Magyar Ujság, 1873. augusztus (7. évfolyam, 176-200. szám)
1873-08-02 / 177. szám
/I* 177. S Mubat. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-ső szám. II. emelet. ide intieendi lap eselem) ideaét illető minden költemény. Késiratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek caak ismerte keeekte fogadtatnak el Kiadó-hivatal: E gyetem-utoza 4-ik szám , fdldeaiat. Ide intézendő a lap antral részei illett minden közterlény, a. na. ae előfizetési pane, a kiadás körüli pannenok ás a hirdetmények. szám. fia**» VII. évfolyam. 1873. Auguszt. 2. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. » Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 k~ Hirdetési díj: koncz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 80 kr. Nyrllttér: négy tizsébet patitsor 80 kr. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelette felkérjük: szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek július 1-től kezdve: Évnegyedre (július—szept.) . 4 frt — kr. Félévre (julius—decz.) . . . . 8 frt — kr. Három évnegyedre (juh - márc.) 12 frt — kr. Egy hónt.........................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetemu.cza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: I* e * t. augusztus I Külföldi szemle. A franczia állandó bizottság kedden, az elnapolás napján tartá első ülését. A megalakulás után Journault indítványozá, hogy a bizottság minden héten tartson ülést, mert a köztársaság a monarchista üzelmek által veszélyeztetve van s e miatt nem lehet eléggé őrködni. Pages — Duport nagy izgatottan felelé, hogy a többség nem gondol sem összeesküvésre sem államcsinyra s a helyzet a kamra bölcs határozatai folytán is nagyon kedvező. Maley elismeri, hogy Mac Mahon alatt ép úgy nem fél az államcsínytől, mint nem félt Thiers alatt. Erre a bizottság elhatározta minden két hétben és pedig minden második csütörtökön összejönni. A republikánus ellenőrző bizottság működését szintén megkezdő. A kör határozata szerint ennek tagjai köteleznek a parlamentáris állandó bizottság ülése után szintén összejönni. A „Times“ szerint a franczia kabinetben a szünnapok alatt változások fognak lenni. A spanyol kortesben elfogadtatott egy határozat, mely azon óhajt fejezi ki, hogy addig is, míg a halálbüntetés véglegesen el leend törülve, e büntetés semminemű vétségre se alkalmaztassák. Alcoyban tüntetés történt a kormányhoz való csatlakozás mellett, míg Sevilla és Cadix készek már a meghódolásra, de a kormány feltétlen meghódolást követel. Contreras tábornok Carthagenából elrendelte a madridi kormány elfogatását. Megerősítik a hírt, hogy a carthagenai idegen cél sülökhöz egy memorandumot terjesztett, amelyben magát a madridi kormánytól függetlennek jelenti ki, azt mondván, hogy a cortes baloldalának hatvan tagjával egyetértve cselekszik. Több baloldali képviselő visszautasítja ezt s a felelősséget Contrerasra hárítja. Madridban az engesztelhetlenek több titkos dlubbját fedezték fel. Cadixban 24 elfogatás történt. Cordovában fegyelmetlenség miatt három dzsidás kényszermunkára ítéltetett. Madridi lapok Carthagenából leveleket közölnek, melyekből az tűnik ki, hogy a fölkelők közt a lehangoltság terjed. Továbbá a mérsékelt lakosság azon véleményben van, hogy a fölkelésnek már rég vége lenne, ha a porosz hajó kapitánya a felkelőket vezérükkel együtt nem bocsájtotta volna szabadon. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1873. augusztus 2 — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Francziából fordította G. T. Ant »II-dik KÖTET. XIII. Kettős támadás. (88. Folytatás.) A herczeg és vezetője felmentek a lépcsőn és hoszszu folyosóra értek, melyre sok ajtó nyílt, mint egy zárdában. Izabella ajtajához érve, a gazda megállott és mondá : — Kit lesz szerencsém bejelenteni? — Most már elmehet — felesé Vallombreuse, kezét a kulcsra téve — nem szükség bejelenteni. Izabella kellemes reggeli öltönyben magas széken ült az ablakban, lábait kis zsámolyon hagyva nyugodni, épen egy új darab szerepét tanulta. Behunyt szemeivel, hogy az írást ne láthassa, halkan mondogatta el magában, iskolás gyermek módjára az elolvasott nyolcz vagy tíz verset. A világosság épen reá esett és körvonalazta gyönyörű arczélét, aranyra festve haját és kiemelve gyöngyfogai fehérségét. Ez az ifjú nő így az ablakban, a legszebb képet képezte, melyet ha egy festő utánozhatott volna, dicsőséget nyert volna. Gondolván, hogy valami szobalány jött be, IzaA berlini „Nat. Ztg.“-nak a „Vigilante“ ügyre vonatkozólag madridi levelezője a következőket írja : „Okom van azon föltevésre, hogy a porosz hajó parancsnoka saját szakállára, s anélkül cselekedett, „hogy az itteni német követtől utasítást kapott volna“ A madridi német követ egy Berinből érkezett utasítás által oda utasíttatott, hogy a spanyol kormány által kalózhajók gyanánt kijelentett hajók ellen csak azon esetben kell föllépni, ha német érdekeket sértenek. „Werner kapitány eljárásának megvilágítására alig szükséges föltenni, hogy ezt Salmeron azon határozata vezette, mely a lázadó hajókat kalózhajóknak jelentette ki. A tény végrehajtására elhatározó befolyással lehetett azon körülmény, hogy a „Vigilante“ nem spanyol, hanem vörös lobogót viselt. A magas tengeren azonban nem a tetszés szerinti magánhajók, hanem csak olyanok, melyeket valamely állam elismert lobogója véd, vannak a létezésre jogosítva ; oly hajók, melyek nem ily lobogó alatt vitorláznak, a nemzetközi jog értelmében nincsenek jogosítva a magas tengerre szállni, mert ez esetben rablóhajók gyanánt tekintendők, s a tengeri rendőrség önkénye alá esnek, úgy hogy Werner I.spitány eljárása rendes körülmények között, alakilag teljesen igazolható volna. De ily rendes körülmények jelenleg nem forognak fen, s a valódi állapotnak ignorálása erélytelenség és politikai hiba. Tényleges spanyol állam jelenleg nem létezik , s várjon Spanyolország és a spanyol nép fog-e ismét államot képezni, vagy pedig a régi Spanyolország helyén más államok támadnak, ez a jövendőbeli kifejlődéstől függ, melybe nekünk beavatkoznunk sem elég érdekünk, sem pedig mindenek előtt jogunk nincs. Ránk nézve Salmeron ép annyi, mint Contreras. A volt spanyol hadihajók tetszésük szerint tesznek, mit akarnak, anélkül, hogy dán Jacobot sokat kérdezgetnék. A fölosztás ezen állapotára tekintettel kellett volna lenni, s ez okból a vörös, ép úgy, mint a spanyol lobogóju hajót sorsára kellett volna hagyni, mindaddig, hpg német érdeket nem sért.“ A cubai fölkelők hadierejéről egy Manzinilloban jun. 11. kelt levél több adatot sorol el. Eszerint a cubai hadsereg 15,600 emberből áll, ezek közt 2700 lovas s 100 tüzér. Öt hadteste van fölosztva s ezek közül egyegy a fölkelők által elfoglalt államban van. Az „Italie“ turini tudósítója a persa sah olaszországi útjáról következőleg ír: „Köztünk legyen mondva, én azt hiszem, hogy ha a sah épen nem jött volna hozzánk, vagy legalább mielőbb tovább menne, „tutti quanti“ örülne neki. Nagyon drágán fizetjük meg gyémántjai látását.“ Ezután a levelező elsorolja, hogy mióta a királyok királya a turini palotában időz, ott minden felforgatott állapotban van. A sah podgyászai ellepik a termeket,s kétes tisztaságú persák futnak ide - tova a folyosókon, mintha csak otthon volnának. Panaszolja, hogy a sah alig megérkezése után sajátkezűleg tekerte ki nyakát egy tyúknak, sütötte meg bezárt ajtók mellett, s megtagadta társaságban ebédelni, holott 45 személyre fényesen terített asztal várt; másnap már nem is tyúkot, hanem egy bárányt öletett le a sah a fényes termében, aztán egész kíséretével bezárt ajtók mellett látott a falatozáshoz. Az ultramontánok a bucsujárásokat Angliába is át akarják ültetni. Norfolk herczeg egy csapat élén Poray-le-Nouvalba akar menni. Manning érsek a vállalatot már megáldá. Koppenhágában egy politikai mozgalom nagy figyelmet kelt. Látszólag arról van szó, hogy az islandi althing hatalom köre szélesbittessék. A királyhoz intézendő kérvényre az aláírások nagyban gyüjtetnek. A mozgalom valódi czélja, mint mondják, az, hogy a sziget Dániától el akar szakadni s Norvégiához kíván csatlakozni. Kella nem emelte föl fejét, hosszú szempillái lesütve maradtak, s azokon a nap keresztül sütve, aranyszálakhoz hasonlítottak. Tovább mormogá verseit, mintegy félálomban, gépiesen, nem is gondolva azokra. Semmitől sem tartott nappal e népes fogadóban, pajtásai közelében, s nem is tudván Vallombreuse jelenlétét Páriában. Tulajdonkép már remélni kezdte, hogy hidegsége folytán a herczeg talán lemondott személyéről, s abban a perezben ép úgy nem gondolt reá, mint a chinai császárra. Vallombreuse a szoba közepéig ment, lélekzetét is visszatartva, hogy e szép látványt tovább szemlélhesse. Féltérdre hullott, egyik kezében nemezkalapját tartva, mely tollával a földet söpörte, míg a másikat szivére tette, tiszteletteljesen mint egy királynő előtt. Ha Izabella szép volt, meg kell vallani, hogy Vallombreuse sem volt kevésbé szép. Az Olympról leszállott görög istenhez hasonlított. Ezen perezben a szerelem és bámulat eltörülték volt képéről azon parancsoló kegyetlen kifejezést, melyet máskor észrevenni lehetett. A szemek lángoltak, a száj raegvilágítottnak tetszett, mintha a szív világossága az egész arcát átváltoztatta volna. Átszellemülve ragyogott, és képzelni lehetett, hogy egy ily ifjú nem tehette föl magáról, hogy királynő vagy színésznő ellenállhasson neki. Végre Izabella felnéző és megpillantó Vallombreuse herczeget hat lépésnyire térdelve tőle. Ha Perzeus állott volna előtte Medusa fejével, nem lett volna nagyobb rémülete. Aléltan maradt, mintegy megkövülve, félelemtől kimeresztett szemekkel, képtelen lévén egy mozdulatot tenni vagy kiáltani. Halálsápadtság bobta el arczát, háta hideg verejtékkel jön lebontva, de szilárd akaratával erőt von magán, hogy eszCsernátony elbeszélésével, csakhogy én tovább, végig a jelen pillanatig, tartottam menni szükségesnek. S azt hiszem, én több hasznát vehetem az elbeszélésnek mint ő, aki úgy látszik csak azon czélból adta elő a múltakat, hogy bebizonyítsa, miszerint amit most mond, azt mondotta korábban is, és nem csinált titkot nézeteiből már a választási mozgalmak idejében sem. S ez ellen, mint már megjegyeztem, nem lehet tenni semmi kifogást, de legyen szabad nekem is megjegyeznem, hogy én meg mindjárt kezdetben észleltem az ő nyilatkozatának horderejét s már a múlt évi július elején kifejeztem aggodalmamat, hogy az ő nézetei, ha utat találnak a párt férfiainak elméjéhez, nem eredményezhetnek egyebet, mint a baloldali programra letételét. Az előadottakból kiviláglik, hogy Csernátony okoskodásai kezdettől fogva mindig többet involváltak egy ad hoc anti-kenyai coalitiónál; hogy egy új,egy bizalomra gerjesztő tisztességes kormány alakulásának esetére (baloldali hozzájárulással vagy a nélkül) amilyen kormány jelenleg meg is van, lehetségesnek mondotta maga is a jusiot; hogy legutolsó nyilatkozataiban már egyenesen a deákpártal való egyesülést s egy új liberális párt alakulását teszi kilátásba. De azért most is arról beszél, hogy elvek feladásáról szó sem lehet, s azon túlságba megy, hogy a balközép becsületében és jellemében gázolást emleget, ha valaki azt mondja, hogy ezen párt nem áll többé a régi programja alapján, hogy félre tette az elveket. Ezen utóbbi nyilatkozata nagyon vigyázatlan volt. Nem jó lesz elégetni a hidat a párt háta mögött. Mi igenis fájlaljuk azon nagy változást, melyen a balközépiek keresztül mentek , kimondjuk, hogy utaink eltértek, de becsületkérdést csinálni belőle nem jutott eszünkbe. A deákpárral való fusió elvi transactiót, elvi áldozatokat föltételez, ezt mondá maga Csernátony. Ghyczy Kálmán szeptemberi nyilatkozatában ugyanazon felfogásból indulva ki,elő is adta miben lehetne meghozni ez elvi áldozatokat, a baloldali kör is kijelentette ezen nyilatkozatra, hogy be akarja várni a deákpárt részéről azon ajánlatokat „melyek elveink legalább egy részének“ érvényesítésére engednének kilátást. És csakugyan van-e valaki a hazában, aki komolyan hinni, remény seni merné, hogy a deákpárt nem épen azon kérdésekre nézve követelné meg az áldozatokat, melyek a baloldali programmnak sarkalatos pontjait képezik, az úgynevezett közjogi kérdésekben? Nemcsak hogy ezekben követelné az engedményeket, de ezekben teljes capitulatiót követel. Láttuk, hogy még a Ghyczy Kálmán nyilatkozata se elégítette ki teljesen, ámbár igen kegyesen fogadtatott. Ebben a deákpárt egyátalában nem ért tréfát, az amit e tekintetben kíván nem más, mint az „unbedingte Unterwerfung“. Egyebekben adóbiztatásba fusso föltételei csakis az „egyebek“ körül foroghatnának. S hogy ezen álláspontot kész elfogadni Csernátony, bizonyítja az, hogy coalitionális agitátiójának kezdete óta folyvást igyekezett a közjogi kérdéseket előbb más kérdésekkel egy cathegoriába sorozni s ez által elsőbbségi rangsokból kivetkeztetni, majd egyenesen úgy állítani oda, mint a melyeknél most sürgősebb teendőink vannak, most a liberális párt nevezetnek alkalmamélet nélkül ki legyen téve a herczeg vakmerőségének. — Ellenállhatlan undort gerjesztek tehát — mondá Vallombreuse, legszelidebb hangján s nem változtatva meg helyzetét — hogy látásom ily hatással van önre nézve. Egy afrikai szörnyetegtől, mely véres szájjal rohant önre, nem ijedt volna meg annyira. Bejövetelem az igaz kissé hirtelen volt és váratlan, de meg kell bocsátani a szenvedélynek, ha néha udvariatlanságot követ el. Hogy önt láthassam, kitettem magamat haragjának, szerelmet remegve és esdekelve tevén le lábaihoz. — Az isten nevére, herczegséged, keljen föl — monda az ifjú leány — ez a helyzet nem illik önhöz. Csak szegény vidéki színésznő vagyok és csekély bájaim nem érdemesek ily üldözésre. Felejtsen el egy múlandó szeszélyt, melyet annyi nő irigyelne. Ne hagyja, hogy a herczegnők és királynők irigyek legyenek rám. — Eh, mit bánom a többi nőket — monda indulatosan Vallombreuse fölkelve — hogy ha épen büszkeségét imádom, hogy ha az ön kegyetlensége kedvesebb előttem, mint mások kedvezései, hogy ha okossága és szerénysége szenvedélyemet egész az őrjöngésig felcsigázza, hogy ha kell, hogy ön engem szeressen, vagy meghalok! Ne féljen semmitől — folytatás látván, hogy Izabella az ablakot kinyitotta, kész lévén kiugrani, ha a herczeg erőszakai vetemednék - nem kérek öntől egyebet, csakhogy eltűrje jelenlétemet és megengedje, hogy szivét meglágyitni próbáljam a legtiszteletteljesebb szeretők módjára. — — Inkább mentsen meg a hiába való üldözéstől — felesé Izabella — és szerelem hiányában határtalan hálát érzenek ön iránt. —Hiszen nincs se atyja, se férje, se szeretője — folytatá Vallombreuse — ki megakadályoztathatná, hogy önnek egy lovagias ember tetszeni kívánjon. Hazása által tisztán bevallja, hogy az egyesült új párt programmját a szabadelvű reformok keresztül vitele képezné. Hogy mit kell érteni a szabadelvűség alatt, azt a jobboldali lapok s bécsi lapok által forgalomba hozott s magát állandóan fentartó értelmezésből igen jól ismerjük. Azon időktől, midőn a pozsonyi diétákon s a megyéken még aulius és liberális emberekül osztályozták azokat, kik az udvarral tartottak vagy a nemzet jogait védelmezték s a mellett a reformokat is felkarolták, nagyon távol vagyunk. A liberalismusnak nálunk forgalomba hozott értelmezése szerint annak nincs semmi köze a magyar közjoghoz, egyedül az egyenlőség s a democratia követelményeit hangoztatja erős cosmopolitikus és centralisationális színezettel. A Csernátony által említett liberális párt tehát egyedül az úgynevezett reformok körül csoportosulna, a közjogiakat egyszerűen mellőzné, mint megadott alapot tekintvén az 1867-iki kiegyezés status quoját. De azért mégis fentartja elveit Csernátony, de azért mégse lehet szó elvek feláldozásáról! Calumniare audacter tamen aliquid haeret. Ilyenforma hatása lehetne Csernátony bátor és állhatatos állításának és fogadkozásának is. Nem lehet föltenni, s ő sem érinti távolról sem, hogy a kis ujjából hallott volna valamit, a mi hozzá reményt nyújthatna, hogy a Deák-párt hajlandó lesz eltörültetni az 1867. 12. törvényt. Ha ez megtörténnék, akkor azután igazolva volna Csernátony. Miután azonban ez idő szerint ehez nincs kilátás, másutt kell keresni ezen elvekhez ragaszkodási fogadkozások magyarázatát. Egy mystificatiónak kell fenforogni arra nézve, hogy mit kell érteni az elv kifejezés alatt. Csernátony mást ért az elvek alatt, mint amit eddig mindnyájan értettünk, a mit ért alatta a nagy közönség s ezen más értelmezés által zavarta össze némileg a kérdést, ezzel alkotta magának azon ködoszlopot, mely mögött el akarja rejteni a dolgok valódi állását. — Valahányszor említi, hogy elvek feladásáról szó sem lehet, —mindannyiszor csak annyit mond és nem többet, mint egész általánosságban azt, hogy Magyarországnak joga van önkormányzatának teljes érvényesítéséhez. Ezt mondja minduntalan s csak most V. czikkében említ fel ismét annyit hosszú idő óta, hogy „az 1867-iki 12. törvényczikk reformálása nélkül nem lehet kielégítő kormányzat.“ De hát nem így s nem ennyit értünk mi a baloldal elvei alatt; elveknek tartottuk nemcsak mindazt ami a programmban foglaltatik, hanem elvnek tartjuk különösen azt, hogy hasztalan törekedünk mindaddig hazánk jólétének, különösen anyagi jólétének emelésére, míg a közös ügyi alku hazánk önállóságának kívánalmai szerint meg nem változtattatik, és azért legfőbb törekvésünknek mindenek felett ide kell irányozva lennie. Hogy ez volt folytonosan a vezérelv a baloldal küzdelmében, az oly tény, melyet nem vonhat kétségbe Csernátony; roliantokat kellene idézni úgy az országgyűlés naplójából, mint a baloldali lapok czikkeiből ha részletes kimutatásába akarnék bocsátkozni. Ezen vezérelv az, melyről lemondott Csernátony. S azért beszélhet most már a mennyit tetszik dolatom nem sértés. Miért taszit vissza ? Oh nem is tudja, mily gyönyörteljes élet nyílnék meg ön előtt, ha szeliden elfogadná ! A tündérvilág minden álmai nem érhetnének fel a szerelmem által elővarázsolt boldogsággal. Felhőkön járna mint egy istennő, napfény és vigság közt, örömet és bőséget szórva. Óhajtásai még nem is keletkezhetnének, előre lesném azokat ki szemeiből. Az egész világ eltűnnék előttünk, mintegy álomban és magas röptünk az Olympig emelne. Szebbek, boldogabbak, mindenhatóbbak lennénk Amor és Psychénél. Ali Izabella, ne fordítsa így el fejét, ne legyen oly néma mint a halál, ne keserítsen el egy szenvedélyt, mely mindenre képes, csak lemondásra nem. — Ezen szenvedélyt, melyre más büszke volna, — felesé szerényen Izabella — nem oszthatom, s ha az erény, melyet az életnél is jobban szeretek, nem is tiltaná, mégsem fogadhatnám el a veszedelmes dicsőséget. — Oh! nézzen reám kedvezőbb tekintettel — monda Vallombreuse. — Ha más nőnek azt mondanám, jöjjön kastélyaimba, palotáimba, vigyen el mindent mit óhajt, dúlja fel kincses ládáimat, rabolja el gyémántomat és gyöngyimet, pazarolja el pénzemet, öltöztesse inasait szebben mint a herczegeket, patkoltassa lovait ezüst patkókkal, legyen fényűzőbb egy keleti királynénál, úgy hogy egész Páris bámulja önt, Páris, hol már semmit nem bámulnak. Ah, de ez mindet sem nyom oly lélek előtt, mint az öné. Ingassa meg legalább azon dicsőség, hogy egy Wallombreuse-t győzött le, és fogolyként hurczolja diadalkocsija után, azon dicsőség, hogy szolgájának nevezheti azt, ki soha nem engedelmeskedett senkinek és lánczokat tűrni nem tudott. (Folytatása következik.) Válasz Csernátony „Miről van szó“ ? czimű czikkére. II. Szükségesnek tartottam én is egy rövid viszszapillantást a fenforgó kérdések vitatásának történetére; megegyezik a tényekre nézve a