Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)
1883-01-09 / 8. szám
KiAtilaiTATAn: Barátok tere, Athenaeum-épület, földssins. Előfizetési díj : Postái?, küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: l hónapra _ .. .. ..................................... 2 frt. 3 hónapra . « «* .............. » * 6 hónapra ............... .»».*•• .......... 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ............... 1 * II. évi folyam. REGGELI KIADÁS Szerkesztőség : Barátok tere, Athenaeum-épület, Lemelek. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, 1883. kedd, január 9. 8. szám. Budapest, január 8. A fővárosi központi tejcsarnok. A főváros közönségére nézve végtelen fontossággal bíró kezdeményezés gyűjtötte össze az országos gazdasági egyesület Köztelkén a főváros zónájában tejgazdaságot űző gazdákat és a főváros közegészség ügye iránt érdeklődőket. Az orsz. gazdasági egyesület tudvalevőleg már rég foglalkozik egy fővárosi központi tejcsarnok felállításának eszméjével, és ez egyesület szövetkezeti szakosztályában folyt tárgyalások alapján, a kérdés már annyira előkészíttetett, hogy az érdekeltek a létesítés módozatainak tárgyalására tegnapra értekezletre hivattak össze. Ezen nagyfontosságú értekezletre mint már mai reggeli lapunkban jeleztük, az érdekeltek szép számban, s mintegy 50-en jelentek eg. Ott voltak ugyanis a főváros tejszükségletének ellátásában szereplő nagyobb tejgazdaságok birtokosai közül Andrássy Aladár gróf, Rainprecht Antal (a Dréher-féle tejgazdaság intézője), továbbá Beniczky Gábor (Czinkota), Löwy Mór (Tétény), Kégl György (Csaba), Stern Ignácz (Újpest), Bálintffy Pál, mint gr. Károlyi képviselője (Gyál), Tregelle Jakab (Szt. Mihály), Karsai Albert (Hatvan), Beér Gusztáv (Tót-Györk), Pillicz Dániel (Velencze), Farkas Károly (Ivánka), Koczó Pál (Rákos), Láng Aladár (a Metternich-féle biai uradalom képviseletében), Vértessy Lajos (Nyék), Brachfeld Samu (Buda-Örs), Koppély Géza (Ludas), Gergelyi Kálmán (Budapest), Dobó Menyhért (Halas), Reusz Henrik (T.Sád), Raisz Ernő (Budapest), több Albertfalvai és Promontori tejtermelő. Az országos gazd.egyesületet az értekezleten Korizmics László alelnök, gr. Dessewffy Aurél a szövetkezeti szakosztály elnöke, Lónyay Gábor, gr. Andrássy Aladár, Ordódy Lajos főtitkár képviselték, de részt vett azon még a szövetkezeti szakosztály számos tagja. Desssewffy Aurél gr. az értekezlet czélját kifejtvén, felkéri az érdekelteket, hogy a tanácskozás vezetésére elnököt és jegyzőt válasszanak, mire egyhangúlag Dessewffy Aurél gróf és Ordódy Lajos kérettek fel, előbbi az elnöki, utóbbi a jegyzői tiszt viselésére. Az elnök ezután a tanácskozás bevezetésére felkéri Egan Ede urat, mint ki e kérdésnek a szövetkezeti szakosztályban szakavatott és alapos előadója volt, hogy adná elő gyakorlatilag, miként gondolja a szövetkezet létesítését, nevezetesen hogy az alakulásra szükséges tehénlétszám, a tejcsarnok építkezésére, valamint a financírozásra vonatkozó nézeteit fejtse ki. Egán Ede a tényleges megalakulásra nézve három alapfogalom tisztázására hívja fel az érdekeltség figyelmét: 1. az üzlethelyiség építkezésének és berendezési módjára 2. a szövetkezet létrehozására szükséges tőke, és az egész vállalat anancsírozásának mikéntjére, 3. a vállalat üzletvezetőségének szervezésére. Az építkezés módjára nézve előadó ama nézetben van, hogy a tisztán gazdai szempontot, mely szerint a kezdet kis méretekre volna alapítandó, a tejcsarnok intézményénél nem lehet alkalmazni, mert a tejcsarnok berendezésénél sok oly elkerülhetetlen befektetés szükséges, mely egy bérbe vett telepnél elveszne, úgy hogy a helyiségeknek berendezése, és a csarnok fölépítése csakis a szövetkezet saját régiejében eszközölhető. E tekintetben előadó részletes adatokkal indokolja, hogy a fővárosi központi tejcsarnok eszméje más után helyesen keresztül nem vihető, mint, úgy, hogy a szövetkezet a főváros részéről ingyen kilátásba helyezett telken külön épületet emelne, melynek berendezésénél arra is tekintettel kell lenni, hogy a telep az üzlet forgalmának növekvésével megnagyobítható legyen. Az üzletvezetőség szervezésére nézve az előadó hangsúlyozza, hogy a tejcsarnok vezetésére csakis szakképzett, több évi alapos praxissal bíró egyén alkalmazható, ki a tej kezelése s feldolgozása, valamint a kereskedelmi helyi viszonyok alapos ismerete tekintetében garanciát nyújt, mert külföldön jövedelmező vállalatnak a becsületes, szakképzett és ügyes üzletvezető a lelke, míg a dilettáns az egész vállalatot, főleg a kezdet fejlődésében tönkre tehetné. A harmadik főmomentum : a vállalat financelrozása, melyre nézve az alapszabályok úgy intézkednek, hogy az alaptőke a tagok üzletrészei (egy üzletrész egysége 10 darab tehén) utáni befizetésekből, részint kölcsönfelvétel útján szereztetnék be ; minden szövetkezeti tag pedig tíz tehén után 200 frtot fizetne a szövetkezet pénztárába. Az alaptőke magassága a részletes költségvetéstől függvén, előadó csak approximative nyújthat ez iránt tájékozást, felsorolván külföldön fennálló némely tejcsarnok berendezésének költségeit, így nevezetesen kimutatja, hogy a bécsi tejcsarnok 20.000 liter napi forgalomra berendezve 200.000 írtba került, a berlini 50.000 literre 360,000 írtba, a boroszlói 15,000 literre 11,000 írtba. Ha a főváros ingyen telket ad, s ha 5000 liter napi forgalommal indulna meg a vállalat, de a csarnok úgy lehetne építve, hogy az üzlet terjeszkedése esetén egész 25,000 liter napi forgalomnak is elégséges lenne, az építési költség véleménye szerint 120,000 frt lenne. Előadó számítása szerint egy 5000 liter napi termeléssel meginduló, de 10,000 literre, berendezett építkezésében pedig 20,000 literen felüli tejmennyiség feldolgozására képes tejcsarnok létesítésére körülbel 120,000 frt tőke szükségeltetnék, mely összegből 100 szövetkezeti tag üzletrésze után befizetendő 20.000 frton felül maradna 100,000 frt kölcsön utján felveendő, ez alapon 100 üzletrész mellett minden tagra 1000 frt jótállás jutna, mely utóbbi tétel azonban a tejcsarnok forgalmának biztosítottnak tekinthető növekvésével — szintén a külföld tapasztalataira hivatkozással — rövid időn 40, sőt 4 forintra szállna le. Az előadó részletesen, számadatokkal indokolja, hogy e kölcsön által az intézmény alig terheltetnék meg, s hogy a későbbi fejlődéssel a tagok obligája nagy arányokban csökken, úgy hogy tehát az alakulásnak nehézségei tényleg nincsenek s csakis az alakulásra szükséges számú tag belépése képezi a kezdet egyetlen lényeges nehézségét. A kimerítő bevezető fejtegetések után az elnök az érdekelteket nézeteik előadására kérvén fel, Reinprecht Antal a vaáli tejgazdaság intézője, mint kinek e kérdés gyakorlatában sok tapasztalása van, ama nézetét fejti ki, hogy a megalakulás előtt elsősorban a főváros közönyét kell megtörni, mert szerinte mindaddig, míg a fővárosi tejtermelés a jelen viszonyok között marad, a tejcsarnok felállhatására kilátás nincsen, s így mindenekelőtt az intravillán tej termelése és kereskedése lenne a fővárosi vagy más hatóság szigorú intézkedései által szabályozandó. Reinprecht a tejcsarnok felállításának szükségét és az eszme gyakorlatiasságát föltétlenül osztja, de kívánatosnak tartaná, ha az országban minél több tejgazdaság létesülne. Ez alapon oly intézményt vél alkothatni, mely a honi tejtermékeknek a világforgalomba hozatalát is eszközölhetné. Lőwy Mór a tejcsarnok eszméjét szintén egészségesnek és időszerűnek tartja, s a maga részéről is több üzletrészszel hozzájárulna annak létesítéséhez, előbb azonban azt a kérdést kívánja tisztázni, vájjon a tejtermelők kötelesek-e egész tehénlétszámukkal belépni, és mily viszonyban álljon az üzletrészeiken felüli termelésük a szövetkezethez. Az alapszabályok ide vonatkozó részét még módosítandónak véli, és azt indítványozza, hogy külön bizottság küldessék ki, mely a létesítés előkészítését szorgalmazza. Bálinfy Pál szintén hozzájárul a tejcsarnok felállításának szükségességéhez, szerinte van is elég tejgazdaság, mely máris kielégítő sikerrel dolgozik ; fő dolog volna a főváros környékbeli gazdáit tehenészetek felállítására ösztönözni, s véleménye szerint a kiküldendő bizottságnak még a nagy fogyasztókat (kávésok, vendéglősök stb.) is bevonnia kellene a szövetkezetbe. Andrássy Aladár gróf üzleti szempontból tesz kérdést aziránt, vájjon a belépő szövetkezeti tagok a tehén állományukban az individuumokat változtatandják-e, mert ebben a téli és nyári évad termelésének jövedelmezőségét véli sejteni. Dr. Kresz Géza fővárosi orvos hygienicus szempontból szólva a kérdéshez, szintén a bizottság kiküldetését pártolja, mely a közegészségügyi igényeket is tanulmányozná. Gróf Dessewffy Aurél elnök constatálván, hogy a felszólalók az eszmét helyesnek s kívánatosnak tartják, az értekezletet megállapodottnak látja abban, hogy a bizottság kiküldessék és gróf Andrássy Aladár, Bálintfy Béla, Egán Ede, Koppély Géza, Reusz Henrik , Dregele Jakab, Karsay Albert, Kégl György, Dedinszky Kálmán, dr. Kresz Géza, Tormay Béla és Ordódy Lajos urakat kéri fel a bizottság tárgyalásaiban való részvételre. Egyúttal előleges nyilatkozatot kér a jelen volt termelőktől, hogy a szövetkezetbe az alapszabályok kellő kidolgozása feltartásával belépni hajlandók és a fővárosban létesítendő központi tejcsarnok előmunkálataihoz hozzájárulni készek. Ezen nyilatkozatot tényleg aláírták a következő termelők: Andrássy Aladár gróf, Lónyay Gábor, Pillitz Dániel, Ingetl Tannert, Gergelyi Kálmán, Kégl György, Farkas Károly, Beniczky Gábor, Baumgarten Leó, Koppély Géza, dr. Dobó Menyhért, Kotzó Pál, Krick Aladár, Biller Gusztáv, Mannlicher Róbert, Dregele Jakab, Vértessy Lajos, Bálintfy Pál, Reusz Henrik, Rainprecht Antal és Löwy Mór. Az értekezlet eredménye biztos kilátást nyújt arra, hogy a főváros tejszükségletének ellátása tekintetében, főleg közegészségügyi szempontból, oly életbe vágó mozgalomnak sikere lesz, és a tervbe vett fővárosi központi tejcsarnok létrejön. A főváros közönségének figyelmét a gazdasági egyesület ezen kezdeményezése bizonyára nem kerülendő el, és érdeklődésének mérvétől is fog függni, hogy ez intézmény az első kezdet nehézségeit sikerrel legyőzze. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. A Gazdakörből. A vízjogi törvényjavaslat felőli véleményadás végett egyesült bizottságok f. hó 5-dikén gróf Károlyi Sándor elnöklete alatt ülést tartván, részt vettek: Dessewffy Aurél gróf,dr. Darányi Ignácz, dr. Csillagh Gyula, Kvassay Jenő, Dékány Mihály, Bujanovics Sándor, Keszlerffy János, Máday Izidor. A jegyzői teendőkre dr. Peregriny János kéretvén fel, tárgyalás alá vétetett a 4-ik kérdés, vagyis: »Megfelel-e az 1840: X. t. ez. 1. §-ának azon intézkedése, mely szerint a vizeknek természetes lefolyását akadályozni tilos, a megváltozott viszonyoknak ? Ha nem: a) nem kellene-e azt oly módon kielégíteni, hogy a töltések közé vett vagy lefolyás nélküli egyéb területeken a belvizek logalisálhatók legyenek? b) meghagyassék-e továbbra is az 1874: XI. t. sz. 3. §-ának azon intézkedése, hogy a fogasolás és szántás által képzett barázdákon való vizlebocsátás és viz mentén a partok emelése, ha ez által a folyammeder szélessége nem változik, nem képeznek tiltott müvet ? c) helyes-e azon elv, hogy a felső birtokos tartozik birtokán oly berendezéseket eszközölni és fentartani, hogy a természetes lefolyás szolgalma a legkevésbbé terhes módon nehezedjék?« Kvassay Jenő: Visszapillantást vetve eddigi vízműveleteinkre azt találja, hogy azok főleg a vízlefolyás akadályozásában állottak halastavak, malmok és egyéb mozgató erő czéljából. A malmok a gőzgépek alkalmazása előtt roppant jövedelmet szolgáltattak, s az e miatt elárasztott területek mezőgazdasági haszna alig jött tekintetbe. Úgy a régibb törvényhozás, mint az 1840. X. törvényczikk csakis a vizek szabad folyásának megakadályozása ellen küzd. Mikor e tekintetben az állapotok megváltoztak s az elposványosodott területeket hasznosítani kezdették, egy másik baj állott elő s a gyors és nagyobb leeresztések által nagy kiterjedésű szántóföldek és rétek jutottak viz alá. Ennek behatása alatt hozatott az 1874: XI. törvényczikk 2. §-a, mely szerint a vizek lefolyását gyorsítani vagy növelni tilos. E két állapotot nem szabad egymástól elkülöníteni, mert egyik a másikkal szerves és logikai összefüggésben áll és e tekintetben legjobbnak tartja az olasz polgári törvénykönyv 536. §-át, mely szerint az alább fekvő telkek kötelesek elfogadni azon vizet, amely magasabbról folyik,természetesen anélkül, hogy emberi munka avatkozott volna belé. Az alsóbb telek birtokosa semmi módon nem akadályozhatja meg e lefolyást A felső telek birtokosa nem tehet semmit, a mi az alsóbb telek szolgalmát súlyosbítaná. Csakis historikus szempontoknak hódol, mikor Iör az 1840. X. törvényezikk 1. §-át megtartani véli, kiegészítve az 1874. XI. törvényezikk 2. §-val, a mely szerint »a vizek lefolyását elősegíteni vagy nagyobbitani hasonlag tilos.« A kérdés a) pontjára vonatkozólag felhozza, hogy töltésezett folyónál az 1840: X. tcz. 1. §-ának megtartása igen sok esetben financiális és technikai absurdumra vezet. Ha szorosan vézetik a szakasz, mely szerint a viz természetes lefolyását akadályozni nem szabad, nem lett volna megengedhető a mai töltések emelése. E bajon akart segíteni az 1871: 39. tcz. 22. §-a, mely az ármentesitési érdekeltségre bizonyos kötelezettségeket ró. és a kormány ezen szakasz keresztülvitelét sordírozná: igen sok esetben nemcsak a mentesített terület, hanem az is, amelyről a víz levezettetik, együtt véve nem ér annyit, mint amennyi költséggel a munkálat keresztülvitele jár. Hollandiából és Olaszországból vett példákkal illustrálja, hogy a belvizek rendezése csakis a fokozatos raktározás útján lehetséges. E tekintetben a következő indítványt terjeszti elő? »II. Töltések közé vett folyóknál az ármentesítő érdekeltség gondoskodni tartozik, hogy a töltések mögött elterülő vizek számára oly lefolyás biztosíttassék, mint amilyen a szabályozás előtt volt. Ha azonban ez nem eszközölhető, akkor a magasabb helyről lefutó eső- és hévizeknek, nemkülönben a töltések mentén fakadó és szivárgó vizeknek az ártérbe való leeresztése mindaddig elzárható, míg a töltések közé vett folyó vízszínének apadásával a lefolyás ismét szabaddá válik. Azonban a leeresztést ekkor is csak a hatóságilag megállapított sorrendben szabad végezni.« Egyéb területeket illetőleg pedig, ha ily rendszeres levezetés nem jöhetne létre, a következő elv kimondását ajánlja: »III. Oly esetekben, midőn valamely laposan összegyülemlő víznek onnan természetes lefolyása nincs , felsőbb vizeknek oda való természetes lefolyása is elzárható hatósági engedély mellett.« A kérdés b) pontját illetőleg felhozza, hogy kivált hegyes vidékeken a barázdákon való vizlebocsátás által nagy károkat lehet okozni, a miért is: »IV. az 1874. XI. t.-cz. 3. §-ának erre vonatkozó intézkedése a törvényből kihagyandó azzal az indokolással, hogy oly barázdák húzása, melyek által másoknak kár nem okoztatik, úgy sem képezheti panasz tárgyát és mindig lehet a barázdák vizét keresztárkokkal úgy felfogni, hogy az alsó birtokosoknak kárt ne tegyen.« Hogy az olasz törvény 536. §-a intézkedéseinek is elégtétessék, a kérdés c) pontjára a következőt kellene válaszolni: »Oly területeken, hol a természetes lefolyás művelés következtében megváltozott: a felső birtokos tartozik birtokán oly berendezéseket eszközölni és fentartani, hogy a természetes lefolyás szolgalma az alsó telekre a legkevésbbé terhes módon nehezedjék.« Ez utóbbi intézkedést főleg a vízmosások következtében előálló bajokkal indokolja. Dr. Darányi Ignácz azt kívánja kimondani, hogy ha egy és ugyanazon területen ármentesítésről s belvíz- szabályozásról van szó, az árvíz-mentesítő társulatok legyenek kötelesek a belvíz- szabályozást intézni. Részéről a kívülről beömlő vadvizeket a tulajdonképeni belvizektől, a szivárgó és fakadó vizektől megkülönböztetni s mind a kettőt külön elbánás alá vonni akarja. Kvassay Jenő arra nézve, hogy a belviz-levezetést és az ármentesítést egy és ugyanazon társulat oldja meg, megjegyzi, hogy e kettő, még pedig gazdasági szempontból, egymástól teljesen elkülönítve kezelendő. Keszlerffy János kiemeli, hogy ha nem lennének töltések, belvizek sem volnának. Pártolja Darányi azon indítványát, hogy ott, ahol az ármentesített területen belvízről van szó, ennek rendezését az ármentesítő társulat végezze. A financiális és a technikai nehézségek elodázására vonatkozó orvosszereket részéről üdvözli, de egyedül azokra támaszkodni nem merne. A legnagyobb biztosítékot abban látná, ha azon elv mondatnék ki, melyet a tiszavölgyi központi bizottság kimondott, t. i. hogy a belvizek levezetése az érdekeltek szabad akaratától tétessék függővé, mert csak az érdekeltek képesek azt megítélni, hogy rájuk nézve mi hasznos? Dr. Csillagh Gyula nem járulhat azon elv kimondásához, hogy a felsőbb telek birtokosa az alsó telek javára szolgáló oly berendezések felállítását a s fentartására köteleztessék, amelyek által a természetes lefolyás szolgalma az alsó telekre a legkevésbé terhes módon nehezedjék. A felső telek birtokosának kötelezettsége pusztán nemreg lehet; nem szabad megváltoztatnia a természetes lefolyást, de positív szolgáltatásra, műveletre az alsó telek érdekében semmi esetre sem szorítható. A természetadta helyzetet köteles csak fentartani s ezt igen tisztán fejezte ki a római jog, mondván: ne superior aliter aquam mittet, quam fluere natura sulet. Amit tehát a természet elmulasztott, annak eszközlésére a felső telek birtokosa semmi esetre sem szorítható. Ily esetekben tehát, midőn a vízfolyás az alsó telekre kártékonyan nehezedik: »a felső birtokos csak szolgalomra vagyis annak megengedésére, tűrésére kötelezhető, hogy a szükséges berendezések az ő birtokán hatósági jóváhagyás s esetleg kisajátítás alapján létesíttessenek, melyekhez a haszonarány szerint ő is hozzájáruljon. Csak egy esetben, ha tudniillik ő nyitott ki oly forrást, melynek vizét már nem lehetne visszatartani, lehetne őt pozitív munkálatokra kötelezni. Ámde ez kivételes eset. Kvassay ugyan megszorítólag magyarázta a törvényjavaslatban átalában kimondott elvet, de szóló ebben sem nyugodhatik meg és azt hiszi, hogy ha az elv ily alkalmazásban is törvényesittetnek, az alaptalan igények és jogi zavarok forrásává válnék s ezért annak mellőzését ajánlja. Dékány Mihály a c) pontot mellőzné, mert törvényeink értelmében ha valaki birtokán berendezéseket csinál, ezeket úgy tartozik foganatosítani, hogy felölök másra kár ne háramoljon. Keszlerffy János ezzel szemben azt kívánná kimondani, hogy minden berendezés, amely a felsőbb birtokon változást idéz elő , az alsó birtokos meghallgatásával vihető csak keresztül. Nláday Izidor nézete azonban az, hogy ha a belső birtokos bebizonyíthatólag megváltoztatta a víz eredeti lefolyását, tartozik gondoskodni, illetőleg tűrni, hogy az alsó védje magát. Végre hosszas vita után, amelyben Károlyi Sándor gr., Dessewffy Aurél gr., Kvassay Jenő, Dékány Mihály és Keszlerffy János vett részt, elnök határozatképen kimondja, hogy az 1840: X. tcz. 1. §-a a megváltozott viszonyoknak nem felel meg s hogy az 1840: X. tcz. 1. §-a kiegészítendő az 1874: XI. tcz. 21. §-ának azon intézkedésével, mely szerint a vizek lefolyását elősegíteni vagy nagyobbitani tilos. A kérdés a) pontjára vonatkozólag elfogadtatott Kvassay Jenőnek II. és III. alatti indítványa. A szakképzettség vidéki pénzintézeteinknél. A fenti czím alatt jelent meg e lapok folyó évi január 5-iki számában egy közlemény, mely minden jó intenziója mellett is könnyen rossz eredményt szülhet. Oly intézmény fölött tör pálctát a czikkíró úr, mely intézmény úgyszólván a nép vérébe ment át. Bár nem tartozunk azok közé, kik a régi jó időkből reánk maradt institutiókat erőnek erejével fentartani akarják, mégsem tartozhatunk azok közé sem, kik minden szín alatt modernizálni akarják azt is, mi apáinkról jó maradt ránk. Aki ismeri a vidéki pénzintézetek kezelési módszerét, annak tudni kell, hogy annak elvégzéséhez nem szükséges akadémikusnak lenni, nem kell ahhoz egyéb megfelelő műveltségnél, jó adag buzgóságnál és határtalan becsületességnél. Ez pedig pénzintézeteink vezetőinél nagyobbrészt megtalálható. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mit követelünk mi a vidéki pénzintézetek túlnyomó részének — a takarékpénztárak, népbankok stb. — igazgatóitól vagy tágabb értelemben intézőitől. Tudjuk, hogy ezen intézetek túlnyomó része a legegyszerűbb fotelműveletek eszközlésére alapíttatott. Helyesen jegyzi meg a czikkező úr, »hogy vidéki intézeteink egész tudománya betétek elfogadásában és a pénznekiváltóra való kiadásában áll« — helyesen, mert ez a ténynek megfelel. De kár volt a czikkező urnak nem kutatni azt, hogy ezen »egész tudomány« nem felel-e meg megbízóik — a részvényesek — intenzióinak ? Kérdés, hogy nem vétkeznek-e az alapszabályok pontozata ellen, ha ténykedésük keretébe belevonnának oly üzérkedéseket is, mint az új iparágak létesítése, vidéki vasutak építése stb. ? A pénzintézetek, magánvállalatok és mint olyanok meghatározzák maguk között a hatáskört, melyen belül működnek és ezen hatáskört túllépni az igazgatónak nem szabad. Más kérdés azután a pénzintézetek működésének nagyobb bázisra való fektetése, ezt azonban nem az igazgatók szakképzettségének fokozása, hanem az alapszabályoknak megváltoztatása idézheti elő. Míg ez nem történik, a pénzintézetek vezetéséhez nem szükséges egyéb qualificatió, mint amit már fentebb felsoroltunk: megfelelő műveltség, buzgóság, gyakorlottság és mindenekfelett becsületesség. A pénzügyi válságot megelőző években számtalan »bankintézet« létezett a vidéken sokat ígérő czímek alatt, és ezen intézetek élén ott láttunk egy a fővárosból vagy pláne Bécsből leszármazott finánczkapacitást, kinek bizonyára nem hiányzott a szükséges »qualificatioja« sem. A válság bekövetkeztével, ez intézetek nagyobb része feloszlott, az említett finánczgenik pedig eloszoltak a szélrózsa minden iránya felé. Tehát ilyen is volt már a vidéken.—Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy életre való eszmék vidéki pénzintézeteinknél talajra ne találjanak. Ellenkezőleg ! Legyenek a vidék nevezetesebb városaiban olyan pénzintézetek is, melyek ténykedésük keretébe belevonják a czikkíró úr által felemlített műveleteket is, de ne akarjuk allerálni régi pénzintézeteink tiszta kezelését, mely ha szakképzettséget nélkülöz is, de vagyonbiztonság és becsületesség tekintetében mindig megállotta helyét. Nem utolsó dolog különben az sem, hogy pénzintézeteink igazgatói állomása tiszteletbeli állás, mely több bajjal mint jövedelemmel jár, ez a kis intézetek vagyoni fejlődésére nem kis befolyást gyakorol. Más kérdés azután a könyvvezető képessége. Teljesen osztozunk a czikkíró úr abbeli nézetében, hogy ezen állomást szakképzett egyénnel kell betölteni. Ha más okból nem, már azért is, hogy ne épen a pénzintézetek legyenek a problematikus existentiák menedékhelyei, a komaság fészke. A könyvvezetéshez okvetlen szükséges a theoretikai előismeret és a gyakorlat, s ha ezt pénzintézeteink szem elől tévesztik, csak saját magukat károsítják. KÖNIG HERMANN: A b) pontra nézve kimondatott, hogy az 1874: XI. t.-cz. 3. §-ának a barázdákon való vizlebocsátásra vonatkozó intézkedése az új törvényből azon indokolással hagyandó ki, hogy oly barázdák húzása, amelyek által másnak kár nem okoztatik, úgy sem képezheti panasz tárgyát s hogy mindig lehet a barázdák vizét keresztárkokkal úgy felfogni, hogy az alsó birtokosnak kárt ne tegyen. A kérdés c) pontjára az egyesült bizottságok »nem«-mel felelnek. Ezzel az ülés véget ért. KÖZLEMÉNYEK: Az iparos hitelügy szervezése tárgyában az országos iparegyesület igazgatóságának legutóbbi ülése, a főbb szakosztályokra való tekintettel, külön bizottságot alakított, mely tegnap gróf Zichy Jenő elnöklete alatt tartotta első ülését. Ez ülésen mindenekelőtt megállapították az iparosok személyes hitelének kifejlődése elé jelenleg gördülő akadályokat és ezek alapján elhatároztatott egy ily hitelszövetkezet létesítése, mely az iparosok igényeinek kielégítésére képesítve legyen, s mely e czélra a kormány közvetítésével, vagy a nemzeti bank, vagy valamely nagyobb hazai pénzintézet részéről nagyobb támogatásban részesülne. A kérdés tárgyalásában részt vettek: Matlekovics Sándor államtitkár, Mudrony Soma igazgató, Hegedűs Sándor orsz. képviselő, dr. Herich Károly min. osztálytanácsos, Faik Zsigmond, Thék Endre, Rakovszky Aladár és Ungár Ignácz, míg végre a tanácskozás eredményének összegezésével, s illetve az elfogadott alapelvek összefoglalásával Mudrony Soma igazgató bízatott meg, ki e memorandumot a bizottság minden tagjának megküldi s a bizottság febő közepe felé ü össze újból az alapelvek mikénti végrehajtása felett határozni. Az esztergom-naszályi másodrangu pálya tervezete. A budapest-ujszőnyi vasút kiépítéséről szóló törvény megalkotásával a törvényhozás a dunamenti irányt, sőt a tanulmányozott kia-esztergomi szárnyvonal kiépítését is elejtvén, erőteljes locális mozgalom indult meg Esztergom megye érdekeltjei körében e vasúti összeköttetésnek magánerővel való létesítésére. Egyelőre arról van csak szó, hogy az érdekeltség egy új összekötő vonalat szándékszik tanulmányoztatok mely az osztrák-magyar államvasut Párkány állomásából kiindulva, egy a Dunán építendő hídon keresztül Tass, Tokod, Nyerges-Újfalu, Lábatlan, Piszke, Süttő, Neszmély, Almás községek határán keresztül Naszályig vezettetnék, s itt a budapest-ujszőnyi vonalba ágaznék be. E vonal tanulmányoztatása czéljából az érdekeltek előmunkálati engedélyért a m. kir. közmunka és közlekedési minisztériumhoz fordultak. A zsolna-határszéli vonal előmunkálati engedélye. Midőn a magyar kormány az osztrák államvasútnak a bruck-szőnyi vonalért vágvölgyi vonalát cserébe átengedte, egyúttal megadta az építési engedélyt a társulatnak a vágvölgyi vonal folytatólagos vonalának, a trencsén-zsolnai vonalnak kiépítésére, átengedvén a társulatnak azon előmunkálatokat is, melyeket a kormány közegei e szakaszon kidolgoztak. Az osztrák-magyar vasúttársulat e vonal engedélyének és előmunkálatainak birtokában most már az iránt tesz lépéseket, hogy Zsolnáig kiépítendő új vonala a magyar határszélig folytattassék, és Saybusch állomásnál a gácsországi transversalis vasúttal összeköttessék. E végből előmunkálati engedélyt kért és nyert egy a kassa-oderbergi vasút csáczai vonalából kiindulva a magyar-gácsországi vasutig — Saybusch irányában — vezetendő vonalra. Mint értesülünk az osztrák cs. kir. kormányban meg van a hajlam arra, hogy saját területén a mondott irányban a magyar határszélig vezető vonalat államköltségen építse ki, mely esetben az észak-magyarországi vasúthálózat a csácza-saybuschi vonalban egy újabb — és már régebben tervezett — összeköttetést nyerne észak felé a külföldi vasutakkal. Az osztrák államvaspálya-társulat 1882. évi bevételeiről a »K. V. Z.« a következőket írja: »A be-vételek 37.719,480 frtot tettek az előző 1881. évi 34.219,332 írttal szemben. A lefolyt üzletév az osztrák állam vaspálya-társulat legfényesebbjeinek egyike volt. A Magyarországon oly kitűnőnek bizonyult aratás tudvalevőleg nagy befolyással volt a társulati bevételek ily tekintélyes emelkedésére. A forgalom jelentékeny növekedése folytán azonban természetesen a kiadások is szaporodtak, 1881-ben 13.862,235 írtra rúgtak, s 1882-re legalább is 14.5 millió forintra tehetők, úgy hogy 23.2 millió forintnyi üzletfölösleg várható. A tiszta nyereség valószínűleg 4.900.000 forint esz. Miután azonban az igazgató tanács intenziói a tartalékalap javadalmazása tekintetében ismeretlenek a fizetendő osztalék mérvét sem lehet megbecsülni- Annyi azonban kétségtelen, hogy az osztalék a legmagasabbak egyike lesz, melyet az államvaspálya-társulat valaha fizetett. Nyári vasúti menetrend-értekezlet. Folyó hó 11-én fog Prágában az 1883-ik évi nyári menetterv megállapítására hivatott nemzetközi értekezlet megtartatni. Értesülésünk szerint már több vasútigazgatóság részéről lettek ez alkalomból javaslatok bejelentve, melyek a nemzetközi személyforgalom fejlődésére nagy jelentőségűek, s egyúttal a benső forgalom emelésére is előnyös befolyással lesznek. így a többi közt Karlsbad és Németország nyugati részei közt új futárvonat-összeköttetés létesítése szándékoltatok, az állami vasútüzlet igazgatósága pedig Budweis és Linz között csatlakozással Ischl és Salzburg felé új vonatok rendszeresítését tervezi. Ezzel kapcsolatban Karlsbad és Marienbad közt is czéloztatik csatlakozásokkal Eger és Budweis felé a vonatok szaporítása. E kevés példához még felemlíthető, hogy több német vasút, a Gotthard-vaspálya s mások részéről is fognak az értekezleten új vonatösszeköttetések helyreállítását célzó indítványok létezni. Kender-kiállítást rendez az országos magyar gazdasági egyesület köztelki helyiségeiben azokból a kender-mintákból, melyeket Bakay Nándor az egész országból gyűjtött össze s melyek a trieszti kiállításon általános feltűnést keltettek. Bakay e szép minta-gyűjteményt az egyesületnek ajándékozta, mely azt múzeumában fogja elhelyezni. A gyűjtemény és a hozzá való szekrények a napokban érkeztek meg s azokat most állítják fel és rendezik. A kiállítás még e héten nyilik meg s a rendes napokon (vasárnap, hétfő, csütörtök) megtekinthető lesz. A budapesti közúti vaspálya társulatnak, 1882. deczember hóban, 555159 szállított személy után, 61.34861 bevétele volt, többlet az előző év hasonlavához képest (55.993-70 frt) 5354.91 frt. Az 1882. évi összes bevétel 919.518 86 frt tesz, többlet az előző évnek bevételével szemben (896.314-55 frt) 23.204 71 forint. Első cs. k. szab. dunagőzhajózási társaság. Kimutatás a deczember 20-tól deczember 26-ig terjedő hét bevételéről: 1882. évi 128.724 frt 47 kr,az 1881. évi 82.973 frt 80 kr, ehhez a bevételek a hajózás kezdetétől deczember 19-ig az 1882. 15.574,771 frt 85 kr, az 1881. évi 14.381,713 frt 26 kr. Összesen az 1882. évi 15.703,496 frt 32 kr, az 1881. évi 14.464,687 frt 6 kr. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — Január 8. A forgalom czekély, a vevők tartózkodók, az irányzat szilárd. — Magyar urasági öreg nehéz 60 — 61, fiatal nehéz 62—63, közép 61a — 62, könnyű 60—61. — Szedett nehéz 59 — 60, közép 58 — 59, könnyű 56—57. — Romániai bakonyi nehéz 60—62’/, átmeneti, közép 68 — 59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti, eredeti nehéz-----átmeneti, könnyű 54—55 átmeneti. — Szerbiai nehz 59'/a — 60 átmeneti, közép 58—59 átmeneti, könnyű 56—57 átmeneti, 2 éves hízó a vasútról mázsáivá 53—56. Hízó 1 éves élősúlyban 4*/a levonással 50—56, 2 éves 53—56 — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4*/o levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 8 arany forint vám fejében, megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Január 8. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A délután folyamán kötés nem jött létre. Értéktőzsde. (Esti tőzsde.) A délutáni üzlet ismét igen csekély volt és az elgyengülés jeleit kezdé mutatni, azonban a zárlatkor ismét szilárd volt. Jegyzéseink a következők: Magyar 4 százalékos aranyjáradék 85.70 —85.75. Magyar 5 százalékos papirjáradék 85.10 —85.05. - - Osztrák hitelintézet 286.30—285.50— 286.50—286.25. — Magyar hitelbank 276.25. — Magyar leszámítoló bankrészvények 91.25. Osztrák államvasuti részvények 332.75, igen csendes. A korai zárlatkor az árak a következők : Uj aranyjárad. 85.75. papírjáradék 85.10. — Osztrák hitelrészvény 285.90. — Magyar hitelrészvény 276. Leszámítoló 90.75. — Osztrák m.államvasuti I részvények 333.— Kassa-oderbergi 144.75.