Nemzeti Ujság, 1929. június (11. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-04 / 123. szám

14 SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Jókai Mór síremlékének ünne­­pélyes felavatása Klebelsberg Kuno gróf kultusz­miniszter átadta az emlékművet Sipőcz polgármesternek Egyszerű, de annál méltóságteljesebb és meghatóbb ünnepség keretében avat­ták föl vasárnap délelőtt Jókai Mór sír­emlékét. A felavatási ünnepély tulajdon­­képen egybeesett a nagy regényíró halá­lának 25-ik évfordulójával. A gyönyörű emlékmű köralakban veszi körül Jókai sírját s a kör üresen maradó részeit pázsit és tarka virág borítja, ró­zsák, amelyeket Jókai oly nagyon szere­tett. Az emlékmű felső peremén Jókai­nak ez a mondása áll: ,,Ami bennem lé­lek­, veletek megy, ott fog közt­etek lenni mindig, megtalálsz virágaid között, mi­kor elhervadnak, megtalálsz a falevélben, mikor lehidl, meghallasz az esti harang­­szóban, mikor elenyészik s mikor meg­emlékezel rólam, mindig arcra­ szemközt fogok veled állani“. Az emlékmű­­ belse­jén pedig ugyancsak a felső peremén sze­relmes gerlepárok domborodnak ki a kö­­röstkörül. Az emlékmű Lechner Jenő dr. építőművész tanár és Füredi Richárd szobrászművész alkotása. A felavató ünnepélyen megjelent az or­szág előkelősége, továbbá a magyar ifjú­ság színejava. A temető kapujából a sír­emlék felé vezető utat fehérruhás leányok sorfala díszítette. A síremlék előtt elhe­lyezett emelvényen a meghívott közön­ség foglalt helyet. Az első sorban Horthy Miklós kormányzó, mellette Herczeg Fe­renc, és Puky Efridre foglaltak helyet. Majd Berzeviczy Albert, Sipőcz Jenő dr., Hegedűs Lóránt, Kray István báró, Zsit­­vay Tibor, Vészi József, a következő­ so­rokban a Jókai- és a Hegedűs-család tag­jai, Jókai Mór özvegye, Klebelsberg Kunó és Vészi József között foglalt he­lyet. A síremlék körül jobbra-balra a közönség. Számosan az irodalmi és köz­életi kiválóságaink közül. Távolabb, szé­les körben pedig a felvonult iskolák és cserkészcsapatok ifjúsága helyezkedett el. Az ünnepséget a budai dalárda Him­nusza vezette be. Utána Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter mondotta el felavató beszédét. Jókait beszédében mint a legnagyobb magyar regényírót fes­tette le. A magyar műemlékeket, levél­tárakat — mondotta — feldúlta, elpusz­tította a török. A nagy rekonstruáló munkát az építész és a történetíró he­lyett is Jókai hatalmas szelleme végezte el. Magyar ideálként Tatrangi Dávid alakját állította elénk, aki a tudás, a kultúra erejével harcolt ellenségeink el­­len. Ezt az eszmét fogjuk követni mi is.­­Sipőcz Jenő dr. polgármester vette ez­után át a síremlék kapujának a kulcsát a kultuszminisztertől, aki az emlékmű­­­vet a székesfőváros gondozásába adta. Sipőcz Jenő nagy vonalakban vázolta ezután Jókai hatalmas szellemét, Jókai emléke olyan, mint a rádium — mon­dotta —, amely folyton újabb sugarakat bocsát az életbe. Ezután Berzeviczy Al­bert dr. a Magyar Tudományos Akadé­mia és a Kisfaludy Társaság megbízá­sából beszélt. Kiemelte beszédében Jókai Mór tudományos érdemeit. Beszédében megemlítette, hogy Jókai halálakor mint akkori közoktatásügyi miniszter, ő indí­totta meg a gyűjtést a síremlékre. A szobor költség­einek legnagyobb részét az ifjúság gyűjtötte össze. Jókai a ma­giyar ifjúság költője volt, s ha egyszer az ifju nemzedék elhidegülne az ő költői művei iránt, az a nemzedék nem volna fiatal... avagy nem volna magyar. Pekár Gyula a Petőfi Társaság névé­ fően mondott beszédet, amelynek Jókai alapítója volt. A magyar irodalom egé­nek ikercsillagát látja Petőfiben és Jó­kaiban, akiknek egy sírban kellene pi­henniük. De mert a Gondviselés nem engedte meg, hogy tudjuk, merre pihen­hetnek Petőfi hamvai, ez a sír Petőfi szimbolikus sírja is lesz és ő úgy érzi, hogy most, amikor Jókai emlékét ün­nepli a hálás nemzet, Petőfi szelleme is itt lebeg Jókai siremléke fölött. Hege­dűs Lóránt dr. ny. miniszter a Jókai­­család nevében mondott köszönetet az ünnepségért, amely után a Szilágyi Er­zsébet leányliceum növendékei énekeltek. A siremlék megkoszorúzása követke­zett ezután. Az első koszorút az emlék­műre Horthy Miklós kormányzó tette le. Ezután a felsőház nevében Herczeg Fe­renc, a képviselőház részéről Puky Endre, a magyar iskolák nevében Kle­­belsberg Kunó gróf kultuszminiszter, a székesfőváros közönsége nevében Sipőcz Jenő dr. polgármester helyezte le koszo­rúját. Ezután Jókai özvegye helyezett koszo­rút a sírra. Az özvegyet bemutatták Horthy Miklós kormányzónak. Hegedűs Sándor tett le koszorút a család nevé­ben, Berzeviczy Albert az Akadémia és Kisfaludy Társaság nevében, Ravasz László püspök a református egyház ne­vében, Sziklay János az Ujságíróegye­­sület nevében, Volkenberg Alajos rektor a Pázmány Péter tudományegyetem ne­vében, Bolensa József az Otthon nevé­ben, Walikovszky Károly a Hírlapírók­­Nyugdíjintézete nevében, Zseny József a Rákóczi Szövetség nevében, Székely Ferenc Jókai kiadói, a Révai Testvérek nevében. Koszorúkat helyeztek még el az unitárius egyház, Komárom város, a pápai református kollégium, a MANSz, a csehkomáromi Jókai Egyesület, a Szi­lá­­gyi Erzsébet le­ánylíceum és egy kis­lány a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület nevében. A megkoszorúzás után az egye­sületek és az iskolai ifjúság hosszú sor­ban vonult el Jókai sírja előtt, egy-egy szál virágot dobva a nagy mesemondó sírjára. Eladó étterem-vendéglő jól felszerelt leltárral. Budapest, VIII. kerületben, szü­kség­es tőke 25 ezer pengő, venni szándékozók Írjanak s főkiadóba pontos címmel­­,6 éves olcsó bérszerződési jeligére. 12-20 HAVI RÉSZLETRE­L UTAH KISIPARI GARANTALT MINŐSÉG CSAK DUIWk nemzeti BUTORHÁZ, VII., DOHÁNY.UTCA 6S. SZ. iSk­fcM előkészít polgári- és középiskolai / \§ill!il\ magánvizsgákra, érettségír« AftlWlUUJ VII.,Dohány-«. 84. TM.: 1.424-41 NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1929 Június 4. Lauri Volpi bemutat­kozása A budapesti publikumnak igen rövid időközön belül két kiváló olasz tenoristá­ba­n van alkalma gyönyörködni. Akinek tetszik, összehasonlításokat is tehet. Bár ez teljesen meddő dolog, mert a két tenor a leglényegesebben tér el egymástól: a hangárnyékolásban, de viszont a maga területén ma mindegyik páratlanul áll. Amilyen élmény volt Gigli a meleg, lágy, olvadó belcantoban, ugyanolyannak bizo­nyult Giacomo Lauri Volpi a belcantonak ércesebben csengő, dinamikus hanghatá­sok erőteljesebb megnyilvánulásában. Elsőnek a Rigolettoban hallhattuk és azt lehet mondani, hogy ideálisabban ta­lán nem is lehetne a herceg szerepét adni. Énekben, játékban ilyen teljesítményt a budapesti közönség hosszú évek óta nem élvezett. Nem csoda, hogy viharos ünnep­lésben volt része, amelyből bőven kijutott partnerének is. A hazai szereplők közül kiemelkedett Sándor­­Erzsi, aki meg­szokott előkelő művészetével énekelte Gilda szerepét. De nagyon jó volt Palló Imre Rigolettója, nevezett Béla Parafici­­léja és Sándor Mária Magdalénája is. Az együttest nagy lendülettel és biztonság­gal vezette Fleischer Antal karnagy diri­gálása. Volpi különben szerdán a Trubadúr­ban, pénteken pedig a Bohéméletben (és nem mint eredetileg hirdették, az Aidá­ban) fog vendégszerepelni, mert Buda­pesten parádés szerepeit akarja be­mutatni. F. — A Magyar Nők Szent Korona Szövet­ségének díszelőadása a Rádius Színház­ban. Szombaton éjjel tartotta a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége a Rádius Színházban díszelőadását előkelő közön­ség előtt. A színház nézőterét zsúfolásig megtöltötte az arisztokrácia, amely ün­nepi hangulatban hallgatta végig a dísz­­előadás kitűnően összeállított műsorát. Békeffy László ötletes konferansza ve­zette be az estet. Majd Toronyi Gyula, az Operaház tagja énekelt el néhány ma­gyar dalt nagy hatással. Kerpely Jenő gondonkaművész művészi száma után Vécsey Elvira bárónő és Kőszegi Fe­renc, az Operaház tagjai táncoltak. Békeffy László mulatságos tréfáját Eöry Erzsi, Ihász Aladár és a szerző játszot­ták el lendülettel. Az est középpontjában Bibó La­josnak, a Nemzeti Újság főmunkatársának új egy­­f­el volta,sósa, Érik a vetés állott. A költői szárnyalású szimbolikus játék drámai lendületével és mélységével megkapó él­ményt nyújtott. Megjátszása is csupa erő és szépség volt, Somogyi Erzsi, Le­­hotay Árpád, Tassy Mária, Bodnár Jenő, Eőry Kató, Gabányi László a főszerepek­ben művész teljesítményükkel tűntek ki. Az egyfelvonásos előtt Odescalchi Ká­­rolyné hercegné mondott nagyhatású prológust. Nemes, előkelő megjelenése, mély zengésű hangja, egyszerű, de fejlett taxszű előadása érvényre juttatta a proló­gus minden szépségét. A díszelőadás elő­kelő közönsége az előadás befejeztével lekesen ünnepelte a hercegnét, a színé­szeket és a megjelent illusztris szerzőt,­­ Kürti József Lear király szerepében. A Nemzeti Színházban most folyó Sha­­kespeare-cikk is hétfő esti Lear király előadásának különös jelentőséget adott, hogy a darab címszerepét ezúttal Kürti József játszotta. Nagy várakozás előzte meg a kiváló művésznek ezt a fellépését. Az utóbbi Shakespeare-ciklusok során egész sor Lear királyt volt alkalmunk látni, akik a legkülönbözőbb felfogások­ban s a legkülönbözőbb színvonalon pró­bálkoztak meg ezzel a Shakespeare-sze­­reppel, amely a legnagyobb és legnehe­zebb művészi feladatok egyike. Kürti Józsefnek úgy a fizikai, mint lelki ado­mányai meg vannak ehez a feladathoz. Hétfői alakításában a naturalisztikus és a heroikus stílust próbálta összeegyez­tetni, még­pedig igen nagy hatással. Az apró részletfinomságok kidolgozásában naturalista volt s a nagy kitörésekben a romantikus eszközök nagy lendületeihez folyamodott, így játéka nem aprózódott el, meg voltak az intim finomságai is, de nem hiányzott belőle a monumentali­tás sem. Egész felfogása, az egyes rész­letek átgondolása, a kifejezési eszközök megválogatása mindig helytálló volt nála. Csak itt-ott az átmenetekben volt némi zökkenés és nyerseség. De Kürti most először játssza ezt a szerepet. Egé­szen biztos, hogy néhány fellépés után elszűnik alakításából minden zökkenés és a Nemzeti Színház hosszú időre megta­lálta kitűnő Lear királyát. Nem lehet említés nélkül hagyni Harasztost, aki Edgar szerepében igen figyelemreméltó alakítást adott. (K.) ‘ — Harsányi Kálmán temetése. Vasár­nap délután a Kerepesi­ úti temetőben nagy részvét kisérte sírjába Harsányi Kálmán írót, a Petőfi Társaság tagját, volt tart honvédszázadost, a­ Dohányjöve­­déki Igazgatóság főtanácsosát az ezüst, a bronz Signum Laudis, a Károly csapat­­kereszt és a német vaskereszt tulajdono­sát. A temetésen megjelent Benkő Ferenc dr. h. államtitkárral az élén a Dohány­jövedéki Igazgatóság minden tagja, Mi­­lotay István főszerkesztővel a Magyarság szerkesztősége, továbbá Maday Gyula országgyűlési képviselő, Szász Károly, Kéky Lajos, Szathmáry István, Pathy Károly, Sik Sándor, Géczy István, Odry Árpád, Váradi Aranka, Mészáros Alajos, Irányi Irén, Papp Viktor, Alszeghy Zsolt és mások. A koporsót a Jókai-lepel borí­totta. Vitéz Kendek Kirchknopf Gusztáv evangélikus lelkész, püspökhelyettes tar­totta az egyházi búcsúztatót s mondott, beszédet. Az egyházi búcsúztató után a gyászkocsi a székesfőváros által adomá­nyozott díszsírhelyre vitte a koporsót. A simán elhangzott utolsó ima után Gáspár Jenő a Petőfi Társaság képviseletében meghatottam könnyezve búcsúzott el a baráttól, a mestertől, aki őt szívéhez közel engedte. Benkő Ferenc h. államtitkár a Dohány­jövedéki Igazgatóság nevében bú­csúzott, Milotay István, a Magyarság fő­­szerkesztője Harsányi egyéniségét, ma­gyar szivét rajzolta meg s kiválóságait méltatta. Végül Alszeghy Zsolt az Élet folyóirat szerkesztősége nevében mondott Harsányi emlékéhez méltó bucsuzót. — Vizsgaelőadás. Az Országos Szinészegye­­sület színészképző iskolája vasárnapi vizsga­­előadásán a Kaméliás hölgy került színre sikerült, gyorsan pergő előadásban. A címsze­repet Csillag Anna játszotta helyenként meg­lepő bensőséggel. A többi növendék közül Károlyi József tűnt fel nyugodt játékával, értelmes színpadi­ beszédével Az előadást Stella Gyula tanár készítette élő nagy rutin­nal és gonddal. ■— Beszámoló a genovai magyar kiállításról. Az Uj Művészek Egyesülete a genovai ma­gyar képzőművészeti kiállítás befejezése kap­csán lakomát rendezett, melyen jelen volt az olasz királyi követség részéről Antonio I­tti­­mar sajtófőnök, Difranca Oskar követségi kancellár, Alberto Giannola, a Resto del C­as­tino tudósítója, Gerevich Tibor egyetemi ta­nár, a római Collegium Hungaricum igazga­tója, Csók István, a Szinyei Társaság elnöke, Vaszary János, az UME díszelnöke, Vesztróczy Manó, a Paál László Társaság elnöke s szá­mosan a művészi és társadalmi életünk repre­zentánsai közül. Pécsi Pilch Dezső ismertette a genovai kiállítás lefolyását, ama sikereket, melyek révén az a haladó magyar képzőművé­szet egyik legje­lentősebb eseményévé vált. A kiállító művészek nevében köszönetet mondott a kiállítás patrónusainak hathatós támogatá­sukért. Ezután Csók István üdvözölte a meg­jelent olasz királyi követség hivatalos képvi­selőit, amiért Antonio Widmar sajtófőnök Durini di Monza követ nevében mondott kö­szönetet, Antal József főtitkár a Genovában kitüntetett művészekre ürítette poharát, majd Vaszary János mély esztétikai fejtegetésében méltatta a modern művészet sarkalatos igaz­ságait, azt, hogy a művészi életben nemcsak az Isten adta tehetség kell, hanem szívós ki­tartás s a művészek harmonikus együttműkö­dése, összetartása. Gerevich Tibor dr. hatal­mas beszédben mutatott rá azokra a kultur­­kapcsolatokra, melyek az olasz és magyar nemzet között fennállanak s a két nemzet év­százados tradíciója alapján napról-napra erő­södnek és gyarapodnak. A nagy számban összejött társaság a legjobb hangulatban sokáig maradt együtt. A Segédhivatali tisztviselők műsoros estje. A Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövet­sége nagysikerű műsoros táncestélyt rendezett június elsején Budagyöngye-kioszkban. A Lázár István író által összeállított műsort a szövetség zenealakulata nyitotta meg Suppé' „Költő és parasztijával. A hálás közönség lel­kesen megtapsolta nemes igyekezetéért, a nyil­vánosság előtt első ízben szereplő házizene­kart. Kazatsayné Lázár Jolán két verset sza­valt ezután, mindenkit magával ragadó mű­vészi erővel. A Nagy Margit színművésznő és Nagy nyíri kőbőré vogal Őrletni­­n Szőke Szakáll vendégjátéka. Helyárak 50 fillértől 5 pengőig. Kezdete­­19 órakor. Telefon: 1. 421-68. Járossy Jenő dr. dalszerző által előadott ked­ves csattanójú Járossy-dalok derűs hangulatba sodorták a hallgatóságot és ez a derű csak fo­kozódott, amikor Dani bár (Hosszú Zoltán dr.) lépett a pódiumra és a csavaros székely ész­járás kimeríthetetlen változatait csillogtatta meg a maga zamatos kifejezésmódján. R. Lau­­risin Irén énekművésznő egy Mendelssohn­­szerzeményt és két Lavotta-dalt énekelt olyan megkapó melegséggel és a legmagasabb fek­vésben is tisztán csengő hangon, hogy az el­ragadtatott közönség nyílt színén percekig tapsolta. Pallos János színművésznek egy irre­denta dala keltett nagy hatást, Krasznay Elek színművész tréfás magánszámaival nyerte meg a publikumot. Közösen előadott humoros pár­jelenetüket pedig szűnni nem akaró őszinte kacagás kísérte. Megértő fogadtatásban volt része Dániel Elek bárónak is, aki két költe­ményt szavalt nemesveretű elmélyedéssel. Az egyes számokat Kazatsay Tibor zeneszerző kí­sérte zongorán. — Vizsgah­angverseny. Pulserné Richter Vilma zeneiskolája szombaton tartotta meg szokásos évzáró vizsgahangversenyét. A te­hetséges növendékek közül különösen kiváltak a Soós testvérek, Vydarény Mártha és Zsunka Ilonka. — Nyári kabaré a Royal Orfeumban. A Royal Orfeum rendes szezonja befejezése után sem csukta be kapuit, hanem ötletesen össze­állított kabaré műsorral igyekszik közönségét szórakoztatni. A műsor középpontjában egy három képből álló bohózat szerepel, amelynek szerzője, egyben főszereplője Szőke Szakáll. Eredeti humora most is szórakoztat. Vadnay László sikerült tréfája, Faragó Sándor mulat­ságos burleszkje, Zerkovitz kis operettje, Har­matii Imre zenés bluettje is csupa elmés száma a műsornak. A színészek közül Rajna Alice, Gárdonyi, Pethes, Dénes, Radó, Keleti vezetnek. Sugár Flóra, és Gallay Nándor re­mekül táncalnak, a szép megjelenésű Dobos Anny egy chanson érzelmes előadásával kelt­ hangulatot. A nyári kabarét igen jól rendezte Herczegh Jenő. — Ada Sari, vendégjátéka a Városi Színházban. Hétfőn este folytatta ven­dégszereplését a Városi Színházban Ada Sari, az ismert nevű énekművésznő, aki ezúttal Rossini népszerű dalművének, a Sevillai borbélynak Rosina, szerepét ját­szotta. Ada Sari kifogástalan énektechni­kája bravúros könnyedséggel oldotta meg a mű zenei problémáit. A Cavatinát bá­mulatosan könnyed koloratúrával dalolta el és finom szopránja újabb komoly sikert aratott nagyszámú tisztelőinek körében, akik jóformán teljesen betöltötték a Vá­rosi Színház tágas nézőterét és tüntető szeretettel ünnepelték a chicagói opera­­ház kitűnő művésznőjét. Az előadás szín­vonala egyébként nem haladta meg a Városi Színház ismert operaelőadásainak kereteit. (d. f.) — Iskolai énekhangverseny. A Csalogány­­utcai elemi iskola növendékei szombaton dél­után az iskola tornatermében monstre hang­­verseny keretében mutatták meg énektudásu­­kat. Az egyesített énekkar először Szabados Béla Hiszekegyét énekelte el, majd Calligaris Ferenc karnagy, az iskola énektanára, aki az egész hangversenyt megszervezte, nagy szor­galommal előkészítette s az egyes énekszámo­kat betanította, tartott bevezetőbeszédet „A mai énekoktatás“ címmel. Ezután az I.—-VII. osztályok növendékei adtak elő válogatott, énektudásuknak és koruknak megfelelő ének­számokat, amelyekben a gyermekszobák vilá­gától egészen a népköltészet legszebb kincseiig szólalt meg a magyar dal. Az egyes osztályok közül a legerősebbnek a IV. osztály bizonyult. A műsor végén Negresi Aladár IV. osztályú tanuló adta elő Molnár Imre és Kern Aurél feldolgozásában a XVII. század dalköltészeté­nek három remekét. Ezután az egyesített ének­kar énekelt el több történelmi értékű magyar Vetélytársak Minden este Magyar Színház

Next