Népsport, 1962. március (18. évfolyam, 41-62. szám)
1962-03-01 / 41. szám
Bajnokjelöltek a rajt előtt Az NB I rajtja után vasárnap megindul a küzdelem az NB II két csoportjában is. Harminckét együttes kezdi meg a 15 fordulóból álló tavaszi idényt. Ezt megelőzőleg hetekig tartó alapozást végeztek, majd az előkészületi mérkőzések sorozatát játszották le. Néhány együttes a barátságos mérkőzések során meglepő jó játékkal rukkolt ki NB I-es csapatok ellen is. A Keleti és a Nyugati csoport jelenlegi elsője, a két bajnokjelölt legutóbb Debrecenben mérte össze erejét, s a találkozóból a Debrecen együttese került ki győztesen 7:0 arányú győzelemmel. A két bajnokjelölt felkészüléséről szólnak alábbi cikkeink a főpróbának szánt találkozó tükrében. Debrecen: Komoly munkával Visszakerül-e az Sokan teszik fel ezt a kérdést Debrecenben. Természetes, hogy a szurkolók bizakodnak. De vajon adva vannak-e a feltételek a debreceniek házatáján a visszakerülésre? Elegendő-e a hárompontos őszi előny a most kezdődő tavaszi hajrában? Nem teszi-e elbizakodottá a debrecenieket a Nyugati csoport első legyőzése...? Akérdésekre Németi Gyula, a DVSC elnöke így összegezte a választ: « Mi az óhaj: valóban eguszire szeretnénk viszszakerülni az NB I-be. Mi úgy ítéljük meg, hogy erre a csapatban van képesség. A leglényegesebb — a játékosanyag — rendelkezésünkre áll. Jól hangolódik össze együttesünkben a tapasztaltabb játékosok és a fiatalabbak együttműködése. A három pont előny? Szerintem nem sok és ez egyáltalán nem teheti elbizakodottá a játékosokat. Csak egy mérkőzést kell elveszíteni és máris a nyakunkon vannak a többiek ... A Székesfehérvári Vasas 7:0 arányú legyőzése nem ültet bennünket páholyba ... Kétségtelen, hogy jól játszott az együttes a debreceni találkozón, de látni kellett, hogy ilyen jól ritkán játszik az együttes. Nagy öröm lenne számunkra, ha ezt az eredményes, gólerős játékot tartaná a csapat. Én bízom a fiúkban, akik nagy lelkesedéssel azon vannak, hogy visszavigyék a csapatot az első osztályba. De hozzá kell tennem: komoly munkával készülünk a feladatokra, mint ahogy eddig is azt tettük. A sportpályán, ahol a beszélgetést folytattuk, közben véget ért az edzés. Vajon Magyar Ferenc, a csapat edzője hogyan értékeli a téli felkészülést, bizakodik-e csapatában? n.- Ki illeti a fiúkat. “ UICSere, akik nagy-nagy odaadással végezték az alapozás munkáját és készültek atavaszi idényre. Ritkán láttam játékosokat olyan nagy kedvvel készülni, mint a DVSC labdarúgóit. Van a csapatban optimizmus, lelkesedés, kedv és ez a meglévő adottságok mellett olyan kiegészítője a munkának, amely feltétlenül kell, hogy kamatozzék! A felkészülés nálunk sem múlt el bajok, gondok nélkül. Két tehetséges játékosunk eltávozott Debrecenből. A katonai szolgálatra bevonult Cseke sem áll az együttes rendelkezésére. s nem számíthatunk a második garnitúra legtehetségesebbjére, Sándorra, akit már tavasszal szerettünk volna szerepeltetni. Ő is tényleges szolgálatra vonult be s így jelenleg a következő 16 játékos alkotja a keretet: Jakab, Papp, Molnár, Beck, Gellér, Kovács, Gorkos, Farkas, Juhász, Némethy, Lázár, Zilahi, Kertész, Puskás, Csekő, Móré. Még két játékos kerül be a keretbe, de ezeknek a kijelö- j lésére csak később kerül sor. — Célunk? Eredményesen szerepelni ... Ehhez fejleszteni akarjuk a játékosok képességeit, az együttes kollektív játékát. Nem vagyunk beképzeltek, nem bűvült el bennünket a székesfehérváriak felett aratott győzelem. A továbbiakban is heti négy edzést tartunk. Vasárnap, első mérkőzésünkön Budapesten a Bp. Előre ellen a következő csapatot szerepeltetjük: Jakab — Beck, Gellér, Kovác® — Farkas, Juhász — Némethy, Zilahi, Kertész, Puskás, Csekő. Játékosaink közül Molnár sérüléssel bajlódik. Még annyit: nem múlt el fejünk felett sem ,,eredménytelenül” az influenza-járvány. Kilenc játékosunk esett át a betegségen, de már valamennyien felgyógyultak! Dr. Thomas Henrik, a DVSC labdarúgó szakosztályának elnöke az NB II. Keleti és Nyugati csoportjának összehasonlításával kapcsolatban feltett kérdésre ad választ. A m/1/'* és a Székesfe— A VV fEhérvári Vasas mérkőzése során sokan feltették a kérdést: azért rendeztük-e ezt, hogy lemérjük a két csoport közötti színvonal-különbséget? Nem ezért tettük. A célunk az volt, hogy ismeretlen csapattal — ezért választottuk a Nyugati csoport egyik kiváló képviselőjét — mérkőzhessük meg együttesünket. Székesfehérvárott 2:0-ra kikaptunk — igaz, akkor négy játékosunk betegség miatt nem szerepelhetett, úgyannyira, hogy a tartalékkapusunk csatárt játszott . . . Debrecenben a „teljes csapatok” találkozóját aránylag könnyen nyerte az együttes 7:0- ra. Hozzá kell tennem, hogy a Nyugati csoport rangelsője, Székesfehérvár együttese az őszi idény 15 bajnoki mérkőzésén mindössze 5 gólt kapott. Ennek ellenére nem lenne reális, hogy e két játékból a Keleti és a Nyugati csoport közti erőviszonyra következtessünk. Nem is ez volt a célunk, hanem az, hogy mi a székesfehérváriak elleni mérkőzésekkel a Bp. Előre, a Diósgyőr, a Láng és a Miskolc csapatai ellen készüljünk fel. Azt mondják, ha nem sikerül a főpróba, sikerül az előadás. Nekünk sikerült a főpróba, mert január 4-e óta céltudatosan végzik játékosaink az előírt edzéseket , s éppen ezért szeretnénk úgy módosítani a megállapítást, ha sikerült a főpróba, miért ne sikerülne az előadás? A DVSC tehát megtette a magáét . .. Komoly munkával készült a tavaszra. A szurkolók is jól kezdik. Vasárnap ott lesznek a csapat első idegenbeli mérkőzésén. Debrecenből különvonat viszi a vasutascsapat lelkes szurkolóit a fővárosba, hogy a Bp. Előre ellen se hiányozzék a „Hajrá Debreceni” Oltvány! Ottó legjobbkor jött, a bajnoki rajt előtt, így aztán érthetően minden játékos fokozott gonddal készül vasárnapra, hogy a múlt heti fiaskót bajnoki sikerrel feledtessék. • Az előkészületekről Mello edző adja meg tájékoztatását. — Január 11-én, kéthetes alapozással kezdtük meg a felkészülést. Ez idő alatt főleg az erőnléti növelése volt a fő cél. A Labdás edzéseken, majd az előkészületi mérkőzéseken nemcsak egyes játékosok, hanem a csapatrészek is meghatározott feladatokat végeztek. Sajnos, a sérülések és betegségek szinte megtizedelték a keretet. Vannak, akik hosszú hetekre harcképtelenné váltak, így az őseszel jól összeszokott együttesbe való beilleszkedésbe az újonnan belépőknek még időre van szükségük. — Az 5—6. hely elérését tűztem ki elérendő célként. Az őszi idény megindulása előtt, amikor a „kormánykereket” átvettem. Nos, a fiúk ezt a tervelőirányzatot az évad végeztével alaposan túlteljesítették, amikor az eredményes szereplés mellett küzdőszellemből, akaraterőből is jelesre vizsgáztak. (Most a csapat jól bevált egységét kényszerűségből meg kellett bontanunk, s bár jóképességű fiatalok léptek a kiesettek helyére, minden alaptalan derűlátás csak olyan kisiklásokhoz vezetne, mint a debreceni volt. Hogy mi lesz a bajnoki év végén? A jóslás maradjon mások privilégiuma, az enyém pedig maradjon csak a munka. Mindenesetre mindent igyekszünk elkövetni a minél jobb szereplés érdekében. Ez természetes. Szép Ferenc vezetőségi tag mellének szegezzük a kérdést, hogy mi is várható. — Egyáltalán nem nézek túlzott reményekkel a tavaszi bajnoki idény elé. Bár a sorsolás ellen különösebb panaszunk aligha lehet, hiszen a két ellenlábas is hozzánk jön, mégis kár lenne előre inni a medve bőrére. Köztudomású, hogy a labdarúgó-bajnokságok „második félideje” rendszerint forróbb légkörben zajlik le, hiszen véglegesen akkor dől el a bajnokság és a kiesés kérdése. Szeretnénk persze, ha Székesfehérvárnak végre képviselete lehetne a legjobbak között. Hogy a „hármas”-ból ki jut fel, azt ma még nem l®het megjósolni. Az esélyek egyenlők, így másnak a törekvését is koronázhatja siker. Ez esetben azt mondjuk és elismerjük majd: győzött aJobbik. Mi pedig akkor fiatal erőkből álló csapatunkkal jövőre próbálunk ismét szerencsét, Enzsöl Lajos Erős mértéktartás Fehérvárott ... 1 .1 kísérő — Minden egyéb zöngétől eltekintve, be kell vallanunk, hogy a DVSC ragyogó formában játszott ellenünk és feltétlenül gólokkal volt jobb nálunk. Ez a tárgyilagos megállapításnak tűnő önkritika a Könnyűipari Szerszámgépgyárban hangzott el Székesfehérvárott, ahol Kerecsényi Lajos technikus — aki különben a Székesfehérvári Vasas labdarúgó-csapatának jobbszélsője — dolgozótársainak igyekezett megmagyarázni a debreceni „hetest”. Majd befejezésül még hozzátette: — Mint már ilyenkor aztán lenni szokott, nekik minden sikerült, nekünk semmi — még a 11-es értékesítése sem. ... . . y, lehet érte-Minden rosszból !-es tanulságokat, tapasztalatokat is levonni. Ilyesmi történik valahogy most Fehérvárott is, az NB II Nyugati csoportja listavezetőjének házatáján. Mint mondják, a debrecenit megelőző fehérvári találkozón a DVSC főleg a második félidőben minden kezdeményezési szándékot feladva annyira beállt védekezni, hogy alig néhányszor jött át a felezővonalon. Ekkor a fehérváriak nemcsak tetszetősen, hanem jól is játszottak, mert az ellenfél hagyta őket. Ennek a mérkőzésnek a tapasztalatai aztán bizonyos helytelen beidegződést idéztek elő egyik-másik játékosnál, ami végeredményben a csúfos, de még idejében kijózanító debreceni vereséghez vezetett. A „debreceni zuhany” talán a "a , így nincs sok értelme A tévedéseik és félremagyarázások elkerülése végett elöljáróban le kell szögezni, hogy egyetértünk a korszerű felkészítési elveknek a lovassportban történő alkalmazásával. Ezért örülünk annak, hogy lovasszövetségünk is nagy súlyt helyez az alapozásról. Haladni igyekeznek a korral és többet, jobbat kívánnak megvalósítani az eléggé mérsékelteredmények javítására. Ez az igyekezet valóban dicséretre méltó. De talán nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy amennyire szükséges a korszerű elvek alkalmazása, annyira elengedhetetlen az ezzel járó egyéb megfontolások ésszerű figyelembevétele is. Ezért emeljük fel szavunkat a tervezett összevont alapozás néhány kérdésével kapcsolatban. Nem megfelelő az időpont. Az összevont alapozás időpontja: március 117—április 7. Az első verseny időpontja április 20—2*. Vajon nem késői-e az alapozás időpontja? Túlzott a létszám. Tizenkét lovas venne részt az összevont táborozáson, egy olyan, vidéki városban, ahol ismeretlen a lovardás élet. Ismerve eredményeinket, ki meri azt állítani, hogy nálunk pontosan, egy tucat olyan lovas akad, aki nermzetközi színvonalra nyújt reményt egy háromhetes közös alapozás után? Mi a helyzet a lovakkal? Lovasonként három lovat szállítanának be edzőpartnerül, önként adódik egy másik kérdés: Létezik ma nálunk harminchat nemzetközi klasszist sejtető ugró ló? Kételkednünk kell ebben, mert eddigi eredményeink nem ezt mutatják. Hallgassuk meg egy szakember véleményét. A délutáni kiegészítő edzéseket Szabó Sándor testnevelő tanár, volt kitűnő öttusázónk tartaná. — Januárban lett volna értelme egy ilyen összevont alapozásnak — hangzik a véleménye. — Természetesen akkor is lovak nélkül. De most, amikor már becsületesen kell lovagolni, akkornem lehet három ló után komoly gimnasztikai gyakorlatokat végeztetni. Esetleg feloldó labdajátékokról lehet csak szó. Gazdasági kérdések is vetődnek fel. Lovasok, versenylovak leszállítása, élelmezése, külön a lóápolók napidíja, akadályok leszállítása tetemes költségekkel jár. Még abban az esetben is, ha a lovakkal kapcsolatos kiadásokat a Lótenyésztési Igazgatóság fedezi. Végső fokon ugyanis minden költség az államot terheli. Mivel indokolják a vidéki öszszevont táborozás szükségességét? ősszel ■nemzetköz versenyt rendezünk a mezőgazdasági kiállításon. Az erre való felkészülést emlegetik elsősorban az indokok között. De még ebben azesetben is nem a lovassport eredményeinek. Jel erdőségének kellene a kereteket meghatározni? Talán még abban az esetben is szerényebb létszámmal kellene összevontan foglalkozni, ha — mint emlegetik — Tokióra tekintenek előre. — Könnyű a kákán csomót keresni — vethetik szemünkre. — De miért nem írnak tennivalóról is? Ezért szeretnénk néhány gorvdolatot felvetni a lovasok felkészüléséhez. Elegendő lenne a valóban hat legjobb lovast kiválasztani az összevont edzésekhez. A körülményeknél fogva alkalmatlan vidék helyett maradjanak, Budapesten, ahol a válogatott keret a Honvéd-lovasok előzékenysége folytán megfelelő lovarda és tereplehetőségekkel rendelkezik. Helyes, ha súlyt helyeznek a lovasok erőnlétének javítására, de azt hisszük, erre a fővárosban is nyik lehetőség. A lovagláson kívüli kiegészítő edzésekre itt is megfelelő alkalom van. Hiszen a lovasok egy része már eddig is járt tornatermi edzésekre. Következtetésül két közmondás jut eszünkbe, mindent a maga idejében és addig nyújtozz, ameddig a takaród ér. Ezt már csak azért is érdemes figyelembe venni, mert kár nyakló nélkül költeni a pénzt. Toldy Ferenc Két vélemény a tavaszi nyitányról jár NB I-es csapataink már az újabb feladataikra, itt a második fordulóra készülnek, az idénynyitónak számító első mérkőzésekről még mindig sokat beszélnek. Egyesek azt mondják: az első mérkőzések tapasztalataiból sok mindenre lehet következtetni. Mások szerint pedig a múlt hét végén lezajlott találkozók még nem adhatnak reális képet arról, hogy milyen formában vannak és milyen képzettséggel rendelkeznek a bajnoki pontokért, a helyezésekért küzdő együttesek. Most két szakvezetőnknek adtuk fel a kérdést: mit tapasztaltak az első forduló során? ninnn ní.innn az MLSZ elnöke a következőkben fogu illbdoffliumn,lalta össze erre a kérdésre a válaszát: — Én két találkozót, az Újpesti Dózsa—Ferencváros és a Bp. Honvéd—Győr mérkőzést néztem meg. Ezek közül a csapatok közül legjobban a Ferencváros játéka tetszett. A zöld-fehérek az I. félidőben és a II. félidő elején olyan jól játszottak, amihez fogható, évek óta nem tapasztaltam tőlük. A mérkőzés a Ferencvárosnak állt, hiszen az I. félidőben két nagy helyzetet hagytak kihasználatlanul a zöld-fehérek. És a II. félidőben, 1:0 után, amikor megszerezték a vezetést, Albert újabb helyzetet hagyott ki. Véleményem szerint a Ferencváros egygólos vezetése után, akkor követett el hibát, amikor a csapat kizökkent addigi játéküteméből, változtatott harcmodorán, s védekezni kezdett. Ettől a fordulattól kezdve a zöld-fehérek átadták a kezdeményezést az Újpesti Dózsa csapatának, amely ezután fölényben játszott. — Ami a két együttes teljesítményét illeti: szerintem mind az Újpesti Dózsa, mind a Ferencváros érett játékot nyújtott, egyik csapat játékában sem lehetett felfedezni az idénykezdetkor szokásos vonásokat. — Ugyanezt elmondhatom a Bp. Honvéd csapatáról is. A piros-fehérek nagyon jó benyomást keltettek és biztosan kezükben tartották a Győr elleni mérkőzés során a játék irányítását — az első perctől az utolsóig. — A többi mérkőzésre a jelentésekből következtetek. Ezek a jelentések arra mutatnak, hogy tavaly óta léptünk egyet előre, az idei első bajnoki találkozók ugyanis lényeges színvonalemelkedést hoztak — fejezte be nyilatkozatát Barcs Sándor. niniilli vip szövetségi kapitány a következő megfi- BAllUN LftUUngyeléseket szerezte az első fordulóról: — Engem leginkább az érdekelt a legjobban, hogy a válogatott keret tagjai milyen formában, milyen játékfelfogásban játszottak és milyen volt a magatartásuk a mérkőzés során. Örvendetesnek tartom, hogy a keret tagjai az időszaknak megfelelően jó erőállapotban vannak. Úgy látszik, hogy a válogatottjelöltek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a keretben maradjanak. Egészséges versengés alakult ki köztük. Azt tapasztaltam egyébként, hogy minden együttes gondosan felkészült a rajtra, még azok is, amelyek a tengerentúlon átjátszották a szünetet, miközben a többiek pihentek, illetve alapoztak. " A mérkőzések szerintem általában közepes színvonalon mozogtak, s úgy láttam, hogy két mérkőzés sorsát egy-egy játékos kiemelkedő teljesítménye, illetve kiesése döntötte el: Tichyre és Mátraira gondolok. Az Újpesti Dózsa teljesítményében új vonást figyelhettünk meg, a küzdőképességet. A lila-fehéreknek ez volt a legnagyobb erényük, jórészt ennek köszönhetik győzelmüket, valamint annak, hogy Mátrai megfeledkezett magáról, s kiállították. A Ferencváros a mérkőzés nagy részében ura volt a játéknak, de a csapat kényszerű átszervezése folytán megtört addigi lendülete — függetlenül a vitatott büntetőtől — feladta a harcot, pedig a zöld-fehéreknek a legrosszabb esetben is módjukban lett volna döntetlent elérniök — állapította meg Baróti Lajos. Készül a Szombathelyi Dózsa • Kisebbfajta hófúvás söpör végig a pályán, s a játékosok még melegítőben is fáznak. Vajon nem lehetett volna ezt az edzést elnapolni? A Szombathelyi Dózsa bajnokjelölt csapatának edzésén jutott ez az eszünkbe. A partvonal szélén síppal a kezében Szabó Imre, a Haladás majd a MATEOSZ egykori válogatott jobbszélsője, a Dózsa edzője irányítja a játékot. — A felkészülésben nincs megállás — mondja. — Minden percet kihasználunk. Bár 5 pont az előnyünk, mégsem érezhetjük magunkat „nyeregben”. Nemcsak azt akarjuk, hogy tavasszal szerepeljünk jól, de ha feljutunk az NB III-ba, ott is szeretnénk megállni helyünket. A mostani alapozás ehhez is hozzásegíthet. Szabó Imre pontos edzéstervet készített és azt be is tartja. Táskájából jegyzetek kerülnek elő, amelyek pontosan rögzítik a felkészülés egyes állomásait. Véget ér a kétkapus mérkőzés, de az edzés még nem. Játékosértekezlet következik, amelyen az edző egyénileg értékeli az alapozási és a formábahozási időszak eredményeit. A Szombathelyi Dózsa keményen készül a tavaszi mérkőzéssorozatra. Idíny síelnek az osztrákok A Vasas Természetbarát Egyesület csütörtökön 17.30-kor a vasasszakszervezet Koltói Anna utca 5 — 7. szám alatti székházában levetíti az osztrák síiskola első részét. A film tárgya nagyon érdekes, hiszen bemutatja, hogyan kezdik Ausztriában a kezdő síelők szakmai oktatását, melyek azok a módszerek, amelyek segítségével aránylag rövid idő alatt el lehet sajátítani a síelés tudományát. Nagyon helyes, hogy a Vasas TE megragadta az alkalmat a film levetítésére, mert természetjáróink is kedvelik a síelést, s a film sokat segíthet nekik a továbbiakban. A filmbemutatón minden érdeklődőt szívesen látnak. T. Csütörtök, 1962. március 1.3 Becsapódott \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ motor, elindultunk hazafelé. Csakhamar elmaradtak Szolnok neonfényei, kiértünk az éjszakába borult, sötét országútra. Sokáig semmi sem zavarta a kocsi motorjának monoton bugását, csendben emésztgettük a vasárnap élményeit. Végül Markovité Kálmán, a vízilabda-válogatott kapitánya törte meg a mély hallgatást: — Hiába, a sport nemcsak mint élmény, mint látvány, hanem, mint téma is nagyon érdekes... Ezzel egyben le is vonta a Szolnokon töltött vasárnap legfontosabb tapasztaltát. Délelőtt Martfűn, kora délután Szolnokon a tornászok bizonyították Markovit állítása első felének igazát. Mindkét helyen valóban nagyszerű és sikeres tornabemutató zajlott le. A Vasas gála tornacsapata, az I. kerületi Táncművészeti Iskola és négy válogatott tornász gondoskodott a sikerről. Pálinkás Ildikó és Makray Katalin gerendán, felemáskorláton és talajon, Machalik József és Csányi Rajmund lólengésben és korláton ragadta magával a lelkesen tapsoló közönséget. Nagy sikere volt Várhidy Eszter művészigénnyel kidolgozott, szépen előadott bemutatójának, az I. kerületiek fátyol táncának, a 12 éves Limbeck Andrea akrobatikus talajgyakorlatának és a gálacsoport vegyespáros bemutatójának, amelyet Zoltán Panni és Farkas György adott elő. Este pedig arra derült fény, hogy a sport, mint téma is mennyire vonzza az embereket. A furfangosok s * XXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXX- után lelkesen tapsolta a színpadon szereplő tornászokat, most maga léphetett a világot jelentő deszkákra. Pálos Miklósnak, a játékvezetőnek már eleve nyert ügye volt, mert kijelentette, hogy a ma esti szellemi vetélkedő tárgya a sport lesz. Amikor pedig ezt a bejelentést igen ötletesen felépített, szellemes konferansszal toldotta meg, még viharosabb erővel zúgott fel a taps. Kíváncsian vártuk a fejleményeket: vajon lesz-e jelentkező? Milyen kérdések hangzanak el? És vajon a jelentkezők, akik eddig csak szereplői, vagy nézői voltak a sporteseményeknek, hogyan állnak helyt a színpadon, amikor a sportról beszélni kell? Az esetleges aggodalmak már az első kérdés elhangzása után alaptalannak bizonyultak. — Nevezze meg azt a sportoló férjet és feleséget, aki a helsinki olimpián egymaga négy aranyérmet szerzett hazája színeinek — hangzott Pálos Miklós kérdése, mi emelkedett a levelszenet kézdöbe_ és akire a \v\\\\\\\\\\\\\\\v\\v játékvezető rámutatott, már felelt is: — A Zátopek-házaspárt így került a jelentkező a színpadira, s hasonló módon még három. A négy résztvevő középdöntőt vívott, majd újabb négy jelentkező állt a közönség elé, s vívta meg a másik középdöntőt. A két csoport legjobbjai kerültek aztán a döntőbe. A „végküzdelem” természetesen már komolyabb feladat elé állította a résztvevőket. Tudniok kellett, ki volt Pierre de Coubertin, kik nyertek helyezést a szellemi olimpiákon, ismerniük kellett a nagy angol költő, Byron nem mindennapi sportteljesítményét, nevezetesen azt, hogy átúszta a Boszporuszt és így tovább. Ügyességi próbák is voltak, amelyeket a közönség óriási derűje kísért, sőt, még verset is kellett írniok a résztvevőknek sport-eszmény képükhöz. Néha szinte lenyűgöző volt a versenyzők felkészültsége. Egyik-másik válaszban jóval több is volt, mint amennyit a kérdés megkívánt. w'i '„„„i j_i_ azonban akadt Két árnyoldala a vetélkedőkxxxxxxxxxxxxxxvvxxxxxxxxxxx neve Egyrészt egyetlen női jelentkező sem akadt, pedig a gyengébb nemet is éppen elegen képviselték a nézők soraiban. Másrészt pedig megdöbbentő tájékozatlanságot árultak el a résztvevők a Kilián Testnevelési Mozgalmat illetően. Akadt olyan, aki nem tudta pontosan, ki volt Kilián György. Azt pedig, hogy a Kilián-jelvény megszerzésének kitűzött határideje két éve senki sem tudta, így kellett tapasztalnunk, még a színpadon is, hogy az új testnevelési mozgalom, népszerűsítése tekintetében még sok feladat áll előttünk. A nézőtéren ülő helybeli sportvezetők jelentőségteljes tekintettel néztek össze. Nyilván ők is okultak a tapasztalatból. A pillér azonban mgy is nagy obszex volt, mert a versenyzők, xxxxxxwxxxxxv különösen a győztes, nemcsak lexikális tudásról tettek tanúságot, hanem igazi sport-intelligenciáról is, ismertve a sportnak a kultúra más területeihez kapcsolódó vonatkozásait is. Markovits Kálmán, aki Pálos Miklós szellemes kérdéseire válaszolva, előadás közben igen érdekes élménybeszámolót rögtönzött, nem kis elismeréssel szorította meg a győztes Boda Ferenc, a megyei tanács gondnoksága vezetőjének kezét. — Hogyan tett szert ilyen széleskörű ismeretekre? — kérdezte tőle. A halkszavú, mindig nyugodt, sportember, akinek évei múlására csupán egyre keskenyedő „tonzúrára” utal, így válaszolt: — Mindig szerettem a sportot. Nem csak úgy, hogy magam is űztem, sőt, még ma is játszom a hivatali labdarúgó-csapatban, hanem érdekelt az elméleti oldala is. Olvasom a sportirodáimat, s ha a művészet, vagy az irodalom más területein találok sportvonatkozásokat, azokat is megjegyzem. A másik két „döntős”, Csanád Bálint, a szolnoki Gépipari Technikum kissé ,,jóltáplált” tanulója és Sándor Béla, a helybeli Áramszolgáltató Vállalat technikusa sem csak a nézőtérről érdeklődik a tiport iránt. Csanád Bálint vívott, míg meg nem sérült,é s most a kosarazással kárpótolja magát. Sándor Béla pedig I. osztályú sakkozó. És persze, lelkes gyűjtői minden eredménynek, statisztikának, sporttárgyú cikknek. Szeretik a sportot. És ez meglátszott a színpadon is. Az előadás befejeztével .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW mindenki elégedetten nézhetett körül. A nézők azért, mert jól szórakoztak, a szereplők pedig azért, mert nincs boldogítóbb érzés a kivívott siker öröménél. És ilyen szempontból elégedetten csomagolhatta el estélyi ruháját Toldy Mária és Majláth Jenő is. A két népszerű táncdalénekes valóban elismerésre méltóan tette teljessé az est sikerét a jól felkészült és szintén nagy sikert aratott Holéczy-zenekar kíséretében. Az est címe: „Zenés rangadó.’. Győztek: a Furfangosok. Szombathy István rangadós sok győztessel