Néprajzi értesítő 47. szám, 1965.

Tanulmányok - A népi cserépedények szakterminológiája / Igaz Mária / Kresz Mária = 47. évf. 87–131., ill., Deutsche Zsf.

SK Igaz Mária—Kresz Mária edényfajtáról rövid, módszeres leírást nyújtott, tekintettel az edényforma arányaira, és tisztázta a cserépedények részeinek elnevezését. Munkáját a faze­kasságról szóló irodalomra alapozta, egyrészt a Néprajzi Múzeum gyűjteményét ismertető összefoglalásokra, BÁTKY ZSIGMOND „Útmutató"-jára­ és DOMA­NOVSZKY GYÖRGY „Népi fazekasság" című könyvére,­ valamint egyes fazekas­központok leírásaira, különösen Kiss LAJOS említett munkájára és ROMÁN JÁNOS sárospataki dolgozataira.6 IGAZ MÁRIA elgondolásai nagyjából egyeztek azzal a gyakorlattal, amit ez idő tájt a Néprajzi Múzeum kerámiaraktárában KRESZ MÁRIA folytatott, amikor formák szerint rendezte el a cserépedényeket VISKI KÁROLY a leltár­cédulákra írt megjegyzései alapján. VISKI, aki az 1920 évek végén a kerámia­gyűjteményt revideálta és lefotóztatta, az elnevezések terén is megkezdte a következetes rend keresztülvitelét és egyes leltárcédulákra a tárgy szaknevét zárójelbe írta a leltárkönyvben szereplő név után. Gyakorlatát folytatták azok, akik a nyomában a gyűjteményt újra revideálták és rendezték: GÖNYEY SÁNDOR a 30-as évek végén, majd BECZKÓYNÉ RÉVÉSZ ÁGNES, az 1940-es évek­ben DOMANOVSZKY GYÖRGY. VISKI megjegyzései azért voltak nagyon szük­ségesek, mert egyes formák neve nemcsak a tájnyelvben, hanem ennek hatása­ként a köznyelvben is nagyon ingadozó és ez megnehezítette a tárgy azono­sítását. A korábbi zavar egyrészt onnan származott, hogy azonos elnevezéssel jelölték meg különböző formákat. Legjobb példa a korsó szó. Dunántúlon és Erdélyben mindenfajta folyadéktartó edényt „korsó"-nak mondanak, jel­zőkkel különböztetve meg ennek fajtáit. Az Alföldön a folyadéktartó edények elnevezése sokkal differenciáltabb és ezt a differenciált terminológiát követjük a szaknyelvben is. A leltárkönyvben régebben korsó néven szerepelt a szak­nyelvben is alföldi szóval „korsó"-nak nevezett szűknyakú vizesedény, (Dunán­túlon „bugyiga korsó"), valamint a szélesszájú vizesedény, a kanta (alföldi kifejezés, Dunántúlon „szálas korsó"). Az összenyomott szájú folyadéktartó edényt Viskit követve szaknéven kancsónak nevezzük.A Dunántúlon ez is „korsó" („boros korsó"), gyakran így került a leltárkönyvbe, annál inkább, mert a céhedényeken magán az edényen is olvashatjuk a „korsó" szót, meg­felelően a népi elnevezésnek. A leltárkönyvben gyakran korsónak jelölték a körteformájú kancsófélét, a bokályt is. Többféle formát jelenthet a „bütykös" szó is: öblös pálinkás korsót, vagy — az Alföld északi részén — kis lapított pálinkás edényt. E félreértés elkerülése végett szaknévként nem alkalmazzuk a bütykös szót és a korsó­formájút bütyköskor­sónak nevezzük,­ a kicsi lapos formát délalföldi szóval . Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Bp. 1906, főleg 62, 63, 64, 98, 103, 104, 105, és 113 tábla. 5 Bp. (1942), főleg 25-29. 8 A sárospataki fazekasság ismertetése. Ethn. XLII. (1951) 294 — 350. — A mázatlan fekete edényeknél előforduló edényformákkal és történeti előzményeikkel újabban SZABADFALVY JÓZSEF foglalkozott. Die Ornamentik der ungarischen Schwarzkeramik. Acta Ethn. IX. (1960): Az edényformák monographikus feldolgozására és történeti múltjára­­. DOMANOVSZKY GYÖRGY Kiöntőcsöves edények és magyarországi elterjedésük. Eth. LI. (1940) 211 — 227. TAKÁCS LAJOS: Dohánytermesztésünk egy eddig ismeretlen eszközéről. (A luklocsoló) NE. XL. (1958) 241 — 245. HOLL IMRE: A magyar középkori kerámia kutatásának problémái. Műveltség és Hagyomány. V. (1963) 65—68 . Példa néhány VISKI-féle korrekcióra a leltárkönyvben egyaránt 'korsó'-nak jelölt különböző edényformánál: kanta (18.287 h­sz., kancsó (17.162 h­sz.), bokály (4598 h­sz.).­­ Erre történeti előzmény 1638-ból, Oklevél Szótár, 96.

Next