Nemzeti Ujság, 1921. november (3. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-01 / 244. szám

- '' ' V ** sajtótermék szétkoMfect taog­^^^Li^ngedem. , / I 1VEMZETIUJ® Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, T. kerület, HonTéd­ utca 10. Telefon: 127—46, 127—47, 127—48, 127—49 és József 65. Reklamáció: 19—25 szám. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 60 kor., negyedéire 170 kor., félévre 340 kor., egész évre 660 kor. Egyes szám 8 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Az antant a Habsburg-ház valamennyi tagjának detronizálását követeli A nagyhatalmak nem érik be Károly király lemondásával — Győzött a kis-antant békebontó politikája — A rendkívüli minisztertanács elfo­gadta a követelést Újabb ultimátumszerű jegyzék a magyar kormányhoz antant-nagyhatalmak budapesti követei és írásban az alábbi jegyzéket nyújtották át: A szövetséges nagyhatalmak Magyarországon levő diplomáciai képviselőinek konferenciájától. Miniszter Úr! Van szerencsénk Nagyméltóságodnak a nagykövetek tanácsának alábbi jegyzékét átadni. A nagykövetek tanácsa,­ amely megelégedéssel titta, hogy a magyar kormány megfelelő intézkedé­seket tett azon célból, hogy Károly exkirály újabb kísérletének rögtöni véget vessen, ennek dacára meg­állapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a szövetséges hatalmak azon határoza­tának, amely a trónvesztés proklamálásának szükségességéről szól. A trónról való lemondás, amelyre, úgy látszik, rá akarja bírni az exkirályt, nem tekinthető ezen határozat végrehajtásának. A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges államok aggodalommal vannak eltelve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ezen újabb­ kísérlete a Magyarországgal szomszédos államok­ban előidézett és tevékenyen közreműködnek annak lecsillapításában. Ugyanezen célból felszólítják a ma­gyar kormányt, hogy haladéktalanul proklamálja Károly exkirály trónvesztését és hogy ezt a trón­­vesztést — a nagykövetek tanácsának 1920 február 4-én és 1921 április 1-én hozott határozata értelmé­ben — terjessze ki egyidejűleg a Habsburg-ház valamennyi tagjára. A tanács elvárja, hogy a magyar kormány, hozzá akarván járulni az általános béke fentartásához, haladék nélkül hozzálát ezen hatá­rozat végrehajtásához. Fogadja stb. Castagneto s. k. Hohler s.­ k. Fouchet s. k.­ ­A csehek megtámadták a magyar határőröket Misk­olc, okt. 31. Illetékes helyről nyert ért­esités szerint Hernádvécse közelében a csehek r rálőttek a hk­társzolgálatot teljesítő közegeink­re. nagyhatalmak már nem fékezik a kis­ antantot Csehország, Jugoszlávia és Románia demarja a külügyminiszternél A M. T. 1. .jelenti: Ma délelőtt Bethlen Ist­­­­ván gróf miniszterelnöknél megjelentek az­t Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzetében, melyet a szom­széd országok egyre, fokozódó katonai intézke­­dései idéztek elő rá van utalva a szövetséges nagyhatalmak támogatására, a kormány számára jelenlegi kényszerhelyze­tében nem volt más választás, mint a nagy­hatalmaknak ezt az újabb határozatát el­fogadni. A helyzet ismertetése után a minisztertanács A szövetséges hatalmak újabb lépése miatt az a súlyos helyzet, amelybe a királykérdés a magyar nemzetet és felelős kormányát jut­tatta, még súlyosabbá vált: " Nem kutatjuk, mi bírta rá a nagyhatalmakat, hogy múlt heti álláspontjuk idegváltoztatásával a kisantant szélsőséges követelését magukévá tegyék, s miként Trianonban, most is egyértelműen a legszörnyűbb dilemma elé állítsák Magyaror­szágot. Csak azt mondhatjuk, amit egy angol lap írt a múlt héten a kisantant föllépéséről: a Magyarország belügyeibe való ilyen beavat­kozás példátlan a világtörténelemben. A beavatkozás azonban megtörtént és a nem­zetnek ismét át kell esnie azon a lelki küzdel­men, amelyet a békediktátum aláírása előtt idevonatkozó határozatát egyhangúlag hozta meg, amiről a magyar kormány a szövetséges nagyhatalmakat azonnal értesítette és ezt a választ a cseh köztársaság, a S. H. S. és a román királyság budapesti képviselőivel is még a mai nap folyamán közölte. Minthogy az antant-nagyhatalmak kívánsá­guknak a törvényhozás által való elfogadására záros határidőt szabtak, a kormány a nemzet­gyűlés sürgős összehívása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi, önmagában megvívott. Akkor az ország hatá­rairól kellett dönteni, most a nemzet önren­delkezési jogáról. A tavaly már kiürítettnek vélt keserű poharat megint ajkunkhoz szorít­ják. Lesz-e vége a megpróbáltatásoknak, ma­rad-e egy atomja is a magyar állam szuvere­­nitásának? E komor és végzetesen szomorú napokban el kell némulnia minden párt­ellentétnek. Az ország becsülete és jövője megköveteli, hogy az egész nemzet egy emberként foglaljon ál­lást. És jusson mindenkinek eszébe a haza böl­csének intése: amit az erőszak elvesz, azt vissza lehet szerezni, de amiről a nemzet önként le­mondott, az örökre elveszett. Paris, okt. 31. Mivel Károly király vonako­dik lemondani és Magyarország területét el­hagyni, a nagykői álmok értesítették Magyar­­országot, hogy a kis-antant készülődéseivel nem fognak szembeszállani, ha Károly király lemondása tovább is elhúzódnék. Románia, Csehország és Jugoszlávia képviselői szóbeli­leg sürgették a magyar külügyminiszternél, hogy haladéktalanul tegyék, meg a szükséges Pak­s, okt. 31. (Havas.) Sándor szerb király szombaton este inkognitóban Belgrádba uta­zott. ■■­­Grátz, okt. 31. A Tagespostnak jelentik Bel­grádból: Sándor királynak és Pasics külügy­miniszternek váratlan visszaérkezése az itteni intézkedéseket a Habsburgok trónvesztésének proklamálására. (MTI.) P­écs, okt. 31. A Neue Freie Pressének jelen­tik Belgrádból. Jól értesült forrásból származó információk szerint Bukarestből a jugoszláv kormányhoz intézett újabb jegyzék­e érkezett Belgrádba. Ez a jegyzék lehetőleg még erőtel­jesebben kifejezésre juttatja a kis­antantnak a magyar kérdésben elfoglalt változatlan állás­pontját. (MTI.) politikai körökben, amelyek a király visszaér­kezéséről nem voltak informálva, igen nagy feltűnést keltett. A lap tudósítójának értesü­lése szerint a király a Skupstina csütörtöki ülésében leteszi az alkotmányra az esküt és azonnal­­ átveszi az ország kormányzását. Sándor szerb király csütörtökön átveszi az uralkodást Sötét évfordulón A harmadik ősz^a harmadik évforduló ide­jét éljük: Kpé^Európa épp oly bizonytalan­­ságban tótítí^aik a véletlenek és gonosz szán­­dékok^nullámcsapásai között, mint akkor. Ma sincs béke, mert nincsenek békés szivek és szándékok a világon. Most is virul az őszi rózsa s az emberek úgy néznek egymás sze­mébe, mintha válaszért könyörögnének: vár­jon mit hoz még a holnap, milyen új csapást, szerencsétlenséget, felfordulást hoz az ősz ró­zsájának virágzása erre a szomorú sejtel­mektől meggyötört világra. Most három éve függetlenítették Erdélyt, Felső-Magyarországot, Bácskát, Bánátot és Fiumét. Függetlenek lettünk mi magunk­ is, de félünk, hogy nemcsak Ausztriától, hanem az erkölcs és a keresztény szeretet isteni tör­vényeitől, az évezredes magyar történelem, megszentelt hagyományaitól is. Szívesen kiterülnénk emlékezetünkből min­dent, ami históriánknak erre a fekete lap­jára tartozik, hadd legyen a múlté és a fele­désé a vér, a könny, a gyalázat, — de nem lehet. Emlékeznünk kell, mert tanulni és okulni a múlt szörnyű botlásain, önmagunk iránt való kötelesség. Nem szabad felednünk, — ha megbocsátani tudnánk is — mert a szenvedések nagy megpróbáltatásainak még nincsen vége. Nem szabad felednünk, hogy az országot a forradalom az ellenség szabad prédájának vetette s rombadönthette saját fiai­nak bűnös közönye, osztályainak egymás ellen uszított gyűlölete, pártjainak végzetes gyen­gesége, a felzaklatott népszenvedélyek zabo­látlan szertelensége. Nem szabad felednünk, hogy akkor ért a legnagyobb csapás, ami­kor legkisebb volt társadalmunk erkölcsi ellenálló ereje, összetartásunk s a versengő pártok önmérséklete. Nem szabad felednünk a tanulságot, hogy hiába győznek egyes pár­tok és egyes vezérek, ha ezzel csak az orszá­got, annak biztonságát és méltóságát győzhe­tik le. Nem szabad felednünk, hogy a törté­nelem ismétlődhetik, mert ugyanazok a vak szenvedélyek, ugyanazok a gyűlöl­ségek, ugyanazok a szétforgácsoló törekvések ugyanazt az eredményt szülhetik. Szívesen felednénk, de nem lehet. Károlyi Mihály alakját vágyva vágynánk kitörülni emlékezetünk fekete táblájáról, de a magyar história e vészterhes alakja és műve él és hat látva és láthatatlanul. A forradalom évfor­dulóján, a csehek e „nemzeti ünnepén“ — mikor megszólal itthon a fájdalom s—a hódo­lat hangja Tisza István emléktáblája­ előtt — Károlyi alázatos hódolatát küldi Prágába Beneshez. Feledhetünk-e mi, megsanyarga­tott, megcsúfolt magyarok, amikor a sanyar­gató nem tanul és nem is feled! Feledhe­tünk-e mi, könnyen feledő, megbocsátó ma­­gyarok, mikor újra készül feltámadni a múlt, minden nyomasztó emlékeivel, higok­­rita jóakaratával­­ és cinikus erőszakának gyötrelmeivel! Végzetes szerencsétlenség volna, ha a for­radalom e sok szomorú, sötét sejtelmet éb­resztő évfordulóján nem tanulnánk a múl­takból, mert jaj annak a népnek, amely, okulni nem tud, de mindent elfeled. Hiszen „béke“ volna ugyan a trianoni pa­píron, de ma is éppen csak olyan gyűlölet, elnyomás, illetéktelen beavatkozás súlya ne­hezedik reánk. Ma sem tárgyalnak velünk, csak parancsolnak. Ma is fegyvert csörget­nek körülöttünk s még megmaradt értékeink rongyain marakodnak. •Óvó szavunkat, mint annyiszor, újra föl­emeljük. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de új szégyent nem szabad hoznia reánk. Nem az a szégyen, hogy elhagyottan, megrugdal­­tan élünk, h­a szégyen a megalázkodás, az új katasztrófákat jelentő belső gyengeség volna. A harmadik évfordulón márványtáblára írta fel Tisza nevét a f­egyeletes emlékezet. A­ márványlapról a nagy és talpig ember erköd .

Next