Magyarság, 1936. július (17. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

közgyűlés vitájában, annál nagyobb megle­petést keltett azután, hogy az abesszin dele­gáció soraiban a feketeruhás excsászár is megjelent. Magában a teremben részben ebből az ok­ból is már az első percekben nagy izgalom uralkodott, mert ha Olaszország távolmaradt is a közgyűléstől — amíg ugyanis a szank­ciók életben vannak, Olaszország nem vesz tudomást Geniről­­—, a karzaton ott ült az olasz újságíróknak meglehetősen számos csoportja­i voltak, akik kezdettől fogva el voltak készülve valamilyen zavaros jelenetre. Bár azt, ami történt senki sem láthatta előre. A törvényes abesszin kormány megszűnt A közgyűlést Erlen alelnök nyitotta meg. Felolvasták Benes levelét, aki, minthogy köz­ben Csehország elnöki székébe került, lemon­dott a közgyűlés elnöki tisztségéről. Utódá­nak Van Zeeland belga miniszterelnököt vá­lasztották meg. A közgyűlés azzal kezdődött, hogy szét­osztották a népszövetség főtitkárának jelen­tését az olasz—abesszin viszály lefolyásáról, ezután pedig Olaszország memorandumát ismertették. Eszerint az olasz kormány min­dig jóakarattal volt a népszövetség irányá­ban. A Lovai—N­oare és az utána következő béketárgyalások mind az abesszin­ kormá­nyon hiúsult meg, a májusi, Adenben és Dzsibutiban lefolyt közvetlen (s mind mos­tanáig titokban tartott) olasz—abesszin tár­gyalások szintén. A törvényes abesszin kor­mány megszűnt, a polgári és egyházi ható­ságok behódoltak. Olaszország abessziniai expedíciójában is a népszövetségi alapsza­bályok szellemében járt el és büszke arra, hogy máris jelentést tehet a népszövetség­nek az Abesszíniában megkezdett civilizációs munka eddigi eredményeiről s a további ered­ményeket szintén közölni fogja. Az emlék­irat ezután ünnepélyesen leszögezi, hogy Olaszország újra hajlandó résztvenni tényle­gesen is a népszövetség munkájában, csak­úgy, mint a népszövetség megreformálásá­ban. Ezután a mostani közgyűlést összehívó Argentina megbízottja szólalt fel. — Nem szabad beismerni — mondotta­­—, hogy a népszövetség elismeri az erőszakot. Ha a népszövetség ezt tenné, Argentína meg­gondolná, ne lépjen-e ki a népszövetségből. Ekkor váratlan jelenet történt. Van Zeeland elnök felszólította Hailé Szelasz­­szié-t, Abesszinia képviselőjét, hogy adja elő mondanivalóját. Minden szem az abesszin delegáció padsora felé irány­ult, ahol a He­­gus ült. A volt négus keserű szemrehányása a népszövetségnek Hailé J Szelasszié, miközben az incidens lezajlott, szótlanul állott a helyén, majd az olasz újságírók eltávolítása után megtar­totta beszédét, amelyet azonban senki sem értett meg, miután a négus amhara nyelven beszélt és tolmácsot nem alkalmaztak. Hailé Szelasszié azzal kezdte beszédét, hogy először beszél a népszövetség színe előtt koronás államfő, ennek azonban meg­van a magyarázata, mert most történik meg Hihetetlen (Bizalmas vallomások) Írta: Török Sándor A nyíregyháza a budapesti vonalon jö­vök hazafelé. Szokásom szerint sétálok alá-fel a folyosón. Nem tudok vonaton sokáig egyhelyben ülni. Tulajdonképpen gyalog teszem meg az utat Nyíregyházá­tól Pestig a vonaton. Sétálok alá-fel, el­kalandozva a szomszédos kocsikba is s itt-ott a kocsik végén, magános sarkok­ban megállók és énekelek. Vonaton nagy­szerűen lehet énekelni. Igy elvetődöm rendre az étkezőkocsiig. Ebédidő s rendre megtelik. Kicsit belesek. Hanyagul, mintha csak ... úgy mintha nem volna fontos. Belesek egy kicsit. Ugyanis sose voltam még étkezőkocsiban. Azt meg­teszem, hogy eljövök az ajtóig és nézek befelé. Egyszer pedig bementem délelőtt, mikor nincs forgalom, egy pohár ás­ványvizet ittam, csak úgy állva, unottan­­fizettem — nem érdekel ez az egész —­­és kimentem. A szívem kicsit fölszaladt a torkomba. Az étkezőkocsit mindig hihetetlenül előkelő és távoli dolognak tartottam. Jól­­tudom, hogy odabent is csak szabad­jegyes képviselők s kedvezményes bér­leti­ ügynökök üldögélnek és mégis. S az ember ilyen helyre nem szívesen megy egyedül. Mindjárt elsőre! Ha egy bizal­mas barátom volna, egy tapasztalt, idő­sebb ember, aki bevezetne, a rejtel­mekbe. ... S most állok az ajtóban és nézegetek befele.­­ — Szervusz — s a vállamra csapnak. — Szervusz — és fordulok hátra. Egy kolléga. Jóbarátom. — Hol szálltál fel? — Debrecenben. Na gyere! — tessékel s mire észreveszem magam, bent ülök az étkezőkocsiban és elém teszik az étlapot. Azt hiszem a csodák, a beteljesülés pilla­natában mind ilyen egyszerűek. S mindez, mert nincsenek kicsi csodák és nagy csodák. Csoda, csoda. Mindenesetre számomra meghatóan szép ez a hangulat és a pillanat határo­zottan nagy. A sokszínű reklámokat né­zem, amelyek távoli gyönyörűségeket ígérnek. Egzotikus tájak, napsütések, valószínűtlenül kék tengerek és pálma­sorok ragyognak alá ... Ez a hangulat, mely nem jön többé vissza — hiszen az­óta sem voltam még egyszer először ét­­kezőkocsiban —, a hangulat megkap és bevallom neki, a barátomnak. — Te, én még soha életemben nem voltam étkezőkocsiban. Felnéz, nevet. — Jópofa vagy. — De komolyan mondom. — Jó jó. — De az Isten áldjon meg ... — Nem! Hagyjál engem! Ismerlek. — De értsd meg, soha nem voltam még étkezőkocsiban! — kérem, könyör­­gök neki, higgyen nekem —, de nem. — Engem nem állítasz falhoz, fiam! —­ s bölcsen nevet, ravaszul, nem, ő nem ugrik be, hehehe. Uramisten, hát ennyire nem hisznek az emberek, egy ilyen egyszerű , dolgot? A hangulatból már úgyis kizökkentem — s az alkalom jó —­ kísérletezzünk. Bevallom neki, hogy gőzfürdőben sem voltam még soha. Ezt se hiszi. Csodála­tos. Ebédelünk, sört hozatunk, később bort —­ már egészen otthonosan érzem magam, igy múlnak el a csodák — s megpróbálok elárulni neki még egy-két egyszerű és jelentéktelen dolgot magam­ról. — Te tudod, hogy én néha félek egye­dül, sötétben. — Há, háháhá, te csirkefogó, te! — jó viccnek tartja. — Bennem ugyan em­beredre találtál. Mert nem mondod, mindjárt, hogy két orrod van, háháhá! — Mert két orrom nincs, de félek sö­tétben egyedül. — Jó, hát csak te féljél, de én nem ugrok be, ismerlek. Elmondom neki, hogy én a menet­rendben nem ismerem ki magam — nem hiszi. Elmondom, hogy nem tudom merre van kelet, nyugat, dél és észak. Nem hiszi. Sőt most már dühös, hogy őt ilyen együgyűségekkel akarom becsapni. Elmondom neki, hogy én a ceruzát lo­pom. — Igenis kérlek, ez valahogy kabalám, hogy én nem veszek ceruzát. Legalább tíz éve nem vettem ceruzát. Ahol egy ce­ruzát meglátok, zsebrevágom. — Nem hiszi. Na jó, hát hagyom pihenni Ceglé­dig. Ceglédnél elkezdek hazudni. Csak úgy nagyjából elmondom egy Földközi­tengeri utamat, amelyet hárman tettünk meg: egy spanyol pap, egy indián egye­temi hallgató, meg magam. Ezt elhiszi. Elmondom, hogy otthon, szűkebb pát­riámban egyszer gyerekkoromban ho­gyan másztam meg a Negoi-t, olyan köd­ben, hogy az orromig sem láttam. Mikor a köd felszakadt, hát egy medve állt előt­tem. Még hozzá anyámedve. Felszalad­­tam egy fára. A medve meg leült a fa alá. Két nap és két éjszaka őrzött. Akkor szénégetők jöttek arra és elzavarták, igy menekültem meg, bizony. Ezt is elhiszi. Innen már könnyű átmenni családi történetekre s elmondom anyai nagy­apám históriáját, aki fogadalomból min­den hónap tizenharmadikán hétezer fo­rintot adott jótékony célra. Ilyen bogaras egy nábob volt. Tetszik neki a dolog. Azt talán hiába mondanám, hogy nagy­apa szappanfőző volt Kolozsváron s az egész család egész életében nem látott hétezer forintot. Hát bizony a nagyapa furcsaságait böjtöli a család — folyta­tom —, még most is. Hej de sokat kínlód­tam magam is, míg felvergődtem erre a módra. •— Mennyit keresel? — Hát ugye... — jó lesz óvatosnak lenni —. írással nem sokat. De ez az alap. Havi kétezerötszáz pengőt átlag. S aztán amit a telekügyek hoznak. ■— Telek­ügyek? —• Telekügyek, igen. De kérlek erről ne beszélj a kollégáknak. Benne vagyok négy-öt ilyen parcellázási akcióban a Balatonmentén, Pestkörnnyékén, itt-amott, hát ez hoz, elég szépen. Istennek hála nem panaszkodhatni. — Ha most el­mondanám neki, hogy Némó kapitány­nyal együtt indultam annak idején a Nautiluson, talán azt is elhinné, olyan tekintélyem van ebben a percben. Ko­moly ember vagyok. Pest felé közeledünk. Szedelőzködünk. Valami kis ördög motoz bennem s arra biztat, hogy búcsúzóul mondjak még neki valami igazat. Fizetünk. Ez jó alka­lom. Bevallom neki, hogy nem tudom az egyszeregyet. Igen, egészen egyszerűen nem tudom az egyszeregyet, például hét­szer hat, nyolcszor hét, stb., ezeket nem tudom, utána kell számolnom. Hétszer hat, az annyi mint hatszor hét. Ötször hét az harmincöt, meg hét az negyven­­kettő. Elnézően mosolyog, hogy már megint szamárságokkal ugratom. Ez dü­hít. Most már szeretném, ha elhinne valamit, ami igaz. — Kérlek­­— mondom — becsületsza­vamra kijelentem neked, hogy nem tu­dom az egyszeregyet. — Jójó — rámhagyja. Nem kezd ki egy telekspekulánssal. A perronon elbú­csúzunk és nagyon szomorú vagyok. Sose gondoltam volna, hogy az egyszerű dol­gok ilyen hihetetlenek. Kirobban az Incidens Hailé Szelasszié felállott helyéről és lassú lépésekkel ment a szónoki emelvény felé. Abban a pillanatban, amikor megkezdte be­szédét, olyan feltűnést keltő jelenet játszó­dott le, amilyenre még nem volt példa a népszövetség történetében. Az újságírók kar­zatán, ahol az olasz laptudósítók ültek, til­takozó kiáltások hangzottak s néhányan fü­tyülni kezdtek. Óriási izgalom támadt s a teremőrök azonnal az ujságirópáholyba siet­tek s néhány rendőrtiszt segítségével kivez­e­zették az olasz újságírókat. A tüntetésben az összes Genfben tartózkodó olasz laptudósí­tók résztvettek, kivéve a Popolo d'Italia tu­dósítóját, aki éppen az egyik telefonfülkében tartózkodott s így nem volt jelen, amikor az elnök Hailé Szelassziét szólította fel. Kive­zettek a páholyból egy spanyol újságírót is, aki zajosan tiltakozott az olasz kollégák el­járása ellen.. A spanyol laptudósítót hama­rosan szabadlábra helyezték, az olasz újság­írókat azonban őrizetbe vették és bekísértél­ a genfi rendőrfőnökségre. Valamennyiüknél fütyü­lőt találtak, amiből a rendőrség arra következtet, hogy már előre készültek a tüntetésre. A genfi rendőrfőnökségen az esti órákban úgy nyilatkoztak, hogy a tüntető olasz újságírókat ki fogják utasítani Svájc­ból s ugyanakkor a népszövetség főtitkári hivatala is megvonja tőlük népszövetségi újságírói igazolványukat. Az olasz tüntetés várható következményeit a népszövetségi palota folyosóin igen ko­molynak tartják s attól félnek, hogy ez az incidens nagymértékben megnehezíti majd a barátságos légkör visszaállítását Olasz­ország és a népszövetség között. Az újságírókat éjszakára is fogva tartják. Szerdán délelőtt érintkezésbe lépnek a berni igazságügyminisztérium­mal, hogy döntsenek a letartóztatás további sorsát illetően. Genf­ben bizonyosra veszik­, hogy valamennyi olasz újságírót kiutasítják Svájcból. Bűn­vádi eljárás is indul ellenük külföldi államfő megsértése címén. .A svájci alkotmány értel­mében ezért a vétségért nemcsak pénzbün­­teés szabható ki, hanem szabadságvesztés is. mn CHBSAfi 1536 Július 1, szerda HBBBWBBMmMimnMMIIIIIi először, hogy a népszövetség egyik tag­állama ilyen helyzetbe került. A négus ez­után részletesen ismertette az ellenségeske­dések kitörését megelőző fejleményeket és azt állította, hogy Olaszország már jóval az italuali határincidens előtt megkezdte ka­tonai készülődéseit. — Ezt a háborút — kiáltotta Hailé Sze­lasszié — akaratom ellenére kényszerítették reám. Ugyanez a sorr érheti az összes gyenge államokat, amelyek ki vannak téve a nagy államok hatalmi éhségének. A genfi gyüleke­zet egyhangúlag elítélte az olasz támadást, az abesszin kormány joggal remélhette, hogy az egész világ szembeszáll a támadó­val. Ezért utasította vissza az abesszin kor­mány mindazokat a békejavaslatokat, ame­lyek nem voltak összeegyeztethetők a népszö­vetségi alapszabályokkal. A népszövetség több vezető tagja legújabban úgy határo­zott, hogy felfüggeszti az olaszellenes szank­ciókat. Az argentiniai kormány ezzel szem­ben felvetette a népszövetségi tagállamok területi sérthetetlenségének kérdését. Nem szabad a népszövetségi államokat kitenni Alku nélkül bútor szabott áron: NAGY ZSIGMOND VI., Lázár ucca 3. Arak a bútoron, annak, hogy náluknál erősebb hatalmak megtámadják őket. Az Olaszország ellen fo­ganatosított népszövetségi intézkedések nem az alapszabályok hiányos volta miatt hiúsul­tak meg, hanem azért, mert nem volt meg a hatalmakban az eltökélt akarat arra, hogy az alapszbályokat végre is hajtják. — Ünnepélyesen ki­jelentem az egész világ színe előtt, hogy Abesszinia nem hajlik meg az erőszak előtt. Az ex-négus beszédével a népszövetségi közgyűlés keddi ülése véget ért s a követ­kező ülést szerdán délelőttre tűzték ki. Vita az angol alsóh­ázban a békeszerződések revíziójáról Az angol alsóházban érdekes interpellációk hangzottak el a békerevízió kérdésében. Madane képviselő megkérdezte a miniszter­­elnököt, hogy tekintettel arra a tényre, hogy az angol kormány a legnagyobb fontos­ságot tulajdonítja az 1919—20-i békeszerző­dések felülvizsgálásának, közölheti-e a kor­mány, miként szándékozik kezdeményezni az e szerződések módosítását célzó tárgyalá­sok megindítását. Simon belügyminiszter: •­ Utalok arra a válaszra, amelyet ebben a tárgyban a külügyi államtitkár hétfőn adott , amelyhez nincs hozzátenni valóm. A szóbanforgó interpelláció és válasz a következőképpen szólt: Madane kérdi a külügyminisztert, hogy miután Európa megbékítése főként a nép­­szövetségi alapokmány 19. szakaszának ha­tásos alkalmazásától függ, váljon hajlandó-e az 1919/20-i békeszerződések erőszakos úton való felülvizsgálását célzó kísérletek meg­akadályozása végett a népszövetségi közgyű­lésen javasolni­, hogy a népszövetség azonnal és a legnagyobb sürgősséggel vizs­gálja meg általánosságban ezeket a szerződé­seket és kérje a népszövetségbe nem tartozó hatalmak közreműködését is ehhez a fel­adathoz. Cranborne külügyi államtitkár: Az angol kormány ismételt kijelentések szerint azt tartja, hogy a mostani politikai és területi status (quo-t csak megegyezéssel és tárgyalá­sok útján lehet helyesen (properly) módosí­tani. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy az angol kormány állandóan szem előtt tartja ezt az elvet. Madane: Közölheti-e az államtitkár, hogy várjon a kormány megbeszéléseket szándéko­zik-e kezdeményezni ezekről a fontos kér­désekről? Cranborne lord: Biztosíthatom a képviselő urat, hogy a kormány állandóan figyelem­mel kíséri ezeket a kérdéseket. Ennél többet most nem mondhatok. BretJell­an Rot Tik Champion kerék­párokat 20 P. s ajólkész­tés a kitűnő Royal Star kerékpárokat 180 P. havi 16 pengős régeire, kerékpáralkal- - ._­­kfdh»­r fékeket nafobini­t várt árban. KflM 3.90, belsA 1.20 P. peria!­2­0 P. nérvedSk párja 1.30 . P. Lint Jakab fa fia, kerékpirnagykereskeilfik­­ell k­­apr»'. Jóm­ál kftrnt 41. Képei árjegyzék ingyen. Szerdán megszólal a szeged! Dóm zenélő toronyórája Szegedről jelenik.1­4 szegt­­.1 Póth­esr. órát augusztus 1 én helyezik Üzembe. Az­­óra szerkezetét hangszekrény egészíti ki, melyben miniatűr zenélőművet helyeznek el. Naponként kétszer, délben 12 órakor és az esti órákban fog működni. Az órajátékot minden esetben villogó szemű bagoly huho­gása nyitja meg és zárja be. A teljes készü­lék első ízben augusztus 1-én délben 12 óra­kor, az idei első szabadtéri játék napján fog megszólalni.

Next