Kolozsvár, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-148. szám)
1888-01-02 / 1. szám
nemzetünk. Elragadtatja magát egy szép képnek eléje varázsolása által. Örömmel hallgatja, még ha sokszor méltatatlanul támadtatnak is meg azok, kiket a körülmények kormányzására rendeltek. De ha arról van szó, hogy kikre bízza a kormányzást, elfelejti a szép szavakat, elfelejti a méltatlan bírálatot , arra néz, hogy kik azok, kiket tettek jellemeznek. (Igaz! Úgy van!) T. barátunk hivatkozott a haladásra s a magyar állam megerősödésére. Azt hiszem, hogy ez irányban azt, hogy sok előhaladás történt, senki meg nem tagadhatja. Ott van, mint idézte Horvátország példája, melyben az irányzat a régi százados kapocsnak rég óta nem volt annyira megfelelő, mint ma. (Úgy van!) De ha máskép szétnézünk, sajnos, ma is vannak még egyes hangok, melyek részint benn az országban, részint pedig az országon kívül emelnek ellenünk panaszt és a magyar állam létjogát majdnem megtagadni szeretnék. Azonban talán épen az a körülmény, hogy itt benn az országban határa nem mutatkozik valami nagyon, de még inkább talán az, hogy mind inkább külföldön igyekeznek hangoztatni panaszaikat, mutatja azt, hogy itt az országban és pedig faj különbség nélkül a magyar állam eszméje terjedt s erősbödött és hatalmaskodott. (Élénk helyeslés.) T. barátunk rámutatott a nehézségekre is, a melyekkel küzdenünk kell, a melyeknek bizonynyal nem a legkönnyebbje az, hogy — mint ő mondá — meg kell tagadni sokszor olyat is, mi méltányos, de azért követelni kell a nemzettől áldozatokat. Azonban, midőnt. barátunk, ezen helyzetben a pénzügyminiszteri állásnak legalább egyelőre általam történt elfoglalását említette; engedjen meg — és ezt nem túlszerénységből mondom — ebben én érdemet nem látok. Azt tenni, ami az adott viszonyok között szükséges volt, az én helyzetemben, nem volt egyéb, egyszerű kötelességteljesítésnél. És ha van és volna ebben érdem, ez itt ismét nem az egyéné, de azoké, kik nekem lehetővé tették és teszik, ezen, elismerem, nem kellemes küzdelemben megállani és isten segítségével országunkat előbbre vinni. Azt mondom, barátom, a népszerűség kockáztatásával. Szerintem kétféle népszerűség van. Az egyik az, mely könnyen szerezhető meg, csak azt kell mindig tenni, mit bizonyos percben a hangot adó közvélemény kíván és megvan a népszerűség. De van egy másik népszerűség, mely sokszor az elsőnek árán akkor szereztetik meg, ha valaki bebizonyította, hogy mindenre kész azért, hogy a közügynek és a hazának szolgáljon. (Helyeslés.) Tudom, hogy ezen népszerűségért folytatott küzdelemben sokan elesnek. Meglehet, ez fog történni velem is. De arról bizonyos vagyok, és ezt érzem magamban, hogy ezen népszerűségért küzdelemben elesni szebb, mint a másiknak karjain tovább vitetni. (Élénk helyeslés.) Azonban mindamellett, hogy a sikertelenség s az elbukás esélyét is szemügyre vettem, határozottan merem állítani, hogy ha az általános világhelyzet meg nem zavar, a munka, mely pénzügyeink rendezését czélozza, sikerülni fog. (Helyeslés.) De a feltétel olyan, melyért jót senki sem állhat. Én a magam részéről nem csatlakozom azokhoz, — és ezt egészen őszintén mondom — kika háború veszélyét előttünk levőnek látják. Én még ma is remélem, hogy ezen veszélyt el fogjuk kerülni, viszont azonban arról meg vagyok győződve, hogy Magyarország és a magyar közvélemény háborút végig hordozta ama fehér, sovány alakon, ki előtte volt. Végighordozta lomhán, csendesen. Valamire emlékezett tán. . . Leemelte kalapját s meghajolt. Jula néni lesütötte fejét. Aztán a suhogó záporban tova ment a nagy pap. . . Nem ismerte meg. Jula néni kifeszitette a parapliját. Halotti szűz fehér köntöse a sárba ért. Csendesen, gondolkozva lépett a domb felé. Azt hiszem nem tudott az esőről. Egy üres szenes szekér baktatott végig a falán. A fekete zsákok ott hevertek a saroglyában. „Álljon meg kend“ kérte hallkan a vén székelyt. .Megfizetem, vigyen a városba“. . . A székely felrántotta a vállát és így szólt: ,Tessék.“ Juta néni felmászott a deczka-ülésre s akkor a székely megcsapta a lovacskáit. A kerekek ugrálni kezdtek a kavicsokon. A szekeres suhogtatott ostorával. A zápor omlott. Jula belékapaszkodott a lőcsbe. A mint az erdő mellett elvágtattak két dolgot láttam. Egyik ez volt, hogy sok-sok szénpor szállott fel s a halotti köntöst megfogta. A mennyasszony ékessége a fehér ruha nem lesz immár tiszta, mint az érintetlen hő. A másik az, hogy Jula igen sirt. Azt hiszem a köntöse miatt. Mennyit nélkülözhetett szegény amig megszerezte, hogy szép legyen benne, mikor menyasszony lesz. . provokálni sohasem fog, de ha reá erőszakolják, meg fogja helyét állani. (Úgy van!) Sokan várták t. barátaim, hogy e tekintetben többet fogok mondani. Nem teszem s nem tehetem. (Helyeslés.) korlátol ebben nem is egyéb, mint az, hogy — s legyen itt szabad e szót használnom, talán nem sértek vele senkit — a pessimisták hangján szólni nem tartom igazoltnak. Azonban, ha reményeim jobbak is, az optimismust terjeszteni ismét hiba, mert ez sokszor megbénítja az ellenállási erőt, melyre reményem nem lesz, de meglehet mégis, hogy lehet szükségünk. (Élénk helyeslés.) De ha ebben korlátozó vagyok is, nem lehetek korlátolva az irántatok való elismerés, köszönet és barátság érzelmeiben. Ha tippen oly korlátlanul viszonozzátok ezt, ezzel adjátok nekem és minisztertársaimnak a legszebb újévi ajándékot. (Hosszantartó szűnni nem akaró éljenzés.) nem. PANROMAISISMUS. Tehát Erdély felé is összpontosít az orosz s pedig Romániával és Bukovinával szemben összeműködő két vonalban. Nem egy lapot meglep ez, minket Emlékeztetünk román lapokból vett közleményeinkre, melyek már rég óta beszéltek élelmiszerek fölhalmozásáról, az összes fuvarok előzetes lefoglalásáról, hadi szerek raktárairól, — és emlékeztetünk czikkeinkre, melyekben az Erdély felől való oldaltámadás részleteit taglalgattuk, combinálgattuk, még a háborús hírek előtt. Köztudat szerint a dévai hadgyakorlatok megoldandó feladata is épen ez volt, hogy miként kelljen a piskii utat megvédni invasio esetén Magyarország felé, ha t. i. az ellenséges erő átjött szorosainkon, áttört székely népfölkelőinken és honvédségünkön, átrábolta a görgényi hegyek akadályait s leszáll a két Küküllőmente kedvező völgyeibe. Katonai statistika s külföldi hadiirodalom évek óta egész könyvtárt halmoztak föl közleményekből országrészünknek a nagy háborúban való sajátos szerepét illetőleg. Nem is az orosz mozgósítás keretünkön a fő, hanem a magatartás, melyet Románia a megindult küzdelemben elfoglalandó ép úgy, miként Szerbiának a galicziai főhad felé áramló mozgósításunk mögött való szerepe. Az utóbbi balkán állam ép e pillanatban foglalkoztatja a közfigyelmet radikális ellenzékének felülkerekedése által, s valóban, nem tévedünk, ha az analógiát teljesen alkalmazhatni véljük a romániai állapotok jellemzésére is. Nem russophil a győztes ellenzék, de pánszerb, nem óhajtja az országot orosz kormány alá, de vakmerően kész a helyzet kínálkozása szerint orosz cooperatioval is területe s létszáma nagyobbitására. Az elbizakodott s megbizatlan ifjú nemzetek magatartása ez ellenzéké, melylyel szemben fékezőleg szokott állani mindenha s áll ez esetben is a hatalom, a dynastia, a tények alapján fontolva építvén a jövőt, s nem ábrándok, a kedély kitörései szerint ismervén kötelességének koczkára tenni az országgal együtt saját létezését. Valószínű, hogy Belgrádban az uj kormány megadja magát a király akaratának, s megy — ha uralkodni akar — a megtört után, különben máskép ismét a soldatesca két-három év előtti szuronyai kerekednek felül. Romániában is így sodorják a coaliczionált ellenzéket pánromán álmok, s a szélső „Unireá“-nak közelebbről az orosz szövetségre tett czélzása a legantidynastikusabb esetben sem értendő máskép, minthogy a román ellenzék — szintén a helyzet kedvezése szerint — kész orosz cooperatióval is a dákoromán ábrándok valósítására, terület-nagyobbodásra, kész orosz segélylyel is oly uralkodót emelni vállalta, ki a nagy nemzeti aspiratióknak kalandor ígérettel kedvez, ha a hatalomra jutáskor mindjárt az első huszonnégy órában kénytelen volna is tapasztalni, mikép más kényszerűség atyai, bölcs államférfimnak lenni, s más phantastaság: a türelmes papírt ad libitium szántogatni tollal. Romániában sem akar egyetemes Oroszországot senki, de akarják az orosz alkalom kizsákmányolását. Persze az más kérdés, hogy a következmények jól fognak-e kiütni; azzal a Catargiu-Vernescu-Bratianu D. trias nem törődik; ők mernek; a véletlen az isteneké; a föltétlen bizonyosra való építéssel nem bírnák a tömeg sympathiáját megvesztegetni, nem jutnának uralomra. Bratianu J. és a koronás király, mögöttök a liberális párttal, az európai béke liga támogatásával és úgy áll az áramlatban, mint Milán a maga országában,azzal a különbséggel, hogy a szerb király határozottabb osztrák-magyar külpolitikát válhat, míg Bratianu J. kénytelen semleges állásponton állani, bár a mellett szivében, ha lehetne, maga is vágyva engedne a nemzeti iránynak. De ott áll a tapasztalt vén ember állami bölcsessége, s ott áll a király, kinek családja Hohenzollern, politikája nyugati, ereje, a cultura, melyre országát emelni akarja, erről felől való. Azért kész az ellenzék magát a királyt ejteni el. És e szónál, mint embereknek, kiknek hitvallásuk a rend ; mint magyaroknak, kiknek oltáruk a trón; mint nemzetnek, mely maga is átélte a koronával való összeütközés gyászos tragikumát ; mint szomszédoknak, kiknek nem közönyös, hogy a közelben a férfiértelem, vagy a népszenvedély uralkodik-e: e szónál, az aggodalom, s egyszersmind a szánalom fog el; főfajtermészetünk, mely együtt örvend a népek szabadságával, az ifjú Románia belállapotaira nézvén, féltésben elborul. Ez a forradalom útja, a forradalom pedig nem a nemzetek fejlődése útja. Eddig Románia a progressio vonalán lépdelt, s most a destructio örvényébe hullhat. Eddig honfiúi erény volt a végtelen ellenzékeskedés, mert idegen uralom ellen, a török ellen, az orosz befolyás ellen a külföldi hatalmak beleszólása ellen folyt az; most bűn, mert azon saját kormány ellen lép föl, mely Romániát függetlenné, királysággá tette, mely Románia hadseregének Plevnánál a győzelem dicsőségét szerezte meg, mely Havasalföldét a haladó államok sorába emelte. Eddig Bratianu J. a Mirabeau munkáját végezte, most Bratianu D. a Robespierére vágyik. Jaj a szerencsétlen ifjú államnak, melynek dicsőségre és hatalomra vágyó ellenzéki vezetői a küzdés régi modorával akarnak ugyan népszerűségre jutni, de a saját új korarányforrások ellen. Valóban kicsisyer. A szerencse csak az, hogy az uralkodó hatalom elég erős, nem csak leverni, ha kell, de sokkal inkább megakadályozni a vakvezetők botorságait. Szerencse, hogy a románság többsége látja odaát, mikép isolált külpolitikát nem lehet csinálni, miután az új nemzetközi élet ez idejében elszigetelés csak egy helyi lehet, a koporsóban. Azért az orosz keleti mozgósítások, a román kormány csak semleges szerepének, híres s a koalicionált ellenzék oroszos magatartása mellett is, túlságos aggodalomra mi nem látunk okot. Legrosszabb esetben mi történhetik? Orosz szövetségre a jelen kormány mellett nincs lehetőség,a forradalom mellett pedig csak Románia lesz az, mely összetöri magát. A forradalom mindig megeszi magát, kis nemzeteknél pedig magát a nemzetet. SÁNDOR JÓZSEF: (Budapest, jan. 1. Tisztelgés a ház elnökénél. A szabadelvű pártnak a miniszterelnöknél történt tisztelgése után a párt tagjai Péchy Tamás pártelnökhöz mentek, hol Fáik Miksa mondott üdvözlő beszédet. A jó aratás biztosítására — úgymond többek közt Fáik — nem elégséges a gazda értelmisége és szorgalma, kell ahoz verőfényes égen melegítő napsugár és — elég szomorú, hogy e tekintetben változás nem történt ! — de szóról-szóra ismételnem kell, amit egy évvel ezelőtt mondtam: „az európai politika egén komor felhők függnek, melyeknek szemlélője önkénytelenül kérdi: „mikor és hol fog lecsapni a villám, melyet sötét méhek rejt,“ és megtoldhatom ma azon kérdéssel : mikor fog véget érni azon nyomasztó bizonytalanság, mely a legizmosabb idegeket is lázas feszültségben tartja és bennünket oly munkálkodásra kárhoztat, mely a Pelopencenál is hálátlanabb, mert míg ott minden éjjel csak az előtte való nap munkája semmisült meg, addig itt még nem is az önvédelem, hanem csak az arra való készülés kezdete egyetlen végzetes óra alatt dönti halomra hónapok erőmegfeszítésének eredményeit. (ügy van.) Mi ártatlanok vagyunk ez állapot előidézésében és megörökítésében ; nemzetünknek nincs oly érdeke, mely parancsolólag ne követelné a béke fentartását. Minden háború nehezen kiheverhető sebeket ejtene anyagi viszonyainkon és mai védrendszerünk mellett a nemzet szine-javát állítaná az ágyuk öldöklő torka elé. Ha ránk erőszakoltatik, diadalmasan fogjuk vinni, de vágyunk tárgyát ily dicsőség nem képezi, azon dicsőség mely a költő szavai szerint savatványfény, egy napsugár, mely könyekben megtöri . Neul vánjuk élvezni ezen dicsőséget, mert az anya és testvérek, az öregyek és árvák könyei, melyekben e dicsőség napsugara megtörik, megtörne e hazában ezer meg ezer szivet is. Mindennapi fohászunk a Mindenhatóhoz tehát az, hogy múljék el tölünk e pohár; de ha mind ez által kényszeritetnének keserű tartalmának kiürítésére, akkor — ez erős hitünk — le fognak dőlni e hazában a sorompók, melyeket lakosai közt a kor, pártállás, a vallás, a nemzetiség különbsége alkotott és akkor meg fogjuk mutatni, hogy e földön élnek még és az ősi traditiókat még nem felejtették el azoknak ivadékai, a kikről nemzetünk ihletett költője mondá: „Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep , Úgy rettegő a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyermek.“ (Hosszantartó éljenzés.) Péchy Tamás, Fáik beszédére válaszolva, többek közt ezeket mondá: Én is sötétnek látom a jelenlegi viszonyokat és azt hiszem, hogy igen kevés ember van ma, aki azokat itt Magyarországon rózsásoknak láthatná. De akármit hozzon a jövő, tippen úgy fogjátok teljesíteni kötelességeiteket, mint tettétek eddig, és aki kötelességét teljesíti, az teljes lelki nyugalommal tekinthet végig a maga pályáján, hiszen a többi az Isten dolga. Én részemről hasonlóképpen gondolkozom: egész erőmmel és tehetségemmel teljesíteni kívánom mindazt, amit lelkem meggyőződése szerint hazám javára szolgálónak tartok. (Zajos éljenzés.) Ha — amint a valószínűség szól — nehezebb idők kerülnénekhazámra, én azt hiszem, a parlament tagjaira azok sokkal könynyebbek volnának, mintha békés és nyugalmas idők lennének. Hiszen a magyar nemzet nehéz időkben igen jól tudta, mindig, hogy mit tegyen, teljes áldozatkészséggel sorakozott királya körül, és egy ezred éven át mindenkor megtalálta a kibontakozásra egy utat és megtudta védeni a házat, akkor magára a parlamentre nézve könnyebb feladat következne. Az én meggyőződésem szerint sokkal nehezebb viszonyok és idők fognak rátok következni akkor, hogyha ez a jelenlegi, úgynevezett fegyveres béke tovább fog tartani. Meghalni a hazáért nagyon könnyű — azt mondta Kölcsey — de nehéz a hazának élni. Ha ez áll egyesekre nézve, épen így áll a parlament tagjaira nézve fokozott mértékben, mert akkor azok könnyen áldozhatnak, mert tudják, hogy azt megvárja tőlök a haza, ami e mellett bizonyos dicsőséggel és elismeréssel jár; de sokkal nehezebb azt a majdnem sisiphui munkát teljesíteni, mely a fegyveres békével jár, ahol meg kell tagadni sok olyat, amit igen óhajtanánk nem teljesíteni, amit alig lehet elhalasztani, nem tenni más dolgokat, melyek nagyon szükségesek volnának, mert más parancsoló viszonyok tiltják, hogy ezek most teljesítessenek, sőt gyakran az addig szerzett népszerűség is kockára van téve, s holott nem tétovázhatik az ember, hogy kötelességét teljesítse akkor, mikor az a haza javára szolgál. Pedig meggyőződésem szerint valószínűleg ez fog rátok várni. De ne tántorítson benneteket az a tudat, hogy talán a ti népszerűségetek szintén koczkára lesz téve, teljesítsétek telketek meggyőződése szerint hazátok javát és hogy az elismerés előbb vagy utóbb nem fog maradnni és nem fog elmaradni a siker sem. IRODALOM és MŰVÉSZET. A tud. akadémia nyelv és széptudományi osztálya ma d. u. 5 órakor tartja ülését, melyen Brassai Sámuel Szórend és accentus czimű értekezését olvassa fel Lehr Albert. 1891 őszére fog előkészülni az Aranyszobor. Strobl Alajos, kire a monumentális mű kivitelét bízták, minden lelkét teszi a munkára. Előtanulmányul elkészíti a költő mellszobrát, s a czélból tanulmány tárgyává tette az Izzó Miklós Arany szobrát s a Horovitz Arany képét, február elején Florenczbe megy szobrászati tanulmányokat tenni, s csak azután fog az ülő alak mintázásához. Madách Amerikában. A new yorki magyar egyesület karácsonyi ünnepélyt rendezet, melyen a kolónia minden előkelő tagja részt vett. Az estélyen Marchal József felolvasást tartott „Az ember tragédiájáéról. Színházat, faépet és díszeset építettek a nyitrai hazafiak. Egy vidéki színigazgató panorámába való dolgokat művel ott. Karácsony ünnepén egy — Miatyánk Istenhez. népszínművet hozott színre. A szinlap alján vastag betűkkel hirdette: „Végül nagy akasztási jelenet a község szeme láttára, természetes akasztással, élő alakokkal, bengáliai görögtűz fényvilágitással.Flay a színigazgató. Ilyesmit megtett előtte már egy elcsapott angol hóhér, ki körutat rendezett Angliában s társulatával eljátszotta az egész akasztási czeremóniát s végül ő maga akasztott fel egy viasz figurát A nyitrai szinigató ötlete tehát még csak nem is eredeti. Nevezzük őt élelmesnek ! . . . HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, jan. 2. — Újévi tisztelgések. Újév alkalmából tegnap délelőtt dr. Jósika Sámuel főispánnál a megyei tisztikar Gyarmathy Miklós alispán, a városi tanács Albach Géza polgármester vezetése, mellett tisztelgett. A főispán szívélyes javakban köszönte meg e tisztelgéseket. Gyarmathi Miklós alispánnál is köszöntötte az újévet a megyei tisztikar. Albach ír*'"“" "áro,i '«'•i»i«n).ík MÍr “ iz ”Ze‘éneva tűzoltó-egylet parancsnoksága, Gabani Vámos főparancsnokkal élés, az árvai tanitíit Nagy Kalman vezetésével tisztelegtek. — Péterffy Don»oks Mimki el tegnap d. e. tisztéig© t a ujévi alkalmából tövényszék. és járásbiró^ Febdenf '■ legidősebb tervszek. b.e ve2(f, Utl\» - $ ,zi.es •—N múlt év folyamára 0 a kif j( lenk aze,‘ tevékenységünket mérleg 'fejtett eg,e»i végzett kötelesség JT“». * ter vei annál is inkább .««nemcsak a saját munk^ ’ “** “»ndemk hanem villvet.tt .gyütt,^, ányzó derek bM Hryh ” g nélkülözött M»k"TM)*!ipe,oltak A |,°k,ll'mesebb elnöki kötelesség a íg et teljesítem tehát midőn köszonetemet es Veré8smet sTánithatom a tar torvszék mi* ^ ^ ^ ügybuzgó es eredmenyftvékonység»rt) R.gzem jól ígérhetem, hogy vaet a multban M , úgy a jövőben is az e,kkel való e]járásom * ban soha más tekintet fog vezetni mint egyé $díil a közszolgálat erd*^ ama CJ^ er$8 rata, hogy a vezetésem^ a kir törvényszék judikáturája a fokozott társadalmi igéneknek megfelelő minél magas; nívóra emeltessék g , törekvésem csak úgy leérhető, ha önök a jövőben is a múlthoz qqJ^ tevékenységükkel támogatnak. Hogy azt 83^ki óhajtom, hogy az Isten mindnyájakat a bb egészséggel áldja meg!“ Ezután kezet s*tt a tisztelgők mindenikével. — Csikorgó idan. Egészen kicsik lettek az emberek bogártt. Olyan csinosan összehúzódnak, olyan,rények és frissek, hogy csupa gyönyörű^ hőmérő 25° C. volt 9 órakor. Reggel 30. Jrban persze gőgösen kinyúlnak a nyakok vállból s a derekak büszkén szegetnek m ugy hogy nagyobbnak látszik mindenki,az m08t . . . 8 mind tulajdonképen a meki... Szóval melegben (ha jó dolgunk van) iyek vagyunk, hideg- ben (ha szigorgunk) afosak. Igen Uraim! némelyek annyira alázok, hogy lefeküsznek a földre — persze régn, mert józan lélek e czudar időben nem ui az anyaföldre. A rendőrség egy pár ily bor ficzkót szállíttatott — melegre, kikreek tanulságul fel van jegyezve az inspekckönyvbe, hogy „sem lépni, sem beszélni neadjanak“. . . S hogy prófétai mesterségbe vink •— jósoljuk meg, hogy e hideg szülni igehány derék kacsát, már a legközelebbiekban. Nevezetesen: nehány vándorló tót fog fagyni az utón (az újságokban) és min poétái lelkű újdondász meg fog fagyaszi egy pár verebet . . „ki előbb kopogtatott,virágos ablakon kis csőrével“. . . Persze s tótot, se a verebeket nem kérik számon. Az erdélyi részekben még a farkasok fognak jőni a hegyekről (a német lapok okták lehozni őket) sőt, ha a hideg továbtart, „vasúti vonatot —-T5*”*.—az í_-,. troliedUi be.’ ' — Húsz gazdát/ forintok Puskás Antal úr, ma szerkeszégünkben ily szókkal tett le 20 frtot: „E az egy polgártársunknak önkénytelen adompa s az E. M. K. E-nek szól“. Szives köszönet nyugtázzuk a gazdátlan forintokat (átkülik illetékes helyére) — nem kutatunk az ereje után. Ott, a hova jutott jó helyt van. — Tisztelgett központi vizsgáló-biróság tegnap a királyi vésznél dr. Bíró Jánosnál, üdvözletének kifeése mellett azon elismerésének is adványart, melylyel tartozik a vizsgáló bíróság az üiszségnek, az ez évben a hátralékok feldolgása körül tanúsított készsége és tapintatosságé. Az ügyész megköszönte a szives üdvözet. — Ünnepélyesem tisztelet tartatott tegnap délelőtt a főtemplomban. A pápa jubileuma alkalmából* Éktes Károly fényes segédlettel mondott fel, a kolozsvári dalkör és a katonai zenekar ecés misét adtak elő, ünnepi beszédet Kisírván áldozár, tanárjelölt mondott. — A közlekedj akadályok a, nagy erőfeszítéssel folytatott unkálatok folytán,valamint a hófúvások miszünésénél fogva elhárittattak és most a legbb vasúti vonal szabad A szegénye részére Perelle Istvár, a kinek valahányor nevét leírjuk, egy-e újabb jótéteményről hink hirt, most 10 frtoküldött a polgármes* kezéhez és pedig 50 frtot fára, 50 frtot gyérre a szegényeknek. A szegények pénztárai vára évenként rendezni szokott gyüjtésbőL * uiéw&A9M frt 36 bl * gyűlt be. TÖRVÉNYSÉGÜNK 1887-BEN. Ma délelőtt 1 órakor nyilvános teli ülést tartott a kolozsán törvényszék Péteri Domokos törvénzéki elnök elnöklete alat. Elnök a megfent bírákat szívélyesen üd-övözölve, néhány üresen választott szóval, az elmúlt évihez hasonló tevékenységre kérte a jelenlevőket. Ezutá előterjesztette az ülés tulajdonképem tárgyé.—» bírósági és közjegyzői fegyelmi birósá sorshúzás utjam megalakitását Mielőtt azonnan erre tért volna át az ülés, ugyancsak 8 törvényszéki elnök sigjeeztette azon váltásokat, melyek a törvényszék kebelben a felme, személyek és ügyforgalom tekint** Sajnálattal emlékműmeg^a terv^ halottjairól, Dr. SjetT^'J. ,g &?ulucz János ’dekes András iroMW■ ^ folyamán kisért irodatisztről, kiket a nők j e nyert az eloroknyugalopiva a törvénys ■ • ^ Gyahunytak helyett njerikf » ^ J&. la városi kir. jarásbirót, tv Kelkv igazgatót Törvényszéki orvos ki Történt János egyetemi tanár neveztetett ki két előléptetés és egy áthelyezés.Fü Sándor törvényszéki bizodhoz neveztetett ki. Szabó Józs