Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1872-05-04 / 102. szám

JPest, május 3. Politikai szemle. Németországban a strassburgi egyetem megnyitási ünnepélyességével roppant nagy zajt ütöttek, még pedig oly módon, mely ki­hívó sértést foglal magában Francziaország irányában. Az ünnepélyről május 1-étől a következő­ket távírják: „Ma, d. e. 11. órakor pompás májusi idő­járás mellett, nyittatott meg az itteni egye­tem. Az utczák és terek roppant néptömeg által voltak ellepve. Pont 11 órakor lépett a rektor a strassburgi egyetem tanári karának, s vagy 30 egyetem küldöttségének élén a te­rembe. Möller elnök rövid megnyitó beszé­det mondva, igy szólt: „Uraim ő felsége a császár, uralkodó házának hagyományait követve, a német nép legbensőbb óhajának tett eleget, midőn Elsass-Lothringennek, a háború hős tettei által történt visszaszerzése után, ezen tartomány Németországgal való uj egyesítésének beszentelési tényeül, a strassburgi egyetem visszaállítását szemelte ki. Kaphatott volna-e Elsass ennél szebb nászajándékot Németországtól ? Ez a nem­zeti élet faiskolája lesz, s Elsasst teljesen visszaszerezi nekünk. A német ifjúság lel­kesülten fog ide tolulni, s mint ma Németország Strassburg felé, úgy fog tán egykor Strassburg Németország felé áradni,s szellemi világosságot terjeszteni. A császár ne­­vében és a herczeg-kanczellár megbízásá­ból az egyetemet megnyitottnak jelentem ki.“ Erre Möller az alapitó okmányt olvasta, melyet azután Brück rektornak átnyújtott. Ezután fölolvasá a koronaherczeg üdvöz­lő táviratait és éltesé a császárt. Brück rek­tor meleg szavakban köszönetet mondott a császárnak, a birodalmi kanczellárnak, Rog­genbach elnöknek, a város mairejének és felolvasá azután a német birodalmi gyű­lés elnökségének üdvözlő iratát Egy kar­dal eléneklése után Springer tanár az ünnepi beszédet mondotta. Ennek befeje­zése után az idegen küldöttségek három képviselőjének beszéde következett, mire Brück rektor rövid választ mondott. Az ünnepi terem résztvevőkkel zsúfolásig megtelt. Május 2-ról ezeket távírják: A díszlako­­mán Hartmann várparancsnok a császárért, a kormányzó az egyetemért, Braun bajor elnök Bismarck herczegért, Brück rektor Roggenbachért, ez Elsassért emeltek poha­rat. Dürkheim-Montmartin igen német érzel­mű beszédben válaszolt. Az utolsó hivatalos toastot Renaud mondta Strassburg városra. A császárhoz és Bismarck herczeghez sür­gönyök intéztettek. Az ünnepély igen méltó módon folyt le. Az elsassi közönség rész­vétele igen tisztességes volt. A székesegy­ház kivilágítása igen sikerült volt. Az ünnepély nem folyt le zavar nélkül. Este verekedés volt tanulók és polgárok között; a dzsidások fegyveresen közbelép­tek , több sebesülés történt. A franczia nemzetgyűlés hétfőn az állam­tanács felállítására vonatkozó javaslat tár­gyalását kezdte meg. A vita elején Torget a javaslat tárgyalásának elnapolását indít­ványozta, mi azonban az igazságügyminisz­­ter felhívására el­vettetett. A javaslatnak egyetlen kiváló érdekű pontja az, hogy az államtanács tagjait a kamrabizottság indít­ványa szerint ne a kormány, hanem maga a kamra nevezze ki. Ez indítványnak nagy elvi jelentősége van. A­ki az államtanács tagjait kinevezi, az gyakorol befolyást az egész közigazgatás gépezetére. Azért a kor­mány igen erélyesen védte az eredeti szö­veget, mely a kinevezés jogát az executivá­­nak adja. Noha Gambetta s a baloldal a kormányt támogatta, a kamra többsége a kinevezés jogát megvonta a kormánytól s magának A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — 1872. május 3. — A kovács leánya. — Angol beszély. — (Folytatás). A feszülten várakozó hallgató vánkosára hanyatlott. Grace, gondolataival elfoglalva, barátnéja izgatottságát nem vette észre s rövid hallgatás után folytatá: — Magamról mit sem szóltam, mert az oly önzően hangzik, ha az ember saját csa­lódásáról beszél; de az őrnagy hirtelen ha­lála által én is vesztettem. Midőn még kis gyermek voltam, kegyét az által nyertem meg, hogy egy rózsabokrot, melyet nagyon szerettem, kivonatára kihagytam vágatni. Néhány könyembe került, de az őrnagy megígérte, hogy ez arany gyümölcsöt fog teremni. Ezt én tréfás nyilatkozatnak vet­tem s még most is annak tartanám, ha az őrnagy komornikja nem mondja nekem, hogy urának egy vászon zacskója volt, a melyben e szavak voltak: „Grace rózsafá­jának gyümölcse“ s a melybe időről időre —■ mi lelte, Anna ? ' Ön elalél! Oh én gon­datlan, fecsegésemmel csak betegségét nö­velem ! Anna rebegve nyilvánitá kívánságát, hogy szeretne egyedül lenni, mire Grace, miután beteg barátnéját a háziak ápolására bízta, távozott. Ki tudná Anna kedély hangulatát leírni ? Az Aylmer család meg nem érdemlett szen­vedése, mely atyja gonosz tettének követ­tartotta fen, vagy más szóval a befolyás, melyet eddig Thiers mérsékelt kormánya a közigazgatásra gyakorolt, most a reactio­­narius kamratöbbségre ment át. E nagy horderejű határozatot a kamra 31 szónyi többséggel hozta. Blanqui elitéltetése — az 1870. okt. 31- iki és 1871. jan. 22-iki összeesküvésben va­ló részvétel miatt formahiba folytán meg­­semmisittetett. Most új per indíttatott ellene s az ítélet az elsővel — egy erődített helyre való deportátióval — azonos. Gissey tábornok értesítette a capitulatio­­bizottságot, hogy a kormány Bazaine tá­bornagyot haditörvényszék elé fogja állíta­ni, és biztosítja, hogy Wimpffen tábornok tekintetében hasonló határozat fog hozatni. A „Univers“ egy sürgönyt közöl Rómából, mely Hohenlohe bibornoknak római nagy­követté való kinevezte­tését megc­áfolja. Az „Univers“ kijelenti, hogy Hohenlohet nem lehet kinevezni, mert választása Rómában nem fogadtatnék kedvezően. A carlista lázadás végvonaglásban van. Serrano tábornok már Estelláig nyomult s csapatai három oszlopban működnek a he­gyek közt. April 27-én proclamatiót intézett a fellázadt vidékek lakóihoz, melyben a tévútra vezetetteket a fegyverek lerakásá­ra, a jó hazafiakat pedig a nemzet, a ki­rály és a szabadság zászlaja körüli csopor­tosulásra felhívja. A makacsok ellen kérlelhetlen szigort he­lyez kilátásba. „Egyesüljünk mindnyájan az alkotmány és a törvények védelmére s legyen egyetértés és testvériség a nép és a hadsereg közt“ — mondja a többek közt a proclamátió. A tutelai nagy ütközetről, mely­ben 300 carlista esett volna el, még mindig hallgat a krónika. De hogy a carlisták ügye roszul áll, bizonyítja azon körülmény, mikép a nagyszájú Don Carlos megugrott a veszély színhelyéről és drága bőrét Génf­ben már biztonságba hozta. Egy madridi távirat szerint a felkelők fő­­ereje Rada alatt egy kormánycsapat-dan­­dár által üldöztetik és a franczia határ felé húzódik. A Francziaországba való átlépés meggátlása végett csapatok rendeltettek Ponteverába. Navarrai levelek a felkelést meghiúsultnak tekintik. Angliában az ó-katholikusok szintén élet­jelt adnak. Az Anglo-Countinental Society egy legközelebb megtartott ülésében három határozat fogadtatott el, melynek elseje — a lincolni anglicán püspök által indítvá­nyozva — azon élénk reménynek, s meleg rokonszenvnek ad kifejezést melyet az an­gol egyház e mozgalom láttára az iránt, s vezetői iránt érez. A második határozatban azon komoly reménynek adnak kifejezést, hogy a mozgalom Spanyolországra, Olasz­országra, Francziaországra és Ausztriára is ki fog terjedni. Itt különös elismeréssel em­­líttetnek meg azon franczia papok, kik a római szent­széknek való ellenállás miatt már­is üldöztetést és szegénységet tűrtek. A harmadik határozat által a jelenlevők a társulat czélját — az ó-katholikus mozga­lom terjesztését — újra és egyhangúlag magukénak ismerték el. Az alsóházban jelenté Gladstone, hogy a brit kormány f. hó 1-én megkapta az ame­rikai választ. A válasz tartalma e két or­szágra nézve kielégítő megoldást enged re­mélni. A kormány reméli, hogy az erre vo­natkozó levelezést legközelebb elő fogja terjeszthetni. kezménye volt, lesújtották s hasztalan gon­dolkozók a felől, hogy mily ellenlépéseket kellene tenni. Hogy Arthur még továbbra is hátrányt szenvedjen, lehetetlen volt meg­engednie, de mily után módon eszközölje a papírok visszaadatását, melyek közt nyil­ván a végrendelet is föltalálható volt ? A szegény Grace vagyona kétségkívül már el volt költve s az ékszerek eladva. Erről bi­zonyos tudomást kellett szereznie. De ho­gyan ? Levél által nem csak hogy czélt nem ér, hanem még a bűnösök elillanását is maga után vonhatta volna. — Innen távoznom kell — kiáltá a lány. Haza kell mennem! Atyám még nincs egé­szen elrontva s engem szeret is; kérésemet meg fogja hallgatni s a mennyire teheti, a szekrény tartalmát vissza fogja adni. Ki tudja, tettét már eddig nem bánta-e meg s nem örülne-e, ha a nyomasztó titoktól meg­szabadulhatna. E gondolattól erőt nyerve, Anna fölkelt, gyorsan fölöltözék s a menekvésre a tervet rögtön eldönté. A csekély pénzösszeget, a melyet Grace tanítása folytán a kosár fo­násból szerzett s megtakarított, most elő­­veve. Épen elég volt arra, hogy a vasúti dijt Londonig kifizesse, s ha egyszer oda ért, semmitől sem tarthatott. A szabadség után vágyva, nagy kendőjét felölte, kalap­ját fölteve s a csodálkozó házinőnek kije­lenté, hogy főfájását enyhítse, a tenger­parton akar sétát tenni. Aylmer-ék háza mellett észrevétlenül haladt el s nem so­kára a város kapuit látta maga előtt. Nyug­talan remegéssel várt a leghamarabb meg­érkező vonat jöttére s végre könnyebbülve érezte magát, a mint Londonban a pálya­udvarban kiszállt. Pénze már nem vett, de akaratát a re­irányában saját érdeke megóvása mellett lehető kímélettel jár el; a hi­telezők például dij és jutalék nélkül nélkül­ törleszthetnek kisebb nagyobb összeget amint tetszik stb. Ezen intézet üzlete a keletkezé­sétől lefolyt 9 év alatt következete­sen emelkedett. S fokozódott vele együtt azon segély, melyet az inté­zet a földbirtoknak, a földművelési üzletnek, a birtok adásvevés s örö­külés forgalmának nyújtott. Mostanában több jelzálogintézet ke­letkezett fővárosunkban is, mely zá­loglevelek kibocsátásával foglalkozik és mindinkább hajlandók a magyar földbirtokot segélyezni, mert pénzü­ket jobb helyre nem tehetik a bécsi intézetek is. S átalában nem tagadható, hogy azon pénzáramlat, mely a franczia nemzeten sarczolt kincsekkel Berlint s a német pénzpiaczokat elözönlötte kihatott Bécsre s Bécsen át Pestre s a vidéki fiókintézetek s takarék­­pénztárak nyomán egész Magyar­­országra, ennek majd minden vidé­keire. De mily áron ? S mily mérvben ? A magyar pénzintézetek legjobb szán­dékuk mellett sem adhatják olcsób­ban kölcsöneiket mint a bécsiek, mert hiszen Magyarországnak törvényes pénzjegye nem lévén az osztrák nem­zeti bank jegyeivel, kell táplálkoznia. Ezek pedig sokkal drágábbak, a bécsi pénz­piac­on a kamatlábak sokkal magasabbak, mint mennyit Magyar­­országon a földbirtok évi tiszta ha­szonképen felmutathat. Ehhez nem kell kommentár. Köz­tudomású dolog, hogy a mostani szo­kásos „legméltányosabb“ kamatláb is sokkal magasabb, mintsem azt bir­tokvásárlásra lehetne használni, ha csak a birtok jelentékenyen alább nem adatik becs- vagy forgalmi ér­tékénél, s ha csak rendkívüli jó idők nem járnak Magyarországon a termelésre és egyszersmind rendkí­vüli hiányok nem állnak be Nyugat­­európában — mire pedig együttesen számítni merészség volna. Mi a köl­csönzött összegek mérvét illeti: Felgondolva, hogy külföldi keres­kedelmünkre nézve mindig a legked­vezőbb conjuncturok közt élünk, s hogy a fagy, az árvíz és az aszály egymást felváltva gyakran megtize­­delgeti Magyarország terméseit; hogy a birtok adásvevés nem mindig mél­tányos árakon történik, s hogy a munkabér három évtizeden át több mint háromszoros magasságot ért el, ha egy pillanatot vetünk a földhitel­intézet kimutatásának legjelentéke­nyebb pontjára, miszerint: kölcsön folyamodvány érkezett 279 folyamo­dó részéről 7,126,200 frt erejéig s megszavaztatott 177 folyamodó ré­szére 4,460,500 frt, holott csak 40 folyamodótól 516,700 frt értékig ta­gadtatott meg a hitel, s ezen kívül „a kért összegek lejebb szállítása sem ritka eset,“ azonnal tisztában le­szünk az iránt, hogy ezen jeles inté­mény táplált, noha ennek az alapja na­gyon is gyönge volt. Az est közelgett, s miután rá nézve lehetetlen volt az utat Holsbyba gyalog tovább folytatni, végre hosszú benső küzdelem után útját nagy­nénje háza felé vette, hol legalább barát­ságos fogadtatásba remélt részesülni. De keserű csalódás várt reá. A jó szív, kinek minden bánatát elmondhatni hitte, már nem dobogott, gyermekkorának anyja már nem élt, s a szomszédok csodálkozása ez ese­mény nem tudása miatt, a­mely atyjának bizonyosan tudtára jön adva, kétszeres bá­nattal tölte el. Egy jószivű­ asszony végre házába fogadta, hol Anna a következő reg­gelig maradt.­­. A holsbyi kovácsmühelyben a tűz égett s sziporkaesőt szórt a téli est sötétjébe, mia­latt a hazatérő munkások a hívogató tűz melegénél időztek s a kormos kovácscsal az üllőnél beszélgettek, a mint egy fáradt­nak látszó 8 porral födött nő kémlelő tekin­tetet vetett a kovácsmű­helybe s végre bent az öreg szolgát Mártont fölismeré, ki a nő láttára csodálkozva fölkiáltott s hozzá ki­sietett. — Istenem, ön az ? —■ kiáltá. Hisz azt mondták, hogy a tengeren túlra ment. — Hol vannak ? — kérdé gyorsan Anna. Hol van atyám, hol van John ? — Itt mind idegeneket látok. — Hogyan, azt nem is tudja ? De hát hol is volt oly sok ideig ? — Oh kérlek, mond meg, hol van atyám ? — Most ott fent a Rickleysfarmban la­kik. Ön tehát nem hallotta, hogy a kovács műhely eladatott? Igen, ön már rég eltávo­zot minden más intézettársaival s a kegyesebb bécsi intézetekkel egyete­mesen sem képes fedezni a kért, a szükséges hitelt. Hogy is lehetne ez ? Midőn a köz­lekedési vállalatok s az állami hitel­műveletek igénybe vesznek minden tőkét, mint igénybe vesz minden for­gópénzt az államadó s a drága köz­lekedés oly mérvben, hogy ennek a kincstárban több ízben meg kell for­dulnia éven át, a vasutak pedig mint óriási szivattyúk naponta százezreket hoznak s visznek a vállalkozó társu­latok, a tanácsnokok s alapítók pénz­táraiba, mig a részvény­esek jó ha 5— 6°/0-ot kapnak viszsza a forgalomba. Több száz millióra megy az évi adó, több száz milliót emésztenek fel az „alapítók“ s a kormány és tör­vényhozás ugyancsak megkönnyítette az ipar­i kereskedelem hitelét, önma­ga is ugyancsak bő nyereményeket ígérve lép fel mint legnagyobb hite­lező, s nem csekélység-e ezekhez ké­pest az említett 41/2 millió? Nem csekély-e a Magyarországon előfor­duló birtokváltozásokra, felszerelé­sekre, kezelésekre stb. nem A1/2, ha­nem tegyük fel, hogy a több hitel­­intézetek alapján nyújtott 40—50 milliónyi hitel is ? Mennyire csekély azon segélyösz­­szeg, mit nálunk a földhitelintézetek a mezőgazdasági területnek nyújthat­nak, a terület értékéhez, a birtok adásvevéshez, a kellő befektetésekhez, a nélkülözhetlen forgalmi, üzleti tő­kékhez és a régibb terhek lerovásá­hoz, adatok hiányában nem tudjuk számokban kifejezni, de megközelítő­leg kimutathatjuk, ha egy pillantást vetünk Ausztria hasonló viszonyaira. Az osztrák császárság mezőgazda­­sági területének forgalmi értéke 1­7,381,479,000 írt; a birtokválto­zások összege a múlt évben 337 mil­lió 446,579 frtot tett. Csupán adásve­vés utján 254.189,815 frt érték, per­beli végrehajtás utján 12.962,408 frt s örökségkép 70.294,556 frt érték jött forgalomba stb. stb. Már hogy Magyarország területe legalább nekünk magyaroknak sok­kal többet ér mint az osztrák császár­ságé, azt felesleg volna indokolnunk, bár az osztrák területnek, mert jobban van felszerelve, kezelve s háziállatok­kal benépesítve, jelenlegi forgalmi ér­téke jóval többre vehető. De épen azért, mert Magyarország talajművelése századok óta el van ha­nyagolva, kétséget sem szenved, hogy sokkal több befektetést igényel, na­gyobb befektetést hálásabban volna képes visszafizetni, mint az osztrák császárság. Mit mondjunk már most, mennyi befektetést igényel a 3—4 ezer mil­lióra becsült terület értéke, hogy a 7—8 ezer milliót meghaladja. Meny­nyi felszerelési tőke, mennyi forgalmi tőke s törlesztési folyó pénz kell en­nek eszközléséhez ? És mennyivel meghaladja csupán az adásvevést a végrehajtás utján eladott birtok válto­zott innen, de mikor rá került a sor, még­sem örömest ment el. — Hol van a farm, a mit emlitél ? —■ Hisz a Rickleys farmot csak ismeri, May Hillnél ? Ki hitte volna, hogy meste­rünk pénzes erszénye oly tele legyen. A birtok sok pénzbe kerülhetett. De hol is volt hát oly sokáig, hogy még csak a lako­dalomra sem jött el ? — John tehát megnősült — gondolá Anna. Milyen messze van ide a farm ? — — kérdé azután sü­rgetőleg, kérdésére nem is felelve. Az öreg ember végre hosszadalmas fe­csegéssel közlé vele a szükséges utasítást, a mire azután Anna, noha fáradt s át volt ázva, útját azonnal oda folytatá. A hegy lejtőjén fekvő szép farm, fehér falaival s számos gazdasági épületeivel a hold fényénél már messziről látható volt, mielőtt Anna oda ért volna. Látva a falusi gazdaság mintaképét, hallva a tehenek bő­­gését, a számos juh mekegését, mindez fü­leiben most nem csengett jóltevőleg, sőt inkább bosszúsággal tölté el, s határozott lépéssel s majdnem daczos arczczal lépett a jól bútorozott szobába, hol a család épen a thea asztalnál együtt ült. Az öreg Ralph, a kandallónál ülve, megjelenését legutóján vette észre. Görnyedt alakja s ősz haja An­nában a szánalom érzetét kelte föl, s bátyja kérdését, hogy miért jött haza, nem hallva, atyjához ment és karjával nyakát át fogta. Ralph fiának fiatal neje, a közel fekvő város egyik gazdag korcsmáros lánya, fér­jéhez közelebb húzódott, s halkan kérdé, ha ez-e lelkibeteg nővére, Anna bátyjának ép oly suttogva mondott Ja­on­kolt Violu as­záshoz kellő készpénz azon sommát, mit a hitelintézetek nyújtanak? Nem is kísértjük meg számokban kifejezni, a szegénységi bizonyíték azon óriási tételeit. Legyen elég csak annyit meg­jegyeznünk , hogy Ausztria népei, a földbirtokosok, bérlők, birtokvásár­lók stb., daczára az említett összegek folyóvá tételének, még mindig háttér­be szorítva látják a mezőgazdaságot az ipar s kereskedelem és közlekedési vállalatok kedvéért. Ezek ügyében a kormány ott mint nálunk is, mindent áldozólag szorgalmatoskodik: ipar s kereskedelmi testületeket, kamarákat alakít s milliókat dob ki oly vasutak kamatbiztosítására, melyeket biztosí­ték nélkül ki lehetett volna építeni, míg a mezőgazdasági társulás, az erők öszpontosítása, a testületi tevékeny­ség felelevenítése iránt lehetően ha­nyag. Nemhogy lépést tarthatna tehát földhitelünk, hanem a jelentéktelen­ség sokáig sülyed azon igényekhez képest, melyeket a birtokváltozás, a talajművelés, a felszerelés, szóval gaz­dasági üzlet méltó követeléseinek te­kinthetünk. A sok száz meg száz mil­lió másra kell. Meddő czélokra for­­dittatik s a termő föld saját tőkéjének rovására aknáztatik ki. Kubinyi Lajos. — Ha nem lenne oly szörnyen nevetsé­ges, érdekesnek mondanék a „Reform“ há­­nyavetiségét, melylyel mai czikkében pa­­rádéroz olvasó közönsége előtt, midőn a horvát leleplezésről szól. Ezúttal ismét ugyancsak kites­z magáért a „Reform“, lehetetlen rá nem ismerni, csak hogy nagyon is emlékeztet arra a csilla­gászra, ki azt hirdette, hogy a holdban már egeret is lödözött föl; arra a jámbor nem is gondolt, hogy az a messzelátóban sza­ladgál. Ma ismét ugyanazon a hangon, melyen annak idejében a munkások ügyében szólt, azt hirdeti, hogy azon „okiratok valódiak, tényleg fölérkeztek Budára, a­hol még több hasonló okmány őriztetik.“ Valóban? És a „Reform“ bizonyosan tudja, hogy kormá­nyunknak más és nem a báni hivatalból eredő bizonyítékai is vannak kezei között.“ — No, a­mit a „Reform“ bizonyosan tud, az bizonyára gyanús. Hiszen, ha a „Reform“ ezt olyan bizo­nyosan tudta volna, meg nem tudja állni, hogy már rég nagy hangon ki ne kürtölje az egész dolgot a világnak. A mi kormá­nyunk az ily iratokat, ha kezei közt van­nak, bizonyosan föl tudta volna hasz­nálni. Már most az a kérdés, hogy mit fog fe­lelni Vukanovics, mert ha hallgat, ezzel maga ellen bizonyít, s ha szólni fog, kérdés, mily bizonyítékokkal fog előállani. Ezt be kell várni, de a feleletet a közönségnek joga van követelni, s ha az nem kielégítő, a kormány tartozik egy mindkét pártból álló bizottságot választatni, mely ez ügyet pár­tatlanul megvizsgálja. Akkor majd meglás­suk, kinek van igaza. ő nem azért jött, hogy a maga jogát védel­mezze, hanem Arthur igényét követelje s övéinek keblében, ha lehetséges, jobb érzel­meket kelteni. De e remény már az első pillanatban eltűnt, a­mint mindkettőjök, hi­deg szigorú vonásaiba tekintett. — Nos ? — kezdé el végre az öreg Ralph, ki Anna nyugalmából bátorságot merített. Mi hozott ide? Hisz én megmondtam, hogy érted jövök. — Dolgom van veled s Johnnal, mely nem tűr halasztást — viszonzá Anna. A férfiak tekintetükkel egymásnak lop­va intettek, mialatt mindkettőjük azt gon­dolá, hogy Anna az egyhangú életet meg­unva, eljött békülési ajánlatát tudtukra adni, hogy kellemetlen jelenlétüktől örökre megszabaduljon. Eme föltevésben John ne­jét szokatlanul barátságos hangon fölkérte, nővérének egy csésze b­eát önteni s ezután az utóbbit kérdezé, hogy az utat micsoda alkalmatosságon tette meg. — Londonból gyalog jöttem — felesé Anna. — Oh akkor nagyon fáradt lehetsz s az éjjel itt kell maradnod — mond John. — Szívesen, de csak ha lehet — viszonzá Anna szerényen. A fiatal nő nagyon jelentékenyen köhö­gött, de férje nem figyelt rá, s hosszabb szünet állt be, ez alatt a félénk lány atyja arczán a ránczokat szemlélgeté, míg végre kérdezé, ha várjon nem esett-e nehezére, régi fáradtságos, de mégis kellemes mun­káját abba hagyni. Az öreg Ralph mélyen sóhajtott s helyet­te a fiatal nő sietett felelni. — Igen — mondá — az öreg számára e L-1- - • — Kétségkívül osztrák-magyar alkotmá­nyos jogfogalom, hogy a kormány argu­mentum hiányában hajtóvadászatot indít egyes hírlapok ellen. Hiában, ettől nem tudnak elszokni. A bécsi „Wanderer“ s „Vaterland“ lapok a horvát okmányok köz­lése miatt Bécsben lefoglaltattak. A cseh lapok Pestre érkezett számaiból látjuk, hogy ezek is köztik azokat a famosus ok­mányokat. Nyilván ezeket is lefoglalták. A horvát lapok pedig épen nem kerülik el az osztrák-magyar eljárást, ha amaz okmá­nyokat közölni merészült. — Ezt nevezik nálunk sajtószabadságnak. — Tóth Vilmos belügyminiszter egyet gondolt s a vesztegetés, etetés s itatás ellen nem fog rendeletet kiadni, mert hova tovább mindinkább arról győződik meg,hogy a jobboldalnak arra nagy szüksége van. — Nem örömest teszszük, de kénytele­nek vagyunk ismét Görgey Arthurról szól­ni. úgy látszik, hogy ez urat minden áron föl akarják­ halottaiból támasztani s mint annak idejében jól sejtettük, képviselőjelölt­sége valósulni kezd. A „Nagyvárad“ jobb­oldali lap szerint Bercsey Györgynél egy fiatal­ember 42 darab zászlót rendelt meg „Éljen Görgey Arthur“ felirással. Ha ez csakugyan megtörténik, ennél egyhamar nagyobb gyalázatosságot nem látott ország­világ. Mi minden fog még történni ? — A gömörmegyei jolsvai választókerület ellenzéki választóit van szerencsém Jolsva városában i. é. május 11-ikén délelőtti 10 órakor tartandó pártgyülésre összehívni. Gyűlési tárgy: a követjelölt feletti ta­nácskozás s esetleg más pártkérdések elin­tézése. Kun-Taploczán, 1872. május 1-én. Czékus Mihály, párt­elnök. — A fejedelem folyó évi márczius hó 29-én kelt elhatározással elrendeli, hogy az 1869. évi ápril hó 24-én kelt elhatározás­sal Karloviczra egybehívott, — jelenleg el­puszta. Ha mestersége nem lett volna oly annyira lealázó s mocskos, úgy nem lettünk volna azon, hogy hagyja abba, de az én rokonaim mind tisztességes osztályhoz tar­toznak. Oh, itt ez egyedüllét borzasztó, s mi eleget csodálkozunk, hogy atyánk, a­kinek London környékén oly szép há­zai vannak, hogy mért nem megy oda s mért nem telepedik ott le. Ránk nézve nagy megnyugtatás lenne, ha ott nagyobb kényelemben élne. Az öreg tehát már a fiatalok útjában volt. Különben ezt már ő is tudta, mert a fiatal nő utolsó szavainál komor tekintetet vetett rá s vállát megránta. Midőn a fiatal nő az asztalról a thea edényt leszedé, férjének intett, hogy kö­vesse őt, mire Anna, kinek hallérzéke min­denre kiterjedt, jól hallá, a­mint a nő szen­vedélyes hangon mondá férjének, hogy őrülttel nem fog egy födél alatt aludni, hogy atyja jelenléte által úgyis eleget kell szen­vednie, s hogy minden bizonynyal szülei­hez fog visszatérni, ha még e terhet is el kellene viselnie. Ama hideg felelet után, hogy ha akarja, mindazt megteheti, s hogy ha szüksége lesz rá majd érte fog menni, John távozott, a szenvedélyes nő azonban rögtön hozzáfo­gott fenyegetése teljesítéséhez. A házi szol­gák egyikének a lovat be kellett fogni, a kocsi előállt, s mire John ismét hazajött, már útban volt, de nem sejté, hogy épen távozása volt az, a­mit óhajtott, mert félt, hogy Anna jelenléte által az egész titok fölfedöztethetik. (Folyt, köv.) Földhitelünk. Alább közöljük a magyar földhi­telintézet múlt évi mozgalmainak ki­mutatását. Az első legtekintélyesbb földhitel­intézetünk, melytől senki sem tagad­hatja, hogy czéljának minden erejé­vel megfelelni igyekszik s hitelezői iDO. Szombat, Szork­olaltai Iroda­­ Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét ilete minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. Hindó,h­ivatal 3 Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdet­mények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. 1892. május 4. XVollzottal Ar­t Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre...............................20 frt — kr. Félévre................... ...............10 „ — „ Negyedévre .... .........10 „­­ „ Egy hónapra .... ...............1 .. 70 „ Egyes"szám ára 10 kr. Hirdetési díj : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésér külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 20 kr . A „Hon“ a horvát leleplezésről ezeke írja: „Vagy tudatával birt a kormány ezen külföldi agitatiókra utaló okmányok hamis­ságának , és ekkor örökösévé vált az osz­trák kormány régi, testvérgyűlöletet keltő politikájának,­­ illetőleg Szt.­István bi­rodalma békéje háborításának, vagy nem tudta ezen okmányok költött voltát, s akkor bámulatos jelét adta kormányképtelenségé­­nek és ügyetlenségének. A megtorlásnak azonban még akkor sem szabad elmaradnia. Igaz, lehet még egy harmadik eset is. Hogy t. i. sejtette, de kényelmesebbnek tar­totta végére nem járni a dolognak, miután e kérdések igen alkalmasak voltak ijesztő mumusoknak a magyar ellenzékkel és azon nemzeti önbizalommal szemben, mely annyi reclam daczára sem akarja elhinni, hogy csakugyan ne tudna gyámbot nélkül járni. Elvárjuk a kormány felvilágosításait e fon­tos kérdésben.“

Next