasági együttműködési bizottság 6. ülésszakára csütörtökön ma­gyar kormányküldöttség érke­zett Varsóba, Apró Antalnak, a Minisztertanács elnökhelyet­tesének vezetésével. A magyar küldöttséget a pa­román vendégünket a nyu­gati pályaudvaron Kállai Gyu­la, Fehér Lajos, Péter János és Vince József búcsúztatta­­lyaudvaron Piotr Jaroszewicz miniszterelnök-helyettes, Ste­­fan Jedrychowski, a tervhiva­tal elnöke, továbbá más len­gyel vezető személyiségek fo­gadták. A bizottság 6. ülésszakának tanácskozásai pénteken kez­dődnek. Apró Antal vezetésével magyar kormányküldöttség Varsóban Koszigin indiai tárgyalásai Megbeszélések az amerikai alelnökkel és az indiai kormányfővel Új-Delhiben csütörtökön in­tenzív diplomáciai tevékeny­ség folyt: a Sasztri temetésé­nek alkalmából az indiai fő­városba érkezett külföldi ve­zetők felhasználták az alkal­mat arra, hogy az indiai kor­mányférfiakkal és egymással tárgyaljanak.­Humphrey amerikai alelnök Bush külügyminiszter társasá­gában felkereste szállásán Koszigin szovjet miniszterel­nököt A találkozó, amelyen részt vett Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes, va­lamint a két ország indiai nagykövete is, egy és három­negyed óra hosszat tartott. A megbeszélések tartalmáról hi­vatalos tájékoztatást nem ad­tak ki, a nyugati hírügynök­ségek azonban úgy értesültek, hogy a találkozón szó esett a taskenti nyilatkozatról, va­lamint a vietnami helyzetről is. Előzően Humphrey ameri­kai alelnök félórás látogatást tett Nanda indiai miniszter­elnöknél. Humphrey a látoga­tás után kijelentette, hogy az indiai kormányfővel a béke problémáit vitatta meg, s hoz­záfűzte: "Reméljük, hogy a taskenti szellem győzedelmes­kedni fog." Koszigin szovjet miniszter­elnök csaknem egyórás meg­beszélést folytatott Nandával. A megbeszélésen a nyugati hírügynökségek értesülése sze­rint a nemzetközi helyzetről, egyebek között Vietnam prob­lémájáról, továbbá a szovjet­­indiai kapcsolatokról volt szó. Koszigin csütörtökön talál­kozott Indira Gandhi indiai tájékoztatásügyi miniszterrel. A két politikum szívélyes, ba­ráti megbeszélést folytatott. Koszigin Delhiben csütörtö­kön este fogadta Louis Joxe-ot, aki de Gaulle elnök külön­­megbízottjaké­rt vett részt Sasztri indiai miniszterelnök temetésén. A két államférfi baráti hangú megbeszélést folytatott Naka Funada, aki a japán kormányt képviselte a gyász­­szertartáson, csütörtökön lá­togatást tett Koszigin minisz­terelnöknél és megbeszélést folytatott vele. Csütörtökön gyászszertartás volt Delhiben, a Jumna fo­lyó partján, azon a helyen, ahol szerdán az elhunyt Saszt­ri indiai miniszterelnök holt­testét elhamvasztották. Saszt­ri négy fia — Zakir Husz­­szein áléinak, több miniszter és mintegy ötezer ember je­lenlétében — rézumokba gyűj­tötte az elhunyt államférfi hamvait, majd az urnákat Sasztri rezidenciájára szállí­tották, ahol az indiaiak tíz napon keresztül búcsút ve­hetnek a volt miniszterelnök földi maradványaitól. Ezután Sasztri hamvait az indiai fo­lyókba szórják. Humphrey amerikai alelnök csütörtökön repülőgépen Új- Delhiből hazaindult Washing­tonba. Sasztri utódlásáról tanácskoznak az indiai politikai­­vezetők Pakisztáni szóvivő Taskent jelentőségéről Szélsőséges tüntetések Lahoréban Új Delhiből jelenti az AFP, a Reuter és az AP. Új Delhi­ben szerdán folytatódtak az indiai vezetők tanácskozásai Sasztri utódlásáról. A megbeszéléseken részt vesznek a kormányzó Nem­zeti Kongresszus Párt vezetői, az ismertebb parlamenti kép­viselők, India 16 államának főminiszterei. A párt szóvivőjének közlé­se sz­erint a tanácskozások szorosan vett tárgya nem az utód kijelölése, hanem in­kább annak a módnak a meg­határozása, ahogy a kijelölés megtörténik. El kell dönteni, hogy a párt parlamenti cso­portja vezetőjének tisztségét tanácskozások útján, vagy a párton belüli szavazással töl­

Next