Magyarország, 1920. január (27. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-29 / 25. szám

BUDAPEST,­1920 JANUÁR 29. CSÜTÖRTÖK XXVII. ÉVFOLYAM 25. SZÁM Útravaló Bandholtz, az Egyesült Államok Hadse­regének tábornoka, szárnysegéde, Laury, kíséretében elhagyja Budapestet. Anya­nyian jönnek s mennek minálunk azóta, hogy a történelem belénk gázolt, hogy már el is fásultunk a világhistóriai idegenforg­a­lommal szemben. De aki most távozik tőlünk, az amerikai tábornok, hogy helyet adjon nagy hazája polgári főbiztosának, komoly és tiszteletreméltó barátja volt szegény nemzetünknek. Nem megszálló seregvezér, de igazi istápolónk, túlzás nél­­küli hálával említjük: szabadítónk. Hiszen a nemes tábornok volt az, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az idegen keleti sereg fokozatosan elhagyja a Dunántúlt és a Duna/Tisza közét. A hirtelen műve­­lődni vágyó idegen sereg elől ő mentette meg a Nemzeti Múzeum anyagi ár­át és számos műkincsünket és ő őrizte meg belső jogrendünket ie, amikor az igazság nevé­­ben megakadályozta, hogy az elvonuló idegen hadsereg — maga mögött zavart akarva támasztani — kiszabadítsa a letar­tóztatásban levő veszedelmes kommunis­­tákat. A tábornok fia annak a tengerentúli nagy birodalomnak, ahol számos honfi­­társunk lakik és dolgozik. Hazája az az Amerika, amelynek közvéleménye 1848 után mint egy ember csatlakozott a szám­­üztet Kossuth Lajoshoz. Abból az ország* ból jön, amely ruhával, élelemmel és pénz*­zel — a világ első pénzével! — istápolja Budapest nyomorgó, papírrongyokba ta­­kart, tejet, sült húst és fehér zsemlyét nem ismerő gyermekeit. Talán nem véletlen, hogy az Unió methodista egyházának pü­s­­pökei, mint az emberbarátiság apostolai, akkor látogattak el a Szegénység magyar földjére, amikor Bandholtz tábornok is itt volt Válságos időkben megy el tőlünk a generális, akkor, amikor a Párisban kép­­viselt nagyhatalmú győztesek döntenek afölött, váljon életképes határok közt, reá­­lis és emberhez méltó feltételek közt en­­gedik meg számunkra a jövendő nemzeti élettel való próbálkozást. Hisszük, hogy a nemes tábornok itteni tapasztalatait a mi javunkra fogja értékesíteni odakint. Hadi és diplomáciai megbízásból jött ide Kun Béláék takarodása után és mint nemzetünk igaz barátja távozik most, hogy megkez­­dődhetik a mi számunkra is a népek mű­­veit társadalmával való együttélés és együttdolgozás. Nem hozott magával mást, csak éles értelmet és igaz szívet. Most, hogy elmegy, okvetlenül magával viszi a szenvedéseink égő emlékét, megbántott jogaink komoly tudatát. Hatalmas ország hatalmas férfia járt közöttünk. A nagy győztes a vereség kis­csíny országában. Most már tudja, hogy az elmúlt szörnyű, ahogy nem a mi hábo­­rúnk volt, vereségünk sem rosszaságunk büntetése, sem gyávaságunk bére, hanem katasztrófa, amely az elemi erő kegyetlen igazságtalanságával szakadt ránk, mint vízáradás vagy földrengés. Egy dicsőséges hadsereg katonája eltávozik tőlünk, hogy mint a jog és az emberiesség követe híre­desse igazságunkat és hirdesse szenvedé­­seinket a népek nagy tanácsában. Remény, Budapest, január 28. (A Magyarország tudósítójától.) Ma reg­gelre teljesen kibontakozott a nemzetgyűlési választások képe. Egyelőre a Keresztény Egye­sülés Nemzeti pártja (a pótválasztásra vára­kozó kerületektől eltekintve) négy mandátum­mal vezet a kisgazdák előtt. Mindamellett pártkormány megalapítására az illetékes té­nyezők nem gondolnak az ország mai súlyos és felelősségteljes helyzetében. A koncentráció továbbra is megmarad. Nem egyéb idő előtti elmefuttatásnál az a híresztelés sem, mely Huszár Károly minnisz­­terelnök közeli lemondásáról került forga­lomba. Erről szó sincs, az előre megállapított politikai programon semmi változás sem tör­ténik. A nemzetgyűlés összeülése teljes pro­­gramszerűséggel bonyolódik le. Huszár mi­niszterelnök kormánya a nemzetgyűlés meg­nyitása után bemutatkozik a parlamentnek és az ideiglenes államfő megválasztásáig fel­hatalmazást fog kérni az ország ügyeinek továbbvitelére, amit a nemzetgyűlés meg is fog adni. Ezután kerül sor az ideiglenes ál­lamfő megválasztására, melynek megtörténte után Huszár kormánya be fogja nyújtani le­mondását. Az ideiglenes államfő a régi al­kotmányos formáiknak megfelelően fogja a kormányalakítás feladatát elintézni. Ellenben szó van arról, hogy még a nemzetgyűlés összehívása előtt Heinrich Fe­renc kereskedelemügyi miniszter, aki tudva­levőleg nem jutott mandátumhoz, többi kö­zéppárti jelölt társaival együtt, le fogja vonni a választás kimenetelének konzekvenciáit. Erre az elhatározásra azonban sem a kor­mány, sem a miniszterelnök nem kényszerül­, sőt a koncentráció érdekében arra töreksze­nek, hogy továbbra is a kabinetben marad­jon. Heinrich Ferenc mindamellett foglalko­zik a kormányból való kilépés gondolatával. Politikai körökben beszélnek Ábrahám Dezső államtitkár lemondásáról is, ami egyes pártárnyalatok véleménye szerint azért vált szükségessé, mert a függetlenségi pártból a függetlenségi párt egyetlen jelöltjét sem vá­lasztották meg képviselővé. Ha Heinrich Fe­renc és Ábrahám Dezső kilépnek a kormány­ból, akkor esetleg Bárczy István igazságügy­miniszter is lemond állásáról, jóllehet ő par­lamenti politikai pártot képvisel. Természe­séggel és bizalommal búcsúzunk a távozó­­tól, kinek nevét megjegyezzük, mint Washington Györgyét, Franklin Benjá­­minét és Lincoln Ábrahámét, hazája és az emberiség­e legjobbjaiét. Szeretetünket és bizalmunkat viszi magával. Útravalója egy szerencsétlen nép — a nemes magyar nem­­zet — minden jóérzése. E tesen ezeknek a híreknek egyelőre még nincs tárgyi alapjuk. Sem a minisztertanács, sem a pártvezetőségek erről hivatalosan még nem tárgyaltak és egyik részről sem történt még ez irányban intézkedés. Pártkülönbség nélkül, az összes pártod­ban az a kívánság merült fel, hogy az össze­ülő nemzetgyűlésen a korelnöki tisztséget A//P­ponyi Albert töltse be. Értesülésünk szerint Apponyi eleget is fog tenni ennek az általá­nos óhajtásnak, ha a békeszerződés ügyében kifejtett munkássága nem gátolja meg ebben. A miniszterelnökségen serényen dolgoz­nak az új házszabályok elkészítésén, illetve a régi házszabályok megfelelő módosításán. Az új házszabályok nagyjából ugyanazok lesz­nek, mint a régiek voltak, csupán a név sze­rinti szavazás, a sürgős interpellációk és még egynéhány jelentéktelenebb szempontból mó­dosítják a régi parlament házszabályait. Mind­­ezeket az új tervezeteket a korelnök fogja a nemzetgyűlés elé terjeszteni és kéri azoknak vita nélküli elfogadását. Ennek megtörténte után a nemzetgyűlés megkezdi tanácskozásait. A kereszténypárt négy mandátummal vezet a kisgazdák előtt Hír Bárczy, Heinrich és Jibrahám Dezső lemondásáról Máponyi Albert lesz a nemzetgyűlés korelnöke . Készül­­nek az új házszabályok Egyes szám ára 80 fillér A Rreichspost üdvözli a magyar többséget Bécs, január 28 (A MTI­ magánjelentése.) A „Reichspost" ve­­lelőhelyein foglalkozik a magyarországi választá­sok eredményével és a többi közt ezt mondja : A magyar nép megszólalt, ítélt és egyúttal hit­vallást is tett. Elsőbben válaszott az általános, egyenlő és igazságos választójog alapján és olyan hatalmas egyértelműséggel, amelynek minden né­pek és minden idők történetében alig van mása, világosan és egyértelműen megnyilván­­otta azt az akaratát, hogy hazájának jövő rendjét és vezetését a kereszténység alapelvei szerint akarja berendezni. Noha a választást néhány kerületben még nem fejezték be, az eddig ismeretes eredményekből is világosan látszik, hogy a keresztény blokk, amely­­ben a keresztény nemzeti egyesülés pártja a kis­gazdák pártjával szövetkezett, túlnyomó többséggel vonul be a nemzetgyűlésbe. Ennek a sikernek a hatalmas benyomását semmiféle kötekedés nem ho­­mályosítja el, sem az elbukott pártok gáncsosko­­d­ása nem zavarhatja meg. A magyarországi választások eredménye jöt­tében elfordulást jelent a szocialista kelettől és ha­tározott ragaszkodást mutat a nyugati formákhoz. Ezen a ponton találkoznak céljaink. Ausztria ke­resztény népe üdvözli a keresztény gondolat gyó-

Next