Magyar Szó, 1985. július (42. évfolyam, 193-208. szám)

1985-07-16 / 193. szám

--------KÜLPOLITIKA Súllyos bareset történt a Niagara vízesés közelében levő amerikai légibázisban. Egy légibemutató alkalmával összeütközött a haditengerészet kötelékébe tartozó két gép. Az egyik pilótája életét vesztette. A képen az egyik gép közvetlenül lezuhanása előtt. (UPI telefotó) Ünnepélyes fogadtatás az első arab űrhajós részére Rijad utcáin szaúd-arábiai zászlók százait lengette a szél, népviseletbe öltözött táncosok dobpergés közepette lejtették a szaúdi népi táncokat, a több ezres tömeg lelkesen skandált és éltette az első szaúd-arábiai és muzulmán űrhajóst. Ben Szalmán ben Abdel Aziz al-Szaud, Fahd király unokaöccse jól vizsgázott mint űrhajós az amerikai Discovery fedélzetén, és diadalmasan tért vissza hazájába. A hosszú gépkocsioszlop elején, amelyben a dicsőséggel övezett herceg piros gépkocsija haladt, űrhajósoknak öltözött gyermekek a Discovery űrhajó makettjét húzták, és ilyenformán akarták szimbolizálni azt, hogy honfitársuk a világűrben járt. A rijadi sportpalota is világűri ruhát öltött erre az egyedülálló alkalomra. Égszínkék alapra a tejutat festették fel, valamint a földgömböt, amint, a Discovery megkerüli. A látogatók ezrei öltöztek a hagyományos fekete-fehér szaúd-arábiai viseletbe, hogy méltóképpen ünnepeljék és adják meg a tiszteletet hősüknek. Több órás program, ünnepi beszédek és ajándékok átadása következett, a felszólalók külön kitértek a szaúd-arábiai nép történelmének egyes fejezeteire, akárcsak az iszlám vallás történetére, amely — mint mondták — most immár űrhajóst is adott a világnak. A fogadtatás valójában még vasárnap megkezdődött, amikor a szaúdi földre lépő herceget maga a király üdvözölte. Később országszerte folytatódtak az ünnepségek. Rijadban egy teret Világűri térnek neveztek el, a posta pedig alkalmi bélyegeket bocsátott forgalomba az ifjú herceg képmásával (Tanjug) MAGYAR SZÓ 1985. július 16., kedd Stop a jelentések kozmetikázásának új gyakorlat a Szovjetunióban Az újságíróknak arra a kérdésére válaszolva, hogy ki vezeti félre az államot, Aleksandar Filatov, a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának bírója röviden kijelentette: a könyvelők és az igazgatók, olykor pedig a vezető szervek is, amelyek szemet hunynak az állam becsapása felett. Az interjút az Izvesztyija közölte. Az újságíró az után érdeklődött, hogy ki hamisítja meg a gazdaság tervfeladatainak teljesítéséről szóló jelentést. Ez eléggé elterjedt jelenség a szovjet gyakorlatban, e kényes kérdést nemrégiben napirendre tűzte a Legfelsőbb Bíróság is. Úgyszólván gyakorlattá vált, hogy a bíróságok nem avatkoztak bele a terv teljesítésének hamis kimutatásába, ezt az állam és a párt felügyelő bizottságaira bízták. A bíróságnál is erősebbek A szovjet büntetőtörvénykönyv szabálysértésnek minősíti az állam félrevezetését, de lehetőséget nyújt arra, hogy figyelembe vegyenek több enyhítő körülményt. E gyakorlatot például az ügyviteli mérlegek és az elért eredmény átmásolásának, nem pedig meghamisításának tünteti fel. A szovjet gyakorlatban a terv teljesítése mindig is a fő mérce nemcsak az egyén, a munkaszervezet, hanem egy egész térség, terület, avagy köztársaság értékelésében. Ennek alapján ítélik oda az elismeréseket, a kitüntetéseket, a vándorzászlót, a rohammunkás elnevezést, és javasolják a munkahelyen való előléptetést. Attól, hogy vajon valamelyik térség teljesítette-e vagy sem az évi, az ötéves tervet, az egész politikai struktúra helyzete függ. Ezzel kapcsolatban ezentúl sem módosítanak semmit, ellenkezőleg, kiélezik a felelősséget. A bíróságok azonban nagyobb teret kapnak, hogy megbélyegezzék a visszás jelenségeket, amelyek felett gyakran a helyi hatalmi szervek önös érdekből szemet hunynak. Filatov bíró is megerősítette, hogy nemcsak szórványos jelenségről van szó. Nyilvánosságra hozott néhány terhelő adatot, amely megerősíti, mennyire elharapódzott ez a gyakorlat. 1983- ban például az illetékes minisztérium ellenőrzése alatt álló 925 fuvarozóvállalat közül 560 olyan munkákat tüntetett fel jelentésében, amelyet nem végzett el. Tavaly a beruházásokat pénzelő bank több mint 200 millió rubelt fizetett ki olyan munkálatokért, amelyeket csak papíron fejeztek be. A jelentések meghamisítói közül mindössze 5 százalék felel a közigazgatási és a fegyelmi bizottság előtt, s mindössze egy százalékukat vonta felelősségre a bíróság is. Előfordul, hogy néhány zárt környezetben a terv teljesítését meghamisító igazgató megússza büntetés és bírálat nélkül, mert személyisége erősebb a helyi bíróságnál. Filatov név szerint is megemlített több ilyen ügybe keveredett személyt, két ízben szerepet játszottak a küldöttek is, őket a képviselői mentelmi jog védte, s ezért nem vonták őket felelősségre. Hercegek vagy bűnözök? Most azt követelik, hogy e jelenséget nevén nevezzék, függetlenül attól, kik állnak mögötte, mert a félrevezetéssel megkárosítják az államot és pénztárt. Azt is javasolják, hogy vizsgálják ki az illetékes szervek hatáskörét, amelyeknek érdekük, hogy a hatáskörükbe tartozó kollektívák teljesítsék vagy túlszárnyalják a tervet, s ezért olykor hajlamosak elnézni a csalást. Korábban, ha az érintettek a vádlottak padjára kerültek is, megúszták viszonylag nem nagy következménnyel, mert a terv teljesítéséről szóló jelentés meghamisítását nem minősítették haszonlesésrből elkövetett szabálysértésnek, sem a hivatali tisztséggel való visszaélésnek. Ez elsősorban az igazságügyre, a gazdaságra tartozik, s csak utána következik a politika. Kiszámították ugyanis, hány munkaszervezet a valóságnak nem megfelelő adattal az állampénzárból meg nem keresett rubelhez jut, ha jelentésében azt tünteti fel, hogy teljesítette vagy túlszárnyalta a tervet. Filatov ezt néhány példával alátámasztotta. Ha ugyanis a kollektíva 10—15 százalékban nem teljesítette a tervet, jelentésében viszont úgy tüntette fel, hogy túlszárnyalta, ennek alapján határozták meg a vállalat fizetési alapját, amelyből havonta kifizették a bért vagy a jutalmat és az évi 13. fizetést. Egy vállalat igazgatója 3 éven át meghamisította a jelentést, s papíron félmillió rubel értékben növelte a termelést, a dolgozók jutalom formájában 86 000 rubelhez jutottak. Amikor megérkeztek a felügyelők, már a gyárudvarban látták, hogy a termelés növelése nem felel meg a valóságnak, mert valóságos alkatrész-hegybe ütköztek, amelyeket a jelentés úgy tüntetett fel, hogy terven felül beépítettek a gépekbe. Néhány térségben nevetséges helyzet alakult ki a polgároknak élelmiszerrel és más közszükségleti cikkekkel való ellátásában, mert a termelésben állítólag teljesítették a tervet, az áruházak viszont kongtak az ürességtől. A Legfelsőbb Bíróság üléséből ítélve ezentúl e gyakorlatot államellenes tevékenységnek tekintik, a jövőben is minden konkrét esetet megvitatnak a küldöttek, ám felszólították őket, hogy szavatolják a törvényesség betartását területükön, ha fény derül ilyenfajta visszaélésre. Tisztázták a kérdést, vajon a felelősség kizárólag az igazgatót terheli-e vagy felelősek-e azok a dolgozók, akik a hamisításnak köszönhetően meg nem keresett rubelhez jutottak. Lehetővé tették, hogy a bíróság kötelezze őket elfogadható határidőben visszafizetni azt, amihez törvényellenesen jutottak, megértést tanúsítva azok iránt, akik nem tudtak a csalásról. Ami a jelentések kozmetikázásában főszerepet betöltőket illeti lehetséges, hogy vagy hercegeknek vagy bűnözőknek nyilvánítják őket. Előfordul ugyanis, hogy nem egyéni mulasztás, a munkaszervezet hanyagsága miatt nem teljesítik a tervet, hanem az alapanyagok rendszertelen leszállítása miatt. Ilyen esetben az igazgató megmásította a jelentést, hogy ne büntessék meg ártatlan dolgozóit. Slavko STANIC Az öt közös köröm nő Edmond de Rotschild bárónak a negyedik hely jutott, az élre a repülőépítő Marcel Dassault áll. A leggazdagabb franciák élcsapatába azonban bekerült egy női trió is: Franciaország öt milliárdosa között ott van a L’Oréal kozmetikai impérium örökösnője, Laine Bettencourt, a Schlumberger olajkitermelő konszern elnöknője, Anne Gruner-Schlumberger és a Shell France olajkonszern többségi részvényese, Georgette Deutsch de la Meurthe. Az öt személy, akik az elmúlt évben több mint egymilliárd frankos vagyont mondhattak magukénak, a gazdasági válság és az „új szegénység” ellenére vagy miatt, álmodozásra készítetik a franciákat. A dúsgazdagok élén továbbra is a 92 éves Marcel Dassault áll. Ő alapította Franciaország legnagyobb fegyverkonszernjét, a Dassault-Breguet-Avitationt, ahol a Mirage, Alpha Jet és Jaguair harci repülőgépeket és az ipari Jet Falcont gyártják. Ezenkívül, mint a Párizstól északra elterülő Oise megye képviselője, a nemzetgyűlés korelnöke Franciaország leggazdagabb embere népszerű a parlamenti személyzet, az újságos nénik és a gyerekek körében: zsebei mindig tele vannak 500 frankos bankókkal, melyeket bőkezűen osztogat. Dassault-nak a párizsi hírmagazin, a Le Nouvel Observateur szerint legalább 5 milliárd frank vagyona van. A rangsorban szorosan követi a L’Oeréal-örökösnő, Bettencourt, aki 2,7 milliárdos részesedéssel rendelkezik a világ harmadik legnagyobb kozmetikai konszerjében (Lanceme-Parfum), s úgyszintén 2 milliárdos részesedése van a Nestlé élelmiszerkonszernben is. Ő ugyan több adót fizet,mint Dassault, de férjével a Mendes France- és a De Gaulle-kormányok egykori miniszterével egyetemben állhatatosan elutasítják a konszern aktív elnöki tisztjének elfoglalását, s ezzel együtt azt, hogy adóengedményben részesüljenek. Hogy a hatóságok most már betekinthetnek a gazdagok zsebeibe, Francois Mitterrand államelnök szocialista kormányának köszönhető, mely 1981-ben adót vezetett be a kiemelkedő, nagy vagyonokra. Ez az adó, mely az összes adóbevétel 0,5 százalékát teszi, és évente 4,5 milliárd frankot hoz az államkasszába, áttekinthetőbbé tette Franciaország dúsgazdagjainak vagyoni viszonyait. A Le Nouvel Observateur az öt milliárdoson kívül 135 adókötelezett személy 100 millió—1 milliárd frank közötti vagyont vallott be. E 135 személy vagyona 12 százalékát teszi az együttes adóköteles kiemelkedő vagyonnak, mely körülbelül 100 000 francia között oszlik meg. Ezzel szemben a 22 millió háztartás felének „vagyona” még a 20 000 frankot sem haladja meg. Nem csoda, hogy újabban egyre több panasz hangzik el az igazságtalan vagyonelosztás miatt. A skála harmadik helyén álló Gruner-Schlumberger asszonyt jótékonykodásáról ismerik. Könyvtárakat alapít a szegényebb néprétegek gyermekei számára, sok vidéki birtokot közhasznú alapítvánnyá alakít, és rendszeresen finanszírozza az írástudatlanság felszámolására indított kampányokat. Fellépése egyszerű, nem fényűző. Edmond de Rotschild báró nem mecénás, ő azoknak a legendás Rols O'Udoknak a tagja, akik nem estek áldozatul a bankkisajátításnak. Egymilliárd frankot meghaladó vagyonát különböző nagyságú vállalkozásokra, szupermarkettekre, a Club Mediterranée és a Bank of California turizmusóriásokra és a Hachette kiadóházakra osztotta el. A Genfi-tó partján álló kastélyban (Pregnyben van korunk egyik legszebb és legnagyobb festménygyűjteménye: Rembrandtok, Fragonard-ok, Wattsauk és a Goyák, az impresszionizmus mesterművei és Rubens Három gráciája). Daissault-t, akinek konszernjét Mitterrand elnöksége alatt szintén államosítás fenyegette, nem feltétlenül nagylelkűség ösztönözte arra, hogy 1981-ben 1,8 millió frankot ajándékozzon az államnak. Ezzel érte el, hogy konszernje megtarthatta magánjogi konstrukcióját, melyben az államnak a szavazati jog megkettőződése révén abszolút többsége van, az alapító ezzel szemben csak 49 százalékban részesedik. Keveset tudunk arról az asszonyról, aki az ötödik helyen áll a gazdagok rangsorában. Csak annyi ismeretes, hogy Georgette Deutsch 89 éves metrón utazik, és Párizs előkelő 16. kerületében egy kissé elhanyagolt palotában néha maga megy ki a postáért. A Who’s Whoban nem szerepel, lakáscíme, telefonszáma ismeretlen. A titokzatos öreg hölgy annak a családi dinasztiának a feje, mely a Shell France részvényeinek többségét tartja a kezében. Az ügyeket fia és két lánya intézi, akiknek az a legkülönösebb ismertetőjegyük, hogy róluk sem tudunk jóformán semmit. (Frankfnrter Rundschau) Több mint jubileum Előkészületek Amerika felfedezése 500. évfordulójának megünneplésére Tekintet nélkül arra, hogyan ünneplik meg Kolumbusz Kristóf nagy tettének 500. évfordulóját úgy, ahogyan a spanyolok javasolják, a „felfedezés” jegyében, vagy pedig, ahogyan a mexikóiak, „a két világ újbóli találkozásának jegyében”, az előkészületek nagy lendülettel folynak. Maga Barcelona egyébként úgyszintén számol ezzel a pszichikai tényezővel, amikor minden igyekezetét latba vetve munkálkodik azon, hogy ő legyen 1992-ben a nyári olimpiai játékok szervezője. Éppen abban az esztendőben, tehát amikor Kolumbusz nagy felfedezésének fél ezredéves jubileumát ünnepli az emberiség. Hogy milyen nagy méretű ünnepségsorozatról van szó, arról az is tanúskodik, hogy az illetékes spanyol nemzeti bizottság — külön erre a célra alapult — már eddig is nem kevesebb, mint félezer legkülönbözőbb programot és tervet vett a kezébe és véleményezett, ötvennek a kivitelére megtörténtek az előkészületek, mintegy húszat már megvalósították. Ez utóbbiak közé tartozik a közelmúltban A felfedezés útja elnevezéssel megtartott Atlanti-óceán regatta, amely — szinte mondan sem kell — éppen azon az úton haladt, mint annak idején, 1492- ben Kolumbusz hajói, és valamennyivel több mint egy hónap leforgása alatt „ismét felfedezte Amerikát”. Dolgoznak a Kolumbusz Kristóf nevét viselő opera szövegkönyvén és zenéjén, az alkotást két év múltán egyidejűleg az Atlantióceán mindkét partján levő városokban mutatják be. A spanyolhoz hasonló nemzeti bizottságok működnek mintegy húsz latin-amerikai országban. Valamennyi terv közös ismertetőjegye az az igyekezet, hogy a spanyol nyelvterület országai közelebb kerüljenek egymáshoz, és jobban összehangolják érdekeiket. Evégett számos műszaki tudományos és művelődési programjavaslattal álltak elő, például azzal, hogy létesüljön közös adatbank az iberoamerikai országokban (voltaképpen Latin-Amerika és az Ibériai-félsziget országainak közös elnevezése). Az egyik legérdekesebb javaslat az oktatási tervek összehangolása, különösen a történelemtudományok síkján. Az elkérpzelés szerint, az eddiginél nagyobb gondot fordítanak majd spanyol nyelvterületű ország történelmének tanulmányozására. A legambíciózusabb elképzelések közé tartozik az, hogy létrejön a népek „iberoamerikai közössége”. — Nem az Európai Gazdasági Közösség másolata lenne ez — jelentette ki Luis Jamez, az Amerika felfedezése 500. évfordulójának megünneplésében illetékes spanyol nemzeti bizottság elnöke. Hozzátette, hogy inkább nyelvi, kulturális, tudományos és műszaki közösségről lenne szó. János Károly spanyol király is elkötelezett híve a gondolatnak, az utóbbi időben egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy hangsúlyozza: a spanyol nyelvterülethez tartozó országokban szorosabbra kell fűzni szálaikat, gondolva itt Spanyolországra mint anyaországra és a spanyolul beszélő latinamerikai országokra. Ezek ugyanis egyrészt ugyanazt a nyelvet beszélik, másrészt pedig hagyományaik, szokásaik és kultúráik is igen hasonló. Ezeket az elképzeléseket azonban kétségtelenül újabb tartalmakkal kellene gazdagítani, mert az idők bizony megváltoztak, elsősorban „a felfedezett” latin-amerikai népek javára. Lj. M.