Magyar Szó, 1976. április (33. évfolyam, 104-118. szám)
1976-04-28 / 117. szám
A három fiú — Feri, Zoli és Sanyi — a faluvégen lakik. Onnan, a Szélső utcából karikáznak be mindennap a központi iskolába. Ezt teszik már hatodikos koruk óta. Addig a közlekedésbiztonság érdekében nem merészkedtek a közutakra. Mint pionírcsapatuk fegyelmezett tagjai az előírásokat nem szeghették meg. Pedig a kerékpár nyergében már óvodás koruk óta biztosan ülnek. A kerékpározok a mindenetek — mondja sokszor osztályfőnökük. Ez így is van, színigazat mondott — jegyezték be őrsi naplójukba, amit rendszeresen vezetnek. Ha csak tehetik, kerékpáron nyargalásznak le, s fel falujukban. Az ősszel a pionírvezetőség összejövetelén új munkaformák után kutattak. Feri indítványozta, hogy alakítsanak egy kerékpáros egységet. Azon nyomban elfogadták az ötletet, és őrá bízták megvalósítását. Azóta mindenki a kerékpárosőrsről beszél az iskolában. Tíz fegyelmezett gyerek alkotja az „örökmozgó’’ pioníregységet. Őszinte pionírbarátság alakult ki közöttük. Ez az, ami eggyé kovácsolja kis csapatukat.Feri lett az őrsvezető. Közmegelégedésre hasznosan munkálkodnak. Szabad szombatokon, kerékpárkirándulásokat szerveznek a közeli kirándulóhelyekre. Máskor kerékpáron látogatnak át a szomszéd település iskolájába. Ha hosszabb tanítási szünet áll be, csalagtúrákat bonyolítanak le. Mindennap másik helységbe bicikliznek estére hazatérnek. Amikor porosan s fáradtan, mint valami kerékpáros karaván kígyóznak be a főutcára, sokan kilesnek a kerítés mögül, s barátságos mosollyal köszöntik őket. Ügyes kezű fiúk ezek — mondogatják jó néhányan. Az iskolában bárkinek, gyorsan megjavítják a kerékpárját. Pali kezében a fogók, kulcsok, szorítók egy szempillantás alatt pörögni kezdenek, szét- és összeszereli a gépet”, ahogy ő „szakavatottan” nevezi a biciklit. Ki is érdemelte barátaitól a Mester nevet. Nem sokban marad el tőle Kari, aki a gumiragasztást, a küllőcserét, az olajozást „rakétagyorsan" végzi. Igaz közben a feje búbja is maszatos. Így hát ráillik a Majzos elnevezés. Laci az őrs futárja, ő az, aki viszi és hozza az értesítéseket. Oly fürge és éles eszű fickó, hogy sokszor az igazgató is őt meneszti iskolaügyekben az egészségházba vagy a helyi közösség irodájába. Pisti neve egyszerűen — Zenész. Ő vezeti a kis szájharmonika-négyest, mely a pihenés óráiban a hangulatkeltés feladatával van megbízva. Az őrsnek kis háromszögű zászlócskája is van. Kék alapon, aranysárga fonállal kivarrt kerékpárt ábrázoló emblémával. Ez lebeg minden egyes kerékpáron ,a kormány és az első keréktengely között kifeszített zsinegen. Az őrs mostanában ugyancsak elfoglalt. A fiúk nagyban készülnek az évzáró iskolai testnevelési délutánra. A műsorban néhány számmal, mutatvánnyal szerepelnek. A legérdekesebbnek az az attrakció mutatkozik, amikor egy kerékpáron négyen-öten, közlekednek egyszerre. Emellett üvegpalackok kacskaringós kerülgetése, lassúsági verseny, ki ér be legkésőbb a célba s egyéb kerékpáros versenyszámmal szórakoztatják majd a közönséget. Úgy hírlik, jövőre, még egy kerékpáros őrs alakul, de azt a hetedikes lányok alakítják meg. , KASZÁS Károly A kerékpárosőrs Krábesz Gréta szövegrajzai Tavaszelőn . Kórógyon jártam, az Eszékhez közel eső szlavóniai faluban, „Nyelvsziget-országban”, ahogy egyesek mondják. Mindjárt indultában tanultam két eredeti, nagyon is kifejező szót. Az egyik a „száraatintás”, mely alatt a golyóstollat értik. A másik meg a dologtorkos. — Dologtorkos? — kérdezett vissza Kántor Jancsi, mikor a különös szót említettem neki. — Hát egyszerű, mint a tücsökfogás. Igen dolgos emberre mondják, hogy dologtorkos. — Hallottam tanáraidtól, hogy serénységért téged se kell a szomszédba küldeni. Jancsit próbáltam kikezdeni a kemény kötésű, mokány fiú türelmét ezen a ponton. — Hát munkából élünk, vagy nem? — kérdezett rám vissza, mintha egy különös barkorbát kezdtünk volna el a dologtorkos szó jelentésének megvilágítása érdekében. — Én csak figyeltelek innen, az iskola ablakából, ahogy azzal az ördöngös vas masinával bajlódtál, s mondhatom, még felnőtt ember is megirigyelhetné ügyességedet, ahogy eligazítottad a traktort — mondtam. — Kölyöként rákerültem még, nekem már nem újdonság — felelte KÁNTOR Jánosi, s szeme tekintete kint motozott a traktoron, amely ott állt az iskola előtti kertben. Róla szólítottam le, s jó volt tudni már, hogy egy ízig-vérig dolgos nyolcadikost ültettem a szíjaihoz, hogy beszéljen munkájáról. — A tanulás? Azzal egyenesbe vagyok. Mert mi az a kis fogd meg a széket és melegíted, ahhoz képest, amikor kiülök a traktorra, és beindulok a trágyával a Vuka patak melletti földünkhöz? Mert borotvál ám a szél ott kint a határban tavaszvízkor, és még ezeket az államon levő kis pelyheket is bodrozza ... Figyelemben, hogy milyen ízesen, szépen beszél az én Kántor Jancsim, öröm hallgatni minden szavát, s látni kidolgozott kezét, mert ezek az öklök a mozgásról szólnak. — Most ide fordultál párszor az iskola elébe. M’ért is történik mindez? — fordu dok hozzá bár tudom a választ, hiszen a tanárok mindent el mondunk, ám jó hallani a gyerek-férfi szájából el izdását a dolognak. — Nálunk lesz a Petőfi iskolák találkozója június elején ... Az iskolaépület új, de a környék nem volt mondható valami szépnek, hát új kerítést kapott körüle, én meg, pár barátommal, a vakondtúrásokat gyűjtöm pótkocsira a mezőségen, s hordom ide fel, virágágynak. — Szorgalmasak voltak a vakondok, Jancsi? Sok porhanyós földet dolgoztak ki a kórógyi határban? — Az ám! Ezek nem olyan fajták, hogy csak ....... összejöttek, mint a rókák a szűcsnél!”, szóval nem haszontalan társaság, működtek most is vízfutáskor, és van anyag. Igen. Ezt magyarázni kell a városi gyereknek. Jánosi egy baranyai szólással élt a rókákkal-emberekkel kapcsolatban, a vízfutás időszaka a tavasz, tavaszi áradások ideje a Vukán, az anyag pedig maga a porhanyós föld, amibe öröm ültetni a virágokat. KERESZTES Edit pajtás mindjárt el is magyarázza, hogy kerek kis tervet késztettek a kert kikészítésére, majd ZÁKÉ Ilona folytatja a virágnemektől mondókáját. A lányokat szólítja a csengő. Mennek. Jancsi marad, neki fordulnia kell még. Móricz Zsigmond kimondja a Légy jó mindhalálig elején nagy gyermekkori csalódását. Kiszemelt a Harmathy könyvkereskedés kirakatában egyCánkonaikönyvet. Azt gondolta, hogy Csokonai versei vannak benne. De mikor megvette megtakarított Pénzén,ijedten olvasta az első mondatot. ..A fiziológia általána már igazsággá emelt amié seitésnek, miszerint a léleknek minéműsége és erei éppúgy által mehetnek a származással együtt a gyermekbe, mint a testé, a szellemi öröklésnek érdekes példája Csokonai Vitéz Mihály”. Nem értett,belőle egy szót sem. Nem is olvasta tovább a könyvet. Nyilas Misinek.(vagyis Mercz Zsigmondnak az volt az első csalódása, hogy az ólhajtott könyvben nem versek vannak. Nem Csokonai írta, hanem róla írték (Haraszty Gyula Csotonai-tanulmánya száz évvel ezelőtt jelent meg). De az első mondat xS miért is megijesztette. mnjsitt :lbonyolult körmondat, * amely— Takaros lányaitok vannak. — mondom. '• —■ Jobbakat nem találni — mondta Jancsi. S érzem a hangjából, hogy büszke a lányokra, szívéből mondja, amit róluk mond, , így érzi. De szépen hangzott Jánosom szájából a négy szó. ..Jobbakat nem találni!” Mennyire érződik belőlük a becsülés, röviden, magyarosan és szabatosan adta tudtomra, mit gondol a lányokról. — És ha meghibásodik? — mutattam ki a traktorra. — Mestere vagyok, persze, a kisebb hibákra hívatott mesterkéje mondja mosolyogva. — Gumiátdobás, anyagcsere, kenőolaj, szóval ezzel még jöhet a masina. Ha nagyobb baj eszi, apika fogja kezelésbe, és nem, sokáig köhécselhet, adhatja a bankot a keze között, rövid időre rá indulnia kár ... Szép volt elbeszélgetni KÁNTOR Jancsival.) Nem fogom feledni, hogy mégis csak tizenéves, demennyi erő, magabiztosság,lelkesedés, munkaszeretet van benne... Nem dicsérem, mert dicséri a munkája. Én csak m,n°i tötbb ilyen úlitársat kivánhatok ennek, a mórt kik°rü’ő nyolcadikos, generációnak. B. FOKY István Vakondtúrások a virágoskerthez (^Anyanyelvűnk játékai ■ ÍRJA.:VARGHA BALÁZS Egyensúly nek majdnem minden szavát értette egyenként (talán csak azt nem, hogy fiziológia), de a szavak kapcsolódását már nem tudta áttekinteni. A körmondatnak is hidforma szerkezete van. ..Ama sejtésnek, hogy... példája lehet... Csokonai Vitéz Mihály” — ez a három pillére. Mi a körmondatosság ellentéte Ezt is példán mutatom be. Csokonai egy prózai művében, a Pillangó és a méh párbeszédében a Pillangó így kezdi elmesélni kellemes napirendjét: Midőn a feljövő nap még álmos sugaraival a napraforgóra pislog és a zengő halmot és ligetek ,jó reggelt kívánnak őneki, felkelek magam is puhaágyamból és szemeimet kitörölöm a lábaimmal. Csokonai nem tagolta isy szakaszokra a pillangó beszédét, egyfolytában írta, próza módjára. Mégis jogunk van így sorokra szedni, mintha vers volna, mert a szövegben félreérthetetlenül megvan ez a tagolódás. Ez is bonyolult összetett mondat, van benne alárendelés, mellérendelés. Mégis máshogy szövődik össze, mint a körmondat. Érezzük a szabályos, nyugodt lüktetését. Szakkifejezéssel úgy mondják, hogy numerózus ez a mondatszerkesztés, vagyis megszámlálható, kimeríthető a tagolódása. Mindegyik tagnak megvan magában is a nyelvi egyensúlya, az értelme. Mondd el te is a napirendedet, hasonló numerózus Prózában! Szárnypróbálgatás ф Szárnypróbálgatás Џ Szárnyprólgatás Az első bunyó Hát az úgy történt, hogy a szómázadban lakott egy néni, akinek az unokája minden vasárnap hazajött Bogarasról. Ő is ötéves lehetett, mint én. Mindig azon törtem a fejem, hogyan szerezhetném meg játszótársamnak. Erre ugyan elég sokat vártam. Egy évet. Hazajöttek lakni Zentára, mert Aninak óvodába kellett menni. Nagy nehezen sikerült a nevét megtudnom. Egy kicsit furcsánaktűnik, hogy a szomszédban lakóknak még a nevét sem tudom. Én ugyanis nem voltam valami nagy barátságban az idősekkel, mert azok annyi lehetetlen kérdést tettek fel az embernek, hogy végighallgatni is keserves kín volt. Szóval ezért nem tárgyaltam az öregasszonyokkal. De Anival annál inkább. Mikor hazajöttem az óvodából naphosszat ácsorogtam az utca közepén, csak hogy megszerezzem az új barátnőt. Szüleim hiába könyörögtek, hogy ne legyek már ilyen csavargó. Az isten jobb lábáért sem mentem be. Ha bevitték, olyan ordításba kezdtem,, amilyet egy normális ember nem tud elviselni. Egyik napon Anit átvezette a mamája hozzánk. Egy fontos ügyet kellett ugyanis elintézni. No, nekem sem kellett több. Azonnal megkérdeztem, akar-e bújócskázni. Ő nagyon halkan azt felelte: — Nem. F- címet kapott a pulykaméreg. — Tudsz párnaháborúzni? — Az mi? — tette fel az egyetlen kérdést. — Te jó! Még ezt sem tudod? Én ülök a szoba egyik Sárikásban, te a másikban, és dobáljuk egymást párnával. Aki az ellenfelét többször találja el, az a győztes. — Azt nálunk nem szabad! — Nem érdekes, hogy nálatok mit nem szabad, én itt megengedtem. Végül is beleegyezett. Az ő dobásai találtak többször, mert Ani gyorsan belejött a játékba. — Most, ugye, én győztem? — kérdezte mosolyogva. — Hogy mondhatsz ilyen butaságot? Nem megmondtam az előbb, hogy az a győztes, aki kevesebbszer találja el az ellenfelét?! — De az előbb nem így mondtad! — De igenis így! Én a hajába kapaszkodtam, ő pedig ordítani kezdett. Még egy pofont is lekentem neki, mert nálunk nem szabad ordítani. Ani erővel a mamájához akart menni, és futott az ajtó felé. Ekkor belépett anyu. Hirtelen én is elkezdtem sírni, és így panaszkodtam: — Ani hozzám vágott egy építőkockát, és még pofon is vágott. Tehát én kerültem végül is ki győztesen. Ani szegény meg se mert szólalni. Később rájöttem, hogy nem éppen szépen cselekedtem. Egy napon átmentem Anihoz bocsánatot kérni. Azóta is tart a barátságunk. RÓZSA Teréz, VIII. o. Zenta Tavasszal PÓSA Péter, II. o. Kanizsa, Ady Endre iskola Nagyanya Mindent szeretne csinálni, Pedig számomra oly kicsiny! Bár elszállt felette az év, a dal, Azt gondolja, még mindig fiatal. Négy-öt unoka mellette. Mondják: „Mama, nagymami, hagyjad a munkát! Hozunk neked szép virágot, Teljesítjük a kívánságod. Ülj le inkább, hagyd a csirkéket, Mesélj nekünk a múltról szépeket!” MÁNDITY Valéria, VII. o., Bácsföldvár Megjavítottam a lemezjátszóm Már régóta rossz volt a lemezjátszóm. Rájöttem arra is, hogy a testvérem rontotta el. Ő ugyanis csak másfél éves, és amit csak bír, mindent elront. Mérgelődtem is ezért. Apukám próbálgatta a lemezjátszót megjavítani, de nem sikerült neki. — Talán nekem több szerencsém lesz — mondtam. Sokáig babrálgattam, kerestem, mi a hibája, de az ennek ellenére nem akart működni. Most már csakugyan dühös lettem. A lemezjátszóra is, de legjobban a testvéremre." Nem is tudom, hogy de megfogtam azt a kis kart, amivel azt szabályozzák, hogy kislemezt-e vagy nagy lemezt forgatunk. Ezt a kart mozgattam ideoda. Egyszer csak elkezdett működni, de csakhamar leállt. Nagy mérgemben oldalba vertem. Még egyszer, utoljára kipróbáltam. Nagy örömömre végig tudtam hallgatni egy lemezt, és aztán magától leállt a szerkezet. Valószínűleg valamelyik alkatrész megakadt benne, és az ütéstől ez visszavándorolt az eredeti helyére. Amikor apukám bejött, nagyot csodálkozott, hogy ami neki nem sikerült, azt én könnyűszerrel megcsináltam, így együtt örültünk a sikernek, és én büszke voltam a „tudományomra”. HUSZTA Róbert, 6. o. Jovan Jovanovic Zmaj iskola Szabadka