Nemzet, 1886. március (5. évfolyam, 1257-1287. szám)

1886-03-01 / 1257. szám

Széchényi Pál Igréf kereskedelmi miniszter a congressus háznagyához intézett levélben megkö­szönte a lakomára való meghívást, kijelentvén, hogy a megjelenésben csak egészségi állapota akadályozza. h­írek. Február 28. — Dr. Tisza István mint felolvasó. A nagyvá­radi szépítési egylet által böjti felolvasások rendezé­sére kiküldött bizottság, dr. Tisza István urat, a mi­niszterelnöknek fényes reményekre jogosító fiát fel­kérte, hogy tartson felolvasást. Dr. Tisza István a rendező bizottsághoz intézett válaszában kijelentette, hogy ha csak körülményei engedik, hajlandó márczius végén eső valamelyik csütörtökön felolvasást tartani »Politika és társadalom a mai Francziaországban« czim alatt. — 25 évig főispán. A jövő hóban tölti be Hu­­nyadmegye főispánja, Pogány György, főispáni mű­ködésének 25-ik esztendejét. Eme hosszú szolgálatot Alsó-Fejér- és Hunyadmegyékben töltötte. Úgy tud­juk, — írja a »Hunyad«, melyből e sorokat átvesz­­szük, hogy Magyarország főispánjai közül egynek sincs jelenleg egy­folytában ennyi szolgálati ideje. Természetes, hogy annak idejében bővebben visszaté­rünk ez érdemekben gazdag közszolgálatra. — Személyi d­r. Tormay Béla miniszteri ta­nácsos 25 évi szolgálati jubilaeumát ma ün­nepelte meg a m. k. állatorvosi tanintézet tanári tes­tülete. A jubilánsnak dr. Thanhofer Lajos tanár és h. igazgató üdvözlő beszéd kísérletében egy albu­mot nyújtott át, mely a tanári kar tagjainak arczké­­peit tartalmazza. Tormay Béla szívélyes köszöne­tével a nem várt megemlékezésért, az intim jellegű kedélyes ünnepély véget ért. — Tiszveszedelem a Vigadóban. Az országos gyermek menhely egylet álarczos bálja minden évben egyike a főváros leglátogatottabb mulatságainak. A közönségesen Calico-bál név alatt emlegetett vigalom rendszerint nagy közönséget egyesít és a főváros társadalmának minden rétege meg szokott jelenni élénkítésére. A mai mulatság iránt is nagy volt az érdeklődés. Igen sok jegy kelt el előre, 9 óra után már népesedni kez­dett a Vigadó és mind szaporább egymásutánban ér­keztek a kocsik s tolongtak, a száraz hideg téli estén, a bál gyalog látogatói. A közönség eme gyülekezése tartott jóval tíz órán túl s tetőpontját mintegy háromnegyed 11-kor érhette el. Ekkor már zsúfolva volt a terem. Érdekes zsibongó tömeg, az álarczos bálok rendes alakjaival, elegánsabb részében azon­­a szokottnál is több előkelőséggel és distinguált »calico«-val. Körülbelül 11 óra lehetett, mikor a ze­nekari emelvényen, a­mely felé a közönség már kér­­dőleg tekintett, miért nem kezdik újra a zenét, megjelent egy vigadóbeli szolga, egyenruhába öltözött egyén és valamit kiáltott a közönség felé, mire a közelebb állók ijedten tekintettek össze. Mint futótűz terjedt el arra az egész te­remben a hír, hogy »ég a vigadó.« A legizgalmasabb jelenetek egyike következett erre. A nagy közönség — bizonyára több ezer fő— teljes erővel áradatként vetette magát az öltözőkre. A csendre, nyugalomra,higgadtság­ra intők szava elhangzott. Pillanat alatt megtoroklott a közönség a kijáratoknál, a lépcsőn, főleg azonban a ruhatárban. Szerencsés sugallata volt a szolgálattevő rendőrtisztnek, ki e pillanatban a zenekari emelvény­hez sietett, a már zeneinstrumentumaikkal menekülő katonákat visszaparancsolta, hangosan a közön­ségbe kiáltotta, hogy a veszedelemnek vége és a zenekarral rákezdette a Rákóczyt. Ennek hang­jaira a közönség nagy része megfordult és a bál újra kezdődött. Már-már azt hitte a közönség, hogy a veszedelemnek vége és hogy a mulatság kissé meg­fogyott résztvevőkkel, de azért rém kevesebb jó kedv­vel tovább folytatódhatik. A folyosókon újra folyt az »intrigue« é ezeltek az óvatosakra, kik téli kabátban izzadtak, s hallgatták a rettenthetlenek dicsekvését, kik az egész zűrzavar alatt állítólag meg sem mozdul­tak fekete domino-juk oldala mellől, a kis terem fül­kéjében. És épen mikor már a hangulat újra teljesen felhőtlen lett, és mindenki kezdte rózsaszínben látni a világot és dominóját: egyszerre elaludt a tetőzeten néhány gázláng; épen elég volt, hogy az iménti riada­lom fokozott mérvben ismétlődjék. Most már nem voltak »óvatosak« és rettenthetlenek.« Most már egy küzdő tömeg volt ez a népfölkelés, mely két karral és iszonyú orditozással rohant a téli kabátért. Azzal a küzdelemmel, amit Buda­pest elegáns világa ezúttal a Vigadó ruhatárában vívott, hajdan várakat lehetett volna bevenni. Fokozta a helyzet izgalmát, hogy voltakép senki sem tudta, mi történt. Voltak, akik állították, hogy semmi baj. Má­sok, ellenkezőleg, mint komoly eshetőséget hirdet­ték a tető beszakadását. És mikor ezen az emberek ijedezni kezdtek, jött egy harmadik és tudatta, hogy nem is a vigadó ég, hanem az »angol király­né.« Ezalatt azonban folyt a tolongás. Az ud­variasság elvesztette jogait. A nők nem kisebb tolongással s nem kisebb küzdelmek közt törekedtek toilettejük utczaképessé tételére, mint a férfiak, ke­vesebb sikerrel még mint ezek. A lépcsőház jó félóra hosszat zsúfolva volt lefelé tolongókkal s visszafelé jövőkkel, kik megtudva senn, hogy nincs komoly baj, fent maradt ismerőseik megnyugtatása czéljából visszasiettek a terembe. A tűzről csakhamar megtud­ták, hogy kéménytűzből eredt gerenda­égés, mely azonban nem öltött nagyobb arányokat, úgy, hogy a terem és az épület veszé­lyeztetéséről szó sem lehetett. Lenn a legmozgalma­sabb képet nyújtott a menekülő közönség. Kabát nélkül didergő frakkos alakok, felöltő nélküli hölgyek kisérő nélküli maszkok, kocsira váró társaságok, egy­mást kereső családtagok és ismerősök pár negyed órára több élénkséget adtak a jelenet helyszínének, mint aminővel a legélénkebb álarczos bál bír. A vigadó rendesen használatos kijáróját, a Deák- Ferencz-utcza felől, a tűzoltók vették igénybe, úgy hogy az, kivált hölgyekre nézve, nehezen volt átlábolható.­­ A másik kijáratot sokan nem ismerték, úgy hogy ez újabb zűrzavart okozott. A legkomolyabb figyelmeztetésül azonban ez eset az irányban szolgálhat, hogy a Vigadó ruhatárát tága­sabb, jobban megközelíthető és így veszedelem ide­jén gyorsabban kiüríthető helyiségekben rendezzék be, mert hogy ma ott nagyobb szerencsétlenség nem történt, az igazán­­ véletlen játéka volt. Tizenkét óra után a terem egészen kiürült s az égés hite gyor­­san elterjedt a városban. Egy másik tudósíték a zűrzavarról és az azt­­ előidézett tüzesetről a következőket jelenti: A mai calico bár javában tartott, zsúfolásig volt a Vigadó nagyterme, s suttogtak a sóhajok fo­lyosóján, s harsogott a bádogmuzsika, a­mikor egy­szerre nagy csend lett a teremben. Egy vigadóbeli »papagáj« állott a karmester emelvényére, a zene el­hallgatott, s a szolga e szavakat kiálta a kö­zönségbe: »Tessék csendesen távozni, a padlá­son tűz van!« Ez a »csendesen« abból állott, hogy az a néhány ezer főnyi tömeg, mely az emelvény körül hullámzott, rettenetes nyüzsgésbe kapott. Tűz van! visszhangozó egyszerre minden alak. Las­san távozzunk! Senki se tolakodjék! Maradjunk itt! Nincs is tűz! — ezt kiabálták olyan zűrzavarban, mely nem volt lármás, csak egy óriási nyüzsgés, nyug­talan, megdöbbentő, — a közönség rajzott mind égi megzavart méhköpi. Hanem azért a jelenvoltak nagy­része tódult ki az ajtókon, s néhány pillanat alatt anélkül, hogy nagyobb tolongés támadt volna, felé­­nyire olvadt le a teremben levők száma. A közönség magatartása mindebben bámulatos volt, önuralmát nem veszte el senki, legfölebb néhány masque kapta le hamarjában az álarc­át, — nem tudni minek ? Csak­hamar azonban, alig pár másodpercz múlva, hire jutott annak, hogy vaklárma volt az egész. A közön­­ség nagyobb gyorsasággal mint a­hogy távozott, tért vissza ismét előbbi helyére, s járkált, suttogott, intrigyált, ki a mit abba hagyott az imént. Azok, akiknek nem jutott egyébb mulatságuk s még is bo­­szankodtak, hogy megzavarták őket, elkezdtek tap­solni s követeltek muzsikát. A zenészek, akik leg­előbb hagyták el az emelvényt, most visszatértek he­­lyükr és a tapsolásnak engedve rázendítették a Rá­­kóczy­t. Örültek neki. Aztán fújtak egy keringőt , s most oda szólott a felügyeletet tartó rendőrtiszt a karmesterhez, hogy még­is jobb lesz abba­hagyni a muzsikát, mert a bál fölött csakugyan tűz van s az alatt nem tanácsos mulatozni. Erre aztán igazán megkezdődött egy általános rohanás, mely azonban a legnagyobb mértékben hidegvérű volt, minthogy a ki­­rohanók első­sorban a kabátjukért mentek, tehát na­gyon megijedve nem lehettek. A sóhajok folyosóján a gáz kialudt,­­ amitől még nagyobb lett a tolakodás a ruhatárban. Ott valóságos háború folyt. Minden em­ber ordította a ruhája számát, s ezt az ordítást cse­lekedte egyszerre vagy ezer torok. Elképzelhető az az iszonyú zűrzavar, ami a ruhatárosokat elfogta,­­ valóban ők voltak megrémülve leginkább. Ez alatt a terem lassan ürült, de a ruhatár miatt bele­tartott jó másfél óráig, amíg a közönség eltávozha­tott. Természetesen, hogy ebben a zsivajban egy­általában nem kaphatták meg a felsőjüket, s a még természetesebb, hogy a vacsora árával is adós maradt egy-két embernél több. A tűz a Vígadó padlásának vigadó-utczai csúcsában keletkezett, még nem tudhatni miként. Néhány gerenda kezdett égni a tető alatt, s Éberling mérnök lett figyelmessé a füstszagra. A tűz megközelítése fölöttébb nehéz volt, mert tömlőket fölvinni abba a roppant magasságba, melyen a vigadó padlása van, sok időt vett igénybe. De végre sikerült ez is, a tűzoltók, kik két oldalról is neki estek a tűz­nek, hatalmasan szivattyúztak,­­ és segítettek nekik frakkos urak, közöttük a társadalom legelőbb kelő osz­tályához tartozók is, é­s a roppant füst daczára olyan közel férkőztek tűzhöz a cső­vezetők, hogy a tűz elfojtása rövid két óra alatt sikerült is. A rendkívüli tűzeset természetesen olyan helyzeteket idézett elő, amelyekre eddig alig volt eset. A vigadó kávé­háza megtelt zsúfolásig nagyobbára elegáns hölgy­közönséggel, masqueo-okkal, akik nem tudtak elmene­külni. Egész sorban mentek haza finom dominók gya­log, minthogy a kocsikat az első egy-két száz bálozó elvitte. Katonaság jött a tűzoltók segítségére s föltá­­zott szuronynyal állotta körül a tűzoltók működési terét, nehogy a városból gyorsan összetódult roppant néptömeg akadályul szolgáljon; éjfélkor érkezett egy csapat genie-katona, hogy a szivattyúzásban teljesen kimerült tűzoltókat fölváltsa. A tűz okáról azt mond­ják, hogy egy kémény megrongálódásából támadt, a­melynek kiégett hézagán át a szikrák meggyújtottak néhány gerendát. A tűzeset okairól egy harmadik tudó­sítónktól a következő értesítást vesszük: A tűz okát biztosan megállapítani nem lehet. A legnagyobb valószínűséggel bír azon combinatio hogy a tűz a ma reggel eszközölt kémény kiégetés folytán származott. A kéményseprő a kiégetés után állítólag nem volt eléggé körültekintő, s elmulasztotta volna a szükséges és szokásos óvintézkedéseket. Mások a szolgaszemélyzet vigyázatlanságának ró­ják fel a könnyen végzetessé válható tüzet. Bárho­gyan keletkezett legyen, megtörtént, s hirtelen végett vetett a legjobb kedvvel indult mulatság­nak. Szerencse, hogy rendőrségünk és tűzoltóságunk ébersége a kellő gyorsasággal nyújtotta a segélyt. A rendőrség részéről a helyszínen megjelentek Török János főkapitány, P­e­k­á­r­y rendőrtaná­csos, Splényi b. és Gyalokay kapitá­nyok, továbbá P­a­u­p­e­r­a rendőrfogalmazó és más tisztviselők. A tűzoltóság részéről a főparancs­nokság összes tagjai, élükön Szcerbovszky főparancs­nokkal és Markusovszky segédtiszthelyettessel voltak jelen. A 68. sz. gyalogezred két százada vonult ki és tevékeny részt vett a tűz oltásában. Eleinte nehezen lehetett hozzájutni a tűzhöz, a­mely közvetlenül a fedélzet alatt, a vigadó­ utcza felőli részen kezdődött. Egy néhány gerenda égett mind­össze, azonban csak addig, a­míg a katonaság és a tűzoltók vállvetett munkával a tömlőket fölvonszol­ták. Ezután rövid félóra, s már az utolsó parázs is el volt fojtva. A felszivattyúzott víztömeg záporban öm­lött a fedélzetről az utczára. Jelentékeny része azon­ban a nyitott szellőztetőn a nagyterembe folyt, s különösen a czukrászda felőli részen tett jelentékeny kárt. A bérlő a terem átázott részét fürészporral hintette be s megtett mindent, hogy a terem holnap az erdélyi közművelődési egylet javára rendezendő bálra alkalmas legyen. Éjfél után 1/13 órakor a vigadó körül csendes volt minden, csupán a rendőrség és tűzoltóság részé­ről hátramadt tüzőrség teljesítette szolgálatát. — A belvárosi plébános beigtatása. Romeiser József pápai titkos kamarás, újonnan megválasztott Budapest belvárosi plébános ünnepélyes beigtatása, ma délelőtt 10 órakor ment végbe a belvárosi plébá­nia templomban. Az ünnepélyes isteni tiszteletet, mely alatt a beigtatás történt, Cselka Nándor és Bo­­gisich Mihály fővárosi prépost-plébánosok végezték fényes segédlettel. A templom, hova ez alkalommal csak jegygyel lehetett juthatni, zsúfolva volt közön­séggel. A hivatalos személyek számára, a szen­télyben fenntartott padokon foglaltak helyet Ráth Károly főpolgármester, Kammermayer Károly polgármester, Török János főkapitány, Haber­­hauer János, Rózsa Péter tanácsnokok, Már­kus József főjegyző, Kalmár Endre a kegyesrendiek tartományi főnöke. A fővárosi képviselő testület ré­széről Királyi Pál, Ybl Miklós, Éberling Antal, Luczenbacher Pál, Halász Imre, továbbá Wolafka Nándor pápai kamarás, Breznay Béla egyetemi hit­tanárok. A mise­pontban 10 órakor a szentlélek se­gítségül hívásával vette kezdetét. Romeiser József papi karingben, stólával, a szentély közepén levő ima­zsámolyon térdepelt. Mise közben az evangélium fel­olvasása után Cselka Nándor kerületi esperes a fő­oltár lépcsőjén insulával fején, kezében a pásztorbottal a hívőknek rövid szavakkal bemutatta az újonnan meg­választott és az esztergomi herczeg­prmás álta­­hivatalában megerősített plébánost. Erre felolvasták a fővárosi törvényhatóság kinevezési okmányát, vala­mint a herczegprímás erre vonatkozó megerősítő pásztori levelét. Ezután az új plébános, hívei felé for­dulva, elmondta a tridenti zsinat határozata szerinti hitvallást és annak megtartását ez evangéliumra es­küvel fogadta. Ezután hűséget esküdött a herczegpri­­másnak és a fővárosi törvényhatóságnak és a tanács­nak. ígérte, hogy híveinek jó pásztora leend, s felada­tai közé vette a magyar isteni tisztelet terjesztését. Az eskü letétele után Cselka Nándor kerületi espe­res néhány rövid szó kíséretében átnyújta az uj plé­bánosnak a papi küldetés jelvényeit: a templom kul­csát, mely a hívek lelkei feletti szellemi uralmat je­lenti, az evangéliumos könyvet és a szentelt olajakat, a tanítói és hegyontói hatalom symbolumait. Az új plé­bános ezután köszönetet mondott a két. esperesnek és a jelenlevő hivatalos személyeknek, hogy a beigtatási ünnepélyen megjelentek, majd a szószékre lépve üd­vözölte híveit. Elmondta, hogy az 1862. évben azon oltárnál, hol most a plébánosi esküt letette, mutatta be első áldozatát. 24 évi áldozári működése alatt 22 évet a főváros szolgálatában töltött, mint segédlel­kész, majd plébános helyettes. Önérzettel hivatkozott ezen szolgálati éveire, hogy mindenkor a főváros ér­dekeit és híveinek lelki üdvét tartotta szem előtt ál­landóan. Végül az isten áldását kérte a királyra, a hazára, az egyház főpásztoraira, a fővárosi törvény­­hatóságra, annak tagjaira és híveire és a főváros la­kosaira valláskülönbség nélkül. A misét délután egy órakor banquette követte a Hungária termében. Itt is jelen voltak a fennebb említettek egytől egyig; kivülök még számosan, ösz­­szesen 125 meghívott. A negyedik fogásnál Ráth Károly főpolgármester, a következő beszéddel nyi­totta meg a toasztok hosszú sorát: »A főváros ma egy ünnepet, a vallás, és kegyelet, a felebaráti sze­retet egy szép ünnepét üli; oly ünnepet, mely nemcsak a főváros IV. kerülete, vagyis a belváros cath. közönségére nézve, hanem az egész főváros közönségére nézve kiváló fontossággal bir. Ma Buda­pest főváros törvényhatósága, mint kegyúr által tör­­vényesen és szabadon választott és ő Eminentiája a főmagasságú bibornok-herczegprimás által főpászto­­rilag megerősített belvárosi plébános egyházi beikta­tásának örömnapját ünnepeljük. Ez örömünne­pen, úgy hiszem, csak a mélyen érzett hála legszentebb kötelességének hódolunk, ha Budapest fő­város törvényhatósága és közönsége nevében első­sor­ban kifejezést adunk azon kiváló mély tiszteletnek és kegyeletnek, melylyel ő eminentiája a főmagasságú bíbornok, Magyarország herczegprímása, ami kegyel­mes főpásztorunk iránt viseltetünk, sőt egyúttal mé­lyen érzett köszönetünket nyilvánítjuk azon rendkí­vüli főpásztori kegyességért és azon számos jótéteményért, melyekben ő eminentiája az or­szág fővárosát és ennek polgárait minden alkalommal részesítette. A történelem lesz hivatva megörökíteni és arany betűkkel följegyezni egyrészt ő eminentiájá­­nak a trón, a haza és a főváros iránt szerzett hal­hatatlan érdemeit, másrészt azon főpásztori kegyes­ségét és páratlan apostoli buzgalmát, mely vallásos tiszteletre ragadja az egész magyar hazát. Az utó­kor hálás kegyelettel fog megemlékezni ezen időszak­ról és ő eminentiájának főpásztori eredménydús mű­ködéséről, mert olvasni fogja az utókor a történelem lapjain, hogy a bíbor alatt a legnemesebben érző szívek egyike dobogott, oly szív , a mely a közélet, a tudomány, szóval mind­en iránt, a mi nemes, magasztos és szép, egyaránt lelke­sedik. Kívánom tehát, hogy az ég e szivet, az egyház a vallási türelmesség és igy a haza és a fő­város javára, az emberi kor legvégső határáig él­tesse. Éljen!« Szavait hosszantartó éljenzés kö­vette. A következő szónok Kamermayer Károly pol­gármester volt, a­ki általános tetszés és helyeslés által kisérve az uj plébánost éltette. Utána Romeiser Jó­zsef a fővárost és ennek érdemes tanácsát, Fálk Miksa országgyűlési képviselő zajos helyeslés köze­pette Cselka prépostot, Romeiser Királyi Pált, Lon­­kay Antal a főváros tanácsát, Wolafka Nándor a sajtót és annak egyik érdemes tagját, Fáik Miksát, Polónyi Géza a vallási egyetértést stb. éltet­ték. A kedélyes ebéd csak a késő délutáni órákkal ért véget. — Halálozások. Pipos Lázár, nyugal­mott m. kir. aranyváltó és több tudományos egyle­­k tagja, f. hó 21-én d. e. 10 órakor, életének 75-ik évé­ben hosszas szenvedés után, Zalathnán jobb létre szenderült. Az elhunyt tetemei f. hó 23-án d. u. 3 órakor a gör. keleti hitvallás szertartása szerint tétet­tek a zalathnai sirkertben örök nyugalomra. — Dr. Lux József bicskei körorvos f. hó 25-én életének 38-ik évében kimúlt. — Bráda Nándor nyug. őrnagy, a katonai érdemkereszt tulajdonosa s a möllersdorfi katonai fegyintézet volt parancsnoka, ma 68 éves korában elhunyt. A boldogult Borostyány Nándor írótársunknak volt nagybátyja. — Steinberg Ignácz, tekintélyes fővárosi nagykereskedőt tegnap éjfélkor, éppen midőn a nála volt vendégek távoztak, szívszél­­hűdés érte és a 49 éves, erőteljes férfiú alig egy órai szenvedés után elhunyt. Özvegye, 14 éves fia és szá­mos rokona siratják. —A Szvorényi-ünnepély Egerben, mint onnan táv­­irják, ma nagy fény­nyel ment végbe. Az ünnepen je­len voltak: Klamarik mint tanácsos, Hóman főigaz­gató, a papság képviselői, Heves megye, Zalár József főjegyzővel. Eger város Tavasi polgármesterrel az élén, a jogacadémiai tanári kar, Huberth tanár veze­tése mellett, a volt tanítványok Vincze Alajos főegy­házi hitszónokkal és számos testület. Továbbá a ma­gyar tudományos académia részéről Budenz József, Szarvas Gábor és Volf György, — a Kisfaludy-tár­saság részéről Heinrich Gusztáv. Miután Hóman főigazgató Szvorényinek a Ferencz József-rendet át­nyújtotta, Szvorényi a számos üdvözlésre egyenként válaszolt. Az üdvözlések után a cisterciáknál diszla­­koma volt. — Az erdélyi közművelődési bál holnap lesz a vigadó összes termeiben. Ez utolsó nagy elite bálja az ez idei farsangnak, egyúttal egyike lesz a legszeb­beknek. A lady patronesse gr. Károlyi Istvánná, és a rendezőség minden lehetőt elkövetett a bál fényének emelésére. Vidékről és különösen Er­délyből számosan jöttek a bálra. A végrehajtó bizott­ság ez után is felkéri a rendezőség valamennyi tagját, hogy előleges megbeszélések miatt, este fél 9 órakor a vigadóban egybegyülni szíveskedjenek. — Dr. Télfy Iván, kitűnő hellenistánk 1846 márczius 1-én kezdte meg tanári működését a buda­pesti tudomány-egyetemen. Holnap tehát tanári mű­ködésének 40 éves jubileumát ünnepli. Első tudomá­nyos intézetünk tanári karának seniora, tudomány szakában kiváló érdemeket szerzett, melyeket a clas­­sica philologia barátai nemcsak hazánkban, de a kül­földön is méltatnak és melyekért görög és nyugati tudós társaságok sok kitüntetésben részesítették. Óhajtjuk, hogy érdemes tudósunk továbbra is eddigi lankadatlan buzgalmával folytathassa működését és szerencsésen érje meg tanári működésének félszázados jubileumát. — A hordárok betegsegélyző egylete ma d. u. 3 órakor Révai utczai helyiségében évi rendes köz­gyűlését tartotta meg, mely a legzajosabb lefolyású volt. Rosenberg Jakab elnök a gyűlés folyamán fel­említette, hogy a hordárok fizetési kötelezettségük­nek nem tevén eleget, a szavazás jogosultságával nem bírhatnak és így csupán az egylet más tagjai, kik sem hordárok sem bizományosok, adhatják be a megejtendő választásnál szavazataikat. Ezen kijelen­tésre, órákig tartó zaj és lárma keletkezett. A hor­dárok hivatkozva arra, hogy ők alapították az egyle­tet és most ki akarják őket zárni, dühöngve rohantak az elnök felé , fenyegetőzve, követelték, hogy mondjon le elnöki tisztéről. Az elnök az ülést feloszlatta és a dulakodókat a teremben hagyta. Midőn a zaj lecsil­lapult, az elnök ismét a terembe lépett és a tagok kérelmére az ülést ismét folytatta. Lévay Sándor rendőr hivatalnok erélyes fellépésére, a rajongók egé­szen lecsillapultak, és beadták szavazatukat. A sza­vazás után csendben mentek szét a a veszekedők. Farsang. — Operabál. A m. k. operaházban nagyban folynak az előkészületek, hogy a nézőtér és színpad, melyek bálteremmé lesznek egyesítve, minél fénye­sebb díszben csillogjanak. A színpad fölött 10 méter magasságban óriási plafon­ lesz kifeszítve, melynek közepéről Siemens-féle regenerator gázcsillárok, több mint 4000 gyertya lánynak fényét fogják terjeszteni. A háttérben a zenekarok emelvényei lesznek felál­lítva, a jobb és baloldalon keleti növényekkel díszí­­tett két-két tágas fülkében, frissítők lesznek kapha­tók. A nézőtéren a páholyok alatt köröskörül karos­székek fognak állni, az egész pódium pedig vászonnal vonatik be. A pompás első emeleti csarnokban a c­ukrászda áll a közönség rendelkezésére. A nagysze­rűnek ígérkező operabál iránt a közönségben rendkí­vül nagy az érdeklődés és tán épen ez az oka, hogy az a hír van elterjedve, miszerint már belépti jegyet sem lehet kapni. E téves hír ellenében ismételten ér­tesítjük a közönséget, hogy belépti jegyek még min­dig kaphatók az operaház nappali pénztárainál s a szokott elárusító helyeken. Helyesen teszi külön­ben, a­ki előre gondoskodik belépti jegyekről, mert a bál estéjén bajosabb lesz a pénztárakhoz férni és így későbben a bálterembe jutni. Tájékozásképen újból figyelmeztetjük, hogy a bál estéjén is fognak az operaház két oldalán levő nappali pénztárak­ban belépti jegyeket elárusítani. Fővárosi ügyek. — A két és félmilliós függő kölcsönt a belügy­miniszter nem engedélyezte, illetve másfél millióra szállította le. A leirat szerint csak három kiadás szükséges volta van igazolva. Ezek a kölcsönpénzek terhére mutatkozó tulkiadás 500,000 frttal, a lovas­laktanyára megkívántató 399,000 frt tulkiadás és az általános csatornázás előmunkálataira előirányzott összeg. A lovaslaktanya építésére felvett összeget — miként ez annak idején már közölve lett — a fővá­ros különösen indokolni köteles. Nem halaszthatlanul szükséges kiadások a leirat szerint, az iskolák építé­sére felvett 615,000 frt, a VI. ker. Hunyady-téri de­­tailárucsarnok építésére előirányzott 150,000 frt s az a költség, amely 210,000 írttal a Nádorszigeti fürdő kibővítésére s a végleges vízműre felvéve van, még pedig, az utóbbi annál kevésbé, mert még a kezdetle­gesség stádiumában nincsen. KÖZGAZDASÁG. Közlemények. A magyar földhitelintézet felügyelő bizottsága mai napon tartott ülésében, az intézet igazgatóságá­nak előterjesztése alapján fontos, elvi jelentőségű ha­tározatot hozott. Elhatározta ugyanis, hogy az intézet által ki­bocsátott 51/2°/0-os záloglevelek még forgalomban levő teljes összegét bevonja s a megfelelő összeg ere­jéig jelzálogos adósai javára 41/2°/0-os zálogleveleket bocsát ki. Ezen kibocsátandó 41/20/0-os zálogleve­leket a magyar általános hitelbank fix árfo­lyammal az intézettől megvette. Az 51/30/0-os zálog­levelek bevonása akként fog történni, hogy folyó évi május 1-én az egész forgalomban levő összeg kisor­soljak nyilvánittatik és f. évi november 1-én kész­pénzzel kifizettetik. Gondoskodva van azonban, hogy azok, a­kik ekként kisorsolandó 51/a°/0-os zálog­leveleiket 41/a°/0-os záloglevelekkel kicserélni óhajt­ják, e tekintetben előnyben részesíthessenek. A kamatnyereségből, mely e művelet eredményeként mutatkozni fog, maga az intézet a saját ré­szére mit sem tart meg, hanem azt teljesen azon jelzálogos adósok javára engedi át, a­kiknek az in­tézettől még 51/2°/0-os záloglevelekben kölcsöneik vannak. E kamat­nyeresség a jelzálogos köl­csönök eredetileg bekeblezett egész összegének, átlag mintegy fél százalékát fogja tenni. El­határoztatott továbbá, hogy az intézet újabban engedélyezendő kölcsöneit 4°/0-os záloglevelekben fogja folyósítani s a 41/2°/0-os záloglevelek további kibocsátását felfüggeszti. A magyar földhitelintézet 51/2°/0-os zálogleve­lei már évek óta a névértéken felül jegyeztetnek, teg­napi áruk 103-25—104-25 volt, a 41/,t°/0-os záloglevelek tegnapi árfolyama 99-50—99-80 volt, a névleges árt tehát ezek is megközelítik. A magyar földhitelinté­zet felügyelő bizottságának mai határozata rend­kívüli jelentőségű a magyar földhitelre nézve. Nem szenved kétséget, hogy a 41/1-os zálogleve­lek árfolyama már legközelebb meghaladja a pa­rit, annál inkább, mert azok kibocsátását az in­tézet fölfüggesztette. A magyar földhitelintézet 4° /0-os zálogleveleivel egy új czimlet vezettetik be a pénz­­piac­ra, 4°/0-os magyar záloglevél, a­milyen eddig még nem volt. Alapos a remény, hogy ezen zálogle­velek magas árt fognak elérni; az osztrák-magyar bank 4°/0-os zálogleveleinek tegnapi árfolyama 98,75—99,25 volt és valószínű, hogy ezen árfolyamot e kitűnő intézet új czímletei is elérik. A műemléki sorsjáték. A vallás-és közok­­tatásügyi miniszter és a leszámítoló, a kereskedelmi és az országos bankok képviselői közt — a­mint értesülünk — jelen­leg tárgyalások folynak a bazilika-sorsjegyek átvételére és kibocsátására vonatkozó szerződés meg­állapítása iránt. E tárgyalások hosszabb időt fognak igénybe venni, minthogy a szerződésbe az egész sor­solási tervet és a sorsjegyek szövegét is fel kell venni. A »Magyar Állam« azon híte, mely szerint a kor­mány azt kívánta volna, hogy a vallásalapok és ala­pítványok ellenőrzésére kiküldött bizottság e kölcsön alapjára nézve külön kezességet vállaljon, a­mint ér­tesülünk , helytelen. Az érintett bizottság ma nem is tartotta meg előre hirdetett ülését; ülés van ugyan legközelebbi vasárnapra kitűzve, ez ülésen azonban csak folyó ügyek fognak elintéztetni s a bi­zottság értesittetni fog a bazilika-sorsjegyek megtör­tént átengedése felől. Közgyű­lések. Az első pesti spodium- és csontlisztgyár rész­vény­társulat ma délelőtt tartotta XVIII. rendes köz­gyűlését Machlup Adolf elnöklete alatt. Az igazga­tóság jelentéséből az tűnik ki, hogy a legutóbbi ü­z­­letévet tetemes vesztességgel kellett lezárni. A vesz­teség összege aapaiWMkr^^_________ Nyomatat a tradótulatjdonos» Athenaen» irodalmi és »yomdai Jhifggwk­hj^tok-text, Athenen ép­let. A budapest III. kerületi takarékpénztár ma délelőtt 10 órakor tartotta évi rendes közgyűlését lovag Faik Zsigmond elnöklete alatt. Jelen volt 18 részvényes 112 részvény képviseletében. A tiszta nye­reség 11,677 frt 95 kr, melyből a jutalékok és hotá­­tiók levonása után 6391 frt 85 kr marad a közgyűlés rendelkezésére. Az igazgatóság indítványához képest minden részvény után 6 frt osztalékot fizetnek, ami 12°/0 kamatozásnak felel meg s a 439 frt 85 krnyi maradékot uj számlára viszik át. Az első magyar gyapjumosó és bizományi r. tár­saság ma d. e. 11 órakor tartotta 17. rendes évi köz­gyűlését Visontai Kovách László elnöklete alatt. Jelen volt 14 részvényes 149 részvény képviseletében 112 szavazattal. Az igazgatósági jelentés a lefolyt év végeredményét kedvezőnek mondja. A tiszta nyere­mény 28,104 frt 46 fr és az osztalék 20 frt lesz. Helyszűke miatt a közgyűlések részleteiről esti lapunkban adunk tudósítást. Közgazdasági táviratok. Sopron, febr. 28. (Eredeti távirat.) A soproni takarék és előlegegylet ma Friedrich Lajos elnöklete alatt tartott ülésén, a 32,311 frt tiszta nye­reményből részjegyenként 4.50 frt (81/2°/0) osztalék kifizetését határozta el. Budapesti áru- és értéktőzsde. Február 28. Gabonaüzlet. Jegyzéseink a következők: Szokványbuza tavaszra 8 22—8.24 forinton, szokványbuza őszre 8.51—8.53 frton, tengeri má­jus—júniusra 5.60—5.62 forinton, szokványzab ta­vaszra 6.54—6.55 forinton. Zab őszre —.-----.— forinton. Káposztarepcze aug.—szeptemberre-----­—.— frton. Értéküzlet. A mai vasárnapi magánforgalom nyomott hangulatban nyílt meg egy bécsi lap heti­szemléjében kifejezett nézetek nyomása alatt és az összes forgalomba került értékekben nagy volt a kí­nálat, később valamivel javult a hangulat, de végül újra ellanyhult. Jegyzünk: Aranyjáradék 104.25—. Papír járadék 95.15—. Osztrák hitelbankrészvény 294.—. Magyar hitelrész­vények 301 b/8. Leszámítoló bankrészvények 94.25, Jelzálogbank r. —.—. A leszámolásnál fizettek deportot: aranyjára­dék után 10—20 krt, papirjáradék után 21/2—7x/a krt, leszámítoló bankrészvények után 2x/2—5 kr, ma­gyar jelzálogbankrészvények után 10 krt, reportot magyar hitelrészvény után 10—25 krt 15 napra. Egy coulissier aranyjáradékban való baisse­­speculatio következtében fizetésképtelenné vált. NAPTÁR. Hétfő, márczius 1. Nap kél 6 ó. 44 p., nyug. 5 ó. 42 p. — Hold kél 4 ó. 8 p. reggel, nyug. 1 ó. 35 p. délután. Róm. kath.: Albin püspök nitvalló. — Prot.: Albin. — Görög-orosz . (febr. 17.) Marianna. — Zsidó: (adat 24.) Színházak Budapest, hétfőn, 1886. márczius 1 én: Nemzeti színház. Bérletfolyam. Először: A végrehajtó. Vigjáték 1 felvonásban. Irta Ábrányi Emil. Személyek : Özv. Majorné Berekiné. Bírike, leánya Alszegi I. Fehérvári Nándor Hetényi. Szuday Lajos Horváth. Csaby Gáspár Újházi. Koppancs Ferencz Bérezi. Náni, szakácsnő Vizváriné. Ezt követi: A csalhatatlan. Vígjáték 8 felvonásban, Irta ifj. Ábrányi Kornél. Személyek: Ti­sztán...........Náday Konrád.............Vizvári Speráta neje... .Sz. Prielle C. Izolde leányuk. ... Csillag T. Boldizsár.........Újházi Fái.....................Mihályi­ Urbain.............Latabár Camor )...........Pintér Devrien)............Kőrösmezei Lesage )...........Komáromi Suzanne...........Rajnai G. Kezdete 7 órakor Holnap, kedden , bérletfolyamban: Julius Caesar. Szomorujáték 5 felvonásban. Írta Shakspere. Fordította Vö­rösmarty Mihály. Műsor: Szerdán, Bál­ királyné. Ősz és tavasz, 1-er. Végrehajtó: 2-szer; bérletfolyam. Csütörtök, Denise ; K. Hegyesi Mari fellépte, bérletfolyam. Péntek, Dóra, bérletfolyam. Szombat, Alfonz ur. Ősz és tavasz , 2-or K. Hegyesi M. fellépte, bérletfolyam Vasárnap, II. Rákóczy Ferencz fogsága . Szigligeti születés­napjának előestéjén, lesz. Magy. kir. operaház. Zárva. Holnap, kedden: Nagy álarczos opera­bál. Kezdete 9 órakor. Műsor: Szerda, Sevillai borbély. Ro­coco , bérletfolyam. Csütörtök, Sába királynője; Turolla E., és Perotti Gy., bérletfolyam. Szombaton, Herodiás ; Turolla E., bérletfolyam. Vasárnap, Portici­i néma; Pe­rotti Gy, bérletfolyam. Népszínház. A beárni leány. Operette 3 felvonásban. Zené­jét szerzette André Messager. Személyek : Párma herczege Kassai Bianca, húga F. Hegyi A. Pomponio Solymosi Perpignac Victor Grabassou Szathmári Jacquette Pálmai I. Giafo Szabó Cadet Szilágyi Bettina Vári I. Egy tiszt Füredi Vendéglősnő Béni I. Egy katona Fodor kezdete 7 órakor. Holnap, kedden: A veteránok. Fővárosi életkép, dalokkal 3 felvonásban. Irta Bérezik Á. Szerda, A beárni leány. Csütörtök, A koldusdiák. Bla­­ha Luiza asszonny­al. Péntek, A beárni leány. Szombat, A veteránok. Blaha Luiza asszonynyal. Várszínház. Bérletfolyam. Blaha Lujza assz. mint vendég, A sárga csikó. Eredeti népszínmű dalokkal 3 felv. Irta Csepreghy F. Személyek: Bakaj András... Tóth A. Erzsike, leánya.. Blaha L. Csorba Márton.. Eüry Ágnes, felesége . Ebergényiné Laczi, fiuk.......... Tamássy Gelecséri............ Németh Peti, fia............. Szirmai Harasztos..........Erödi Boltos Iezig.... Rónaszéki Csárdás gazda .. Horváth Bogár Imre........ Kist Szúnyog, betyár Halász Kezdete 7 órakor. Főszerkesztő: 3­ók­ai Mór. Felelős szerkesztő: Visi Imre. Megkülömböztetendők a közönséges S­e­­­d­­­i­­­z­­poroktól, a hírneves nagy-igmándi keserű kút vizéből nyert természetes forrás-sóból készült. Kitűnő hatásúak étvágy s emésztéshiány, felfú­vódás, gyomorhurut,makacs székrekedés, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, és kö­vér­ed­és és vérbőségnél. A természetes ásványvizek s azok terményei tudvalevőleg a legegészségesebb gyógysze­rek, mert a természetet nem szoktatják a folytonos haszná­latra, hanem a rendes egészségi állapotot hozzák létre, ezen jeles tulajdonságuk s ártalmatlanságuknál fogva sokkal fe­lette állnak az ismeretlen összetételű, nagyobbrészt áloe tartalmú drasztikust labdacsoknak Ezen készítményben mely hazánk egyik nivesetes gyógyforrásának összes haté­kony részeit tartalmazza, szerencsésen van összpontosítva a jutányosság, kényelmes használat, a az ivásnál fejlődő szén­sav által fokozott hatás, miért is a sokkal költségesebb ás­ványvíz gyógymódot előnyösen helyettesíti. Postai meg­rendelés utánvéttel vagy dobozonként 1 frt 20 kr. előle­­ges beküldése mellett, bérmentve s ajánlva azonnal meg­küld a n.-igmándi kút kezelősége Komáromban. Kapható Budapesten. Török: I. gyógysz. király­ u. 12. ■ az ország majd minden gyógytárában: 260 Nt.

Next