Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.

2019 / 2. szám - SZEMLE - Hujber Szabolcs: Nyelvészeti kisszótárak

a szerző a külföldi munkák alapján); a zeugma esetében sem cseréli le Adamikné Jászó Anna a hagyományos, közismert görög terminust, hanem javaslatot tesz magyarítására, mellyel egyet is tudunk érteni­­,jó magyar terminusa lehetne: ráértés”, 195). Egyébként a zeugma szócikkét két részre bontja: ráértés szavakra, illetve ráértés egy hiányos szerkezetre. A szakkifejezések helyesírásában az egységességre és a szabályosságra törekvés a jel­lemző, de ez nem minden esetben volt lehetséges, ahogy az Előszóban is történik rá utalás (9). A példák közlésében a változatosság és a bőség tapasztalható meg. A szócikkekben álta­lában a versek állnak elöl, szép számmal találkozhatunk többek között Áprily Lajos, Pilinszky János, Dsida Jenő, Nagy Gáspár, József Attila, Petőfi, Arany, Babits, Ady, Vörösmarty alko­tásaival. Majd a prózai idézetek következnek, az Előszóban is külön kiemelt (9) Jókai Mór fokozott jelenléte nem véletlen. Adamikné Jászó Anna alapos retorikai elemzésnek vetette alá korábban Jókai prózáját, ennek gyümölcse 2016-ban jelent meg Jókai és a retorika címmel egy 263 oldalas kiváló könyvben (Adamikné Jászó 2016). Jókai mellett Gárdonyi Géza és Márai Sándor művészetéből kapunk gyakori ízelítőt az egyes stíluseszközök kapcsán. Néhol drámarészletek is előfordulnak, valamint a szerző külön figyelmet fordít arra, hogy humoros példákat is hozzon, legfőképpen Rejtő Jenő regényeiből kiemelve. A humor fontosságát a retorikában már korábbi írásaiban is hangsúlyozta a szerző (l. pl. ADAMIKNÉ JÁSZÓ 2017). A Stilisztikai kisszótár újító és helyesbítő szándéka következetesen bontakozik ki és valósul meg alapos, világos meghatározásokkal és gazdag példatárral. A kötet révén elérhető az Előszóban Babits szavain keresztül is megfogalmazott cél: olyan stilisztikai műveltségre szert tenni, amely hozzásegít az élet egyik legszebb élvezeteinek egyikéhez, az irodalom értő olvasásához. Kérdés, hogy az iskolai oktatásban mikor látjuk viszont, viszontlátjuk-e egyáltalán ezeket a segítő szándékú megfontolásokat. 2. Ladányi Mária - Hrenek Éva szerk.: Alkalmazott nyelvészeti kisszótár. Az Alkalmazott Nyelvtudomány című folyóirat 2001 -es indulásakor a szerkesztők körkérdést intéztek nyelvészekhez; a válaszokat Az alkalmazott nyelvészet fogalma és területei cím­mel közölte a lap első száma. Az akkori 12 válaszadó közül érdemes kiemelni Kontra MIKLÓSt, több okból is. Egyrészt azért, mert lektori minőségben (Dér Csilla ILONÁval együtt) az Alkalmazott nyelvészeti kisszótár végleges formájához nagyban hozzájárult hasznos észrevételeivel és javaslataival (Előszó, 7). Másrészt mert akkori válaszában hivatkozik Szépe GYÖRGYnek, a magyarországi alkalmazott nyelvészet egyik alapítójának meghatározására („maga az ’alkalmazott nyelvészet’problémamegoldó kutatás”, NyK­K. 42. 1998: 23, idézi Kontra 2001: 9), hangsúlyozva, hogy bármely tudományág ide tartozhat, „ha szükség van rá egy nyelvvel (is) kapcsolatos probléma megoldásához” (KONTRA 2001: 9). A válaszadók igen változatosan közelítik meg a fogalmat és annak nehezen körül­határolható területeit. Gordos Géza úgy véli, az alkalmazott nyelvészet olyan kérdések, problémák, igények megoldását segíti, „amelyekben a nyelv, mint eszköz, akár írott for­mában, akár beszéd formában szerepet kap”, akár egyéni, akár társadalmi szinten merül­nek fel (Gordos 2001: 7). Az Alkalmazott nyelvészeti kisszótár írói közössége és szerkesztői ez utóbbit tartot­ták szem előtt, amikor is csak azokra a tudományterületekre és kutatási témákra fókuszáltak az alkalmazott nyelvészeten belül, melyek „a nyelvhasználat kulturális, társadalmi, társas beágyazottságát helyezik előtérbe, és a nyelvet a társadalmi kérdésekkel való összefüggé­

Next