Magyar Nép, 1942 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-03 / 1. szám

Hazatért a kolozsvári December 20-án, szombaton, nagy ünnepe volt­­Kolozsvár városának. Az oroszországi harcterek­ről tértek vissza kerékpáros honvédeink. Kemény harcokban vettek részt és hősies küzdelmükkel a szö­vetséges hatalmak, de az egész m­agyar nemzet elis­merését és háláját is kiérdemelték. Kolozsvár keblére ölelte fiait, tisztelet­ükre lo­bogódíszbe öltözött. A Mátyás király-teret elöntötte, a város ünneplő fiatalsága. A szobor köré gyülekeztek a küldöttségek és a közületek képviselői. Tíz órakor hangzott fel a Himnusz. A hadtest­­parancsnok fogadta a kerékpáros zászlóalj parancs­nokának jelentését, majd kíséretével ellépett a zász­lóalj sorfala előtt. Kolozsvár polgársága nevében Ke­­ledy Tibor polgármester üdvözölte a küzdelmes harc­terekről visszatért katonákat. A polgármester beszé­dében különösen az erdélyi származású, magyar és székely fiúkról emlékezett meg. Kegyelettel beszélt a hősi halottakról és különösen Kolozsvár három fiá­ról: Kovács István őrvezetőről, Bódi Sándor és Szabó Vilmos honvédekről, akik hősi halált haltak a harctéren. A polgármester ünnepélyesen fogadta meg, hogy neveiket a város minden polgára szívébe zárva őrzi meg, hátramaradottaikról pedig becsület­tel gondoskodik. Ezután Bartha Zoltán alezredes, a zászlóalj pa-­ rancsnoka szólott. — Érezzük és tudjuk, — mondta, — hogy ez a megtiszteltetés annak a harcos szellemnek szólott, amelynek a kerékpárosok letéteményesei voltak a múltban és lesznek a jövőben is. ' * kerékpáros zászlóalj. wAz alezredes ezután erről a lángoló lelkesedésről és áldozatkészségről beszélt, amellyel harcoltak ezek a hős fiúk. Hálával és köszönettel beszélt a legfőbb­ Hadúrról, aki méltónak találta őket a küzdelemre. A lélekemelő, nemes érzéseket támasztó beszéd után nemes­szentgyörgyvári Stirling László altábor­­­nagy, hadtestparancsnok mondott rövid beszédet. Ki­jelentette, hogy a Kormányzó Úr legfelsőbb elhatá­­­rozásából mindnyájan megkapják a tűzhet ész­tét. Felhívta katonáit, hogy ezt a kitüntetést külö­nös büszkeséggel viseljék, mert az ára nagy volt. Aki ezt a kitüntetést hordja, az részt vett abban az ember­­feletti küzdelemben, melynek eredményekép sikerült a ránk törni készülő ellenséget, a hatalmas német had­sereggel együtt, határainktól egészen az orosz síkság túlsó széléig kergetni. Ez a kitüntetés több, mint egy­­­szerű háborús emlékérem, ez a nemzet hálájának lát­ható kifejezője. A beszéd elhangzása után kitüntetések kiosztá­sára került a sor, majd utána a kerékpárosok dísz­­menetre sorakoztak. U­gyárimon az útvonalon vonul­tak fel, ahol annak idején a felszabadító honvéd sere­gek léptei dübörögtek. Az ünneplő tömegek örömkiáll­tása töltötte be a Mátyás király-teret, az ifjúság át­káról felszabadult érces hang tört elő: — Éljen a magyar hadsereg ! — Éljen Horthy Miklós ! Sorba gördültek el a felvonuló kerékpárosok után a páncéltörők, tarackok. A kocsikon itt is, ott is egy-egy üres hely maradt. Azoknak a hős fiúknak a helye maradt üresen, akik életüket áldozták fel a haza oltáron • H. T&Wah MAGYAR NÉP 9 Ben­szülött háza az egyik csendes- óceáni szigeten. Az angolok és amerikaiak elszállították és fel­használták a gazdag szigetek értékeit, a benszülött lakosságot azonban meghagyták sanyarú életkörülményeik között. Bányák­ban, ipartelepeken dolgoztatták őket, hogy a munkáinkból­­-# te­rekedhessenek?

Next