Magyar Nyelvőr – 75. évfolyam – 1951.
Levélszekrény - Dudva
Mármost a kifejezést kétféleképpen lehet magyarázni: vagy a 'zsákutca' jelentés van benne, vagyis olyan utca, amelynek nincs folytatása, tehát vissza kell térni az utca bejáratához, vagy a cigány szónak 'hamis' jelentése rejlik benne, ez esetben tehát azt jelenti a cigány út: 'hamis út, rossz út'. A németben a Judengasse szót használják erre, német szólásgyűjteményekben is érdemes volna utánanézni ennek a kifejezésnek, hogy magyarázzák meg a német változatot. A cigányutca 'vak folyosó, térjmeg utca, zsákutca' jelentésére egyetlen adatunk az említett Czuczor—Fogarasi-féle szótár. Kérjük olvasóinkat, érdeklődjenek, hol használatos a szónak ez a jelentése. Legvalószínűbb, hogy Czuczor Gergely szülőföldjéről, Érsekújvár környékéről való az adat. Kérdés. Sarkadi Imre Gál János útja c. regényében írja: Ott álltami a trágyadombnál, mer én éppen a dudvát hordtam ki, aztán éppen jó kedve vót, tudtam más tapasztalásból, hogy ilyenkor el lehet vele beszélni. De most, ahogy a végére értem, hát csak rám szól, hogy na, beszéddel nem sokra megyünk, sohse lesz mán elhordva ez a dudva (44). A dudva köznyelvi jelentése 'gaz', de itt, úgy látszik, 'trágya' a jelentése. Jelent a dudva szó a népnyelvben valóban trágyát is? K. J. Felelet. Valóban Torontálvásárhelyről közölték a dudva szó 'trágya' és a dudvát ige 'trágyát' jelentését (MNy 6 .332). Hajdúszováton egy másik közlemény szerint pedig a dudva a. m. 'alom' (Nyr 24 :477). Nyíri Antal szerint Szentesen is dudva 'trágya', dudváz 'trágyáz', pl. Megdudváztam a fődet. Nyíri Antal szíves volt a szegedi Pedagógiai Főiskolán is nyomozni a szóban forgó jelentés iránt, s tanítványaitól a következő adatokat kapta: Csongrád m. Tömörkényen a dudva és dudváz használatos 'trágya' és 'trágyáz' helyett. Ha az istállóba behordott „ujjat" lerágják a jószágok, azt mondják: „Sok dudva van az istállóban. Ki kő dudvázni (kihordani). — Jó megdudváztuk a fődet (Szabó Mihály). — Kiskunhalason dudva 'trágya' (anyaga takarmányalja, polyva, szalmatörek, amely összedudvásodott), dudváz 'trágyáz* (Figura Károly). A M. Táj szótár nem közli egyik jelentést sem, azért nagyon fontos volna, ha olvasóink érdeklődnének, hogy ezek a jelentések hol használatosak. EH Tisztelt Szerkesztőség! Véletlenül került a kezembe a Magyar Nyelvőr 1948. július—szeptemberi száma (4), amelyben Csefkó Gyula a mándrucról és a mándruckőről értekezik. A mándruclegényekről és a legmándrucabb sárosi nemesről az jutott eszembe, hogy vájjon neon a román mándrut (ejtsd: miindruc) szóból ered-e ez a kifejezés? Voineanu Dictionar Universal al limbii románe c. szótárában (A román nyelv egyetemes szótára) ezt olvasom: „Mándrut , büszke, 2. gőgös, 3. nagyon szép, gyönyörű, fenséges (élőlény és tárgy). Az óromán nyelvben bölcset is jelent. Ószláv modru, pejoratív értelemben: aki bölcsnek tartja magát". Mellékesen megjegyzem, hogy a mándru nőnemű formája mándra (mündre) kedvest, szeretőt is jelent. (Mándra mea, mándrulifa mea , rózsám, rózsácskám.) A mándru szóhoz olykor kicsinyítő képző is járul: mándrul (miindruc). Lehet, hogy teljesen hamis nyomon járok, de azért talán mégse ártana, ha valaki utánanézne, vájjon a mándruclegény nem nyalka, büszke, kevély legényt jelent-e? Igen leköteleznének, ha válaszolnának néhány szóban. Testvéri üdvözlettel, Jakab Ernő, a Szakszervezeti Élet szerkesztőségének titkára, Bucuresti