Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1885
A magyar igenév használata általában és Petőfinél különösen. Irta Veress Ignita. „Nem kisebbítem a szónyomozók érdemeit, de fájlalom, hogy . . . elhanyagoljuk a mondatot.“ — „Háládatosabb munka lenne kiaknázni az ép élő nyelv szólásbeli kincsét.“ Arany. A név- és igejelző meg az igenév együttesen, európai nyelvek szerint beszélve, az u. n. határozatlan módoknak felelnek meg. Ezek képezték néhány év óta tanulmányaim tárgyát, melyek során az igenév közlése a második *), holott előbb kellett volna napvilágot látnia a névjelzőnél. Ki is volt az már két év óta dolgozva , de — habent sua fata libelli. Eljárásom itt is mint amott: a példákat Petőfiből**) mind összegyűjteni, osztályozni és rendszerezni. Nem egyszer jutottam itt abba a helyzetbe, hogy a fennálló szabályokkal összeütköztem vagy nem létük esetében újakat alkottam. Várjon megállák-e a sarat vagy szokás szerint figyelmen kívül fognak maradni, az a jövő és a mi tudós nyelvtanosaink titka. Tény az, hogy szabály nélkül is lehet beszélni magyarul a puszta nyelvérzék segítségével, de jól beszélni és írni csak tudatosan, csak nyelvtani szabályok segítségével. Ige névvel illetjük kizárólag a ni ragu igemódot.***) A latin és görög nyelvhez simulva módnak nevezzük, jóllehet *) A jelen névjelző, megjelent a múlt évi értesítvényben. **) Az 1877-diki kiadás szerint idézve. ***) L. Az Igenűszavak a magyar nyelvben (nagyszebeni főgymn, értesítvén)- 1882), 0(2. 1.