Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-19 / 81. szám

t­artal.o­tt. Hazai napló. Kinev. O­r­s­z­á­ggy­űl­l­é­s. (273. orsz. ülések. Utósó elegyes ülés. — 5 rendbeli k. leirat és vá­lasz. — A kassai püspök két beszéde.) A pesti Leopold­­vásár. Vid. lev. Nógrádból (a megye politicai helyzete és egyebek) , Bácsból (vegyes közl.) — Bel­­es k­­i­­ f. telegraph. I kiilföldi napló. Spanyol-, Angol-, Olasz-, Len­gyelország. — Kereskedelmi hírek. Élet, Irollalo*** és művészet. Életleirás (vége.) Victor Cousin jelentésének (folyt.) Ikervárosi hirnök. HAKAI MAPIO. Elnevezések­. 0 cs. s ap. kir. Fölsége a temesi kamr. igazgatóságnál megürült utósó ülnökségre Ungár Mihály ottani toll­vivőt, az ideiglenes kik ülnökségre pe­dig ugyanott Fiuk János eddigi igazgatósági tollvivőt kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Halálozás. Sterbeczky Lajos ideiglenes kamr. urodalmi ügyész f. é. oct. 25. meghalt. Országgyülés«* CCLXXIII or­sz. ülés a m. Főrendieknél november 12-én reggeli 8 órakor. A délu­táni három óráig tartott ülés többször elegyessé válto­zott át, mellyben országbíró ő exja a concertatio folya­máról jelentéseket ten­t a nm. udvari Cancellária észre­vételeit és nehézségeit előterjesztvén, a két tábla azok­ról tetemeiben elkülönözve tanácskozván s nézeteit az itélőmester ur által szóbeli izenetekben kölcsönösen el­­küldvén, minden pontok iránt végre az egyesség be­következett, minek befejeztével a fönséges Nádor a ki­rályi Biztos ő cs. k. Fenségének azon szándékát nyilat­­koztatá , hogy az országyűlést holnap, általa meghatá­rozandó és szokott módon az ország Rendeinek tutitok­ra adandó órában ünnepélyesen berekesztendi a törvény­­czikkelyek szentesítése után. Az e szertartásnál eljáran­dó küldöttségek kinevezése után ő cs. k. Fönsége az ülést eloszlatá s ezáltal a nm. táblának törvényhozói mű­ködését befejezé. CCLXXIII. orsz. ülés a t. RRnél, nov. 12kén reggeli 8 órakor. — Ülés kezdetével a nm. kir. Sze­mélynek a RRket elegyes ülésbe hívta, honnan vissza­térvén, a m. udv. Cancelláriának a concertatio alkalmá­val a magyar nyelvre tett észrevétele olvastatott föl, mi­szerint ,,a kapcsolt Részek“ kifejezéshez továbbá is ra­gaszkodik, s ahoz, hogy e helyett ,,a kapcsolt Részek­nek a tartományi közgyűlésből választott követei“ tör­vénybe iktattassék, ez alkalommal sem járulhat.— Er­re Cs. m. követe kijelenté, hogy miután az a pont, melly a legnagyobb megütközést okozta, kedvezőleg elintéz­tetek, ezen szavakon, miket a gyakorlat rég megmagya­rázott, megnyugodhatnak a RR, mivel ez alatt sem ér­tethetik m­ás, mint mit a RR. önszerkezetükben kifejez­tek ; én részemről úgymond a szónok, kijelentem, hogy a kapcsolt részek alatt egyedül Horvátországot értem és csak azon követeket, kik a tartományi közgyűlésen vá­lasztatnak, mert a horvátországi kir. városok követei már ez országgyűlésen magyarul szólottak; nem értem a kapcsolt részek alatt Pozsega, Verőcze és Szerém megyéket, ezeket hasonlóknak tart­om, mint bármelly más magyarországi megyét, melly véleményhez a BR. mind­nyájan csatlakoztak, egyedül Horvátország egyik követe kinyilatkoztatá , miképen a 3 megye törvényeink értel­mében a kapcsolt részekhez tartozik, mert azok alsó Sla­­voniának neveztetnek stb.; hasonló értelemben nyilatko­zott még Verőcze és Pozsega megye követe; végzéskép azonban a nm. kir. Személynek a cs­á­di előterjesztést kimondotta. — Ezután még a váltótörvény módosítása tárgyában fölterjesztett törvényjavaslatra most érkezett k. k. válasz kihirdetettnek vétetett, és azon fölírási ja­­vaslat, mi mellett a törvények ö Fölsége eb­be terjesz­­tendők, a FBRhez átküldetett. Ke­r­ülleti ülés. A váltótörvények módosítása tár­gyában most érkezett k. k. válasz jött tanácskozás alá, s a véghelyek megemlítésének kihagyásába a BR. egye­dül azon oknál fogva, melly a k. k. válaszban foglal­tatik , hogy t. i. még nem tudni, a véghelyek belső ad­­ministratioja végett ott ezen törvények miképen alkal­maztathatnának, s azért tudomásnyerés végett jövőre halasztatott; e részbeni rendelkezés tehát a jövő tör­vényhozásnak föntartatott; most pedig a k. k. válasz egész kiterjedésében elfogadtatván, iránta az izenet nyom­ban elkészíttetett és meghitelesittetett. Országos ülés. Fölvétetett a most h­itelesitett szenet, és a hitelintézet tárgyában készített 2dik izenet, mellyek a FRRhez nyomban átküldettek, kik később tu­datták a RRket, miszerint az elsőt elfogadják, a máso­dikra nézve pedig előbbi nézeteik mellé ragaszkodnak.­­ ARR. is.­­ E szerint a váltótörvények módosításá­ra teendő törvényjavaslat a concertationalis választmány­hoz utasittatott.­­ Közben még az is tudatott a BRkel, miképen a FRR, a katonai élelmezés és szállásolás tár­gyában érkezett k. k. válaszra készített határozatban és azon fölirási javaslatban, mi mellett a törvények ő Föl­sége eb­be fölterjesztendők, megnyugosznak. — Később a BR. ismét elegyes ülésbe hivattak ; honnan visszatér­vén, a magyar udv. Cancellariának a concertatio alkal­mával a váltótörvényekre tett észrevétele fölolvastatván, azonnal el is fogadtatott. — Ezután a nm. kir. Személy­nök tudata a Rekel, miképen kir. biztos ő cs. kir. Fön­­ségét a múltkor kinevezett országos választmány fogja a primási belpalotából az ország házához föl, s a szo­kott szertartások után visszakisérni, egyszersmind a dire­­ctorium és az eddigi szokás szerint ő cs. kir. Fönségének az országház ajtaja előtti fogadtatására egy más országos választmányt nevezett ki.­­ Az utóbb tartott kér. ülésben a kerületi elnökség bevett szokás szerint a BR. nevében a kerületi jegyzők és naplóvi­vőknek másfél év alatt a haza közügyében tett fárad­ságokért köszönetét nyilvánita, mihez még a t. RR. köz­­érzése is csatlakozott. Országos ülés. A FőRR. itélőmester által arról értesítek a RRet, hogy a concertationalis észrevételek­hez hozzájárulnak. — Ezután a RR. ismét elegyes ü­­lésbe hivattak, a most említett fölirást fölterjesztendők, onnan pedig a f. RR. kir. Személynök ő exc. vezérlete alatt Nádor ő fönségéhez bucsuvételre mentek, egyszer­smind a nemzet forró háláját tolm­ácsolandók az or­szággyűlésnek mély bölcsességgel tett vezérléséért. Utolsó elegyes­ülés nov.­b­an reggeli­zedfél órakor, a cs. kir. Főherczegsége az ország nádora tu­datván az ország Rendeivel, miként ez utolsó gyűlés azért legyen hirdetve, hogy a mindjárt tartandó meg­­szentesitésére a jelen országgy­űlésen hozott törvények­nek , az ő fölsége nevében megjelent fönséges királyi Biztos ünnepélyesen meghivassék ; azért e magas kü­l­­detésbeni eljárásra az e végre kinevezett küldöttséget azonnal föl is hívta, kiknek kíséretében Királyi Biztos ő fensége meg is jelenvén, az ország főpapja üdvözlő beszéd után megkérte, hogy magas kiküldetésénél fog­va méltóztassék megengedni , miszerint az ujonan vá­lasztott koronaőrök a hitet letehessék ; ő fönsége ezen kérésnek kegyesen engedvén, a koronaőröket az ud­vari főcancellár ő kegyelmessége azonnal meg is hitel­­tette; s a hitletétel után mindketten a legforróbb hála­érzettel vegyült köszönetét nyilvánítván mind ő felsé­gének mind az ország Rendelnek a reájok ruházott nagy­szerű birod­alomért, erős ígéretet tettek, miszerint mind­azt , mi a fejedelem s a közös haza javának előmoz­dítására szolgál, teljes erejükből fogják elősegíteni, s a kezök alá bizott legnagyobb kincsei felett az ország­nak felelt hitök szerint híven fognak őrködni. — Ez­után a főcancellár ő kegyelmessége rövid beszédben elő­adván, mikint országgyűlésen számra ugyan kevés, de tartalmukat tekintve , igen érdekes és következésdus tör­vények alkottattak, ketté a fönséges királyi biztost, hogy azokat ő fölsége nevében megerősíteni méltóztassék. Erre királyi Biztos ő fönsége rövid beszédet olvasván föl, ma­gas kiküldetése értelmében az alkotott, s a nádor és primás által bemutatott törvényeket megérintvén, azo­kat ekként ő fölsége nevében megerősité, s megerő­sítetteknek nyilvánita. — Eltávozván ő fönsége a ná­dor és főcancellár által követve a teremből, a fönséges nádor visszatértével, Széll nádori itélőmester fölolvasá a magyar nyelven legelsőben kiadott királyi választ, melly mellett a jelen országgyűlésen hozott, s ő fölsége által aláirt összesen 13. törvényezikkek az ország Rendeinek bemutattattak. A hallgatóság hosszas éljenzéssel fogadá az anyanyelven írott kir. választ, miután fölolvastattak a megerősített törvényezikkek. Mellyeknek végeztével nádor ő fölsége megköszönvén az ország Rendeinek jelen országgyűlésen a törvények alkotásánál iránta kimutatott szives készséget, s magát az ország R­ei szives bizodalmába ajánlván, szűnni nem akaró éljenharsogásokban nyilvánult a fáradhatatlan s olly hosszú idők során keresztül egyedül a haza ja­ván munkálódó dicső férfiú iránti buzgó tisztelete mind az ország é­reinek, mind a számosan jelenvolt hallga­tóságnak. — Az örömmámoros zaj csilapultával, ná­dor ő fönsége ny­ilatkozatára primás e hgsége válaszolt megérintvén, mikint az ezen országgyűlésen alkotott kevés, de­ tartalomdús törvények, jelesül a magyar nyelv, a birtok- és hivatalképesség tárgyában alkotottak elég­gé tanúsítják a hon atyjainak gondolkozását, és a nép boldogítására irányzott jó szándékát, hálát szavazott a legjobb fejedelemnek és Nádornak, kijelentvén, mikint mindaddig, míg a magyar magát, honát és alkotványát ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Életleltáet. (Vége.) Bátor szemének majdnem semmi világa nem volt, mégis folyvást maga szokott egyedül palctája segítségével, a legjáratlanabb utczában is járni, sőt gyakran embereket, kik vezérletére kinálkozának, kedvetlenül utasított el, mintha nehezen vette volna, hogy világtalansága tekinte­téből olly csekély bizodalommal valának iránta. Jártában felette finom érzése s főleg a levegő nyomása, meg igen finom hallása által nem kevéssé segíthetek. — Ez igen nagy tehetségű férfi, sokat használhatott volna mind magának, mind másoknak is, hogy ha több belső nyugodalommal s a külső viszonyokhoz alkalmaztatással birt volna; azonban honában meg nem férvén, szerencséjét a külföldön indult megkísérteni. Az 1836. évi nov. hónapban, Pécsben egy ideig mulatása után, Triestbe utazott minden más kiséret nélkül, mint a mellyre történetesen a postakocsin akadt. Innen Velenczébe ment, hol egy évnél tovább mulatott, minden kiséret nélkül ide s tora járt és részint tudomá­nyos oktatással , részint órák igazításával és más erő­művek alkotásával foglalatoskodott és élelmét igy meg­szerezte. 1838. oktatói állomást vállalt egy Paduában föl­állított vaknevelő intézetben, mellyben állásával eleinte megelégedni láttaték, m­indazáltal itt is csak rövid ideig mulatott. 1839.i octoberben Velenczén keresztül ismét Bécsbe tért­ vissza , ott hagyott könyveit és bútorait el­adván s a takarék-pénztárba letett pénzeit fölvévén, sopronyi rokonihoz ment, azon kijelentett szándék­kal, hogy a bekövetkező tavasszal nagyobb utazást teend. 1840 ki april végén útlevelet vett Franczia- és Németországba , ismét minden kiséret nélkül utazott Hannoverába , hol a megvakult koronaörököst minden­féle mesterségekben és mechanikai foglalatosságokban tanítván, az oktatás befejezése után ezért bizonyos kegye­lem­fizetéssel megjutalmaztatott. Túlságos becsületvágya azonban itt sem szenvedé meg, mert midőn történetből egyik tisztviselő előtte oda nyilatkozott, hogy kegyelem­­pénze fölösleges státusteher legyen, rögtön elhagyá díszes viszonyait és 1841 ben Parisba utazott, hol az ottani vak­nevelő intézet tagjait főleg az akkoron ott még nem gyakorlott asztalos-mesterségekben oktatá. Mivel azon­ban itt sem tudott a külső viszonyokhoz simulni, 1843ban ismét Páduába visszautazott, hol július őkén Copin Jo­hanna egy szegény árva leányzóval , kivel még elébbent ott mutatása idejében ismerkedett meg, egy­bekelt, s vele együtt ugyanazon évi sept. havában Budára érkezett hátra­lévő életét franczia s olasz nyelv oktatásával biztosítandó. 1844ki május végén atyjává lön egy egészséges leány magzatnak. S miután Budán foglalatosságot kívánt mér­tékben nem lett, júliusban Pestre átköltözik, hol több leczkéket adott franczia és olasz nyelvben. October Ti­bén délelőtt elmenő szokás szerint kiséret nélkül Le Mon­ton úrhoz a franczia nyelv oktatójához, álly végre, hogy vele megism­erkedhessék. Az utolsó lépcsőn Le Monton úr lakása előtt (2dik emelet Simonyi ház király-utczában) szélütés következtében összerogyott. Minthogy a háznál senki nem ismerte, ő pedig maga szólani képes nem volt, a házmester eszközlésére Löw ur borbélyműhelyébe a váczi­ utra hozatott, a legények azonban,mivel nem ismer­­ték, s hihetőleg annak félelmében, hogy ki nem elégíttet­­nek, rajta eret vágni nem akartak. Innen az őrházba ho­­zaték, hol sok vérhányás után sem nyerhette vissza elál­lott szavát. Végre a Rochusi polgári kórházba vitetett. Min­den igyekezet, őt megmenteni vagy legalább szavát vissza­adni, sikeretlen maradt, — 13 óra múlva elhalt. Hitvese, kinek elmenetele czélját megmondani elfelejté, midőn az nap haza nem jött, a legsiralmasabb állapotban volt, mint­hogy sejdité, hogy valami szerencsétlenség érte. Nem tu­dott­ magán segíteni, m­íg a ház­tulajdonos azon józan gon­dolatra jutott, a polgári kórházban tudakozódni, hol is a gyanitás halálának borzasztó hírével m­egerősitteték. Kép­zelhető a csecsemőssel elmaradott özvegynek végétlen fájdalma, ki férjének, kinek életében hiv társa volt, e vá­ratlan s olly gyászos módon elkövetkezett halálával a leg­­siral­masabb helyezetbe jutott. *) Az idvezültnek hideg tetemet tisztességes módon takaríttattak el od­éb­­lökén délutáni 2 órakor; a vakok-intézeti növendékek ez alka­lommal a megáldás után halotti zenét énekelének, követ­kező napon pedig engesztelő áldozat tartása alatt vocal­­reqniemet. 8 eképen nyerte e férfiú nyugodalmat, mel­­lyet sem nem kereső, sem nem fele. Béke hamvainak! , Dolezsalek A­n­t­a­l, vakok­ int. igazgató. Victor Cousin Jelentése a közoktatás ál­laip­o­tjár­ól Németországban. Fordította Bárf­­f­a­y K­á­l­m­á­n. 1844. Első s m­­á­s­o­d­i­k füzet, ára­­ fit. pengő p. (Folytatás). V­­ illy egyszerűen , de egyszersmind mély bölcsesség­gel jegyzi meg 48. I. az egyforma leczketerv jótékonysá­gát. „Nem akarom, úgymond, elfelejteni önt, minister úr, figyelmeztetni ezen összes népiskolák egyforma lecz­­ketervének egyik legnagyobb jótéteményére , a melly is: az ismeretek egyenlősége az alsóbb néposztálynál , az ér­*) Minden emberbarátot ezennel felszólítunk e szerencsétlen asszony fölsegélésére Lakik a király-utczában a vas öl­ében. Harminczkilenczedik 81. sz. Kedd. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czímzendők. November hót 1­6. 1844. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál s helyben a szerkesztőségnél , Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban.

Next