Magyarország, 1922. február (29. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

■2 ' — ■ —......*1W«— .......................■■■■'■■ ■ .... i a miniszter ezt a független bíróságra, az majd képes lesz ellenállni. Az üres lakásnál elegendő volna, ha a ház­­tulajdonos jelölné ki az új lakót és csak az igény­jogosultság kérdésében döntene a bíróság. A másik fontos kérdés az építkezés kérdése. Nem tudja, hogy ez a kérdés a népjóléti mi­niszterhez tartozik, vagy inkább a kereske­delmi, vagy pénzügyminiszterhez. A pénzügy­­miniszter éppen ma adott be egy törvényjavas­latot, amely szerint elbocsájt 10.000 állami tisztviselőt, de azért még mindig ugyanolyan nagyok a hivata­lok és annyi helyiség szükséges a hivatalok­nak, mint a régi nagy Magyarország ide­jén, holott a hivatalokból már régen laká­sokat kellett volna csinálni. A kaszárnyák és katonai épületek közül megfelelő átala-tcitással sokból lehetne lakást csinálni. Hét tavasz múlt el építkezés nélkül, most jön a nyolcadik. Körülöttünk mindenütt megindult az építkezés, győztes és legyőzött országban egyaránt kezdődik a regenerálás munkája. Hiába teszi­k a körömpuculást képesítéshez kö­tött iparággá, semmi eredménye nem lehet, ellenben az építkezések megkezdése minden iparágat foglalkoztatna. Kérem a miniszter u­rat ne hagyja ezt a tavaszt is építkezés nélkül elmúlni, ezzel csak újabb bajokat gyűjte­­nénk a jövőre. Előterjeszti interpellációját a munkaügyi és népjóléti miniszterhez, amelyben a budapesti lakáshivatalnál előfordult eseményekkel kap­csolatban kérdezi, fenn kívánja-e tartani a mi­niszter a lakásigény­bevét­elnek a proletárdik­tatúra alatt keletkezett rendszerét, és ha igen, hajlandó-e ezen ügyek intézését a független magyar bíróságra bízni? Továbbá azt kérdezi, hogy az építkezések megindítása tekintetében milyen tervezetei vannak? Ber­nalák J­ándon­ népjóléti miniszter rögtön válaszol az interpellációra. Bernolák miniszter: Különböző okokból végleges választ az interpellációra e pillanatban még nem adhatok. Ideiglenesen azonban a vá­laszt meg akarom adni. Az első kérdésre vonatkozólag azt felelhe­tem, hogy Szterényi József báró interpelláció­­jára adott válaszomban kifejezésr­e'' juttattam azt, hogy nem tartom" szerencsésítéki ' ha '' egy nyil­ván szerény polgári lakásra már rekvirá­­lási eljárás volt folyamatban és ez negatív eredménnyel végződött és azután néhány hét múlva újból eljárást indítanak a la­kásért, ami a zaklatás jellegét viseli magán. Állítólag ez a nyilatkozatom volt az egyik oka a lakáshivatalba beosztott bírák lemondá­sának, amihez a hírlapi nyilatkozatok szerint az is járult, hogy állítólag a bírói független­séget érintettük, cédulák útján utasításokat és parancsokat adtunk a bíráknak. A határozatokat ez utasítások alapján állí­tólag meg kellett volna változtatni és ilyen in­tézkedésekért a beosztott bírák a felelősséget nem viselhették. Ezzel szemben kötelességem ki­jelenteni, hogy a larcásimvatott tőlem, soha sem­­miféle peszmancsem­ utasítást nem kapott. Én igen sokszor felhívtam a figyelmet bizonyos méltánylást érdemlő körülményekre, mert ilye­neket sokszor láttam az özönével hozzám érkező kérelmekben. Azt hiszem súlyos mulasztás lett volna ezeket a kérvényeket papírkosárba dobni. Beküldtem őket a lakáshivatalhoz, hangsú­lyozva, hogy az igazság és méltányosság sze­rint döntsenek és ne a kérvényező vagy a pro­­tezsáló személyére legyenek tekintettel. Nem tudom elképzelni, mi sérti ebben a bírói­­füg­getlenséget. Soha a lakáshivatal részéről ez el­len észrevételt nem tettek, sőt a Lakáshivatal elnöke többször kért arra, hogy nyilatkozzam, egyes kérdésekben milyen döntés felelne meg az én felfogásomnak. Mindig azt válaszoltam, hogy a döntés joga a bírákat illeti meg. Ami a határozatok megváltoztatását illeti, erre nekem a rendelet se adott jogot és ennél­fogva ilyen intézkedést sose tettem. A lakáshivatal határozatait meg nem vál­toztattam, de igenis több ízben kénytelen voltam egyes határozatokat megsemmisíteni. Egyelőre nem kívánom idehozni azokat az ügye­ket, amelyekben új eljárást rendeltem el, de ki­jelentem, hogy minden megsemmisítés a bennlakók érdeké­ben és a fennálló jogok megóvásáért történt és azt hiszem, a legsúlyosabb szemrehányás , érhetne engem képviselőtársaim részéről, ha felügyeleti jogomnál fogva ezeket meg nem semmisítettem volna. A lemondás tulajdonképpeni okát nem óhaj­tom még közölni, remélem, nem is leszek erre kényszerítve, azt azonban elmondhatom, ami ezeket legalább plauzibilisekké teszi. Hossza­san kísérleteztem, hogy bizonyos frisseséget vi­gyek a lakáshivatal munkájába, hogy ne áll­janak lakások hetekig üresen, de minden kí­sérletem sikertelen maradt. Sőt bizonyos visszaélései amak voltam kény­­tele­n tudomézsára jutni. A Lakáshivatal elnöke előtt, ezért megint kénytelen voltam kifejezni azt a véleménye­met, hogy a dolgok ilyen menetével nem va­gyok megelégedve és bizonyos változásnak l lett bekövetkezni. Azt hiszem, hogy a lemondásnak, amihez különben a bíráknak törvényadta jo­guk volt, oka ezen nyilatkozatom egy másik ré­szében rejlett, amit ma nem óhajtok a nyilvá­nosság előtt tárgyalni. Magam is tapasztaltam sok visszaélést, de ez a bírói kar tagjait nem érte. Annak, hogy nem tudtuk elejét venni sok visszaélésnek, oka részben az, hogy amikor a törvényjavaslatot megalkottuk, egy szakaszt óhajtottunk abba felvenni, amely lehetetlenné tette volna, hogy lakásügyekben nagy ügyvédi honoráriumokat köthessenek ki egyes ügyvédek. Ennek a parag­rafusnak a felvételét meggátolták, sőt ha jól emlékszem, úgy az igen tisztelt képviselő úr gátolta azt meg. Előfordult, hogy ISO,GOO, seé méb­en­sél ma­gasabb összegekről szóló ho­­noráriumokat is kaptak egyes ügyvédek és ezzel azt a látszatot keltették, hogy a Lakás­­hivatal egy része megvesztegethető. Nem régen történt, hogy megjelent nálam Moser Ernő képviselő, magával hozott egy urat, aki kijelentette, hogy még ma meg­kap egy lakást, mert lefizet 30.000 koronát, erre kötelezte magát és ebből az összegből egy bizonyos rész a Lakáshivatal egy tag­jának jár. Azt kérdeztem, ki kapja azt a 10.000 koronát a Lakáshivatalban, amely ebből az összegből ki van kötve. Megkér­tem az illető urat, nevezze meg az illetőt, mire ő húzódozott. Erre én kijelentettem, hogy rágalmazás miatt bíróság elé állítom, mire megnevezte ügy­védjét, akit magamhoz kérettem. Az ügyvéd kijelentette, hogy van ilyen kötelezvény, de ez a 30.000 korona tisz­tán neki járó honorárium, így vagyunk a 150.000 koronás kötelezvé­nyekkel is. Ilyen körülmények között, amikor ilyen visszaélések vannak, ne méltóztassék zo­kon venni, ha ezek a hírek ma is hasonló szel­lemben terjednek a közvélemény előtt. Ma sem hiszem, hogy a bírói kar megkörnyékezhető lenne. Ami a lakásokkal való szabad rendelkezést illeti, az én ideálom az, hogy minél előbb állítsuk vissza a szabad rendelkezés jogát. Ennek első feltétele az építkezés megkezdése. Ma a családok százai vannak lakás nélkül és kénytelenek vagyunk fentartani a mostani in­tézkedéseket. Égetően szükségesnek tartom az építkezés megindulását, ennek részleteiről nem érzem magam jogosultnak e pillanatban nyilatkozni. Ezért nem adok csak ideiglenes választ, de annyit kijelenthetek, hogy több irányban foly­­nak tárgyalások úgy az ideiglenes, mint a vég­leges építkezések megkezdése felől. Módunkban lesz a­ kora tavasszal részletes adatokk­al szol­,­i­gálni, mert módunkban lesz, hogy a nagytőkét ar­ra honjuk, sőt a pipa kén­yszeresak, hogy részt­­vegyem az építkezésekben Még csak annyit, hogy a Lakáshivatal bí­ráinak lemondását elfogadtam és az ő helyüket más férfiakból fogom betölteni. Azt hiszem, hogy a jövőben kisebb számú testület is meg fog felelni. Hogy kikből fog ez állani, erre vo­natkozólag nem nyilatkozhatom. Nyolc napon belül az új Lakáshivatal meg fogja kezdeni működését. Elnök: Miután a miniszter úr­ csak ideigle­nes választ adott, határozathozatalnak helye nincs. Bródy Ernő: A miniszter úr válaszában les­­pécézte az ügyvédeket. Abban a tervezetben, amelyről a miniszter úr beszél, egy az ügyvédekre megszégyenítő pa­ragrafust akartak felvenni. Én ez ellen foglal­tam állást, mert ez a kar nem érdemli meg, hogy ilyen szellemben nyilatkozzanak­ róla. Ha egy ügyvéd fegyelmi visszaélést követ el, ott van az ügyvédi kamara fegyelmi választmánya, ha pedig a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cse­lekményben bűnös, állítsa a büntetőbíróság elé. Külön specializálni az ügyvédeket a lakáshiva­tali ügyekben nem lehet, mert nem az ügyvédek csinálják a legnagyobb visszaéléseket. Ami az építkezést illeti, a háromszázmilliót nem tartom megoldásnak. Ami erőnk van, azt erre a célra kellene felhasználni. Talán ne a Hangyának adjunk hatszázmilliót, hanem erre a célra adjunk minél többet. Tasnády Kovács József: Miért nem épít a nagytőke? Bródy Ernő: Nekem a nagytőkéhez semmi közöm. Én nem a nagytőkét védem, én a kis­emberek védője vagyok. Erre rendeltettem ide és ezeket fogom védeni mindaddig, amig engem a nép bizalma ideküld. Az­ elnök ezután az ülést berekeszti. Ülés vége háromnegyed négykor. AGYARORSZÁG Budapest, 1922 szerda, február 1. 2% és icc% R «ssStfisef$fc sealfseSQ és a serplmi afé — Drátfltássa! n«m fóSsst könnyíteni a twagélheSést — Rassay, Kúpért, Éré«Sy nyilatkozass (A Magyarország tudósitójától.) Kállay pénzügyminiszter tudvalévően törvényjavasla­tot terjesztett be, amely egyszerre emeli a köz­tisztviselők segélyét 100, viszont a forgalmi adót 3%-kal. A javaslat alkalmából kérdést in­téztünk több képviselőhöz. A hozzánk beérkezett nyilatkozatok ezek: Bródy Ernő: — Én a forgalmi adó felemelését nagyon helytelennek tartom. A kereskedelem amúgy is meg van terhelve a legkülönfélébb adókkal és most kénytelen lesz ezt az új adónemet is áthá­rítani a fogyasztók­özönségre. A fogyasztási adókat nem szabad emelni, újakat sem szabad létesíteni, sőt a meglevőket is csökkenteni kel­lene, mert a fogyasztási adó úgy a kereskede­lem, mint a fogyasztóközönség szempontjából is helytelen. Ennek az adóemelésnek természe­tes folyamata lesz a drágulás. Rassay Károly: — Amint teljes mértékben kívánom, hogy a tisztviselői fizetés és a természetbeni járan­dóságnak pénzértékben való átcserélése be­csületesen és sürgősen rendeztessék, úgy más­részről meglepetéssel fogadtam a kormánynak azt a javaslatát, amely a forgalmi adót száz százalékkal fölemeli. Ez, véleményem szerint, megint hathatós tényező lesz az általános drá­gaság fokozására és amit a tisztviselők az egyik oldalon látszólag megkapnak, azt a drá­gaság következtében más oldalon el fogják veszíteni. Úgy látom, hogy ez a törvényjavas­lat kortescélokat szolgál. Külön megítélés alá esik ennek a javaslatnak a felesleges tisztvi­selők elbocsátására vonatkozó rendelkezése, amelyet a legnagyobb aggodalommal fogadok, mert olyan hatalmat biztosít a kormánynak, ami minden ellenőrzést lehetetlenné tesz és­­családokat exisztenciájukban sújthat. Rupert Rezső: — Mindenféle forgalmi adó ellen vagyok. A­orgalmi adó nem egyéb, mint tervszerű árdrá­gítás. Ez lesz ennek a dolognak is a vége. Ha a szociális igények kielégítésére szánta ezt a javaslatot a kormány, akkor a forgalmi adó emelésével eltévesztette a helyes utat, mert az adóemeléssel együtt fognak emelkedni az árak is és talán fokozottabb mértékben, mint ami­lyen a segélynyújtás lesz. A fokozottabb jöve­delem tehát kisebb vásárlóképességet jelent. Gyökeres közgazdasági megoldásra, a terme­lésnek teljes erővel való lendületbe hozására van szükség, mert addig minden kísérlet ugyan­azt jelenti, mintha az ember saját magát a ha­jánál fogva akarná felemelni. Az ember marad a helyén, ahol volt, mindössze fájdalmakat okoz önmagának. Ember küzdi az influenza elten és bízva Hízzál a Lyseformban

Next