Magyar Szemle 5. kötet (1929. 1-4. sz.)

Halász Gábor: A magyar regény problémája

A MAGYAR REGÉNY PROBLÉMÁJA — Beszámoló a legújabb regényekről — A NAGY regények örök típusához, a lélektani regényhez az utolsó évtize­dek fejlődése is alig vitte közelebb regényirodalmunkat. Az ember­ábrázolás, társadalomismertetés feladata valahogy felszínesen, sematikus egyszerűséggel oldódott meg legjobb szándékú íróink műveiben. Jókai mesélt, Mikszáth adomázott; alakjaik nem lelki életükkel érdekelték őket, csupán furcsaságaikkal, jellemző gesztusaikkal, érdekes külsőségeikkel, témavoltukkal. Genre-figurákat teremtettek, akiknek egyetlen rendeltetése, hogy hatásos jelenetekben megállják a helyüket, mondhatni a csattanó érdekében születtek. Életük a genreszerűségért fontos, képérdekűek, illusztrációk. Az igazi magyar regénynek a genre elleni reakcióból, a valóságra ébre­désből kellett volna megszületnie. Programmok hirdették is az új irányzódást, az eredmények elmaradtak. Jött Bródy és ma álmélkodva keressük lehetet­lenül romantikus történeteiben az élet valóságát, amiért kortársai támadták és ünnepelték. Jött Herczeg, aki cikkeiben oly éles szemmel figyelte zűr­zavarosan alakuló polgári társadalmunk problémáit és regényeiben lemon­dott tapasztalatainak értékesítéséről. Magyar Bourget lehetett volna és ő gondtalan szívvel, könnyű kézzel rajzolgatta a Gyurkovics-lányok vidám portréit. Jött Móricz és hozta a nyomasztó kisváros, a tehetetlen falu, a kallódó értékek filozófiáját, de ábrázolásában ő is hű maradt a genre-hoz. Jött Szabó Dezső, aki az őserő mákonyával bódította el a fiatal írókat és stílromantikájával a lelki elemzés minden lehetőségét megölte. Regény­fejlődésünknek ezt a fővonalát nem tudta megbontani Justh Zsigmond, néhány más finom kísérlet is izoláltan maradt. Babits „Halálfiai"-nak hatal­mas erőfeszítését a nagy lélektani regény megteremtésére alig méltányolták, fiatal íróinkra hatást eddig nem gyakorolt. Móricz témafelvetésében volt újság, de a lényegben alig hozott újat. Ő is csak adomázik, ha drasztikusabb fordulatokkal is, csupán tragikus színezetet ad a típusoknak, amiben elődjei naivan vagy cinikusan gyönyör­ködtek. A magyar vidék alakjai őt is csak különösségeikkel érdeklik, regé­nyeiben nem törekszik megértetésükre, csak stílusos szerepeltetésre. Első­sorban a jelenetezés foglalkoztatja; valamennyi munkája lazán összefűzött, öncélúan, szépen, kereken kidolgozott képek összesége, legfőbb öröme az epizód. Érezzük, hogy szándékai milyen nehezen szívódnak fel történeteibe, mennyire fárasztja a társadalomvizsgáló szerep, milyen gyönyörrel adja át magát a Tart pour Tart mesélés kéjének. Legjobb alakjai jóízű máték­figurák, legkitűnőbb oldalai betétek, egy-egy duhaj mulatság vagy szenve­délyes szerelmi csata. Mesélő kedvét és a lélektani jellemzés elmélyítését egy regényében sikerült összeegyeztetnie, a „Légy jó mindhalálig" nagyon szép diáktörténetében. Legifjabb fejlődésében szembetűnő a fokozottabb lélektani érdeklődés, régi nyersebb hatásait szívesen cserélné fel kompli­kációbogozó, érzéseket, indulatokat elemző dolgozásmodorral. Az „Uri muri"-ban nem egy helyen finoman részletező lélekrajz lepi meg a Móriczt

Next