Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)
1884-10-01 / 226. szám
1884 okt. 1.A MAGYAR POLGÁP (226. sz.) lismusát igen könnyen a nevetségig viszi. A mi ellenzékünknek is valahára már gyakorlati politikát kellene követnie és különbséget tenni az actualis és nem actualis kérdések közt. Mert az egész függetlenségi párt egy nem actualis elv alapján van szervezve, azon elv alapján, hogy az 1817. XII. törvényczikk megváltoztattassék-e, vagy sem. A párt a megváltoztatást akarja, de annak előfeltételei absolute hiányzanak, mert sem Ausztriában nincs számbavehető párt,amely ezen törvény megváltoztatását akarná, sem a király és a dinasztia nem tartaná magára nézve előnyösnek a megváltoztatást, sem, ami a fődolog, az ország közvéleménye nem óhajtja a megváltoztatást, mert ha óhajtaná, többségre jutna, vallva azt a pártot, amelynek elve : megszüntetni az állami közösséget Ausztria és Magyarország közt. Midőn tehát absolute semmi előfeltétele nincs meg annak, hogy az uj országgyűlés tartama alatt meg lehessen változtatni az 1867. XII. törvényt, igazán nevetséges, hogy a függetlenségi párt most is ezen törvény megdöntésére concentrálja egész erejét. Ezáltal csak azt éri el, hogy aktuális kérdésekre sem gyakorolhat semmi befolyást s azok is midig oly értelemben oldatnak meg, amely a függetlenségi pártot czéljától távolabb hozza. Mint gyakorlati politikusok a függetlenségi pártnak tehát csak azt a tanácsot adhatjuk, hogy ne tékozolja el egész erejét meddő irányban, hanem emelkedjék a helyzet magaslatára és ismerje el, hogy a jelen országgyűlési ülésszak alatt csak egy pártalakító kérdés lehetséges és ez internet kérdése. Minden más -a felső-ív alárendelt jelentőségű, vagy légis nem bír azzal a fontossággal. , A több táborba széledjenek azok, akik a közös vámterület hivei, s szét- szórva evenek azok is, akik önálló vámterületet akarnak. " A szabadelvűpárt értekezlete. Az országgyűlési szabadelvüpárt tegnapelőtt Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén mindenekelőtt a párt kijelölő bizottsága választatott meg, melynek tagjai lettek: Bánffy Béla gr., Csáky László gr., Jókai Mór, Ivánka Imre, Kovács László, Plachy Tamás, Prileszky Tádé, Szitányi Bernát, Szontág Pál, Vargics Imre, Harkányi Frigyes, Rakovszky István, Huszár Károly b., Bornemisza Ádám, Fáik Miksa, Széchenyi Tivadar gr., ezenkívül tagjai a bizottságnak a párt élnieei. Ezután a párt jegyzőivé választottak: Kazy János, Dániel Gábor, Zeyk Dániel, Abonyi Emil, Münnich Aurél, Földváry Miklós, Szereday Aladár, Török Zoltán és Molnár Viktor. lett kétfelől vannak a pohárszékek. Egyik a Parnassust, a másik pedig a Helikont ábrázolja. Minden egyes csúcson egy-egy nagy ezüst pohár, vagy kanna, s minden mélyedésben egy-egy ezüst vagy arany tányér van. Azután következnek a művészi faragású, vagy mozaikokkal kirakott asztalok. A szegleteket elefántcsonttal vagy gyöngyházzal díszített ébenfaszekrények és ékszertartók foglalják el. Némelyik a Cranach vagy a Dürer apró festményeivel van díszítve, mert ezek tulajdonosai mind a szász házhoz tartozó herczegnők voltak. A zárakat nürnbergi lakatos készíti hozzájuk, s egy egész tudomány, amig az ember megtanulja kinyitni őket. A szekrények egyike a Lutheré volt a Bölcs Frigyes ajándékából. Legmesterségesebbek azonban az órák. Napokat, órákat, perczeket, holdjárását, csillagok állását, esztendő számot stb. stb. egyszerre mutatnak. Akkorák, mint egy-egy székien. s gazdagon aranyozott vert ezüstből készültek, művészi kivitelű domborművekkel és szobrokkal díszítve. (Folyt. köv.) A párt gazdasági választmányába a következő tagok választottak: Andrássy Manó gr., Csáky László gr., Teleki Géza gr., Urbanovszky Ernő, Végső Gellért, Uzovics Pál, Simó Lajos, Sváb Károly, Bossányi László, Nyáry Jenő báró, Jánossy János és Bálintit József báró. Végül szintén közfelkiáltással, a kör igazgatójává, éljenzés között, ismét Móricz Pál választatott meg. A mérsékelt ellenzék értekezlete Az országgyűlési mérsékelt ellenzék szept. 28-án tartotta alakuló ülését. A párttagok nagyszámban jelentek meg. Korelnökül Mártonffy Károly, mint a párt legidősebb tagja kéretett fel, kinek elnöklete alatt a kör következőleg alakult meg: Elnök : Ernuszt Kelemen. Alelnök: Horánszky Nándor. Jegyzők: Ifj. Ábrányi Kornél, Fenyvessy Ferencz, Hertelendy Ferencz és Hevessy Bertalan. Választmányi tagok: Bánffy György báró, Goda Béla, Gyapay Dénes, Inkey László, Ketzer Miklós, Pantocsek Rezső, Farkas Elek, Pongrácz Adolf gróf, Szemző Gyula, Kaiser János. Igazgató : Szathmáry László. Pénztárnok: Tomcsányi László. Ernuszt Kelemen elnök szép beszéddel köszönte meg megválasztatását. Az alakulás után Fenyvessy Ferencz szólalt fel és felhívta a párt figyelmét azon körülményre, hogy a párt által a házban eddig elfoglalt padokon több oly képviselő foglal helyet, kik az antisemita párthoz tartoznak. Szóló hivatkozik a parlamenti szokásra, s főleg az illemre, s mindkét szempontból szükségesnek tartja, hogy a parlamenti pártok külön csoportosítva üljenek a házban. E czélból a párt részéről intézkedést kért esetleg zárt ülés kérése által. A párt erre felkéri az elnököt, hogy egyelőre e kérdésben a képviselőház háznagyaival értekezzék. Ezzel az értekezlet véget ért. Az új horvát országgyűlésről Az „Agramer Zeitung“-ban Miskatovics képviselő érdekes czikket közöl. A czikkíró elsősorban hangsúlyozza, hogy a horvát nép óriási többsége a nemzeti pártra bízta az ország ügyeit. „Hangsúlyozzuk, úgymond, e szót a nép, mert nagy csalódás volna azt hinni és hitetni, hogy a választások eredményét a kormány támogatása *!'-n-tette el. Ha „kormány“ alatt az egész országban elágazott hivatalnoki szervezetet kell érteni, akkor minden kétségen felül áll, hogy a lefolyt tartománygyűlési ülésszak alatt senki sem hatott a nép közt oly gyakran és sikeresen a nemzeti párt ellen, mint ama szervezet.“ Azon aggodalommal szemben, hogy a Szarcsevics-párt, miután megszaporodott, még több zavart fog okozni, Miskatovics úr ezeket írja: „A jogi párt új tagjai, amennyire mi őket ismerjük, jobbára képzett fiatal emberek, kik arra lesznek büszkék, ha az alkotmányos küzdelmet a szellem fegyvereivel fogják kivívni, semmint a tüdő és az ököl erejével. Amíg a párt nem remélhette, hogy nyugodt, józan vitával fog többségre jutni, szinte érthető, ha turbulens erőszakosságokra ragadtatta magát. A mostani választások azon lehetőséget helyezik kilátásba, hogy normális uton el is érheti azt, amit czéljának nevez. De még azt is be kell látnia, hogy a nyers rajongás elvesztheti az újdonság ingerét és nem fog vezetni a várt sikerhez, míg a szellemi győzelemnek sokkal kedvezőbb sikerekre kell vezetnie. Meglehet, hogy a pártban ily gondolatok fognak terjedni. De lehet az is, hogy megvalósulnak a sötét jóslatok. De akkor is nyugodtan nézhetünk a jövő elé. A nemzeti párt, mely olykor habozott és nem volt tisztában magával s a néppel, megnyerte az ország szentesítését. Ebből erőt és elhatározást fog meríteni a s tartásra és a határozott működésre. A törvény elég erős lesz kezében, hogy leverje a törvénytelenséget. Fel fog használni minden törvényes eszközt, amíg arról lesz szó, hogy az alapot, mely egyedül biztosíthatja Horvátország jövőjét, tudniillik a törvényt és a fennálló alkotmányt megvédje az esztelenség és a lázongás ellen.“ Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása. A budai váriakban tegnap lefolyt ünnepélyes adtusról a „Nemzet“ a következő tudósítást hozza: Az országgyűlést hétfőn délben nyitotta meg ő felsége a király, a kir. váriak tróntermében elmondott beszéddel. Gyönyörű, verőfényes nap volt, s igy seregesen tódult a nép a felvonuló főrendek és képviselők látására. A lánczhíd két oldalán, végig az Albrecht-uton, de még inkább fenn a várban sűrű sorfalat képezett a tömeg, a melynek kíváncsisága teljes mértékben nyerhetett kielégítést, mert rég volt ily ragyogó képe a felvonulásnak. Délelőtti féltizenegy óta háromnegyed tizenkettőig egymást érte a sok vágtató fogat; a magánfogatokban és bérkocsikban fényesebbnél fényesebb díszruhájú urak ültek. A főpapok és a főispánok huszárai a bakokon a legtarkább szinpompát mutatták; a biboros főpapok fogatai csodálkozást keltettek. A számos ízléses fogat közül kivált Karácsonyi Guido gr. és Tisza Lajos gr. fogata. Fenn a várban a honvédelmi minisztérium palotájától le a várpalotáig, az Este és Russevich ezredek teljes díszben képeztek sorfalat. A rendet lovas és gyalogrendőrök tartották fönn ; a colossalis forgalom daczára zavar nem történt sehol. Az országgyűlés tagjai először a nagyteremben gyűltek össze s általában föltűnt, hogy ezúttal mily rendkívüli nagy számban jelentek meg. Képviselve volt minden pártárnyalat. A főpapság sorában voltak Simor, Haynald és Mihalovics bibornokok, Angyelics patharcha és a püspöki kar majdnem teljes számban. A főrendiház tagjai közt feltűntek a horvát bán, Andrássy Gyula gr. tábornoki díszruhában, Szögyény-Marich L. tárnokmester, Szapáry Géza gr. főudvarmester, Szlávy koronaőr, Zichy gr. a fiumei kormányzó; az ellenzék tagjai közül Zichy Nándor gr. és Sztáray Antal gr. — Túlnyomón nagy számban küldte el képviselőit az alsóház. Az urak — kivétel nélkül — magyar díszben voltak, még Bausznern Guido is magyar díszben jelent meg. Honvéd-főhadnagyi egyenruhát viselt Szerb György, Kuncz Adolf szombathelyi képviselő, mint csornai prépost fehér talárban, Göndöcs apát is papi díszben volt. A képviselőház új tagjai nagy számban vonultak föl; Pallavicini Sándor őrgróf ezúttal a képviselők csoportjában állt. A mérsékelt ellenzék tagjai közül megjelentek Apponyi Albert gr., Pulszky Ágost; ott voltak a pártonkivüliek közül Pulszky Ferencz és Keglevich István gróf. Szokatlan nagy számban jöttek ezúttal a függetlenségi párt tagjai; hamarjában Unger Alajos, Ugrón Ákos, Imre Aurél, Nagy Ferencz, Tulok Béni stb. jegyeztük föl. Mialatt az országgyűlés tagjai gyülekeztek, a várkápolnában, a mely zsúfolásig megtelt, mise folyt gyönyörű karének mellett. Ő felsége az oratoriumban hallgatta a misét, a melynek végeztével termeibe távozott. A trónterem egészen megtelt. A trónterem karzatán, a mely egyik sarokban van és különben egészen alacsony, jelen volt Vannutelli pápai nuntius, titkára kíséretében; kívüle csak még két udvari hivatalnok volt a karzaton. A nuntius egymásután fogadta a püspökök üdvözlését, legelői Haynald érsekét. Kevéssel 12 óra előtt megadatott az ajtónállói háromszoros kopogás jele, mire szétnyíltak az ajtóssárnyak és ő felsége az előírt szertartás szerint bevonult. Ő felségét megelőzték Széchenyi Gyula gr. főajtónálló mester, a ki ezúttal először szerepelt e minőségben, majd párosan a zászlós urak, a herczegprimás, a miniszterek, Hohenlohe főudvarmester, Erdődy István gr. főlovászmester, egyenesen feltartva a királyi kardot s jobbján mellette a püspök az apostoli kereszttel. Ő felsége oldalán haladtak Trautmannsdorff gróf az új főkamarás, Fratricsevics testőrkapitány és Mondol főhadsegéd. A királyt beléptekor élénk éljenzés követte. Ő felsége kitűnő színben volt. A trónra lépve, leült és föltette kalpagját. Oldalt jobbra tőle Erdődy István gróf foglalt állást, balra Trautmannsdorff gróf. A trón előtt balról álltak a miniszterek, jobbról a püspöki kar. Midőn ő felsége leült, előlépett Tisza Kálmán, meghajolva átnyújta a trónbeszédet. Ő felsége szemüveg segélyével olvasta a beszádét, csengő hangon s kitűnő hangsúlyozással.*) A beszéd általában kitűnő hatást tett, egyes részletei megéljenentettek, így kitört az éljenzés, midőn a felség a főrendiházi reformot említette, hangsúlyozván a magyar állam érdekeit, tetszéssel találkozott, midőn a kormány javaslatainak eljárási módjában a mérsékletet és megfontolást jelző, nagy figyelmet keltett a Németországgal való baráti viszony külön kiemelése és zajos éljenzés követte végül a felség szavait, a midőn a fajok, felekezetek és osztályok közti egyetértés szükségét emelte ki. A beszéd végeztével ő felsége föltette kalpagját, s visszanyújta a trónbeszédet a miniszterelnöknek. Hosszas élénk éljenzés közt hagyta el a felség a termet, amelynek diszét nem kevéssé emelte a magyar testőrség szép egyenruhája. Az országgyűlés tagjai ezután a várból ismét áthajtattak a pesti oldalra. A közönség ekkor már megkétszereződött s az embertömeg sorai közt csak lépésben haladhattak a fogatok előre. A kocsik sorát Haynald bibornok-érsek fogata nyitotta meg; a sort Tisza Kálmán miniszterelnök kocsija zárta be. 1 órakor megnyílt a képviselőház ülése. A karzatok teli voltak s a közönség nagy érdeklődéssel nézte az alant kifejlődő tarka képet, mert a képviselők nagy része úgy , mint volt, díszruhában jelent meg az ülésen. A háznak rövid ülése volt, s végeztével a miniszterek teljes számban átmentek a főrendiházba. A főrendiház lehetőleg még élénkebb képet nyújtott. A három bíbornok helye üresen maradt, de a püspökök, úgy a római, mint a gör. katholikusok teljes számban jelentek meg, tatárjaik viola színe, a főrendek ragyogó ruházata, ékes fegyverzete pompájával egybefolyva, ragyogó szóváltozatot mutatott. A gör. kel. főpapok Angyelics Germán patriarchával élükön, a szemközti sorban ültek. Mindazáltal a főrendek közt sokan voltak feketében. Mint érdekes, ritka alakokat láttuk : Lónyay Menyhért, Ráday Gedeon, Dessewffy Aurél, Keglevich Béla és Károlyi Gábor grófokat. A főrendiház ülése hosszabbra rúgott; lefolyásáról más helyen tudósítunk, itt csak kiemeljük azt a szívélyes és lelkes fogadtatást, amelylyel az elnöki kinevezéseket tartalmazó királyi leirat s az agg Szögyény-Marich László szép köszönő beszéde találkozott. Vay Miklós báró alelnök betegsége folytán nem volt jelen. *) A trónbeszédet tegnapi táviratunk szó szerint közölte. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése szeptember 29 én. K o r elnö k : Szögyény-Marich László. Jegyzők: B. Radvánszky Béla, Sándor Béla főispán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, gr. Szapáry Gyula, b. Orczy Béla, gr. Széchenyi Pál, b. Kemény Gábor, dr. Pauler Tivadar, Bedekovics Kálmán és Trefort Ágoston. Korelnök 1 óra 15 perckor megnyitja az ülést. Tisza Kálmán miniszterelnök átnyújtja a korelnöknek a főrendiház elnökének és alelnökének kinevezését tartalmazó kir. leiratot. B. Radvánszky Béla jegyző felolvassa e leiratot, mely igy hangzik : MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR, CSEHORSZÁG KIRÁLYA stb ÉS MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA Ha Magyarországunk és Társországai Zászlósainak, egyházi és világi Főrendeinek és Képviselőnek, kik az általunk 1884. évi szeptember hó 25-ik napjára, Budapest fővárosunkba összegyülvek, üdvöt és kegyelmünket! Kedvelt Híveink! Magyar Miniszterelnökünk előterjesztése folytán, a folyó országgyűlés tartamára, a főrendiház elnökévé őszintén kedvelt hivünket, nagyságos magyar-szögyéni és szolgaegyházi idősb Szögyény Marich László, valóságos belső titkos tanácsosunkat s királyi főtárnokmesterünket, másodelnökévé pedig őszintén kedvelt hivünket, nagyságos vajai idősb báró Vay Miklós, valóságos belső titkos tanácsosunkat és koronaőrt ezennel kegyelmesen kinevezzük. Hozzátok egyébiránt császári éskirályi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Schönbrunnban, ezernyolczszáznyoczvannegyedik évi szeptember hó tizennyolczadikán. Ferencz József, s. k. A ház e leiratot állva hallgatta vég , és éljenekkel fogadta. Elnök: A kegyelmes királyi leirat hódoló tisztelettel fogadtatván, a képviselőházzal közöltetni fog. Ezzel korelnöki feladatom megoldva lévén, a méltóságos főrendeknek ezen rövid működésem alatt tapasztalt kegyes támogatásáért mély köszönetet mondok. És most legyen szabad a felolvasott kegyelmes királyi leiratra vonatkozólag néhány szót szólanom. (Halljuk !) Méltóságos főrendek! Négy hóval ezelőtt a nagyméltóságú főrendiháznak a munk országgyűlés alatti üléseit bezárni szerencsém lévén, midőn azon alkalommal magam és elnöktársaim nevében mélyen érzett hálámat nyilvánítottam azon kegyes támogatásért, melyben a főrendiház minket elnöki tisztünk teljesítésében részesíteni méltóztatott, hinnünk lehetett, hogy ezen országgyűlés folyama alatt ezen díszes és fontos tiszt a főrendiház nagyértelmű tagjainak sorából erőteljesebb kezekre fog bízatni. Azonban felséges urunk, alkotmányos tanácsadóinak megtisztelő ajánlatára, e helyre ismét az én igénytelen személyemet és érdemdús koronaőr idősb báró Vay Miklós urat méltóztatván meghivni, ezt magam személyét illetőleg csupán felséges urunk kegyelme kifolyásának tekintve, szeretett urunk királyunk legmagasabb parancsa előtt hódoló tisztelettel és mély hálával meghajlok és a csekély személyemet ért megtiszteltetésnek kiváló becsét átérezve, a nekem kijelölt helyet kötelességszerűleg elfoglalom, amelyen hogy hivatásomnak megfelelhessek, mindenekelőtt azt, amit a mult országgyűlés végén a méltóságos főrendeknek megköszöntem, a mostani Tisza Kálmán s. k.