Nemzetközi Művészeti Szemle, 1893 (2. évfolyam, 1-23. szám)
1893-01-01 / 1. szám
országban az előkelő nők színe. A funcion kezdetét a csengetyű hangja jelezte. Az üres helyek megteltek, a zenészek hangszereiket veszik elő és csak most veszem észre, hogy a nagybőgőt egy fiatal leány kezeli. Egy leány nagybőgőt játszik ! És hozzá egy szép leány, egy igazi spanyol leány ,virágokkal hímzett selyem mantil kecsesen a vállaira vetve, a fényes fekete haj simára lefésülve a halántékára. Egyszerű kedves és elbájoló , és minő apró kezek, úgy hogy alig képes a húrokat fogni. Daczára ennek úgy dörmög a bőgő mintha egy óriás kéz vezetné. A zenészek tovább dohányoztak. Most fellebben a függöny és kezdődik az andalúziaikat annyira jellemző népszínmű. A színészek kitűnően játszottak és nagyon jól mulattunk volna, ha az átkozott apuntádor (súgó) nem oly hangon súgott volna, hogy a legfelső erkélyen is egész jól meglehetett minden szavát érteni. Roppant nehezen tanulhatnak ezek a spanyol színész urak, különben nem csodálom, hisz az ő éghajlatuk inkább az álmodozás és ábrándozásra csábítja az embert. A jó apuntádor az egész darabot olyan monoton hangon darálta le, akár egy öreg asszony morzsolná le az olvasóját. Úgy látszik a közönség hozzá volt szokva, mert minden figyelme csak a színpadra irányult. Minden élet szívből meg lesz kaczagva, csókolództak a színpadon — a felső erkélyen mindenki versenyt csókolt, közbe tréfás megjegyzések tétettek, melyek úgy a közönség mint színészeknek tetszeni látszottak A színfalak között akadálytalanul áltak a színészek női és férfi hozzátartozói, a közönség szeme láttára nyugodtan czigarettázva, úgyhogy kettős látományban gyönyörködtünk : a színpad elő részén a darabbal foglalkozó előadó színészeket, a háttér és kulissák között a belépésre váró színészeket, kik jelenetüket várva az időt addig tréfákkal töltötték el. A darabnak egy rövid félóra alatt vége lett, közvetlen vég előtt azonban az accomodator székről-székre, padrólpadra ugrálva elkérte mindenkitől a jegyet, s a közönség legkevésbé sem türelmetlenkedik e nem épen kellemes megzavarás miatt. És oly türelmesen megvárta ez a vidám népség a legközelebbi funcion megkezdését. A nők csendesen ülve maradtak, míg a férfiak, kik háromnegyed részét képezték a közönségnek, kifelé tódultak, hogy czigarettájukat a szabad levegőn szívják el. Szintoly vidám és kellemes hangulat közepett folyt le a következő kis bohózat. E közben egy előttünk ülő úr, a proscenium páholyban ülő férfiúban egy barátját ismerte fel. Köszöntötték egymást és valami mondanivalót jeleztek. Az először említett úriember erre egy a zenekar közelében ülő urnak súgott valamit a fülébe — ez aztán a Hatással közölte, a flotás a hegedűssel közölte, ez a cellistának adta tovább, kis játékát abbahagyva, hegedűjét a székhez támasztva a sorompón keresztül átadta a páholyban ülő últ embernek az üzenetet. Ugyanily után került vissza a válasz és mindenki meg volt elégedve. Ezután következett a „Gran baile National“ az a táncz, melylyel rendszerint ez előadások bevégeztetnek és vajói élvezet volt látni és hallani, minő tűzzel és odaadással játszott a zenekar. A színpad háttere egy vidéki korcsmakertet ábrázolt. Az asztalok mellett, a spanyol öltözetben choristák ültek és a zene ütemei szerint tapsoltak a tánczhoz, melyet két tánczos és hat tánczosnő ugyanoly öltönyben kecsesen sejtet. És minő kecsesei tánczoltak. Ezek a fél spanyol, fél mór tánczok a mi színpadainkon produkált táncznemekkel szemben valódi poetikus varázszsal bevont táncz-költemények, telve varázsszerű nőiességgel és nem torna mutatványok a lábajhegyekkel. Az összehasonlítás a mi táncz nemeinkkel, különösen a franczia modorúval nagy hátrányra válik, kivált az utóbbinál,melynél meglátszik az a tortúra, melyet a próbatermekben szenvedtek, amig azokat a lehetetlen izomerőltetések, láb ujhegyeni tipegetéseket stb. megtanulták. Különösen a franczia tánczosnőknél a felső testrész merev tartása, mert hisz náluk csak a lábak mozognak; igaz ugyan hogy ezen mozgékonyság művésziesen ki van fejlesztve, mely azonban sohasem szép. — Ugyanaz a merevség tapasztalható az arezon; a mosoly mintegy gombostűkkel látszik az arezra tűzve. — A mi balletkarainkban nagyon kevés tánczosnő van, kinek táncza nemcsak mozgékony, hanem bájoló is. Ennek ellenében Andalúziában nincsenek ballet tánczosnők, hanem tánczoló leányok és ez semmiesetre sem ugyanaz. _________ _____ Tánczuknak varázsa, nem a lábak lehetetlen pirouetteiben áll, sőt ellenkezőleg, látszólag nem is mozdulak el a helyről és ha táncz közben előfordult, hogy valamely tánczosnőnek a felső szoknyája véletlenül térden felülcsúszott, az egész közönség bizonyos „oh“ és „ah“ fajta megbotránkoztató kifejezést hallatott. Mindezek a leányok, kicsi kellemes termetűek, rendkívül piczi lábak és picans arczczal és amikor tánczolnak nemcsak a lábak, hanem a kéz, fej, egyszóval az egész test tánczol. Hozzá az a különös ütemű rendkívül varázserejű zene, a castagnettek csörömpölése, a guitarrok elmozogása, a kezek tapsolása, a nézők hangos biztatása és végül az a lelkesedés a közönség részéről amit tanúsít a táncz befejezésekor; igazán önkénytelen lelkesedésre ragadja az embert az andalúziai táncz látása és be kell ismernünk Lope de Vega azon mondásának igazságát : „nem született még az a spanyol nő, ki nem tánczva született.“ Előadás után a nőket haza kisértük mi azonban sétálva élveztük a holdvilágos éj kellemeit s véletlen vagy nem, egyszerre a színpad kijáratánál találtuk magunkat. És akkor távoztak a tánczosnők az előadásról, mindegyik szülei vagy hozzátartozói által kisérve, szerényen, szemlesütve, úgy hogy collegáim reményei egy kis kellemes kaland eltöltésére meghiúsultak. Később azonban magyarázatot nyertünk. Azok az apró, kedves Andalúziák egy cseppet sem különbek közép európai collegáinál, csakhogy ők mint 3 Halmai Imre, Balogh Árpád, Egry pálmái), Simándy Zsigmond. Előadására készül a kolozsvári, szabadkai, kecskeméti és szegedi színház. Szultán czmű operett előadására készül a kolozsvári, kassai, zombori szegedi, aradi és szabadkai színház. Makó Lajos a győr-soproni színházak igazgatója, hír szerint lemond az igazgatásról, miután nem kapott téliszínházat. A színészetre nézve ez minden esetre veszteség, mert Makóban egy tevékeny, úgy buzgó és pontos igazgatót veszít, akit csak sajnálni lehet ; hisszük azonban hogy nem örökre mond le, s mielőbb üdvözölhetjük őt egy derék társulat élén. Az aradi színházban folyton zsúfolt házak vannak, különösen megszerette újabb időben a közönség Kézdy Juliskát, kinek minden egyes felléptét tüntető elismeréssel fogadja a közönség. A bécsi operaházban nagyban készülnek Mascagni „Rantzauk“ czímű operájára, mely 1893. év elején kerül először színre, Jászai Mari Berlinben. Nagy tragikánkat, akit Bécs már ismer, a jövő évben a berliniek is hallani fogják. A Residenz-Theatertől kapott meghívást több estére terjedő vendégszereplésre. A művésznő alkalmasint a nyár elején megy Berlinbe s ott legjobb szerepeit fogja eljátszani. Apja lányát mely oly nagy hatást aratott a népszínházban következő igazgatók rendelték meg : Ditrói Mór, Dobó Sándor, Pesti Lajos, Somogyi Károly, Rakodczay Pál és Tiszay Dezső. A párisi de la Porte Saint-Martin színházban nagy tetszés között került színre „A dahomeyk“ („Au Dahomey“) czímű kiállításos darab. A képek változatosak és nagy hatásúak. Harczjáték is van a darabban. A közönség el volt ragadtatva a darab felett. A párisi Palais de Royal színházban színre került Feydeau és Hennequin három felvonásos vígjáték a „Système Ribadier.“ A darab leszámítva egy nehány jelenést, hidegen hagyta a közönséget. A darab főszerepe Magnier Mariának van írva s úgyszólván végig játsza a darabot. Milanóban a Calcano színházban előadták Ferroni „Rudello“ czímű egy felvonásos operáját , mely nagy tetszést aratott, úgy hogy háromszor ismételték egymásután. Bécsben a wiedeni színházban nagy tettszés között került színre „A bajazzó“ 3 felvonásos operette Czibulka Alfonstól. A darab cirkuszban játszik és bohózatos alakjai és szép zenéje nagy tetszést arattak. A czímszerepben Girardi remekelt, továbbá kitűntek még Biedermanné, Lejó kisasszony, Lindau és Kopp. A bécsi „Mari“ színházban élő- Piogramme : Lotto. Lilo & Otto, Bicyclists. Frances Coventry, Serio-Comic and Dancer. Barreta & Artelli, Eccentric Bar Act. Versailles, a Grand Ballet Divertissement, in Three Tableaux, By Madame Katti Lanner. Music specially composed by Monsieur Leopold Wenzel. R. G. Knowles. The very peculiar American Comedian. Ida Bailey, in her graceful Serpentine Dance. MdlleSeebold, Vocalist. Charles Coborn, Comedian, Mons. & Mdme. Belloni, Equilibrists. Marie Lloyd, Serio. Brothers Webb. Round Tlie Town. A Characteristic Ballet, in Five Tableaux. By Madame Kati Lanner and Mr. George Edwardes. Music by Monsieur Leopold Wenzel. Scenery by Telbin and Bruce Smith. Lomberg & Leitner, Strong Men. Ferdinand Semmel’s Hungarian Sextette. The Mirza Troupe, Acrobats. London. Circus Wulff. Programme : Little Jansley as the Hungarian Post, riding and driving 11 Ponies. Mdlle. Ciotti, in her graceful evolutions on Horseback. Clown Huxter. Belling the Clown will take a Riding Lesson. The beautiful horse „Emperor“, trained to an entirely new performance by Herr Edward Wulff. Comic Entree. Little Friskey. Jumping Horse „Fleche,“ an Irish Gelding, ridden by Mdlle. Martha. Pas de deux on Horseback by Sisters Janssen, Herr Edward Wulff will introduce his Eight Arab Thoroughbred Greys, at Liberty, in an entirely new c-ass of performance. The audience are requested to notice the Horses finding their proper positions, in their respective numbers. The Four Original Moser Family, Acrobats. Mirthful Moments with the Merry Clowns- Sixteen in number. 50 Horses, all performing in the arena at one time. This wonderful revelation in Horse Training ist the sole creation and idea of Herr E. Wulff, who, at every performance, will introduce tliis great and unparalled Horse Show. Note. Herr Wulff is the only man in the World wo ever introduced such a number of Horses together at one time. Kennedy & Lorenz, in an entirely new style of Mysterious Experiments, viz. : the art of transmitting silent thoughts. Miss Kennedy while being Blindfolded on a platform, will mention every article and such Songs, Operas, and Operettas, that Have an International Charac'er. She also will do any action that is required by the audience without Mr. Lorenz Speaking one Word. Mdlle Florence, the Dashing Continental Bare-back Rider. Entree Comic. Whimsical Walker. „Hera'd.“ Thoroughbred Trackene Horse, trained and introduced by Herr Edward Wulff. Herr Peirre Becker in his celebrated Jockey Art. Comic Interlude. Yorick The Fool. „Ali Baba,“ Polish Horse, trained to a novelper les couplets parfois épicés de piquanteries bien à propos nous ont enchanté. Sa voix douce et agréable ainsi que la manière de sa déclamation ont s beaucoup contribué au succès général, qu’elle a bien mérité. Non moins attractif était le jen de la famille d’artistes Krembser. Antonio et Olympia ont dansé avec perfection sans pareille. Mlle Mathilde Presti est une chansonette de première force et le reste du personnel contribue de son mieux pour faire honneur à l’établissemment et augmenter sa réputation. Paris. Ambigu. Les Cadets de la Reine, drame en cinq actes de M. Jules Donay. C’est une pièce dont l’action se passe à l’époque du règne de Louis XIII et dans laquelle l’auteur a fait huit tableaux où l’on voit défiler tous les personnages de la cour. Les costumes sont superbes et les décors magnifiques. L’interprétation est bonne. On a beaucoup applaudi Desjardins en Louis XIII. Monti en Richelieu, Garez en Mazarin. Bouffe s-Par i si e n s. Sainte-Fieya, le nouvel opéra-comique de MM. Boucheron et Audran, obtient un grand succès. Mlle Biana Duhamel est exquise dans cette nouvelle pièce qui ne fait que confirmer le talent qu’elle a montré dans Miss Helyett. Nouveautés. Champignol malgré lui, pièce en trois actes de MM. G. Feydeau, F. M. Desvallières. Voilà donc enfin un succès et un gros succès à l'actif des Nouveautés, pour cette saisou. Champignol malgré lui est un long éclat de rire. Les artistes MM. Germain, Guy, Tari de, Polin, enlèvent la pièce avec entrain, et Mmes Jane Pierry, Netty, sont d’excellentes artistes. Casino de Paris. Au programme, débuts de Miss Abbot qui exécute des exercices de force vraiment surprenants. Mlle Bianca débute également, c’est une ravissante équilibriste sur trapèze, et i à laquelle on ne ménage pas les ap- I plaudissements. Comme ballet de la salle des Fêtes, c’est toujours l’Heu- I reuse rencontre qui tient l’affiche. Nouveau T h é â t re. Rabelais, l’amusante pièce de MM. Mèténier, Dubut de la Forest et L. Gamme, obtient toujours un grand succès. Folies-Bergère. Le clou des Folies-Bergère est sans contredit Miss Loie Fuller, la danseuse serpentine. Pour ce nouveau genre de danse, la salle et la scène sont plongées dans une obscurité complète. Miss Fuller parait en scène enveloppée d’étoffes légères et soyeuses sur lesquelles quatre jets de lumières différentes viennent frapper, et en dansant elle fait onduler ces étoffes. Leffet est merveilleux. Elle apparait tantôt en papillon, en fleur, en nuage et cela -va sans dire staff“ wird im Monat Februar in Mailand zur Aufführung gelangen. In der Oper kommen zehn Hauptpartien vor : zwei Soprane, zwei Mezzo-Soprane, ein Kontrealt, drei Tenore, zwei Barytone und ein Bass. Die Sänger sind alle von Verdi selbst ausgewählt; für die weiblichen Rollen sind die Damen Zilli, Stehle, Guerrini und Pasquar, für die männlichen Rollen die Herren Gör bin, Maurel, Pinicorsi, Pardi, Pelegalli und Arimondi bestimmt. Verdi wird am 1. Jänner eintreffen und persönlich alle Studien uud Proben leiten, aber nicht gestatten, dass etwas von der Inscenirung bekannt werde ; die Presse wird von allen Proben ausgeschlossen. Die Kostüme sind von dem Maler Robenstein gezeichnet, der zu diesem Zweck London und Windsor besucht hat. Orchesterdirektor ist Herr M a scheroni, ein Künstler von grossen Ruf. Ru dolfsheimer Volks the ater. Die Direktion Loewe hat das Repertoire der freudlichen Rudolfsheimer Bühne mit einem Volksstücke „E i n glücklicher Kerl“ von Rudolf Netscli bereichert, das bei seiner ersten Aufführung einen wirklich verdienten, durchschlagenden Erfolg hatte, den es seiner durchaus vernünftigen Handlung, seinen ergreifenden Scenen und der in den Hauptrollen guten Darstellung verdankt. Besonder zu loben ist Herr Gharlé, der stets eine gerunder Figur auf die Bühne stellt. Auch die Herren V. Barth und Martens, sowie Fräulein Felden führten ihre Rollen mit Geschick und Verständniss durch. Rédaction. Budapest: VII. Erzsébet-körut 15. Expedition. Programme aus Circus u. Yariétebühnen. Budapest. Somossy s Orpheum. Als eine Zugskraft ersten Ranges eutpuppte sich die Operette : „Ein Frauenbataillon,“ so dass man seit der ersten Aufführung derselben kaum Platz i in dem Etablissement bekommen kann. Sie ist aber auch eine gelungene Operette. Das Stück spielt in Bosnien zur Zeit des Okkupations-Feldzuges und ist sehr reich an heiteren Episoden und drolligen Wendungen. Die Ausstattung ist eine grossartige, das Maass einer Orpheumbiihne um vieles überschreitende. Die Darstellung war eine ausgezeichnet. Besonders zu erwähnen ist Fri. Carola, die als Dragoner-Oberlieutenant zu Pferde auf der Bühne erscheint. Weiters die Damen : Forster, Baróty und Szederkényi, die in den schmucken Lieutenants - Uniformen überaus fesche Gestalten boten. Unter den Herren entledigte sich seiner Rolle mit künstlerischem Geschick Herr Treu, so wie auch Herr Rück. Die Musik rühmt ihren Meister. Herr Capellmeister Rosenzweig hat da wieder