Magyar Nép, 1943 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-02 / 1. szám
2. oldal. MAGYAR NÉR Mikor a magyar szabadságharc nagy hadvezérét, Görgey Artúrt, egy alkalommal megkérdezte valaki, hogy mi az ő politikai hitvallása, habozás nélkül felelte: a kötelesség teljesítése. Háború idején, mikor a lét nem lét mesgyéjére siklik a nemzetsors, igaz magyar számára nincs és nem is lehet más programot, más életcél: teljesíteni a kötelességet, amit a nemzet élete, a győzelem érdeke megkövetel. Megtenni mindent, hogy nagyobb legyen a nemzet ellenálló ereje, jobb a katona fegyvere, kevesebb a magyar családok gondja! Megsokszorozott erővel dolgozni, hogy nagyobb legyen a kenyér és kevesebb az árvák könnye, több legyen a produkció és kevesebb az oktalan panasz, keményebb és spártaibb legyen a magyar élet de biztosabb a holnapi Ezért a célért dolgozni, több munkát végezni, kényelemről, jólétről, pihenésről lemondani nem áldozat — csak kötelesség! Mert aki itthon van, még ha hideg szobában didereg, még ha éjszakáig görnyed az aktacsomók fölött, még ha túlórában robotol is, nem hoz semmiféle áldozatot, csak kötelességet teljesít. Áldozatot csak azok hoznak, akik kint állanak a Don partján és mellüket nekivetik az üvöltő, jeges szélnek, testüket a bolseviki barbár rohamának. Odaáldoznak kényelmet, meleg otthont, lemondanak a hitves simogató kezéről, a gyermek mosolyáról, adják, ha kell a vért, az életet, hogy mindnyájuk áldozatával megmenthessenek minket és megoltalmazhassák a magyar életet. A Magyar Kötelességteljesítés Mozgalmára, amely a napokban indult meg, legelsősorban azért vár nagy szerep, mert sokszor még mindig figyelmeztetni kell az embereket arra, hogy amiért néha lamentálnak, vagy amit áldozatnak képzelnek, az semmi más, minta magyar kötelesség. Ha valaki a prémes bundáját odaadja az érte küzdő katonának, nem áldoz, csak kötelességet teljesít. Ha valaki éjszaka elvégzi bevonult hivatalnoktársa aktáit, felszántja katona-szomszédja földjét, nyolc óra helyett tizet vagy tizenkettőt dolgozik, még mindig nem áldoz, csak megteszi a kötelességét. S ennek az igazságnak mielőbb köztudattá kell válnia, mert a közvéleménynek, a nemzeti társadalomnak hallatlan lelk, és fizikai erőt adhat, ha egyszer világosan látja, hogy minden munkája, fegyelme s úgynevezett áldozathozatala végeredményben semmi más, mint kötelesség, amelyet meg kell tennünk a fajtánkért, országunkért, fennmaradásunkért és a dicsőségesebb magyar jövendőért. Kötelesség az áldozat, kötelesség a munka, kötelesség a fegyelem, hiszen legutóbb maga Kormányzó Urunk figyelmeztette a nemzetet, hogy a mai élet-halálharc talán évszázadokra dönti el a magyarság sorsát. Ezért hivatkozott az ő útmutató szavaira, az ő ragyogó példaadására a Magyar Kötelességteljesítés Mozgalma, amikor a magyar szívek ünnepén, Kormányzó Urunk névnapján lépett a nagy nyilvánosság elé országos akciójával. Nagy időkben nagy és szent kötelességek várnak az egész magyar társadalomra. Adni és áldozni kell az értünk harcolókért, a katonák hozzátartozóiért, sebesültekért s a háború igazi terheit viselőiért. Jobb és több munkát kell teljesíteni a mezőn, a gyárban, irodában és üzletben s érezni kell, hogy ezt tudatosan, önként, örömmel végezzük a magunk életéért. Szembe kell fordulni a rendbontókkal, a suttogókkal, a feketepiac hiénáival és a kishitűség bacillushordozóival. Szinte azt mondhatjuk, hogy harcolni kell az életünk minden pillanatában. Küzdeni mindenért, ami a belső front erejét fokozza és küzdeni minden ellen, ami gyengíti a magyar erőt, mert ez olyan kötelesség, amelyet mindenki, a legkisebb, legegyszerűbb magyar is elvégezhet, ott, ahova sorsa állította. Ez alól nem vonhatja ki magát senki azzal, hogy ő nagyon kicsiny ember ekkora feladatok szolgálatára. Hivatalnok az irodájában, munkás a gyárban, de még a gyermek is az iskolában adhat a munkájához, erőfeszítéséhez egy picike többletet, de ebből a millió és millió apró cselekedetből, áldozatvállalásból egy roppant mérető, diadalmas erőfeszítés, egy sziklákat görgető és hegyeket mozdító nemzeti akarat szárnyalhat fel. Egy napon ennek a harcnak, munkának is vége lesz akkor — ne higyje senki — hogy csak a katona áldozatát fogják lemérni a történelem serpenyőjében. A mérlegen ott lesz az egész itthoni arcvonal munkája, hite, akarata, kihullott verítéke is. Megméretik az egész magyarság, az egyén és a társadalom és mindaz, ami milliók áldozatából, munkájából, fegyelméből, véréből, könnyéből tevődik össze. És a gyrőzelem óráján, mikor a holnapról, a békéről, a magyar vágyak és álmok teljesedéséről is döntés történik, tizenötmillió magyarnak a leggyőzedelmesebb érvvel kell válaszolnia a történelem ítélőszéke előtt: én megtettem a kötelességemet. MAGYAR ÉLETÜNK KÉRDÉSEI Mit jelent a magyar kötelesség? Zrínyi Miklós mondja : Gondosak legyünk mind nagy s mind kicsin dolgokban egyaránt, és az mi vigyázásunk úgy meg ne nyugodjék, mint az órának a kereke, vigyázzunk mind nagy, mind kicsin dolgokra egyiránt és egy igyekezettel, mert a háború legfontosabb, leglényegesebb mozzanatai néha kis dolgokban rejlenek.