Magyar Szó, 1986. március (43. évfolyam, 73-88. szám)
1986-03-20 / 77. szám
8 BELPOLITIKA FORRADALMUNK NAGYJAI Djuro Djaković Centenáriumi napok Szlavónbródban (1.) A jugoszláv munkásmozgalom nagyjainak arcképcsarnokában, ott találjuk Djuro Djakovicot, a JKP mártírhalált halt szervező titkárát is. Szülővárosa, Szlavónbród, az egész 1986. esztendőt Djuro Djakovic emlékének szentelt, születésének 100. évfordulójára. Más jeles munkásmozgalmi férfiak is innen származtak, Szlavongródból: Djuro Salaj, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség elnöke, Zlatko Snajder, a JKISZ háború előtti főtitkára és mások. Ez egyébként logikus folyománya volt annak a ténynek, hogy Szlavón - Diódban már a múlt század végén, majd a századelőn is számottevő munkásmozgalom volt, olyannyira, hogy 1912-ben a munkások saját pénzük összeadásával munkásotthont építtettek. Tekintettel a jelentős munkásmozgalmi múltra, itt akarták 1919-ben megtartani a JKP alakuló kongresszusát, és csupán a kedvezőtlen közállapotok miatt esett a választás végül is Belgrádra. Abban az időben Djuro Djakovic már jelentős szerepet vállalt a jugoszláv munkásmozgalomban. Ennek előzményei: a fiatal Djakovic, akinek szegény szülők gyermekeként nem volt lehetősége tovább folytatni tanulmányait. Dervenján három év alatt kitanulta a lakatosmesterséget, majd 13 éves korában elszakadt a szülői háztól és elindult a proletárok nehéz életútján. 1907 elején Djakovic a szarajevói dohánygyárban dolgozott fél évig, utána Dubrovnákban találjuk, egy időre visszaköltözik Szlavónbródba, 1908 végén pedig ismét Szarajevóban van. 1909 júniusában a bosznia-hercegovinai Szociáldemokrata Párt alakuló kongresszusa után Djakovic a párt tagja lett, egy év múlva pedig a bosznia-hercegovinai fémmunkások szövetsége titkári tisztségét tölti be. Az első világháború kitörése Szarajevóban érte Djokovicot, nem mozgósították, mert inas korában elvesztette egyik ujját és emiatt rokkantként kezelték. Mégis kérésen múlott, hogy „hazaárulóként” nem végezték ki. Természeténél és meggyőződésénél fogva Djokovic mindig a jogfosztottak oldalán állt, s így nem tudta elviselni a bosznia-hercegovinai szerb lakosság elleni pogromot, amely a hatóságok megtorlását jelentette a Ferenc Ferdinand trónörökös elleni merénylet miatt. Amikor Djokovictól azt követelték, hogy katonai célokra gyűjtse össze a munkásokat, szándékosan minél több szerbet vett fel a névsorba, hogy megmentse őket a zaklatásoktól. Szociáldemokrata lévén, elítélte az imperialista háborút is, és egy szarajevói külvárosban tartott összejövetelen erről nyilvánosan szólt. A hadbíróság halálra ítélte, de szerencsére átadták a polgári bíróságnak, amely megkegyelmezett neki és kényszermunkára küldte Magyarországra. A hatóságok azonban kényszermunkásként visszaküldték a szarajevói dohánygyárba. Teljes két éven keresztül a megszálló hatóságok éberen figyelték minden lépését. Háború volt. Nincstelenség. A munkásaktivisták, akiket nem mozgósítottak, a munkásotthonban gyülekeztek. Figyelemmel kísérték a hadihelyzet alakulását, a munkásszervezetek felújítását tervezték, megszervezték a segélynyújtást a mozgósított dolgozók családjainak. A háború rosszabbra fordulásával mintha valamelyest változott volna a légkör. Megkezdődött a szakszervezeti élet és a pártszervezetek felújítása. Djokovic kitartása, eltökéltsége szolgáltatott alapot ahhoz, hogy a boszniia-hercegovinai főmunkásszövetség vezetősége tagjává kooptálja. Ez idő tájt megbeszélések folytak a Bosznia-Hercegovinai Szociáldemokrata Párt felújításáról és megszervezéséről, és felújította munkáját a Vasmunkások Szövetsége is, amelynek Djuro Djakovic volt az elnöke. Mindezekben az akciókban aktívan részt vett. Egy esemény dús tíz esztendő következett, amelynek során Djuro Djakovic részt vett Moszkvában a Komintern kongresszusán, majd hazatérve még nagyobb hivatástudattal szervezte a pártéletet. Abban az időben a jugoszláv pártéletet a frakcióharcok sorvasztották, olyannyira, hogy a Kominternek is közbe kellett lépnie. 1928 áprilisában tudniillik a Komintern tanácskozásra hívta meg a JKP pártvezetőit, hogy megtárgyalja velük a frakötőiarcokból eredő áldatlan állapotokat. A Komintern közbelépésére leváltották a párt frakciós vezetőségét és megalakították a JKP Központi Bizottságának háromtagú ideiglenes politikai bizottságát. Ennek élére Djuro Djokovic került. A Politikai Bizottság azt a feladatot kapta, hogy minden pártszervezetben szervezzen vitát az aktuális politikai kérdésekről, tisztítsa meg a pártot a frakcióktól és készítse elő a JKP IV. kongresszusát. A JKP IV. kongresszusát 1928- ban tartották meg Drezdában és azon Djuro Djokovicot a JKP KB szervező titkárává választották meg. Időköziben az országban a monarchadiiktatúra egyre kíméletlenebb terrorral üldözte a munkásmozgalmi szervezkedést. A diktatúra, miután megsemmisítette a forradalmi munkásmozgalom egyébként is kis számú legális támasztpontját, minden erejével hozzálátott a JKP és a SKOJ illegális szervezeteinek szétzúzásához. A már előre elkészített névjegyzék alapján a rendőrség által korábban is ismert kommunisták közül sokat rögtön letartóztattak. 1929. április 20-án Zágrábban letartóztatták Djuro Djakovicot, a JKP Központi Bizottságának szervező titkárát és Nikola Helimovicot, a Jugoszláv Vörös Segély titkárát; borzalmas kínzás után mindkettőjüket az osztrák határra hurcoták, s ott Sveti Düh falu közelében, április 25-én megölték." Hogy valójában mi történt az osztrák határon, az csak a második világháború után derült ki, amikor az új népuralmi szervek elrendelték az alapos vizsgálatot. Sz. A VKSZ 18. értekezletének ha- ■ tározattervezete egy fejezetben határozza meg a kommunistáknak a tudomány, az oktatás és nevelés, a művelődés, valamint a testnevelés fejlesztésével kapcsolatos feladatait. A tudomány és technológia fejlesztése terén rendkívül fontos feladatok várnak a kommunistákra. Ezeknek a feladatoknak a meghatározása kiemelt helyet kapott a határozattervezetben, hiszen megállapított tény: a tudo- mányos kutatómunka stagnálása és a technológiai fejlődésben való lemaradás Vajdaságban a tarto- I mány egészének fejlettségi foka és a tudomány fejlettségi fokai közötti aránytalanságot vonta maga után. Az elkövetkező időszakban az eszmei-politikai tevékenység során olyan feltételeket kell teremteni, hogy a tudomány és technológia sokkal ütemesebben és a tervezett irányban fejlődjön. Elsősorban azt kell tudatosítani mindenütt, hogy a gazdaság önigazgatási integrációjának folyamata és a tudományos-technológiai fejlődés kölcsönösen függ egymástól. Azzal a céllal, hogy pótoljuk a tudományos tevékenységben tapasztalható lemaradást, a jövőben a társadalmi termék növekedési arányához viszonyítva tudományos célokra mindenütt nagyobb arányban növelik a pénzeszközöket. Vajdaság technológiai fejlődésének tervezése az ország technológiai fejlődésének stratégiáján alapszik és ennek jegyében olyan kutatásokat folytatnak tartományszerte, amelyek szerves részeit képezik a Szerb SZK és az egész ország területén folyó tudományos munkának. A gazdasági és politikai rendszerben történő változások során a határozattervezet szerint mielőbb el kell érni, hogy a tudományra termelőerőként és a társadalmi-gazdasági fejlődés fontos tényezőjeként tekintsünk. Az oktatás és nevelés szocialista önigazgatási átlényegülésének folyamatát szorgalmazva a vajdasági kommunisták az elkövetkező időszakban elsősorban az oktatá- si-nevelési gyakorlat és az okta- t tási rendszer jobb minőségéért és hatékonyságáért szállnak síkra, és azon munkálkodnak, hogy rendszerbeli megoldásokkal és társadalmi-politikai tevékenységgel sikerüljön megállítani az oktatás- és nevelésügy további elszegényedését, és hogy a nemzeti jövedelemből az eddiginél jóval több pénzt különítsünk el az oktatásügy céljaira. Ezzel egyben anyagi feltételeket teremtünk a diákéletszínvonal emelésére is. A kádernevelés és a társult munka káderszükségletei közötti aránytalanságok kiküszöbölése céljából a VKSZ tagsága serkenti a hosszú távú kádertervezést a társult munkában és az oktatásügy hosszú távú terveinek meghozatalát, valamint e tervek következetes alkalmazását. Az eddigi gyakorlat bíráló felmérése alapján az elkövetkező időszakban következetesebben kell megvalósítani azt az elvet, hogy a különböző adottságú fiatalok bekapcsolódhassanak a szakirányú oktatás számukra megfelelő formáiban. A nemzeti egyenjogúság megvalósításának fontos alapfeltétele az anyanyelvi oktatás: a kommunisták síkraszállnak az anyanyelvi oktatás és a környezet nyelve tanításának továbbfejlesztéséért. Ehhez kapcsolódik az a törekvés is, hogy társadalmi támogatással serkentsük az anyanyelvi oktatást az ideiglenesen külföldön dolgozó jugoszláv polgárok gyermekeinek körében. A Vajdasági Kommunista Szövetség felelősségteljes feladatot tölt be a művelődés és a művészetek sokoldalú fejlesztésében. Ennek során a kommunisták nyílt harcot folytatnak a különböző szocialista- és önigazgatásellenes erőkkel, hozzájárulva ezzel a művelődés további demokratizálásához és az igazi, humánus és haladó alkotóművészet térhódításához. Nem kevésbé jelentős a kommunistáknak a sportszervezetekben kifejtett tevékenysége sem. A határozattervezet kimondja, hogy minden OKSZ-tagnak kötelessége harcolni a sportszervezetek kommersz jellege, privatizációja, professzionalizmusa és minden olyan gyakorlata ellen, amely összeegyeztethetetlen a sporterkölccsel és nevelői feladatokkal. A kommunistáknak különösen erélyesen kell fellépniük a nacionalizmusnak a különböző sportrendezvényeken való megnyilvánulásai ellen. Fc A VKSZ 18. ÉRTEKEZLETÉNEK HATÁROZATTERVEZETE Együtt a tudomány és a társult munka Djakovicék családi háza Szlavónbródban, ma Djuro Djakovic Emlékmúzeum AZ ATOMVILLANYTELEP MELLETT ÉS ELLEN (1.) A fejlett világ leállította az építkezést Fennáll a lehetőség, hogy elévült technológiát vásárolunk, drágán Valamikor Edvard Kardell mondta egy tanácskozáson, hogy mi mindenből vitát tudunk „produkálni”, s minden állításunkra nemcsak érveink, hanem adataink is vannak. Az üléseken kivárjuk hogyan alakul a vita, s aszerint a jobb vagy bal zsebünkből vesszük ki a cédulát az adatokkal. A jobb zseb természetesen egészen más adatokat tartalmaz, mint a bal, de azok éppolyan meggyőzők, mint az előbbiek. Mindent aszerint igyekszünk bebizonyítani, ahogy nekünk a legjobban megfelel. Kardeljnak minden bizonnyal igaza volt, azt azóta számtalan képviselőházi és egyéb vita tanúsította. Az ember azt hinné, hogy most, az atomvillanytelepek vitájában is hasonló a helyzet, pedig ezúttal valóban kivételről van szó. Arról, hogy ténylegesen sokféle sőt igen sok, egymással ellentétes vélemény és meggyőződés igaza bizonyítható hiteles adatokkal, számokkal. A dolog lényege azonban ezúttal sem tér el az akkoritól. Mert a számok, adatok természetszerűleg álláspont és meggyőződés alátámasztására, igazolásra szolgálnak. Azok pedig, jórészt általános felfogásra, a helyzet ismeretének szintjére és arra vallanak, ki milyen szakértője a szakmának. Mert lényegében szakértők, doktorok, ismert egyetemi tanárok fejtik ki, egymással teljesen ellentétes véleményüket arról, kell-e Jugoszláviának a mai helyzetben atom-villanytelepet építeni vagy sem. Az eddig nyilvánosan elhangzott szakvéleményeket, lényegében három csoportra oszthatjuk. Az egyik szerint feltétlenül építeni kell ilyen villanytelepeket, hiszen az atomenergia alapján nyert áram a legbiztosabb és ma már az olcsóbb áramok közé tartozik. Nagy lemaradást kockáztatnánk meg, ha ebben a tekintetben nem követnénk a fejlett világot Ezek rendszerint azokkal az adatokkal szemléltetik igazukat, amelyek szerint a fejlett országokban üzemel legtöbb atomvillanytelep és tovább fokozódik a termelőkapacitásuk. Ez szó szerint így van. Franciaországban például az elmúlt év első felében az össz villanyáram 62 százalékát nyerték atomvillanytelepekből, vagyis egy év alatt 6 százalékkal fokozták a részarányát. Belgiumban ez a szám 49, Svájcban 44, a Német Szövetségi Köztársaságban 30. Az 1984. évi adatok szerint Bulgáriában az arány 28,6, Magyarországon 22,2, a Szovjetunióban (a világ egyik leggazdagabb természetes energiaforrással rendelkező országban) 8,8 százalék, Csehszlovákiában 8,5 százalék Nálunk, a tervbe vett 4 atomvillanyterep kiépítése után is ez az arány jelentéktelen lesz, szomszédainkhoz viszonyítva — mondja Vjekoslav Srb mérnök, a Horvát SZŠK energiagazdasági titkára, s felteszi a kérdést, van-e nekünk valóban valamilyen külön okunk arra, hogy elvessük az ilyen villanytelepek építését. Az adatok is, az érvelés is igen meggyőző. Nincs benne semmi hiba, csak éppen az a felfogás nyilvánul meg a hozzáállásban, amely eddig is az elévült külföldi technológia vásárlásához vezetett, s aminek következményét ma is igen drágán fizetjük. Srk mérnök csak egészen jelentéktelen apróságokat hallgatott el. Csak azt, hogy a világon — a keleti országokat kivéve, ahol a közvélemény nem befolyásolja a villanytelepek építését, a környezetszennyeződést stb. — mindenütt vagy teljesen leállították az utóbbi időben az atomvillanytelepek építését, vagy pedig csak azok kiépítésére korlátozódtak, amelyek már folyamatban vannak. Ez ma nem titok. Közvetve bizonyítja az állítás hitelességét az is, milyen nagy érdeklődés nyilvánult meg a jugoszláv pályázat iránt, amelyben meghirdettük villanytelepeink építését. Kanada, Franciaország, Japán, Olaszország, az NSZK, az Egyesült Államok és Szovjetunió versengenek a megbízatásért. A piaci lehetőségek nemzetközi ismerői azt mondják, azért, mert saját országukban, és általában a világpiacon nincs munkájuk. Ez a tény a legnagyobb veszélyek közé tartozik, mert jobbnál jobb építési és finanszírozási feltételeket kínálnak fel — természetesen elsősorban azért, hogy ne álljanak a drága gépek és hasznosítsák a technológiát, amely nem kevés pénzbe került annak idején. S ezért roppant jelentős a társadalmi vita, amely már hónapok óta folyik. Mert sokoldalúan és sokrétűen rávilágít az atomvillanytelep építésének jó és rossz oldalára. Sok érv birtokában dönthetnek majd az illetékesek, s így a döntés helyesebb lehet, mintha egyoldalúan ítélnénk meg ezt a nagyon is szövevényes problémát. A figyelmeztetések és megfontolást igénylő közlések nem csupán hazai szakemberektől, tudósoktól és kutatóktól származnak. S főleg a külföldieket, azokat, amelyek a legnagyobb tapasztalattal rendelkező országokból származnak, a legjobban meg kell gondolnunk. Ezek közé tartozik Robert Hamletnek, az egyesült államokbeli General Elektrick cég képviselőjének nemrégiben a Jugoszláv Energiagazdasági Közösségben tartott előadása, ahol elmondta, hogy az Egyesült Államokban 1978 óta (tehát 8 éve) egyetlen megrendelés sem volt atomvillanytelep építésére, sőt meghatározatlan időre elhalasztották 109 tervezett villanytelep építését. Bárhogy is áll jelenleg az atomvillanytelepek építése ellenzőinek és támogatóinak hazai mérlege, ezt a jelzést komolyan kellene venni. Annál inkább, mert az Egyesült Államok esete nem kivétel, hanem szabály. A fejlett világ ma már nem épít ilyen telepeket. Nem azért mert nem tartja őket szükségesnek és hasznosnak, hanem azért, mert bebizonyosodott, hogy az eddig alkalmazott technológia nem felel meg a korszerű követtelményeknek. Az úrra, az atomok szintézisére, fúzióidra, egyesítésére alapozódó technológia pedig még nem született meg. A legújabb hírek szerint viszont születőben van. Ez pedig azt sugallta, hogy az atomvtlanytelenek építésével jelenleg várni kellene. Ideiglenesen a természetes energiaforrások jobb hasznosítását ке'1°пе szorgalmazni. LOVAS István MAGYAr 1986. március 20., csütörtök