Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-03-22 / 4. szám
Szerda.MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE 4. szám. Pest, marczius 22. 1848. Nem kell táblabiró politika. Pest, marcz. 22. E perczben hogy e sorokat írjuk a posonyi minister crisisről még semmi bizonyos hir. Batthyani Lajos megbízatása, és illetőleg kineveztetése azt sejtető velünk , hogy az oppositio compact erővel fog fellépni. A férfi, ki jelenleg Magyarország első ministere, az oppositio feje volt. Vele együtt az oppositio vezetőinek tömegestől kell a kormányba menni. És mégis a bizonytalanság már több napja tart. A hoszas minister-crisis mindig a legjobb előjel volt arra, hogy azon ministérium nem soká fog kormányozhatni. Angliában ha az alsó házban a többség ma elhagyná Russellordot, Peel Robert bízatván meg a tárczával egy óra alatt meg volna alakítva az új kabinet. Deák Ferencz Posonyban van, ott van b. Eötvös is, ki mint halljuk , a közoktatási ügyek vezérletével lenne megbízandó. Azonban mi sem lep meg minket inkább mint azon hir, hogy a külügyek tárczája határozottan Eszterházy Pál herczegre bízatott. Ki ezen Eszterházy herczeg ?. Egy Europa szerte ismeretes nagybirtokos , s egyike azon honfiaknak, kiket az absentismus vádja legterhesebben nyom. Ezen ember a külföldön temérdek milliókat költött el. Hiúsága nagy táplálékot talált abban, ha őt nehány szájtátó angol bámulta, ha őt, vagyonát s királyi bőkezűségét nagy lármával magasztalták, nem gondolva arra, hogy a pazarlókat otthon vagy bizalmas körökben azok leginkább kinevetik , kik a pazarlás hasznát veszik. Azonban ez privát dolog. Vagyonával rendelkezzék mindenki , miként neki tetszik, de az csak mégis elhatározó ok lehetne, hogy egy ollyan ember, ki hosszú éveken át Londonban a Metternich-féle politicának hű orgánuma volt,ugyanazon combinatioban egy sorban nem lehet olly határozott szabadelvű férfiakkal, mint hogy más többeket ne említsünk, Kossuth és Eötvös, a múlt országgyűlésen a jobboldal úgynevezett ifjú bárója. Ezeken kívül szó van még Széchenyi Istvánról is, úgy látszik először is coalitio ministeriumunk lesz. És ezen urak azt hiszik, hogy az összeülendő magyar népképviseleti parlament előtt illy vegyes névsorral megállhatnak Posonyban,a látszólagos béke és egyetértés daczára a szerkeztendő népképviselet alapjára nézve a véleményekben nevezetes szétágazás tapasztalható. Vannak, kik az átallános szavazatot sürgetik.E vélemény ugyan a radicalok legkedvenczebb eszméje, de meggondolás nélkül behozatva gyakran magát a radicalizmust üli meg. Mások csak az újonan beveendő elemekre kívánnak qualificatiókat, a hit nemességre nézve pedig nem. Ez Mammuth politica. Némellyek azt kívánják, hogy minden vármegye négy öt követet küldjön. Ez Rákóczi politica. Ismét mások, hogy a vármegyék mostani úgynevezett járásai legyenek képviselve, nem hiányzanak, kik vármegyekerület város- universitás- tudóstársaság- káptalanköveteket szeretnének. Még csak az hiányzik, hogy valaki azon ős magyar parlamentet óhajtaná vissza, midőn minden faluból a gyűlésbe két ember rendeltetett be. E szétágazó vélemények azonban hisszük ezúttal a magán körök bizalmas helyéből külebb terjedni nem fognak.Örvendetes tudomásul szolgálhat azonban , hogy a jelenleg uralkodó többség compact erejével a nyilvános ülésekben mindannyiszor a közakarat színét veszi fel. Beszélik, hogy minden teljes körú férfi , ki egy egész telket, a városokban pedig ötszáz pengő forint értékű fekvő vagyont bír már választó, hogy a községi qualificatio az országostól meg lesz különböztetve. A követek száma a háromszázat meg fogja haladni, s a népesség számához képest újonan alakítandó kerületekből fognak választatni. Mikor az ember azt gondolná, hogy időnkben az eseménye rohanó árjai között minden ember egy czélra néz, akkor a crisis napjait némellyek nem átalják holmi isolák s most egyátalában nem napi kétkedésekkel még terhesbé s bonyolódottabbá tenni. Tegnap a szerb nemzetnek egy nyilatkozata jelent meg, mellynek első pontja szerint: A szerbek a magyar nemzetiséget diplomatikailag elismerik , s ezen kegyért viszonlagosan kívánják, hogy a magyar is ismerje el az övéket. Ha ezt a szerb nemzet, vagyis inkább a magyar haza szerb nyelven beszélő közönsége mondaná, a dolog nem volna komolyság nélkül... de midőn egy pár ember összeül s lefirkál vagy 17 pontot, mellyekben azonban még vezér eszme sem található ... s felibe oda teszi, hogy az a szerb nemzet kívánsága, az valóban nevetséges. A római (oláh) ifjúság e kérdéses irat ellen azonnal felszólalt. — Mi, kik tudjuk , hogy az itt lakó népiségek között daczára a keserű járomnak, melly e népen, különösen Erdélyben, rajtok nehezedik a magyarnak az oláhoknál hivebb szövetségesen nincsen. Nem kételkedünk, hogy a felszólalók hála megelt az egész nép fogna állani, de nem szeretjük , ha megbízás nélkül akár ki is képviselőnek mondja magát.