Magyar Rendőr, 1973. január-június (27. évfolyam, 3-26. szám)

1973-01-18 / 3. szám

BUDAPEST száz éve A letűnt múltat, a feudálkapitalista örökséget s ugyan­akkor a szocialista építőmunka évtizedeit hozza szinte ta­pintható közelbe a Várban megnyílt Budapest száz éve című kiállítás. Az egyesüléstől a máig ível, s hatalmas fel­tárulkozó képeskönyvként ismerteti meg a látogatót az or­szág szíve évszázados történetének leglényegesebb esemé­nyeivel. Kevés szöveggel, ám hatalmas anyag sikeres csoportosí­tásával maradandó élményt nyújt, szinte könyveket pótol. Gondoskodik erről több korszerű lehetőség is — így például az egykorú hangfelvételek sugárzása a rádió archívumá­ból, valamint a dokumentumfilmek vetítése. A legértékesebb dokumentumok között említjük: először láthatja a közönség Korvin Ottó búcsúlevelét; szerepel a tárlaton a csepeli munkásezred 1919-es zászlaja; a főváros felszabadításában részt vett Budapest Hadosztály több csapatzászlaja, amelyeket a Szovjetunió Honvédelmi Mi­nisztériuma adott kölcsön. A bemutatott tárgyak közül ugyancsak nagy érdeklődést vált ki az első Bánki-motor, a saját kora világszínvonalon állt gép, továbbá az első hazai atomrészecske-gyorsító. A gazdag kulturális anyagban legkiválóbb íróink — köz­tük Ady, József Attila, Móricz Zsigmond - leveleivel ismer­kedhet meg a közönség. S nemcsak Budapest, de hazánk évszázadának történe­téből is többet tud meg a kiállítás látogatója, ugyanis százéves fővárosunk históriája döntően meghatározta az egész ország fejlődésének irányát is. Ezért is érdemes né­hány órát eltölteni a magyar valóság legfontosabb fejezetét bemutató s kitűnően rendezett kiállításon. Cs. Gy. KIBŐVÜLT HATÁSKÖR A Belügyminisztérium központi szerveinek feladatai közül újabb hatáskör került át a bu­dapesti, illetve a megyei rendőr-főkapitánysá­gokhoz. A belügyminiszter elvtárs utasítása alapján 1973. január 1-től azoknak a külföldi állampolgároknak, akiket bűncselekmény miatt sérelem ért, nem kell Budapestre utazniuk a feljelentésük megtételét igazoló okmány ki­állítása és átvétele végett, mert ezeket január 1-től a budapesti és a megyei rendőr-főkapi­tányságoknak adják ki. Nem nagy dologról van szó, hiszen az utol­só négy-öt év adatait figyelembe véve, álta­lában évenként mindössze 300-350 külföldi állampolgár kért igazolást arról, hogy velük szemben valamilyen bűncselekményt követtek el, és ezzel kapcsolatos feljelentésüket meg­tették az illetékes rendőrkapitányságon. A miniszteri utasítás módosítása előtt az volt a gyakorlat, hogy a külföldi állampolgárok — a sérelmükre elkövetett bűncselekményről — az illetékes budapesti, megyei, városi, járási, kerületi rendőrkapitányságokon megtették fel­jelentésüket, azonban a feljelentés megtételét igazoló okmányt csak a BM Központi Panasz­iroda adhatta ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a feljelentések 40%-át a Budapesti Rendőr-főkapitányság, illetve a kerületi rendőrkapitányságok, 60%-át pedig a Veszprém, Fejér, Somogy, Vas és Csongrád megyei Rendőr-főkapitányságok, il­letve városi, járási kapitányságok vették fel, akkor képet kaphatunk arról, hogy mennyit kellett utazgatniuk a külföldi állampolgárok­nak ahhoz, hogy az igazolást megkapják. Ez a centralizált ügyintézés bürokratikus volt, emellett szükségtelen költségeket, fárad­ságot és munkát okozott mind a külföldi ál­lampolgároknak, mind a belügyi szerveknek, de nem használt az idegenforgalomnak sem. Ezekre az igazolásokra feltétlenül szükségük volt a külföldi állampolgároknak, mert csak ezek birtokában tudták a határátlépésnél, il­letve hazájukban a biztosító társaságoknál és egyéb hatóságoknál igazolni, hogy magyar­­országi tartózkodásuk alatt milyen károsodás érte őket, s hogy ezzel kapcsolatban a magyar belügyi szervek előtt feljelentésüket megtet­ték. Az új rendelkezések előírják - többek kö­zött -, hogy az igazolások kiadását, valamint az ezzel járó adminisztrációs feladatok meg­szervezését és végrehajtását a rendőr-főkapi­tányságok titkárságvezetői végezzék. A ren­delkezések szerint az igazolásokat két pél­dányban kell kiállítani, ezekből egy példányt a külföldi állampolgár kap, a másolat pedig az irattárba kerül. (Ahhoz - úgy gondoljuk - nem kell külön kommentár, hogy milyen fon­tos a másolatok pontos elkészítése és az ügy­intézési szabályoknak megfelelő kezelése.) Az igazolások kiállításához szükséges sze­mélyi adatokat a külföldi állampolgárok úti­okmányaiból és az esetlegesen rendelkezésre álló egyéb iratokból lehet megállapítani. Az igazoláson az állampolgárság megjelölése mellett fel kell tüntetni az útlevél számát is. Az igazolásban a külföldi állampolgárt ért sérelem (kár) tételes felsorolásánál a kapi­tányságon felvett jegyzőkönyvet kell figye­lembe venni. Ettől eltérő adatokat, illetve egyéb felelősségre utaló megállapítást az igazolás nem tartalmazhat. Befejezésül három dologra hívjuk fel a fi­gyelmet: a külföldi állampolgár ellopott vagy elve­szett útiokmányaival kapcsolatosan az igazo­lás kiadásában változás nincs, azt továbbra is a BM KEO budapesti, illetve megyei szervei intézik.­­ A budapesti, illetve a megyei rendőr­főkapitányságok csak bűncselekmények ese­teiben és a feljelentés megtétele után adhat­nak ki igazolást. - A külföldi állampolgárok elveszett tár­gyainak bejelentéséről szóló igazolást a ta­nácsi szervek adják ki. . . Dr. Losso Ferenc rendőr alezredes rr .S& ________________________________________________ PPSzámháború Nem könnyű kimozdulni a megszokott, beidegződött ritmikus munkatempóból — különösen akkor, ha az még többletmunkát is jelent. Január elsején ugyanis ez történt a postai irányítószámok bevezetésével, ami jelentős terhet okoz a különben is elfoglalt ügyintézőknek és levelezőknek. Mindenképpen újításról van szó. Csakhogy ez az újítás nem egyszerűsítette a levelezést, s nem csök­kentette, hanem növelte szerveink adminisztrációs munkáját is. Ez a baj azonban még csak hagyján! A nagyobb az, hogy ja­nuár elseje óta sok belügyi szervnél számháború folyik. Hol az ügyintézők és postázók vagy a postát kézbesítők és a posta kö­zött, hol pedig a szervek vezetői és a pénzügyi szervek között dúl­nak csatározások. Hogy mi ennek az oka? Sajnos, nem készültünk fel időben és megfelelően egy újszerű feladat végrehajtására. Az ügyintézők és ügyvitellel foglalkozók most aztán sűrűn fohászkod­nak és szaladgálnak. A „fekete holló” ugyanis már hónapok óta hirdeti az irányító­számok bevezetését, de még ma sincs egységesen rendszerezve, hogy ezeket a bűvös számokat ki írja a borítékra: az előadó vagy a postázó, és hogy mennyi segédlettel lássanak el egy-egy szervet. A kapitányságokon és más belügyi szerveinknél naponta több száz borítékot kell megcímezni és arra a feladó szerv, valamint a címzett irányítószámát is ráírni. S ezeket a számokat három füzet­ből kell kikeresni, ami olyan nagy munka, hogy a postázó ezt kép­telen egyedül elvégezni. Célszerű tehát, ha az ügy előadója cí­mezi meg a borítékot és írja az irányítószámot a küldeményre. Általában ez is történik. Csakhogy ehhez az érintett előadókat is el kellett volna látni az irányítószámok jegyzékeivel! Miután azonban ez sok helyen nem történt meg, megy a vita: a számháború. A posta ugyanis átadókönyvvel egyetlen küldeményt sem vesz át, ha nincs rajta irányítószám. Viszont pl. a főváros egy-egy kerületi kapitányságát mindössze 5—6 irányítószám-jegyzékkel látták el. Ez pedig édes­kevés a folyamatos munka ellátásához. De van más is. Az V. kerületben például a bűnügyi és köz­­rendvédelmi osztály nem is kapott ilyen jegyzéket, bár a levele­zésük napi több tucatra rúg. Most vagy szaladgálnak azokhoz, akiknek van jegyzékük, vagy pedig saját pénzükön vásárolják meg. Többen az utóbbit választották a belügyi munka érdekében. Ugyanez a helyzet az igazgatásrendészeten is, ahol hivatalosan csak egy jegyzékgyűjteményt kaptak, holott az előadók — négyen vannak, de nem egy szobában dolgoznak — naponta és szemé­lyenként 50-60 levelet is postáznak önállóan. A 40 forintos irányítószám-gyűjteményből viszont a kapitány­ságok egyet sem kaptak, így aztán külön gond a címzés a posta­fiókkal rendelkező szervekhez. Ha már bevezették az irányítószám-rendszert, akkor joggal elvárható, hogy elsősorban az állami szervek hajtsák azt végre. De hogyan, ha nem biztosították hozzá időben a szükséges fel­tételeket? Talán nem vagyunk azért olyan szegények, hogy a plusz munka vállalása mellett az ügyintézők saját pénzükön vegyék meg a segédleteket is?! Milliós nagyságrendű levéltömegekről van szó, ami érinti a lakosság ügyeinek gyors és kulturált intézését. (szilvást) HHBHBKHHnBt­nHHHHHH pp A 20 éves BELÜGYI SZEMLE pályázati felhívása A Belügyi Szemle mindig nyilvánosságot biztosított a belügyi munka korszerűsítését segítő tanulmányoknak, gon­dolatoknak. A társadalmi fej­lődés azonban velünk szem­ben is újabb követelményeket támaszt Ennek viszont csak akkor tudunk megfelelni, ha közrebocsátjuk a gyakorlati munkában szerzett gazdag ta­pasztalatokat és az új meg­oldásokat célzó gondolatokat A szerkesztőség a folyóirat megjelenésének 20. évfor­dulóján szeretne minél na­gyobb szerepet vállalni eb­ben a munkában. A feladat nagyobb, mint amivel az elmúlt évek pályá­zatainál kellett szembenéz­nünk. A beérkező pályázatok között egyaránt számítunk új tudományos értékű megoldá­sokra, a bűnüldöző munká­ban kikristályosodott évtizedes gyakorlati tapasztalatokra. Ezek a szempontok rendkívül kiszélesítik a pályázókként szóba jöhető személyek körét és megnövelik a szervező munka felelősségét. Minden bűnügyi dolgozó elősegítheti a pályázat sike­rét­­ önálló részvétellel vagy csupán a többieknek nyújtott segítő biztatással is. Egyéb­ként nemcsak egyének, ha­nem csoportok is részt vehet­nek a pályázaton. Egy-egy téma alapos feldolgozása sokoldalúságot igényel és ez legkönnyebben kollek­tív mun­kával biztosítható. A pályázat részletes felté­teleit a Belügyi Szemle 1973. évi januári száma közli, te­hát ezúttal csak a témakörö­ket és a díjakat ismertetjük: I. Elemzések, a statisztikai módszerek felhasználása a döntés előkészítésében. II. Új természettudományi ismeretek, technikai eszközök adaptálása a belügyi mun­kában. III. Szociológiai, pszicholó­giai, pedagógiai ismeretek, módszerek belügyi alkalma­zása. IV. Szolgálati tapasztala­tok, nyomozások. Díjak : 3X1 1. díj 5000 Ft 3X2 II. díj 3000 Ft 3X3 III. dij 2000 Ft 3X3 IV. dij 1000 Ft­­A IV. kategóriában: 1. díj­­ 3000 Ft II. dij 2000 Ft III. díj 1000 Ft Beküldési határidő: 1973. augusztus 1. Eredményhirdetés: 1973. december 7. A Belügyi Szemle szerkesz­tősége felkéri valamennyi belügyi dolgozót, hogy a pá­lyázat sikerét segítse elő. Egyben eredményes munkát kíván a pályázóknak. Ny. L. 1 2 3

Next