Muzsika, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám - SOMOGYI VILMOS: Hans Knappertsbusch
Budapesten először 1931-ben járt, Franz Schalk (akkor már nagybeteg) bécsi főzeneigazgató helyett egy Mozart: Don Juan előadást vezényelt az Operaházban. Ezután 1937-ben hallhattuk, egy Parsifal- és egy Tannhauser-előadást dirigált. Závodszky Zoltán, illetve Pilinszky Zsigmond volt a címszereplő. A Parsifalban Némethy Ella volt Kundry, Farkas Sándor Amfortas; a Tannhauserben Bodó Erzsi Erzsébet, Székely Mihály az őrgróf, Palló Imre Wolfram, Rösler Endre Walter. A Tannhauser után Lányi Viktor Knappertsbusch vezényléséből a felfogás nemességét és a kivitel művészi választékosságát emelte ki. S azt, hogy az énekesek számára egyaránt teljes biztonságot nyújt. 1942 májusában a Rajna kincse, a Walkür és a Siegfried vezénylése során még jobban felismerték Knappertsbuschban a nagy karmestert. A Walkürben Siegmund szerepében Set Svanholm lépett fel. Némethy Ella, Rigó Magda, Budanovits Mária, Keréh Endre, Losonczy György énekelték a vezető szerepeket. Ez volt talán Knappertsbusch legkiemelkedőbb budapesti szereplése. * Nagyon igényes volt a rendezést illetően. Bécsben évekkel ezelőtt sehogy sem békült meg a Lohengrin színpadával. — Vigyétek el azokat a függönyöket — mutatott a színpadra, — különben utoljára dirigáltam itt! így tiltakozott minden alkalommal, amikor az volt az érzése, hogy valamelyik színpadi rekvizitum a színpadi illúziót rontja. A müncheni Operaház újjáépítését ő szorgalmazta legjobban. Kijelentette, hogy addig nem vezényel Münchenben, amíg az Operaház fel nem épül, így is történt. S 1963 őszén az új színházban ünnepelték Knappertsbuscht. Amikor a második világháború után először lépett müncheni koncertpódiuimra, ezt azzal a feltétellel vállalta, ha ez alkalommal Brahms Második és harmadik szimfóniáját tűzik műsorra. Ugyanis ezeket szólaltatta, meg ifjú korában első müncheni hangversenyén. Az utóbbi időkben a szokottnál is zárkózottabb volt. Zenei kérdésekről sem nyilatkozott. Legfeljebb, ha időnként Bayreuthról beszélt és kijelentette: úgy érzi, kötelessége kitartani azon a helyen, ahol egykor Richter Jánostól tanulta Wagner megértését. A Bécsi Filharmonikusok élén is felejthetetlen koncerteken szólaltatta meg a többi között Bruckner műveit. Most, hogy örökre eltávozott, a bécsi zenei élet vezető személyiségei külön is hangsúlyozzák, hogy Knappertsbuscht a magukénak is tartják. Marcel Rubin zeneszerző, a Volkstimme ismert zenekritikusa, 1965 október 27-én ezt írta: „Hanns Knappertbusch legutóbbi bécsi koncertjén Bruckner Nyolcadik szimfóniáját vezényelte a Bécsi Filharmónia élén. Csupán egtetlen próbát tartott, ezen megállás nélkül végigjátszotta a szimfóniát, némán meghajolt a zenekar elött és szó nélkül elhagyta a termet. És mégis: a koncert egy próba után is felejthetetlen élményt nyújtott; tökéletesen realizálta Bruckner zenéjét, mind a hangjegyeket, mind pedig a mű szellemét illetően." ..De nemcsak muzsikusnak volt nagy, hanem embernek is — folytatja Rubin. — Mint kevesen a Harmadik Birodalomban maradt híres emberek közül, töretlenül megőrizte hűségét a német kultúra nagy alkotói és alkotásai iránt. Nem üvöltözött együtt a farkasokkal és soha nem köszönt Hell Hitlerrel. Művészi teljesítményein kívül ezt a megrendíthetetlen emberi magatartását is meg akarjuk neki köszönni." Somogyi Vilmos Dr. SZENDREY ÁKOS néprajztudós, a Néprajzi Múzeum főigazgatóhelyettese halálával a népzenegyűjtést is veszteség érte. Már diák korában Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjteményében saját gyűjtéseivel szerepelt. Édesapja, Kodály szalontai gyűjtőtársa, főképpen az énekes gyermekjátékok, szokások kutatására irányította; innen gyökeredzik a későbbi európai hírű néphit- és népszokáskutatónak mindenkori vonzódása a népzenéhez is. Bartók, Lajtha és mások népdalgyűjtéséhez mindenkor értékes adalékai voltak Szendreynek a maga területéről, és népdalkiadványainkban az ő fét évszázados munkája is benne van. (Vgy.) Németh Amadé, az Operaház K. karigazgatója, operai tagságának 25. évfordulóját ünnepelte