Nemzeti Sport, 1993. október (4. évfolyam, 268-296. szám)
1993-10-01 / 268. szám
IV. 268. • 1993. október 1. NEMZETI SPORT 3 GS 3K& KEK, UEFA KUPA (M) Nyilasi Tibor: Zárjuk le a határokat... Miközben az Üllői úton egymás után vonultak el előttünk az osztrák, majd a magyar játékosok, vezetők, bennfentesek, arra gondoltunk, amit Nyilasi Tibor kényszeredetten fogalmazott meg: „Maradjunk a karomon belül, de ne nyalogassuk a sebeinket!" És ne írjunk újabb, huszadik századi dajkameséket. Nincs, ha... meg... hátha... netalántán... Ennyit tudunk - és kész. De miért csak ennyit? Amióta világ a világ, tudjuk: a tanítvány annyit enged meg magának, amennyit a tanító eltűr. Így van ez az iskolában, meg a szülői házban, de a munkahelyen, a pályán is. Részben tetszett az, amit Nyilasi Tibor mondott. De a felelősség közös! Évek, évtizedek óta tudjuk, mi a baj. Ám sokszor megalkuszunk. Cinkosan összenézünk, néha még kacsintunk is. Aztán megy minden tovább a régi úton. Játékospárti mindenrd. Mert egy csapatban tizenegyen fociznak. A kispadon meg kevesebben ülnek. Őket könnyebb leváltani. Jön megint aha... akkor... talán... Újabb egy évig. Megint elment egy év. Ma már annyit sem tudnak a magyarok az európai porondon, mint tavaly. Négy osztrák Schlatchtendummler csillagszórókat gyújtott. Tizenkétezer zöld-fehér sasfiók NÉZTE a boldog vendégszurkolókat. Most már LÁTNI kellene, hol tartunk! - Fegyelmezetlenség és figyelmetlenség következménye ez a kudarc - mondta Nyilasi Tibor, a Ferencváros szakvezetője. - Becsülettel végigdaráltuk a visszavágót, de a tizennyolcadik perctől a maradék reményünk is elszállt. Be kell látni, az osztrák futball előrébb tart, mint a magyar. Az elmúlt hetekben többször is feltettem magamnak a kérdést: valóban jobb az Innsbruck, mint mi? Néha-néha beugrott, hogy nem, felvehetjük vele a versenyt, hiszen a hazai mérkőzéseinken jó teljesítményt nyújtottunk. Rangadót nyertünk a Kispest ellen, látványos játékkal hoztuk el a két pontot Siófokról. Távol áll tőlem a bántó szándék, de a Siófok nem az Innsbruck, ami a magyar bajnokságban elegendő, az kevés egy osztrák csapat ellen. - A sikernek és a kudarcnak egyaránt vannak tanulságai. A Ferencvárosnak sajnos most az utóbbiból kell okulnia. Nyilasi Tibor milyen szakmai következtetéseket vont le az Innsbruck elleni két mérkőzésből? - Az osztrák csapat játékosainak nagyobb volt az önbizalma, fizikailag képzettebbek és végig fegyelmezettebbek voltak, mint mi. Van egy jó centerük, Danek, egy dinamikus ékjük, Westerthaler, a mi védelmünkben pedig alkatilag nincsenek olyan játékosok, akik méltó ellenfelei lehettek volna a két említett játékosnak. Az elmúlt évek sikertelenségei miatt labdarúgóink nem hisznek magukban. Ez nem csak a ferencvárosiakra jellemző, mások is hasonló cipőben járnak. Nem feladatom a többi magyar kupacsapat szereplésének értékelése, de azemlítettek miatt nem véletlen, hogy a négyből három már az első fordulóban kiesett. Hiányzik a becsvágy is. Egy ilyen kupamérkőzésen elért siker könnyen vehető lépcsőfokot jelenthetne felfelé. A játékosokra jobban odafigyelnének a nagy csapatok, könnyebben eladhatnák magukat, de erre sem vagyunk képesek. Akadt valami pozitívum is? Egyáltalán, mivel volt elégedett? - Ahogy említettem, becsülettel végigdaráltuk a mérkőzést, de tudom, ez kevés. Ami a játékosainkat illeti: csak Lipcsei volt képes felvenni a versenyt az osztrákokkal és Détári megvillanásait tartom még elfogadhatónak. - Kollegája, Horst Koppel azt mondta a megérkezéskor: ha netalán kikapnánk az Üllői úton és kiesnének, az élet akkor is menne tovább. Ez a mondat a Ferencvárosra is érvényes, kiesett a csapat, az élet nem áll meg, következik a Vác elleni rangadó... - Két csalódott csapat találkozik hétfőn este, de remélem, azért nem lesz unalmas a mérkőzés. Mi csak titokban bizakodhattunk az Innsbruck ellen, a Vác viszont előnyel utazott a visszavágóra, ezért a csalódása is nagyobb. Nekünk ezt mindenképpen ki kell használnunk. A nemzetközi porondon újabb évet vesztettünk, itthon kell vigasztalódnunk és készülni a jövő őszi kupákra. Talán mondanom sem kellene, de szeretnénk jövőre is ott lenni, és végre jobban szerepelni, mint egy évvel korábban, vagy most. A magyar csapatok számára pillanatnyilag az lenne az ideális állapot, ha lezárnák az országhatárokat, mert itthon, egymás ellen azért vannak sikereink. Ezzel azonban nem elégedhetünk meg... Merőben más hangulatban volt a találkozót követően Horst Koppel, az Innsbruck mestere, mint Nyilasi Tibor. Igaz, ő már nyugodt volt két héttel korábban is, hiszen ahogy akkor mondta, ilyen előnnyel nem érheti különösebb meglepetés együttesét az Üllői úton. - Hallottuk, hogy félelmetes közönsége van a Ferencvárosnak és reménytelen helyzetben is képes feltüzelni csapatát - mondta Horst Kopper. - A három null ellenére éppen ezért tartottam ettől az összecsapástól. Elmondtam ezt játékosaimnak, felhívtam a figyelmüket, hogy az első percekben nagyon vigyázzanak. Mindenki megtette a magáét, azt csinálták, amit kértem. Amikor megszereztük a vezetést, akkor már biztos voltam abban, ha reggelig játszunk, akkor sem tud öt gólt lőni nekünk az ellenfél. Ettől kezdve a félidő végéig fölényben voltunk. - A második játékrészben viszont a Ferencváros került fölénybe... - Igen, miután a továbbjutás gyakorlatilag eldőlt, kissé visszavettünk a tempóból. Elismerem azt is, hogy szünet után nagyot javult a budapestiek teljesítménye. Détárinak balszerencséje volt, hogy kétszer is a kapufát találta el, de ez is hozzátartozik a futballhoz. - Mit gondol, miként alakult volna a mérkőzés, ha ez a két lövés bemegy? - Akkor is mi jutunk tovább. Taktikámat gyors embereimre építettem és gondolom, emlékeznek rá, hogy több százszázalékos gólhelyzetet is kialakítottunk. Az ellenfél védői képtelenek voltak lépést tartani velük. (lázár) Ne csak nekünk fájjon!... Biztosak vagyunk abban, hogy sokakat megdöbbentettek a labdarúgó-kupanap történései. Bekövetkezett az, amire még gondolni sem mertünk: csupán egy kupacsapatunk lépett tovább a második körbe, pedig jobb ellenfeleket választani sem tudtunk volna... De mi is történt valójában? A válasz nagyon egyszerű: semmi különös, csak ismételten szembesültünk a valósággal. Újfent kiderült: labdarúgásunk elavult, korszerűtlen. Pedig nem is az európai élvonalhoz viszonyítunk. Nem! Sokkal inkább azokhoz, akik a sor legvégén kullognak. Szerdán olyan országok csapatai „szégyenítettek" meg bennünket, amelyek még nem is olyan régen áhítattal és nagy tisztelettel beszéltek rólunk. Most már ezek az országok is elléptek mellőlünk, lassan teljesen egyedül maradunk. Valóban, hol is vagyunk mi? Ezt a kérdést sem nehéz megválaszolni: sehol, hiszen nincs európai mércével mérhető magyar labdarúgás. Persze, nálunk is rugdossák a labdát, ám ez mégis egy másik játék. Igaz, mi időről időre elmagyarázzuk, hogy pillanatnyilag a magyar futball a válság időszakát éli, de vannak biztató jelek, s bár nem egyik pillanatról a másikra, de lesz eredmény is. Egy-egy bajnoki mérkőzés után lelkesedünk, akár az elsőbálozó kislány és azzal ámítjuk magunkat, hogy egyik vagy másik kilencven perc még a Bundesligában is megállná a helyét. Így megy ez, amíg elérkezünk az őszi nemzetközi kupacsatákhoz. Merthogy ott már nem a szavak beszélnek, hanem a tettek. Jobb hát hétről hétre szembenézni a valósággal, mégha ez rendkívül fájdalmas is. Nincs értelme az önámításnak, hiszen a tények úgyis ránk cáfolnak. Mint például most is, amikor olyan csapatokkal mérkőzhettünk, amelyeknél kellemesebbeket álmainkban sem kívánhattunk volna. A Manchester Unitedet kivéve, gyengébb együttesekkel csak a selejtezőben találkozhattunk volna. Persze, nekünk még nem kell selejtezőt játszani. Egyelőre. De mindennek eljön az ideje. Ha belegondolunk, hogy az MTK idehaza, a Hungária körúton olyan produkcióval állt elő az amatőröknél is amatőrebb izlandiak ellen, hogy a végén csak a Jóisten mentette meg a súlyos vereségtől, hogy a Ferencváros öt gólt kapott osztrák ellenfelétől, akkor sajnos a selejtezős időkre sem kell már olyan sokat várnunk. Nem értjük, meddig akarjuk még elhitetni magunkkal, hogy létezik a magyaros fifika, amellyel ellensúlyozhatjuk az ellenfelek futni tudását; mikor vesszük már észre, hogy a mi technikai tudásunk „ókori", még a „sétálós" időszakból való. Ez a technika semmivel sem jobb az izlandiakénál, ellenkezőleg, az övék jobb, hiszen nem állóhelyzetben, hanem mozgásban alkalmazzák. Igaz, nem tökéletesen, de sajnos nálunk már jobban. Magyaros technikával csak itthon lehet dicsekedni. Mikor hisszük már el, hogy futni, futni és futni kell? Csak így képzelhető el a siker. Mikor vesszük már észre, úgy, ahogy mi edzünk, már nem készül a világon senki, s hogy a mi fejlődésünk - mert aprócska fejlődés tapasztalható - olyan lassú, hogy mellette a ciprusiaké valósággal száguldásnak tetszik. Azért, hogy lemaradásunk egyre nő, mindenekelőtt a vezetők és az edzők a felelősök. Ami ezen a kupanapon megesett velünk, az szégyen. Nem, nem szégyen, annál sokkal több: kegyetlen fájdalom! Itt az ideje, hogy ne csak a szurkolók, hanem a játékosok, az edzők és a vezetők is érezzék ezt a fájdalmat... (zombori) A magyar labdarúgás Toldija? Futballcsapataink szerdai fiaskói után elmondhatjuk: egy, csak egy legény van talpon a vidéken... Ha a KR elleni mérkőzésen, mondjuk, Talapa pillantása nem is a barna éjfélt idézte és Sztanó járása sem éppen a komor bikáéra emlékeztetett, a szörnyű vendégoldal azért valóban ott rengett a játékosok vállán. Ez a (mint kiderült, igen jelentős) súly pedig a szinte biztos továbbjutás esélyének nyomatéka volt a mi Toldunkon. És ezt a terhet, főleg az első félidőben, meglehetősen rogyadozó lábakon cipelték Horváthék... De na szenvedve, keservesen is, végül mégiscsak legyőzték a maguk „cseh bajnokát", azaz 2-1 -es összesítéssel továbbjutottak az izlandi csapat ellenében, s egyetlen magyar „vitézként" léphetnek a nemzetközi kupák, esetükben az UEFA Kupa második körébe... Ami az első félidőt illeti, el kell ismernem, gyengén játszottunk - kezdte az értékelést Gellei Imre edző. - Az izlandiaknak nem volt veszíteni valójuk, ezért már a meccs elején nekünk estek, ettől pedig több játékosom, számomra is érthetetlenül, pánikba esett. Nem tudtuk megjátszani a labdákat, szervezetlenül futballoztunk, pontatlanul adogattunk, néhányan tartás és hit nélkül játszottak. De szerencsére a szünet után változott a helyzet, és bár akkor sem brillíroztunk, gólhelyzeteket dolgoztunk ki, és már nem forgott veszélyben a továbbjutásunk. Ezt pedig két mérkőzésen, nem egy, hanem négy félidő alapján harcoltuk ki, s a két találkozó összképe alapján rá is szolgáltunk arra, hogy továbblépjünk. Egyedüli magyar csapatként maradtunk talpon a kupában, ez mindenképpen siker. " A kupa visszavágó és a bajnoki szereplés alapján viszont nem tűnik meggyőzőnek az MTK játéka... - Sajnos, azt kell mondanom, hogy még mindig csak keressük önmagunkat. A nyáron külföldre távozott Balog és Keresztúri pótlását eddig nem sikerült megoldanunk, főleg „Róka" hiánya befolyásolja nagyban a teljesítményünket. Nem csak a tavaly szerzett tizenkét gólja miatt hiányzik, hanem azért is, mert most nincs, aki a pályán összefogja, irányítsa a többieket. Még nem tudott a helyére lépni senki, és a kissé bizonytalan csapatban Zsiborás Gabi tragédiája is nagy törést okozott. Piel Zoli remekül véd, de Zsazsa olyan ember volt, aki az öltözőből is nagyon hiányzik a többieknek, mert ő aztán igazán kulcsembernek számított... Ha ehhez még hozzátesszük, hogy sikerélményben sem igen van részünk mostanában, talán érthető, hogy a játékosok lélektani válságban vannak. Tehát az MTK most csak annyira képes, mint amennyit a KB ellen mutatott? Nem! Az említett lelki tényezők valóban „megfogták" a játékosokat, de most ez a továbbjutás nagy eredmény és ebből már lehet építkezni. Most kell odaállni a játékosok mellé, el kell hitetni velük, hogy az eddiginél sokkal többre képesek, és ez így is van! Csak éppen meg kell találnunk azt a pluszt, amellyel ki tudunk lépni a szürkeségből. Ez csapatszerkezeti kérdés, egy „karmesterre" van szükségünk, és saját erőnkből kell megoldanunk a problémát. Ráadásul gyorsan, hiszen a csapat a bajnokságban is felettébb szerényen szerepel... - Az eddigi bukdácsolás legfontosabb oka az, hogy lelkileg fontos pillanatokban döntő hibákat követtünk el, s ezeknek súlyos következményei voltak. Kapkodtak, idegeskedtek a fiúk, a mérkőzések egy részében nem mi irányítottuk a játékot, kénytelenek voltunk az ellenfelekhez igazodni, és szinte minden erőnk a védekezésben merült ki. Ám úgy érzem, hogy a KB elleni továbbjutás döntő fontosságú lehet, mert növeli önbizalmunkat, megnyugtathatja a csapatot. A következő három bajnoki fordulóban bizonyíthatunk. Vasárnap a szintén önmagát kereső BVSC-vel játszunk, utána pedig két újonc lesz az ellenfelünk. Ezzel a három mérkőzéssel elindulhatunk felfelé, mert célunk az, hogy az első nyolcban végezzünk. " Térjünk vissza a nemzetközi szerepléshez. Pénteken Genfben részt vesz a kupasorsoláson a klub képviselője. Milyen csapatot szeretne ellenfélül? - Azzal az együttessel kell játszanunk, amelyet kisorsolnak nekünk, ez nem választás, kívánság kérdése. Mindegy, ki lesz az, meg kell próbálnunk majd a lehető legjobban felkészülnünk ellene. Óriási eredmény, hogy ott vagyunk a második körben, és legalább egy magyar csapat érdekelt a pénteki sorsoláson. Továbbjutottunk, és játékosaim „beleszagolhattak" a nemzetközi mérkőzések légkörébe. Most láthatta, tapasztalhatta mindenki, hogy egy kupameccs mennyiben különbözik a bajnokiktól. Mindenki a saját bőrén értehette, hogy milyen rövid döntési idő áll rendelkezésre. Amíg itthon kettőt-hármat is tolhat a labdán a passz előtt, addig a nemzetközi porondon már az átvételnél ott van a nyakán az ellenfél. Ebből pedig csakis hasznunk lehet. Arról nem is szólva, hogy sikerrel vettünk egy, nemcsak számunkra, de a magyar labdarúgás számára is igen fontos akadályt... Az MTK továbbjutott. Akárhogy nézzük is, a mi Toldink még áll a lábán, s ellenfélre vár. Higgyük, hogy ez valóban jót tesz a játékosok önbizalmának, nyugodtabbá, s ezáltal magabiztosabbá válnak. Mert akárki is lesz az ellenlábas a második körben, a KR elleni visszavágón látott játéknál többre lesz szükség ahhoz, hogy eséllyel várhassuk a két mérkőzést. Bízzunk abban, hogy nem a második forduló lesz Toldi estéje... G. L. : az eredmény Ezt mi is tudjuk, ezért ajánljuk szíves figyelmébe a méltán egyre népszerűbb ■ RENAULT személy- és kisteherautókat Gondoljon az eredményre, és válassza ki nálunk az Önnek legmegfelelőbb gépkocsit Mi is gondoltunk az Ön eredményére, ezért egyedülállóan kedvező fizetési feltételeket is kínálunk: tartós bérlet, részletfizetés, lízing, használt autó beszámítása! Ha az eredményre gondol, gondoljon ránk is, és keressen fel minket! RENAULT Renault Baumgartner Kft. a Budaörsi út 121-ben, az Osztyapenko helyén