Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)

1884-10-01 / 226. szám

1884 okt. 1.A MAGYAR POLGÁP (22­6. sz.) lismusát igen könnyen a nevetségig vi­szi. A mi ellenzékünknek is va­­lahára már gyakorlati politi­kát kellene követnie és különb­séget tenni az actualis és nem actualis kérdések közt. Mert az egész függetlenségi párt egy nem actualis elv alapján van szervezve, azon elv alapján, hogy az 181­­7. XII. törvényczikk megváltoztat­­tassék-e, vagy sem. A párt a megvál­toztatást akarja, de annak előfeltételei absolute hiányzanak, mert sem Ausz­triában nincs számbavehető párt,amely ezen törvény megváltoztatását akarná, sem a király és a dinasztia nem tar­taná magára nézve előnyösnek a meg­változtatást, sem, a­mi a fődolog, az ország közvéleménye nem óhajtja a megváltoztatást, mert ha óhajtaná, több­ségre jutna, vallva azt a pártot, a­mely­nek elve : megszüntetni az állami kö­zösséget Ausztria és Magyarország közt. Midőn tehát absolute semmi előfeltétele nincs meg annak, hogy az uj országgyűlés tarta­ma alatt meg lehessen változ­ta­t­ni az 1867. XII. törvényt, igazán nevetséges, hogy a függetlenségi párt most is ezen törvény megdöntésére con­­centrálja egész erejét. Ezáltal csak azt éri el, hogy ak­tuális kérdésekre sem gyakorolhat sem­mi befolyást s azok is midig oly érte­lemben oldatnak meg, a­mely a függet­lenségi pártot czéljától távolabb hozza. Mint gyakorlati politikusok a füg­getlenségi pártnak tehát csak azt a ta­nácsot adhatjuk, hogy ne tékozolja el egész erejét meddő irányban, hanem emel­kedjék a helyzet magaslatára és ismer­je el, hogy a jelen országgyűlési ülésszak alatt csak egy párt­­alakító kérdés lehetséges és ez inte­r­n­­­e­t kérdése. Minden más -a felső-ív alárendelt jelentőségű, vagy lég­­is nem bír azzal a fontossággal. , A több táborba széledjenek azok, a­kik a közös vámterület hivei, s szét-­­ szórva evenek azok is, a­kik önálló vámterületet akarnak. " A szabadelvűpárt értekezlete. Az or­szággyűlési szabadelvüpárt tegnapelőtt V­i­­z­s­o­n­y­i Gusztáv elnöklete alatt tartott ér­tekezletén mindenekelőtt a párt kijelölő­ bi­zottsága választatott meg, melynek tagjai let­tek: Bánffy Béla gr., Csáky László gr., Jókai Mór, Ivánka Imre, Kovács László, Plachy Ta­más, Prileszky Tádé, Szitányi Bernát, Szon­­tág Pál, Vargics Imre, Harkányi Frigyes, Ra­­kovszky István, Huszár Károly b., Bornemi­sza Ádám, Fáik Miksa, Széchenyi Tivadar gr., ezenkívül tagjai a bizottságnak a párt él­nie­ei. Ezután a párt jegyzőivé választottak: Kazy János, Dániel Gábor, Zeyk Dániel, Abo­­nyi Emil, Münnich Aurél, Földváry Miklós, Szereday Aladár, Török Zoltán és Molnár Viktor. lett kétfelől vannak a pohárszékek. Egyik a Parnassust, a másik pedig a Helikont ábrá­zolja. Minden egyes csúcson egy-egy nagy ez­üst pohár, vagy kanna, s minden mélyedés­ben egy-egy ezüst vagy arany tányér van. Az­után következnek a művészi faragású, vagy mozaikokkal kirakott asztalok. A szegleteket elefántcsonttal vagy gyöngyházzal díszített ébenfaszekrények és ékszertartók foglalják el. Némelyik a Cranach vagy a Dürer apró fest­ményeivel van díszítve, mert ezek tulajdono­sai mind a szász­ házhoz tartozó herczegnők voltak. A zárakat nürnbergi lakatos készíti hozzájuk, s egy egész tudomány, a­mig az ember megtanulja kinyitni őket. A szekré­nyek egyike a Lutheré volt a Bölcs Frigyes ajándékából. Legmesterségesebbek azonban az órák. Napokat, órákat, perczeket, holdjárását, csil­lagok állását, esztendő számot stb. stb. egy­szerre mutatnak. Akkorák, mint egy-egy szék­ien.­ s gazdagon aranyozott vert ezüstből ké­szültek, művészi kivitelű domborművekkel és szobrokkal díszítve. (Folyt. köv.) A párt gazdasági választmányába a kö­vetkező tagok választottak: Andrássy Manó gr., Csáky László gr., Teleki Géza gr., Urba­­novszky Ernő, Végső Gellért, Uzovics Pál, Si­­mó Lajos, Sváb Károly, Bossányi László, Nyá­­ry Jenő báró, Jánossy János és Bálintit Jó­zsef báró. Végül szintén közfelkiáltással, a kör igazgatójává, éljenzés között, ismét Móricz Pál választatott meg. A mérsékelt ellenzék értekezlete Az országgyűlési mérsékelt ellenzék szept. 28-án­­ tartotta alakuló ülését. A párttagok nagy­számban jelentek meg. Korelnökül Mártonffy Károly, mint a párt legidősebb tagja kéretett fel, kinek elnöklete alatt a kör következőleg alakult meg: Elnök : Ernuszt Kelemen. Alelnök: Horánszky Nándor. Jegyzők: Ifj. Ábrányi Kornél, Fenyvessy Ferencz, Hertelendy Ferencz és Hevessy Ber­talan. Választmányi tagok: Bánffy György bá­ró, Goda Béla, Gyapay Dénes, Inkey László, Ketzer Miklós, Pantocsek Rezső, Farkas Elek, Pongrácz Adolf gróf, Szemző Gyula, Kaiser János. Igazgató : Szathm­áry László. Pénztárnok: Tomcsányi László. Ernuszt Kelemen elnök szép beszéddel köszönte meg megválasztatását. Az alakulás után Fenyvessy Ferencz szólalt fel és felhívta a párt figyelmét azon körülményre, hogy a párt által a házban ed­dig elfoglalt padokon több oly képviselő fog­lal helyet, kik az antisemita párthoz tartoz­nak. Szóló hivatkozik a parlamenti szokásra, s főleg az illemre, s mindkét szempontból szükségesnek tartja, hogy a parlamenti pár­tok külön csoportosítva üljenek a házban. E czélból a párt részéről intézkedést kért eset­leg zárt ülés kérése által. A párt erre felkéri az elnököt, hogy­­ egyelőre e kérdésben a képviselőház háznagya­­i­val értekezzék. Ezzel az értekezlet véget ért. Az új horvát országgyűlésről Az „Ag­ramer Zeitung“-ban Miskatovics képviselő ér­dekes czikket közöl. A czikkíró első­sorban hangsúlyozza, hogy a horvát nép óriási többsége a nemzeti párt­ra bízta az ország ügyeit. „Hangsúlyozzuk, úgymond, e szót a nép, mert nagy csalódás volna azt hinni és hitetni, hogy a választá­sok eredményét a kormány támogatása *!'-n-­­­tette el. Ha „kormány“ alatt az egész ország­ban elágazott hivatalnoki szervezetet kell ér­teni, akkor minden kétségen felül áll, hogy a lefolyt tartomány­gyűlési ülésszak alatt senki sem hatott a nép közt oly gyakran és sike­resen a nemzeti párt ellen, mint ama szer­vezet.“ Azon aggodalommal szemben, hogy a Szarcsevics-párt, miután megszaporodott, még több zavart fog okozni, Miskatovics úr eze­ket írja: „A jogi párt új tagjai, a­mennyire mi őket ismerjük, jobbára képzett fiatal em­berek, kik arra lesznek büszkék, ha az alkot­mányos küzdelmet a szellem fegyvereivel fog­ják kivívni, semmint a tüdő és az ököl ere­jével. A­míg a párt nem remélhette, hogy nyugodt, józan vitával fog többségre jutni, szinte érthető, ha turbulens erőszakosságokra ragadtatta magát. A mostani választások azon lehetőséget helyezik kilátásba, hogy normális uton el is érheti azt, a­mit czéljának nevez. De még azt is be kell látnia, hogy a nyers rajongás elvesztheti az újdonság ingerét és nem fog vezetni a várt sikerhez, míg a szel­lemi győzelemnek sokkal kedvezőbb sikerek­re kell vezetnie. Meglehet, hogy a pártban ily gondola­tok fognak terjedni. De lehet az is, hogy megvalósulnak a sötét jóslatok. De akkor is nyugodtan nézhetünk a jövő elé. A nemzeti párt, mely olykor habozott és nem volt tisz­tában magával s a néppel, megnyerte az or­szág szentesítését. Ebből erőt és elhatározást fog meríteni a s tartásra és a határozott mű­ködésre. A törvény elég erős lesz kezében, hogy leverje a törvénytelenséget. Fel fog hasz­nálni minden törvényes eszközt, a­míg arról lesz szó, hogy az alapot, mely egyedül bizto­síthatja Horvátország jövőjét, tudniillik a tör­vényt és a fennálló alkotmányt megvédje az esztelenség és a lázongás ellen.“ Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása. A budai váriakban tegnap lefolyt ünne­pélyes adtusról a „Nemzet“ a következő tu­dósítást hozza: Az országgyűlést hétfőn délben nyitotta meg ő felsége a király, a kir. váriak trónter­mében elmondott beszéddel. Gyönyörű, verőfényes nap volt, s igy sere­­gesen tódult a nép a felvonuló főrendek és képviselők látására. A lánczhíd két oldalán, végig az Albrecht-uton, de még inkább fenn a várban sűrű sorfalat képezett a tömeg, a melynek kíváncsisága teljes mértékben nyer­hetett kielégítést, mert rég volt ily ragyogó képe a felvonulásnak. Délelőtti féltizenegy óta háromnegyed ti­zenkettőig egymást érte a sok vágtató fogat; a magánfogatokban és bérkocsikban fényesebb­­nél­ fényesebb díszruhájú urak ültek. A főpa­pok és a főispánok huszárai a bakokon a leg­tarkább szinpompát mutatták; a biboros fő­papok fogatai csodálkozást keltettek. A szá­mos ízléses fogat közül kivált Karácsonyi Gui­do gr. és Tisza Lajos gr. fogata. Fenn a várban a honvédelmi miniszté­rium palotájától le a várpalotáig, az Este és Russevich ezredek teljes díszben képeztek sor­falat. A rendet lovas és gyalogrendőrök tar­tották fönn ; a colossalis forgalom daczára za­var nem történt sehol. Az országgyűlés tagjai először a nagy­teremben gyűltek össze s általában föltűnt, hogy ezúttal mily rendkívüli nagy számban jelentek meg. Képviselve volt minden pártár­nyalat. A főpapság sorában voltak Simor, Haynald és Mihalovics bibornokok, Angyelics patharcha és a püspöki kar majdnem teljes számban. A főrendiház tagjai közt feltűntek a horvát bán, Andrássy Gyula gr. tábornoki díszruhában, Szögyény-Marich L. tárnokmes­ter, Szapáry Géza gr. főudvarmester, Szlávy koronaőr, Zichy gr. a fiumei kormányzó; az ellenzék tagjai közül Zichy Nándor gr. és Sztáray Antal gr. — Túlnyomón nagy szám­ban küldte el képviselőit az alsóház. Az urak — kivétel nélkül — magyar díszben voltak, még Bausznern Guido is magyar díszben je­lent meg. Honvéd-főhadnagyi egyenruhát vi­selt Szerb György, Kuncz Adolf szombathe­lyi képviselő, mint csornai prépost fehér ta­lárban, Göndöcs apát is papi díszben volt. A képviselőház új tagjai nagy számban vonul­tak föl; Pallavicini Sándor őrgróf ezúttal a képviselők csoportjában állt. A mérsékelt el­lenzék tagjai közül megjelentek Apponyi Al­bert gr., Pulszky Ágost; ott voltak a pár­­tonkivüliek közül Pulszky Ferencz és Kegle­­vich István gróf. Szokatlan nagy számban jöttek ezúttal a függetlenségi párt tagjai; hamarjában Unger Alajos, Ugrón Ákos, Imre Aurél, Nagy Ferencz, Tulok Béni stb. jegyez­tük föl. Mialatt az országgyűlés tagjai gyülekez­tek, a várkápolnában, a mely zsúfolásig meg­telt, mise folyt gyönyörű karének mellett. Ő felsége az oratoriumban hallgatta a misét, a melynek végeztével termeibe távozott. A trón­terem egészen megtelt. A trónterem karzatán, a mely egyik sarokban van és különben egé­szen alacsony, jelen volt Vannutelli pápai nun­­tius, titkára kíséretében; kívüle csak még két udvari hivatalnok volt a karzaton. A nuntius egymásután fogadta a püspökök üdvözlését, legelői Haynald érsekét. Kevéssel 12 óra előtt megadatott az ajtónállói háromszoros kopo­gás jele, mire szétnyíltak az ajtóssárnyak és ő felsége az előírt szertartás szerint bevonult. Ő felségét megelőzték Széchenyi Gyula gr. fő­­ajtónálló mester, a ki ezúttal először szere­pelt e minőségben, majd párosan a zászlós urak, a herczegprim­ás, a miniszterek, Hohen­lohe főudvarmester, Erdődy István gr. főlo­­vászmester, egyenesen feltartva a királyi kar­dot s jobbján mellette a püspök az apostoli kereszttel. Ő felsége oldalán haladtak Traut­­mannsdorff gróf az új főkamarás, Fratricse­­vics testőrkapitány és Mondol főhadsegéd. A királyt beléptekor élénk éljenzés kö­vette. Ő felsége kitűnő színben volt. A trón­ra lépve, leült és föltette kalpagját. Oldalt jobbra tőle Erdődy István gróf foglalt állást, balra Trautmannsdorff gróf. A trón előtt bal­ról álltak a miniszterek, jobbról a püspöki kar. Midőn ő felsége leült, előlépett Tisza Kálmán, meghajolva átnyújta a trónbeszédet. Ő felsége szemüveg segélyével olvasta a be­szádét, csengő hangon s kitűnő hangsúlyo­zással.*) A beszéd általában kitűnő hatást tett, egyes részletei megéljenentettek, így ki­tört az éljenzés, midőn a felség a főrendihá­zi reformot említette, hangsúlyozván a magyar állam érdekeit, tetszéssel találkozott, midőn a kormány javaslatainak eljárási módjában a mérsékletet és megfontolást jelző, nagy fi­gyelmet keltett a Németországgal való baráti viszony külön kiemelése és zajos éljenzés kö­vette végül a felség szavait, a midőn a fa­jok, felekezetek és osztályok közti egyetértés szükségét emelte ki. A beszéd végeztével ő felsége föltette kalpagját, s visszanyújta a trónbeszédet a mi­niszterelnöknek. Hosszas élénk éljenzés közt hagyta el a felség a termet, a­melynek diszét nem kevéssé emelte a magyar testőrség szép egyenruhája. Az országgyűlés tagjai ezután a várból ismét áthajtattak a pesti oldalra. A közönség ekkor már megkétszereződött s az embertö­meg sorai közt csak lépésben haladhattak a fogatok előre. A kocsik sorát Haynald bibor­­nok-érsek fogata nyitotta meg; a sort Tisza Kálmán miniszterelnök kocsija zárta be. 1 óra­kor megnyílt a képviselőház ülése. A karzatok teli voltak s a közönség nagy érdeklődéssel nézte az alant kifejlődő tarka képet, mert a képviselők nagy része úgy , mint volt, dísz­ruhában jelent meg az ülésen. A háznak rövid ülése volt, s végeztével a miniszterek teljes számban átmentek a fő­rendiházba. A főrendiház lehetőleg még élénkebb ké­pet nyújtott. A három bíbornok helye üresen maradt, de a püspökök, úgy a római, mint a gör. katholikusok teljes számban jelentek meg, tatárjaik viola színe, a főrendek ragyogó ru­házata, ékes fegyverzete pompájával egybefoly­va, ragyogó szóváltozatot mutatott. A gör. kel. főpapok Angyelics Germán patriarchával élükön, a szemközti sorban ültek. Mindazáltal a főrendek közt sokan voltak feketében. Mint érdekes, ritka alakokat láttuk : Lónyay Meny­hért, Ráday Gedeon, Dessewffy Aurél, Kegle­­vich Béla és Károlyi Gábor grófokat. A fő­rendiház ülése hosszabbra rúgott; lefolyásáról más helyen tudósítunk, itt csak kiemeljük azt a szívélyes és lelkes fogadtatást, a­melylyel az elnöki kinevezéseket tartalmazó királyi le­irat s az agg Szögyény-Marich László szép köszönő beszéde találkozott. Vay Miklós báró alelnök betegsége folytán nem volt jelen. *) A trónbeszédet tegnapi táviratunk szó sze­­rint közölte. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése szeptember 29 én. K o r e­l­n­ö k : Szögyény-Marich László. Jegyzők: B. Radvánszky Béla, Sándor Béla főispán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, gr. Szapáry Gyula, b. Orczy Béla, gr. Széchenyi Pál, b. Kemény Gábor, dr. Pauler Tivadar, Bedekovics Kálmán és Trefort Ágoston. Korelnök 1 óra 15 perc­kor megnyitja az ülést. Tisza Kálmán miniszterelnök átnyújtja a korelnöknek a főrendiház elnökének és al­­elnökének kinevezését tartalmazó kir. leiratot. B. Radvánszky Béla jegyző felolvassa e leiratot, mely igy hangzik : MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR, CSEHORSZÁG KIRÁLYA stb ÉS MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA Ha Magyarországunk és Társországai Zász­lósainak, egyházi és világi Főrendeinek és Kép­viselőnek, kik az általunk 1884. évi szeptem­ber hó 25-ik napjára, Budapest fővárosunkba összegyülvek, üdvöt és kegyelmünket! Kedvelt Híveink! Magyar Miniszterelnö­künk előterjesztése folytán, a folyó országgyű­lés tartamára, a főrendiház elnökévé őszintén kedvelt hivünket, nagyságos magyar-szögyéni és szolgaegyházi idősb Szögyény Marich László, valóságos belső titkos tanácsosun­kat s királyi főtárnokmesterünket, másodelnö­kévé pedig őszintén kedvelt hivünket, nagy­ságos vajai idősb báró Vay Miklós, való­ságos belső titkos tanácsosunkat és koronaőrt ezennel kegyelmesen kinevezzük. Hozzátok egyébiránt császári és­­királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Schönbrunnban, ezernyolczszáz­nyocz­­vannegyedik évi szeptember hó tizennyolcza­­dikán. Ferencz József, s. k. A ház e leiratot állva hallgatta vég , és éljenekkel fogadta. Elnök: A kegyelmes királyi leirat hó­doló tisztelettel fogadtatván, a képviselőház­zal közöltetni fog. Ezzel korelnöki feladatom megoldva lé­vén, a méltóságos főrendeknek ezen rövid mű­ködésem alatt tapasztalt kegyes támogatásá­ért mély köszönetet mondok. És most legyen szabad a felolvasott kegyelmes királyi leirat­ra vonatkozólag néhány szót szólanom. (Hall­juk !) Méltóságos főrendek! Négy hóval ez­előtt a nagyméltóságú főrendiháznak a munk­ országgyűlés alatti üléseit bezárni szerencsém lévén, midőn azon alkalommal magam és el­nöktársaim nevében mélyen érzett hálámat nyilvánítottam azon kegyes támogatásért, mely­ben a főrendiház minket elnöki tisztünk tel­jesítésében részesíteni méltóztatott, hinnünk lehetett, hogy ezen országgyűlés folyama alatt ezen díszes és fontos tiszt a főrendiház nagy­­értelmű tagjainak sorából erőteljesebb kezek­re fog bízatni. Azonban felséges urunk, alkotmányos tanácsadóinak megtisztelő ajánlatára, e hely­re ismét az én igénytelen személyemet és ér­demdús koronaőr idősb báró Vay Miklós urat méltóztatván meghivni, ezt magam személyét illetőleg csupán felséges urunk kegyelme ki­folyásának tekintve, szeretett urunk királyunk legmagasabb parancsa előtt hódoló tisztelet­tel és mély hálával meghajlok és a csekély személyemet ért megtiszteltetésnek kiváló be­csét átérezve, a nekem kijelölt helyet köte­­lességszerűleg elfoglalom, amelyen hogy hiva­tásomnak megfelelhessek, mindenekelőtt azt, amit a mult országgyűlés végén a méltósá­gos főrendeknek megköszöntem, a mostani Tisza Kálmán s. k.

Next