Magyar Szó, 2004. november (61. évfolyam, 257-282. szám)
2004-11-01 / 257. szám
4 BELFÖLD belfold@maagyar szo.co.yu Múljék a fájdalom, szűnjék a feszültség Temerinben Deutsch Tamás, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség parlamenti alelnöke mondott beszédet az 1944-es áldozatok tömegsírjánál Korábban, mint az előző években szoktak, emlékeztek szombaton Temerinben 1944 ártatlan magyar áldozataira. A megemlékező szentmise után, amelyet a plébániatemplomban tartottak, a Nyugati temető tömegsírjánál gyülekeztek az emlékező és gyászoló hozzátartozók. Az idén 15. alkalommal emlékeztek a temeriniek nyíltan, titkolózás nélkül azokra a falubeliekre, akiknek ártalanul kellett meghalniuk egy esztelen politikai és ideológiai terror áldozataiként. Egyúttal azokra a honvédáldozatokra is emlékeztek, akiket a partizánrazzia itt ért, és fejet hajtottak azon temeriniek emléke előtt is, akik nem ebben a tömegsírban nyugszanak, hanem a másik ötben, vagy valahol máshol, erdők mélyén, utak mentén, ismeretlen helyeken, vagy a Duna hullámsírjába kerültek. Ugyancsak lerótták kegyeletüket a temerini születésű 56- os forradalmár, Sörös Imre emléke előtt is, aki a legendás Corvin-közi csoport tagja volt. A Himnusz eléneklése után ft. Szingyi László esperesplébános és Verebélyi Árpád diakónus gyászszertartást tartottak, majd megszentelték a tömegsírt, ahol hiányos adatok szerint mintegy nyolcvanan nyugszanak. Ezt követően a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Köztársaság belgrádi követsége, a helyi közösség, a helyi magyar pártok és civil szervezetek képviselői helyezték el a sírnál a kegyelet koszorúit és virágait. A több száz egybegyűlt előtt Deutsch Tamás, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség parlamenti alelnöke mondott beszédet. Többek között ezt mondta: - Nincsen olyan nemzet közössége a Vajdaságnak, amelynek ne lenne panasza a többire. Tudjuk, hogy a múltban mi magyarok is felelősek voltunk sok mindenért Ezért is kell minden erőnkkel arra törekednünk, hogy a múlt sebeit a tisztesség, a jóakarat az igazság erejével begyógyítsuk, mindent megtegyünk azért, hogy soha többet ne ejtsünk sebeket egymáson. Trianon legnagyobb átka és súlyos következménye talán nem a rettenetes területi, lélekszámbeli és gazdasági veszteség. A legnagyobb baj és tragédia az, hogy elszakítottak minket egymástól. Elszakítottak minket egymástól úgy, hogy nem tudtunk, nem tudhattunk egymás sorsáról sorsfordító pillanatokban sem. Kimaradt a történelem és a jelenkor sok-sok eseménye. Nem tudhattunk arról, hogy mi történt 1944-ben Vajdaságban, mint ahogyan nem tudhattunk semmit sem Márton Áronról, az 1956-os kolozsvári megmozdulásokról, amint alig hallottunk valamit Durai Miklósék bátor kiállásáról. Most azt látjuk a világban, hogy a gyengék széthullanak, az erősek összefognak. Az erősek, a nagyon erősek is igyekeznek összefogni. Meg kell hát találnunk, nekünk magyaroknak is, az egymáshoz vezető utakat Meg kell erősítenünk közösségeinket, mind lelki, mind szellemi, mind anyagi értelemben. Meg kell őriznünk közös múltunkat, hogy legyen közös jövőnk. Ezt kívánják tőlünk mindazok, akik előttünk jártak a magyar nemzet életének országútán, akikkel ma együtt megyünk, és azok, akik majd követnek minket Ezt kívánják mindazok, akiknek sírjánál összegyűltünk, hogy emlékezzünk rájuk. Nemsokára meggyújtjuk gyertyáinkat, hogy oszoljon a sötét, és ragyogón a fény. A gyertya, miközben világít, elfogy, kicsit ahhoz hasonlóan, mint az életünk. Az ember élete túlságosan rövid ahhoz, hogy sötétségben éljünk. Amikor meggyújtjuk a gyertyáinkat, gondoljunk az előttünk járókra, gondoljunk azokra, akiket elvesztettünk, elsősorban azokra, akik ezekben a sírokban fekszenek, az ártatlan áldozatokra. Gondoljunk azokra is, akik ennek a rettenetes századnak „ az áldozataivá lettek itt a Vajdaságban, légyéignek bármely nemzet leányai és fiai, hiszen a szomszédaink, barátaink, embertársaink ” voltak ők. Gondoljunk rájuk is, hogy múljék a fájdalom, hogy szűnjön a feszültség, hogy tudjunk egymás mellett élni a mindennapokban. És emlékezzünk mindarra, ami itt történt, hogy soha, soha, soha többé ne ismétlődhessen meg. A megemlékezésen közreműködött a fúvószenekar, a Juventus kórus, Aladics Mária, Horváth Ágota, Törteli László és Szabó Gabriella. «G.B. Deutsch Tamás beszédét mondja a temerini tömegsírnál MEGEMLÉKEZÉSEK VAJDASÁG-SZERTE A MEGTORLÁSOK 60. ÉVFORDULÓJÁN Jövőnkért vállaljuk múltunkat Hiszek egy isteni, örök igazságban, 1944/45-2004 - Kegyeletteljes tiszteletadás Csurogon kiűztek bennünket, sajnos, mi a mai napig nem emlékezhetünk meg ezen a helyen hivatalosan. Úgy látszik, 60 év után sem vagyunk szívesen látott polgárok saját szülőföldünkön. Igaz, a Tartományi Képviselőház 2003-ban hatályon kívül helyezte a kollektív bűnösséget, de ez mindaddig nem érvényes, amíg országos szinten meg nem erősítik.” Az igazság egy napon bizonyosan kiderül, ezért a hozzátartozók a megbékélést, a megbocsátást szorgalmazzák - tette hozzá Lukács István, akinek édesanyját és édesapját is halálra kínozták. „Legyen csendes az álmuk, / mert nem haltak hiába. / Letarolt erdő fái / úgy fekszenek vigyázba. / Földtömte szájuk némán / kiált időtlen esküt / Elvetett mag a rögben / a csontmeztelen testük. / Feldúlt síjükön mécses, / október tűzvirága, / a holtak jogán kérdez, / választ már mit se várva. / Múltunkat elrabolták, / a sivár jelen hallgat / Ők élik túl, a holtak, / a győztes forradalmat” Tollas Tibor Túlélők című verse Simon Zoltán egyetemista előadásában még meghittebbé tette az emlékezést. Csakúgy, mint a tóthfalusi Faragó Magdolna óvónő óvodása, Faragó Elek, aki Teleki Júlia Keresem az apám sírját című versét szavalta el. A hivatalos szervek képviselői közül Óbecse község nevében dr. Páll Sándor (VMDK), a képviselő-testület elnöke, Tari István (VMDK) alpolgármester és Zoran Prodanov (SZRP), a községi tanács tagja koszorúzott, a VMSZ nevében Pál Károly és Bacskulin István, óbecsei szervezete nevében pedig Jakab Tibor helyezte el a megemlékezés koszorúit. A megemlékezés végén a jelenlevők elüsszékelték a magyar nemzeti imát, a Himgénuszt. A hozzátartozók egy nagyobb csoportja Csurogon felkereste a második világ-háború után lerombolt katolikus temetőt. A fő látvány ezúttal is elkeserítő volt: több helyen égett az idehordott szemét... ■ S.T.G. Folytatás az 1. oldalról „Beszédeiket hallgatva, és látva a könynyes szemeket, a szívem tele lett szomorúsággal, mi, csurogi magyarok itt élünk Vajdaságban, apáink itt vannak eltemetve. Pár kilométerre lakom attól a helytől, ahonnan Születésnapi torta a Magyar Szónak Befejeződött a SEEMO háromnapos palicsi tanácskozása Folytatás az 1. oldalról Ezekre a kérdésekre keresték az egybegyűltek a választ úgy, hogy különböző országok tapasztalatait vetették egybe, és vonták le a következtetéseket, miszerint a társadalom demokratizálódása, illetve a toleranciaszint alapvetően befolyásolják a kisebbségi média helyzetét. Oliver Vujovic, a SEEMO főtitkára egy születésnapi tortával kedveskedett a hatvanéves Magyar Szónak. A bécsi székhelyű médiaszervezet képviselője megköszönte a Magyar Szónak, hogy tevékenyen hozzájárult a nemzetközi tanácskozás lebonyolításához. ■ K-k A születésnapi tortát Radomir Lievia, a SEEMO belgrádi irodájának elnöke adta át Mihók Rudolfnak, a Magyar Szó megbízott igazgatójának TARTOMÁNYI KÉPVISELŐHÁZ Boján Kostreš az elnök, Boján Pajtic a kormányfő Egyhetes késéssel megalakult a vajdasági parlament, s annak minden testületét megválasztották Folytatás az 1. oldalról A Tartományi Választási Bizottság egyik tagja is jelen volt az ülésen, Stojan Pecek elmagyarázta, hogy a csere teljesen törvényes, semmit sem vétettek ezzel az előírások ellen. A radikálisok ebbe nehezen törődtek bele, de miután nem volt más választásuk, így azt a kibúvót találták, hogy saját házelnökjelöltet állítottak, s ily módon próbálták legyőzni a parlamenti demokratikus többség akaratát. Ez azonban nem járt sikerrel. A másik kifogásuk arra vonatkozott, hogy az Újvidéki Televízió nem közvetíti a parlamenti ülést. Ezen az ülés menete során változtattak, értesítették az Újvidéki Televízió illetékeseit, így délután két órától már a tv-nézők is láthatták mindazt, ami a parlamentben történik. Miután az új házelnök, Boján Kostreš letette az esküt, hamarosan az új parlamenti alelnökök is megtették ugyanezt, a Demokrata Pártból Borislav Novakovic és Martin Zlolt, Egeresi Sándor a VMSZ-ből és Dorde Basic az SZEM-ből lett a Tartományi Képviselőház négy új alelnöke. Ez ellen is kifogást emeltek az ellenzékiek, konkrétan a szocialisták és a Szerbiai Demokrata Párt, az nem tetszett nekik, hogy az ellenzék soraiból miért nem választottak képviselőházi alelnököket. Dragoslav Petrovic, a Demokrata Párt frakcióvezetője nyomban választ adott erre, mondván, módosítani fogják a szabályzatot, s abban beiktatják azt, hogy a tartományi parlamentnek akár hat alelnöke is lehet. A továbbiak során megválasztották a parlamenti bizottságok tagjait és elnökeit, valamint a Tartományi Képviselőház titkárát A Tartományi Képviselőházba bekerült pártok a következő frakciókat alkották: az SZRP-nek 36 képviselője van, frakcióvezetőjük Milorad Mirčic, a Demokrata Párthoz csatlakozott néhány kisebb párt, így 39 képviselőt számlál ez a frakció, amelynek vezetője Dragoslav Petrovic. A VMSZ 11 képviselőjét Jakab Tibor vezeti, a nyolc szocialista képviselő élén az SZSZP-beli Dušan Bajatović áll. A hét tagot számláló Együtt Vajdaságért koalíció irányítója Stevan Mišković, a szintén héttagú SZEM-nek Tihomir Simic, és az ugyancsak hét tagból álló SZDP-nek Veli bor Radusinović a vezetője. A G17 Plusz hoz csatlakozott még néhány képviselő a polgárok csoportjából, így öttagú frakciót tudtak alkotni, amelynek az élére Jadranka Beljan Balaban került. A parlamenti testületek megválasztása után újabb ülést hívtak össze, amelyen sor került a Tartományi Végrehajtó Tanács újabb összetételének elfogadására. Ezen az ülésen a Szerbiai Radikális Párt képviselői nem vettek részt, ők ugyanis, amikor kiderült, hogy az általuk házelnökjelöltnek ajánlott Goran Tajdić nem lehet befutó, sérelmüknek úgy adtak hangot, hogy tüntetően kivonultak a parlamentből. Egyetlenegy személy maradt bent közülük, a legidősebb képviselő, Milijan Popović, aki kénytelen volt az új házelnök megválasztásáig vezetni az ülést. Amint ennek a feladatának eleget tett, ő is elhagyta az egyébként színültig megtelt tartományi parlament üléstermét. a VARJÚ Márta GYÁSZJELENTÉS Fájó szívvel jelentjük, hogy szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, dédapánk UHOR PÉTER (1924-2004) rövid, súlyos betegség után, 2004. október 30-án elhunyt. Temetése november 1-jén 13 órakor lesz a Futaki úti katolikus temetőben. Újvidék, 2004. XI. 1. A gyászoló család VÉGSŐ BÚCSÚ CSÁNYT GIZELLÁTÓL (1941-2004) A Magyar Szó Lapkiadó Kft. nyomda (volt Forum) dolgozói, szaktársai, nyugdíjasai és barátai nevében mondunk egyszerű, szerény szavakkal hálás köszönetet mindazért, amit tettél, amit közösen, összetartva hoztunk létre, valósítottunk meg. Minden csatát a munkahelyeden példamutatóan, sikeresen vívtál meg mindnyájunkért. Ezt az utolsó csatát azonban, amit önmagadért vívtál, örökre elveszítetted..., mert közbeszólt a sors keze, s elvitt mindent, mint az őszi szél a fákról a levelet. Újvidék, 2004. XI. 1. Sábri Mihály, Mellár Lajos, Blahó József, Horváth Gyula 2004. november 1., hétfő GYÁSZJELENTÉS Soha nem feledjük el a mi drága maminkat BAKA ERZSÉBETET (1926-2004) Elhunyt 2004. október 29-én. Temetése november 1-jén 11.15 órakor lesz az újvidéki Városi temetőben. Amíg élünk, szeretünk, és a fájdalomig hiányzol. Újvidék, 2004. XL. Gyászoló leányod, Éviké, unokád, Ágnes, dédunokáid, Lara és Doris, vejeid és unokavejed GYÁSZJELENTÉS Szomorú és mély fájdalommal jelentem, hogy egyetlen, drága leányom október 29-én, rövid, de tragikusan súlyos betegségben elhunyt. Beteg szíve örökre megszűnt dobogni, lehunyta fájdalomtól kisírt szemeit, és ezzel az életútja végére ért, itt hagyva mindenkit, akik őt szerették, megbecsülték és szívükbe zárták. bm .: CSÁNYI GIZELLA nyugalmazott litográfus (1941-2004) Szeretett elhunytunk búcsúztatása és krematóriumi hamvasztása ma, 2004. november 1-jén, hétfőn 14 óra 15 perckor lesz az újvidéki Városi temetőben. Újvidék, 2004. XI. 1. Gyászolják: édesapja, Károly, valamint a rokonság, a szomszédok és a jó barátok