Nemzeti Ujság, 1921. november (3. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-01 / 244. szám
- '' ' V ** sajtótermék szétkoMfect taog^^^Li^ngedem. , / I 1VEMZETIUJ® Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, T. kerület, HonTéd utca 10. Telefon: 127—46, 127—47, 127—48, 127—49 és József 65. Reklamáció: 19—25 szám. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 60 kor., negyedéire 170 kor., félévre 340 kor., egész évre 660 kor. Egyes szám 8 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Az antant a Habsburg-ház valamennyi tagjának detronizálását követeli A nagyhatalmak nem érik be Károly király lemondásával — Győzött a kis-antant békebontó politikája — A rendkívüli minisztertanács elfogadta a követelést Újabb ultimátumszerű jegyzék a magyar kormányhoz antant-nagyhatalmak budapesti követei és írásban az alábbi jegyzéket nyújtották át: A szövetséges nagyhatalmak Magyarországon levő diplomáciai képviselőinek konferenciájától. Miniszter Úr! Van szerencsénk Nagyméltóságodnak a nagykövetek tanácsának alábbi jegyzékét átadni. A nagykövetek tanácsa, amely megelégedéssel titta, hogy a magyar kormány megfelelő intézkedéseket tett azon célból, hogy Károly exkirály újabb kísérletének rögtöni véget vessen, ennek dacára megállapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a szövetséges hatalmak azon határozatának, amely a trónvesztés proklamálásának szükségességéről szól. A trónról való lemondás, amelyre, úgy látszik, rá akarja bírni az exkirályt, nem tekinthető ezen határozat végrehajtásának. A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges államok aggodalommal vannak eltelve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ezen újabb kísérlete a Magyarországgal szomszédos államokban előidézett és tevékenyen közreműködnek annak lecsillapításában. Ugyanezen célból felszólítják a magyar kormányt, hogy haladéktalanul proklamálja Károly exkirály trónvesztését és hogy ezt a trónvesztést — a nagykövetek tanácsának 1920 február 4-én és 1921 április 1-én hozott határozata értelmében — terjessze ki egyidejűleg a Habsburg-ház valamennyi tagjára. A tanács elvárja, hogy a magyar kormány, hozzá akarván járulni az általános béke fentartásához, haladék nélkül hozzálát ezen határozat végrehajtásához. Fogadja stb. Castagneto s. k. Hohler s. k. Fouchet s. k. A csehek megtámadták a magyar határőröket Miskolc, okt. 31. Illetékes helyről nyert értesités szerint Hernádvécse közelében a csehek r rálőttek a hktárszolgálatot teljesítő közegeinkre. nagyhatalmak már nem fékezik a kis antantot Csehország, Jugoszlávia és Románia demarja a külügyminiszternél A M. T. 1. .jelenti: Ma délelőtt Bethlen István gróf miniszterelnöknél megjelentek azt Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzetében, melyet a szomszéd országok egyre, fokozódó katonai intézkedései idéztek elő rá van utalva a szövetséges nagyhatalmak támogatására, a kormány számára jelenlegi kényszerhelyzetében nem volt más választás, mint a nagyhatalmaknak ezt az újabb határozatát elfogadni. A helyzet ismertetése után a minisztertanács A szövetséges hatalmak újabb lépése miatt az a súlyos helyzet, amelybe a királykérdés a magyar nemzetet és felelős kormányát juttatta, még súlyosabbá vált: " Nem kutatjuk, mi bírta rá a nagyhatalmakat, hogy múlt heti álláspontjuk idegváltoztatásával a kisantant szélsőséges követelését magukévá tegyék, s miként Trianonban, most is egyértelműen a legszörnyűbb dilemma elé állítsák Magyarországot. Csak azt mondhatjuk, amit egy angol lap írt a múlt héten a kisantant föllépéséről: a Magyarország belügyeibe való ilyen beavatkozás példátlan a világtörténelemben. A beavatkozás azonban megtörtént és a nemzetnek ismét át kell esnie azon a lelki küzdelmen, amelyet a békediktátum aláírása előtt idevonatkozó határozatát egyhangúlag hozta meg, amiről a magyar kormány a szövetséges nagyhatalmakat azonnal értesítette és ezt a választ a cseh köztársaság, a S. H. S. és a román királyság budapesti képviselőivel is még a mai nap folyamán közölte. Minthogy az antant-nagyhatalmak kívánságuknak a törvényhozás által való elfogadására záros határidőt szabtak, a kormány a nemzetgyűlés sürgős összehívása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi, önmagában megvívott. Akkor az ország határairól kellett dönteni, most a nemzet önrendelkezési jogáról. A tavaly már kiürítettnek vélt keserű poharat megint ajkunkhoz szorítják. Lesz-e vége a megpróbáltatásoknak, marad-e egy atomja is a magyar állam szuverenitásának? E komor és végzetesen szomorú napokban el kell némulnia minden pártellentétnek. Az ország becsülete és jövője megköveteli, hogy az egész nemzet egy emberként foglaljon állást. És jusson mindenkinek eszébe a haza bölcsének intése: amit az erőszak elvesz, azt vissza lehet szerezni, de amiről a nemzet önként lemondott, az örökre elveszett. Paris, okt. 31. Mivel Károly király vonakodik lemondani és Magyarország területét elhagyni, a nagykői álmok értesítették Magyarországot, hogy a kis-antant készülődéseivel nem fognak szembeszállani, ha Károly király lemondása tovább is elhúzódnék. Románia, Csehország és Jugoszlávia képviselői szóbelileg sürgették a magyar külügyminiszternél, hogy haladéktalanul tegyék, meg a szükséges Paks, okt. 31. (Havas.) Sándor szerb király szombaton este inkognitóban Belgrádba utazott. ■■Grátz, okt. 31. A Tagespostnak jelentik Belgrádból: Sándor királynak és Pasics külügyminiszternek váratlan visszaérkezése az itteni intézkedéseket a Habsburgok trónvesztésének proklamálására. (MTI.) Pécs, okt. 31. A Neue Freie Pressének jelentik Belgrádból. Jól értesült forrásból származó információk szerint Bukarestből a jugoszláv kormányhoz intézett újabb jegyzéke érkezett Belgrádba. Ez a jegyzék lehetőleg még erőteljesebben kifejezésre juttatja a kisantantnak a magyar kérdésben elfoglalt változatlan álláspontját. (MTI.) politikai körökben, amelyek a király visszaérkezéséről nem voltak informálva, igen nagy feltűnést keltett. A lap tudósítójának értesülése szerint a király a Skupstina csütörtöki ülésében leteszi az alkotmányra az esküt és azonnal átveszi az ország kormányzását. Sándor szerb király csütörtökön átveszi az uralkodást Sötét évfordulón A harmadik ősz^a harmadik évforduló idejét éljük: Kpé^Európa épp oly bizonytalanságban tótítí^aik a véletlenek és gonosz szándékok^nullámcsapásai között, mint akkor. Ma sincs béke, mert nincsenek békés szivek és szándékok a világon. Most is virul az őszi rózsa s az emberek úgy néznek egymás szemébe, mintha válaszért könyörögnének: várjon mit hoz még a holnap, milyen új csapást, szerencsétlenséget, felfordulást hoz az ősz rózsájának virágzása erre a szomorú sejtelmektől meggyötört világra. Most három éve függetlenítették Erdélyt, Felső-Magyarországot, Bácskát, Bánátot és Fiumét. Függetlenek lettünk mi magunk is, de félünk, hogy nemcsak Ausztriától, hanem az erkölcs és a keresztény szeretet isteni törvényeitől, az évezredes magyar történelem, megszentelt hagyományaitól is. Szívesen kiterülnénk emlékezetünkből mindent, ami históriánknak erre a fekete lapjára tartozik, hadd legyen a múlté és a feledésé a vér, a könny, a gyalázat, — de nem lehet. Emlékeznünk kell, mert tanulni és okulni a múlt szörnyű botlásain, önmagunk iránt való kötelesség. Nem szabad felednünk, — ha megbocsátani tudnánk is — mert a szenvedések nagy megpróbáltatásainak még nincsen vége. Nem szabad felednünk, hogy az országot a forradalom az ellenség szabad prédájának vetette s rombadönthette saját fiainak bűnös közönye, osztályainak egymás ellen uszított gyűlölete, pártjainak végzetes gyengesége, a felzaklatott népszenvedélyek zabolátlan szertelensége. Nem szabad felednünk, hogy akkor ért a legnagyobb csapás, amikor legkisebb volt társadalmunk erkölcsi ellenálló ereje, összetartásunk s a versengő pártok önmérséklete. Nem szabad felednünk a tanulságot, hogy hiába győznek egyes pártok és egyes vezérek, ha ezzel csak az országot, annak biztonságát és méltóságát győzhetik le. Nem szabad felednünk, hogy a történelem ismétlődhetik, mert ugyanazok a vak szenvedélyek, ugyanazok a gyűlölségek, ugyanazok a szétforgácsoló törekvések ugyanazt az eredményt szülhetik. Szívesen felednénk, de nem lehet. Károlyi Mihály alakját vágyva vágynánk kitörülni emlékezetünk fekete táblájáról, de a magyar história e vészterhes alakja és műve él és hat látva és láthatatlanul. A forradalom évfordulóján, a csehek e „nemzeti ünnepén“ — mikor megszólal itthon a fájdalom s—a hódolat hangja Tisza István emléktáblája előtt — Károlyi alázatos hódolatát küldi Prágába Beneshez. Feledhetünk-e mi, megsanyargatott, megcsúfolt magyarok, amikor a sanyargató nem tanul és nem is feled! Feledhetünk-e mi, könnyen feledő, megbocsátó magyarok, mikor újra készül feltámadni a múlt, minden nyomasztó emlékeivel, higokrita jóakaratával és cinikus erőszakának gyötrelmeivel! Végzetes szerencsétlenség volna, ha a forradalom e sok szomorú, sötét sejtelmet ébresztő évfordulóján nem tanulnánk a múltakból, mert jaj annak a népnek, amely, okulni nem tud, de mindent elfeled. Hiszen „béke“ volna ugyan a trianoni papíron, de ma is éppen csak olyan gyűlölet, elnyomás, illetéktelen beavatkozás súlya nehezedik reánk. Ma sem tárgyalnak velünk, csak parancsolnak. Ma is fegyvert csörgetnek körülöttünk s még megmaradt értékeink rongyain marakodnak. •Óvó szavunkat, mint annyiszor, újra fölemeljük. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de új szégyent nem szabad hoznia reánk. Nem az a szégyen, hogy elhagyottan, megrugdaltan élünk, ha szégyen a megalázkodás, az új katasztrófákat jelentő belső gyengeség volna. A harmadik évfordulón márványtáblára írta fel Tisza nevét a fegyeletes emlékezet. A márványlapról a nagy és talpig ember erköd .