Napi Magyarország, 1998. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-22 / 248. szám

4 * 1t/6/0 MAGYARORSZÁG Belpolitika — ^ ... ... A másik fél is meghallgattatott / CisMij'JI Valenta László a Békés megyei eseményekről A­z utóbbi ké­t évben Békás­­megyében történt tragédiákról - rejtélyes rendőrhalálok, amelyek­­ a hivatalos jelentés szerint ön-, Iró gyilkosságnak minősülnek, s kü­' [A­lönleges közlekedési­ baleseteké­rs amelyekről a családtagoknak L­punk is több alkalommal beszá­molt, s bár szerettük volna ko­rábban is a másik fél véleményé­vel együtt írásunkat közreadni, a vizsgálat lezárulásáig informáci­ót nem kaptunk. Később, az egy­oldalú tájékoztatásra hivatkozva, az érintett rendőrségi vezetők vi­szont már nem kívántak reagálni a leírtakra. Mivel lapunknak sem célja az újságban történő üzen­getés, Valenta László, a belügy­miniszter kabinetfőnöke vállalta hogy az akták áttanulmányozását­­­ követően válaszol a feltett kérdés /vi­sékre. A tragédiák bonyolult vol­­­­tára való tekintettel ezúttal két áldozat: Szabó András battonyai­­ tiszthelyettes és Kuzma Mihály békéscsabai főrendőr halálának körülményeiről kérdeztük. -Az elmúlt két évben három rendőr is öngyilkosságot kö­vetett el Békés megyében, amelyek azért is váltottak ki nagy visszhangot a lakó­helyükön, mert a családta­gok szerint a rendőrség nem tett meg mindent a körül­mények tisztázására, mi több, nem hisznek az öngyil­kosság tényében. Felelősség­re vonható-e a történtekért valaki, s jelzésértékű-e ez a három eset?­­ Az említett két év alatt or­szágos szinten összesen 31 rend­kívüli rendőrhaláleset történt, ebből négy Békés megyében, há­rom öngyilkosság, egy személy pedig közúti baleset áldozata lett. Ebből súlyos hiba volna azt a következtetést levonni, hogy itt valami nincs rendjén. A rendőr­ség vezetői mindenkor azért a re­zsimért felelnek, amelyben a működés feltételei biztosíthatók. Ha ezt a rezsimintézkedést nem tartják be, azt sajnálatosnak kell ítélni, ám egy rendőrfőkapitány­tól - mert az idézett cikkekben elsősorban őt támadták - nem várható el, hogy naponta ellen­őrizze a szolgálatra jelentkező állomány létszámát, s nem vár­ható el az sem, hogy akadályoz­za meg az öngyilkosságokat. A Szabó András-ügyben tényleg rendkívül sajnálatos, hogy több órán keresztül nem vették észre a kolléga öngyilkosságát, ezért azonban kinyilvánítani, hogy a főkapitány alkalmatlan a munká­jára, ezt felelőtlenségnek tartom.­­ Ha egy rendőrfőkapitány irányítása alatt megtörtén­het, hogy egy halott rendőr fényes nappal, nyolc órán keresztül a kapitányság ud­varán lehet a járőrautóban, miközben senki nem keresi, az ügyeletre nyolc órán ke­resztül nem ad jelentést, ak­kor talán mégsem fölösleges a felelősség kérdését firtat­ni. Egyáltalán: hogyan vár­ható el mindezek ismereté­ben, hogy más, fontos ügyekben is megfelelően in­tézkedjenek? Büntettek ezért valakit?­­ Igen, a járőrszolgálatot szervező személyek valameny­­nyien írásbeli figyelmeztetést kaptak. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy nagyon kevés emberrel dolgozik a megyei köz­lekedés, olyan feladatokat látnak el, amelyek átfedik egymást, ezért nehéz rendszeresen arra fi­gyelni, ki, mikor, hol van. Szabó András tragédiája idején is pon­tosan ez történt. Valóban igaz, hogy a váltásparancsnoknak fi­gyelnie kellett volna erre, ezért kapott ő is, a többiek is fegyel­mit. Ebből azonban súlyos hiba azt a következtetést levonni, hogy nem öngyilkosság történt. Az újságnak igaza van abban, hogy felemlíti a fegyelemsértést; igaz, hogy ilyen nem fordulhatna elő a józan ész szerint, az élet azonban nem mindig a szabá­lyok szerint működik. Ezzel együtt fenntartom, hogy a rend­őrség működésének egészére vo­natkoztatva nem állapíthatnak meg olyan súlyos következteté­seket, mint amit tettek, bár két­ségkívül változtatni kell a kiala­kult gyakorlaton. Elvárás a na­gyobb rend igénye, s erre intéz­kedés is történt.­­ Ha a rendőrség háza tá­ján ilyen helyzet alakulhat ki, hogyan várható el, hogy az állampolgárok bízzanak a testületben? Akkor, ami­kor még a szülőket is téve­sen tájékoztatták. Először ugyanis fiuk közvetlen felet­tese azt mondta: a Szerda­helyi úton lett öngyilkos, ar­ról csak két nappal később hallottak, hogy a főkapi­tányság udvarán. Ha más­ban is hasonló, súlyos hibá­kat követtek el, miért higy­­gyenek önöknek? S miért nem kaptak meg minden dokumentumot a szülők, amit kértek?­­ Azért, mert a dolgok nem így működnek. Az államigazga­tási eljárás keretében meghall­gatták őket, erről jegyzőkönyv is készült. Ha valami kérésük, pa­naszuk lett volna, akkor ott­­el­mondhatták volna. - Két idős szülő, aki a tragé­diát a mai napig nem hever­te ki... - Attól még jegyzőkönyvbe mondhatták volna panaszukat, mivel azt sem tudom, mit kifo­gásolnak. Azt viszont természe­tesnek veszem, hogy a család­tagok, hozzátartozók soha nem tudnak belenyugodni az öngyil­kosság tényébe, s ezért keresik a kapaszkodókat, amelyek magya­rázatul szolgálnának a tragédiá­hoz. Ezt azonban a rendőrség ré­széről nem lehet a végtelenségig elhúzni, dolgozni kell, méghozzá igen súlyos ügyekben, s mivel semmilyen új tény, körülmény nem merült fel, amely a lezárt akták elővételét indokolná, egy­szer már túl kell lépni rajta. Arról nincs tudomásom, hogy a rend­őrség részéről tévesen állapítot­ták volna meg a helyszínt, ezt az információt nem tudom, ki és honnan vette. - Szabó András közvetlen parancsnoka állította. - Erről nem tudok, s azt gon­dolom, sem a rendőrség sem a szülők nem tudják bizonyítani. A rendőrség az államigazgatási el­járás során papírból dolgozik, te­hát így utólag már lehetetlen megállapítani, hogy ki, mit mon­dott. Még egyszer hangsúlyo­zom, ezzel az üggyel csak akkor áll módunkban foglalkozni, ha új tények merülnek fel. Ha nem, kérem, hagyják a rendőrséget dolgozni. - Ha az ügy békés lezárását szeretnék, lesz-e valaki, aki a családdal ismét felveszi a kapcsolatot, s meghallgat­ják, tájékoztatják őket? - Természetesen lesz, egy dolgot azonban már most el­mondhatok: néhány­­hét múlva más újságnál újra fel fogják vet­ni, ehhez nem kell semmi más, mint hogy Békés megyében tör­ténjen még egy gyanús haláleset.­­ Már történt. Szeptember 12-én, 41 évesen, gyógyszer­túladagolásban elhunyt Sz. János, a futárszolgálat veze­tője, akiről azt tudni, hogy Kuzma Mihály jelentéseit is ő vitte a fővárosba. - Tudom, ezt is vizsgálják a rendőrök. Sajnálatos, hogy gyógyszerrel öngyilkos lett, szinte természetes, hogy ezt is a Kuzma-üggyel hozzák összefüg­gésbe. Azt azonban senki nem firtatja, hogy már három évvel korábban is próbálkozott hason­lóval. Ez egy borzasztó és érthe­tetlen dolog, és elfogadhatatlan mindenki számára. Ha valamit a környezet nem tud elfogadni, ak­kor megpróbálnak magyarázato­kat keresni, mint jelen esetben Békés megyében is teszik.­­ Talán a rendőrség részéről sem így kellett volna hozzá­állni. Nem hatalmi szóval, nem üzengetni, hanem em­beri hangnemben, normáli­san szót érteni, s mindent előmozdítani, hogy az igaz­ság derüljön ki. - Nem lehet, mert ma a köz­vélemény oly mértékben elzár­kózik attól, hogy bármit elfogad­jon, amit a hivatalos hatóság meghatároz, s ebben a sajtó fele­lőssége is közrejátszik. - Akkor nézzük Kuzma Mi­hály öngyilkosságának kö­rülményeit. - Erről is, akár csak a másik ügyről egyértelműen elmondha­tó, semmilyen tényt nem tártunk fel, amely idegenkezűségre utal­na. - Nem furcsa, hogy az a rendőrség vizsgálja a halál­esetet, amely ellen a család panaszt jelentett be? - Miért nem tett a Kuzma család feljelentést? Miért nem éltek kifogással? A törvény adta lehetőségek számukra is adottak. Ebben az ügyben, amit csak le­hetett, mindent körbejártunk. Rendőrségi és igazságügyi írás­­szakértői vizsgálatot szereztünk be, ügyészséggel vizsgáltattuk, a Belügyminisztérium hivatalból megpanaszolta még az ügyészi határozatot is, hogy még ponto­sabban ellenőrizzen minden szá­lat. Ennél magasabb szakmai fó­ruma ennek az országnak nincs. Ennél többet érdemben nem le­het tenni. Ezzel az üggyel, amely számunkra is nagyon sajnálatos, fél éven keresztül az ország igaz­ságügyi apparátusának jelentős része foglalkozott, s bármit csi­náltunk, a vége mindig az volt, hogy nem hiszik el. Ilyen mérté­kig hiteltelenné vált ez az ország, az elmúlt időszakban hiteltelen­né vált az igazságszolgáltatás, amikor is egyetlen cél volt: ne legyen ennek az országnak erős rendőrsége, igazságszolgáltatá­sa, mert sokkal fontosabb az ál­lampolgári jogok minden szem­pontból való érvényesítése. - Ehhez a rendőrség maga­tartása is hozzájárult. - A rendőrség alkalmazkodik az elvárásokhoz. Ha a rendőrség szétveri a fradistákat, mert ran­dalíroznak a pályán, s másnap a sajtó a nyakába esik, s a felette­sei bocsánatot kérnek, legköze­lebb nem avatkoznak közbe. Ak­kor pedig azért ítélik el őket. Ha a rendőrség azt tapasztalja, hogy minden egyes eljárása során sok­kal,nagy­obb­­érdeket jelenít meg a gyanúsított a sajtóban, a politi­kában, mint az áldozat, akkor el­­bátortalanodik. S akkor ezeket az ügyeket, mint mondjuk a Kuzma-öngyilkosság, mindenki körbejárja... - Talán ha a rendőrség elő­ször pontosan tájékoztatja a közvéleményt, s nem mond­ja azt, hogy nem nyilatko­zik, ha nem tagadják le a fő­városba felküldött doku­mentumokat, ha nem csak közleményt jelentetnek meg... - Valóban óriási hiba volt, de a rendőrség a hozzátartozókra és az áldozatra volt tekintettel, nem pedig a közvéleményre. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a rendőrség az adott körülmé­nyek között minden lehetséges eszközzel azon volt, hogy min­dent kivizsgáljon, tisztázzon. A szükséges felelősségre vonások megtörténtek, az intézkedéseket meghozták, a tanulságokat le­vonva szigorításokat foganatosí­tottak. A büntetőeljárás ténye egyetlen esetben sem vetődött fel, ezért sem tudom, hogy akkor most mi az, amiről még beszél­nünk kellene? A rendőrség ön­vizsgálatot tartott, a megfelelő tanulságokat levonta. Ezzel együtt a felzaklatott közvéle­mény rég lezárt ügyeket hoz fel­színre, ami azt mutatja, hogy a lakosság bizalmatlan a hatóság­gal szemben, s ez a bizalmatlan­ság ilyen mértékben indokolat­lan. • Mivel Valenta László kabi­netfőnök úgy ítélte meg, hogy je­len esetben patthelyzet alakult ki: a hozzátartozók nem tudnak beletörődni az öngyilkosság té­nyébe, a rendőrséget bizonyítot­tan nem terheli felelősség, part­talan vitát pedig lapunk sem akar folytatni, megállapodtunk, amennyiben bármilyen konkrét, eddig ismeretlen tény merülne fel, készségesen ad választ, ám ezzel az interjúval részükről le­zárták az ügyet. Arra azonban ígéretet kaptunk, hogy - a la­punkban közölt többi haláleset aktáit is áttekintve - egy későbbi időpontban ennek az elemzésére is sort keríthetünk. M­i Rozgics Mária . Un ÚA .'wutU^k •• Fáklyás felvonulás, mécsesgyújtás Ötvenhat emlékezete Az 1956. októberi forradalom 42. évfordulójának központi ün­nepségsorozata ma délután 4 órakor a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdődik a forradal­mi eseményeket elindító egyete­mi ifjúság előtt tisztelgő nagy­gyűléssel. Az eseményen várha­tóan részt vesz Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor kormányfő és a hazánkban tar­tózkodó lengyel miniszterelnök, Jerzy Buzek. Fél hatkor - a Rákóczi Szövet­ség szervezésében - fáklyás fel­vonulás indul az egyetemtől a Bem térre. Este 7 órakor kezdő­dik a díszelőadás a Magyar Álla­mi Operaházban, ahol Orbán Vik­tor mond ünnepi beszédet. Október 23-án a Magyar Köz­társaság lobogóját délelőtt fél tíz­kor katonai tiszteletadással von­ják fel a Kossuth téren. Ugyanott háromnegyed tízkor lobbantják fel a forradalom lángját, amely november 4-ig ég majd. Az ese­ményen Áder János, az Ország­­gyűlés elnöke mond beszédet. A parlamenti kitüntetési ün­nepséget 13 órakor tartják. Az idei augusztus 20-i elismerések elma­radtak ugyan, azonban az akkori javaslatokat is figyelembe vette a kitüntetéseket elbíráló bizottság. Délután fél háromkor kezdő­dik a Kossuth téren az Üzenet a jövőnek című rajzverseny diá­koknak, fél ötkor Weöres Sándor L’aalAL'Q Potov !című mncn­­játékát tekinthetik meg az érdek­lődők, majd a Duna Művész­­együttes az Ajtók című táncjáté­kot mutatja be. A veszprémi Petőfi Színház A szabadság békessége című műso­ra után a Parlament lépcsőjén fél hétkor mécsesgyújtással emlé­keznek a forradalom és szabad­ságharc áldozataira. A nap során mód nyílik a nem hivatalos megemlékezésekre a Vértanúk terén a Nagy Imre-szo­­bornál, valamint a Rákoskereszt­úri új köztemető 300-as, 301-es és 298-as parcellájánál. A Corvin Budapest Filmpalo­tában délelőtt 10 órától este 10 óráig a szabadságharc eseményeit feldolgozó filmeket vetítenek.­­ Kitüntetések a nemzeti ünnepen Az október 23-hoz kötődő történelmi eseményekről köz­ponti ünnepségen emlékeztek meg a Belügyminisztériumban. Az 1956-os forradalom és sza­badságharc, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának jelen­tőségét Kontrát Károly, a tárca politikai államtitkára méltatta, majd Pintér Sándor belügymi­niszter kitüntetéseket és előlép­tetési kinevezéseket adott át. A legkiemelkedőbbeket a Magyar Köztársaság Arany Ér­demkeresztjével tüntették ki. E kimagasló elismerést Csete La­jos, Markotabödöge volt polgár­­mestere, Kamper Antal, a ka­posvári Bárczi Gusztáv Speciá­lis Általános Iskola igazgatója, Nagy István fafaragó és Tóth Józsefné, Visznek volt polgár­­mestere kapta meg. A Magyar Köztársaság bel­ügyminisztere kiemelkedő mun­kája elismeréséül rendőr ezre­dessé léptette elő dr. Horváth Imre rendőr alezredest, dr. Dormán Tivadar rendőr alezre­dest, határőr ezredessé Csókai Ferenc határőr alezredest, Szabó Ferenc határőr alezre­dest, tűzoltó ezredessé dr. Gáti Zoltán tűzoltó alezredest és Pécz József tűzoltó alezredest.­­ A tudás tiszteletének erősí­tése az, ami összeköt minden pe­dagógust és mindenkit, aki az oktatáspolitikában dolgozik - mondta Pokorni Zoltán oktatási miniszter az október 23-a alkal­mából rendezett minisztériumi ünnepségen, szerdán, a Néprajzi Múzeumban, ahol magas állami kitüntetéseket adott át Göncz Árpáddal. Göncz — az oktatási miniszter előterjesztésére­­ ok­tóber 23-a alkalmából, a Magyar Köztársasági Arany Érdemke­reszt kitüntetést adományozta: Földi Péternek, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola fő­iskolai tanárának, Jancsó Kálmánnénak, a győri Evangé­likus Gimnázium, Általános Is­kola és Óvoda igazgatójának, dr. Janik Józsefnek, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egye­temi tanárának, Orliczki Károly­nak, a répáshutai Herman Ottó Általános Iskola igazgatójának, Paszterkó Andanténak, a Du­gonics András Általános Iskola és Gimnázium tanárának, Schulek Mátyásnak, a budapes­ti Deák Téri Evangélikus Gim­názium igazgatójának, Siklósi Nándor­nénak, a Budapest Fő­város Önkormányzatának Hetes Otthona igazgatójának és Somo­gyi Józsefnek, a tiszadadai Álta­lános Iskola tanárának. Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a KHVM épületében tartott ün­nepségen nyújtott át kitüntetése­ket. A minisztertől Baross Gá­­bor-díjat kapott Kiss Gyula, a Csongrád Megyei Állami Kút­kezelő Kht. műszaki igazgatója; Vácziné dr. Takács Zita, a Hír­közlési Főfelügyelet szabályo­zási elnökhelyettese. Vásárhelyi Pál-díjat kapott dr. Alföldi Lász­ló, a Vituki Rt. nyugalmazott fő­igazgatója, dr. Hecsei Pál, a víz­ügyi helyettes államtitkár titkár­ság főosztályvezető-helyettese. Széchenyi Emlékérmet kapott Báthori Gábor, a Borsodvíz Rt. nyugalmazott igazgatósági elnöke. MTI-Eyeri Irány a napfény! A West Travel és a Napi Magyarország játéka Nyeremény: 1 hetes út a Kanári-szigetekre 2 fő részére, apartmanhotelben Minden hónapban más-más országra vonatkozó kérdésekre kell pályázóinknak válaszol­niuk. A játék hetente egyszer jelenik meg lapunk hasábjain, amikor 4-4 kérdést teszünk fel nyerni vágyó olvasóinknak. A megfejtéseket havonta, egyszerre kérjük beküldeni. Októberi já­tékunk témája a Kanári-szigetek. E heti kérdéseink: 1. Melyik a 4. legnagyobb sziget a Kanári-szigetcsoport tagjai közül? 2. Mi a neve Lanzarote fővárosának? 3. Melyik déligyümölcsöt termesztik leginkább a Kanári-szigeteken? 4. Melyik mérges kígyó fordul elő a szigeteken? Sok szerencsét kívánunk minden kedves olvasónknak! A megfejtéseket a 1537 Bp., Pf. 440 címre kérjük eljuttatni. A borítékra írják rá: „Irány a napfény!” Beküldési határidő: 1998. november 5.

Next