Nemzeti Társalkodó, 1839. január-június (1-26. szám)

1839-02-21 / 8. szám

NEMZETI TÁRSALKODÓ. Első félén Kolozsvár, Februarius’ Síkon, 1­839. 2. szám. Tartalom: Erdélyi könyv sajtók’ munkálatai’ ismertetése. 1. Az erdélyi diaeták’ és országos végzések’ foglalatja időszakok és tárgyak szerént 1691 — 1791. Kiadta 1837-ben G. L. Har­madik kötet. Kolozsvárit, a’ kir. lyceum’ betűivel. 8. r. 220 I. Toldalék 20 I. ( Ára fűzve­­ írt, ezüst pénzben.) (Nagy ajtai Kovács István) 57.1. Szám viszonyok, (gy. ez. ) 61. I. Az ellopott koszorú, (G.) 63. 1. Erdélyi könyvsajtók’ munteála­­tai’ ismertetése. I. erdélyi diaeták­ és országos végzések’ t foglalatja időszakok és tárgyak szerént 1691 — 1791. Kiadta 1­8Ъ1-ben * ) G. L. Harmadik kötet. Kolozsvárit, a kir. lyceum betűivel. 8. r. 220 l. Toldalék 20­­.­­Ara fűzve­­ fzt. ezüst pénzben.) Magyar nemzetit fejdehneink’ korában szá­moson támadtak férfiak, kik Erdélynek idejök­­beli történeteit megírták. Munkáik mind máig sem kerültek ugyan sajtó alá, de még is igen annyian, hogy belőlök hazánk’ 16- és 17-dik századi állapotra alkalmasint látható. 18-ik századdal austriai házból született u­­ralkodók alá, ’s annak első tizede’ lezajlása u­­tán csendre jutottak sokat háborgott őseink. És azért-e, mert a’ pihenő hon’ keblében vérengző csaták immár nem dulongtak, mindenki’ tudtá­ra könnyen elhatok, ’s megrázó sajátságaikkal írásra felingerlők? Azért-e, mert balvélemény uralkodott, hogy nép’ polgári éltének több­nyire csendes folyama, ’s haza’ rendeinek or­szág’ teremében hallatott tanácskozásai, végzé­sei nem érdemlenek históriát? Azért-e, mert Itt 1837 kétségkívül a’ kézirathoz hű ragaszko­dás miatt nyomatott; mert a’ munka 1838 utósó felé­hideg részvétlenség, vagy más, előttünk rejt­ve maradt ok miatt az irandókat nem látták vi­lág elébe bocsáthatóknak, ’s a’ hajdanból ha­lommal öröklött történeti kéziratokat újakkal sza­porítani nem jött kedv? — említésre méltó egy­korú történetírók nálunk megszű­nének lenni. ’S mi lett következése? Mélyen elszomorító: ha­zánk’ múlt századi eseményeit kevesen tudhaták, ’s kevesen még akkor és ott is, a’ mikor és hol azokat mindenkinek tudnia olly igen szükséges vala. Emlékezzünk itt •— rövidség’ okáért •— csak az 1854-es 1­835-ik évi országgyűlés’ foly­tára. Sűrűn keletkezének a’ haza’ tanácskozó te­remében nagy fontosságú kérdések; felvilágosí­tásukra ’s eldöntésökre gyakran főleg múlt szá­zadi adatok szolgálhatának, ’s midőn néha szó­nok álla fel, VI. Károly’ vagy Mária Theré­­zia’ erdélyi országosáról alaposan beszélő, bá­mulásra ragadtatánk el, és talán nem annyiban szónoklata’ varázs hatásától, mint ama’ megle­pő gondolattól, miként tudhatja a’ mondotta­kat; pedig ollykor csak azokról szóla, mik aty­ja’ korában történének. Világos innen, mikép’ ha létezett Erdély­nek időszaka, mellyel felvilágosítani nagysze­rű, ’s mondhatnám országos szükség parancso­ló, az a’ közelebbről elenyészett század. Azon­ban e’ felvilágosítás sokáig elháríthatatlan aka­dályokkal állott kapcsolatban, mert az 1744, 1747, 1751, 1752, 1753, 1754, 1755, 1791, 1792-ik évi törvényczikkelyek ; az 1790-ik esz­­ ben adatott ki.

Next