Népszabadság - PestVidék melléklet, 2000. április

2000-04-01

34 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. ÁPRILIS 1., SZOMBAT ANGOL NÉMET FRANCIA OLASZ SPANYOL NYELVTANFOLYAMOK Pesten és Budán Oktatás kezdőtől a vizsgáig 10 szinten, modulrendszer, vizsga-előkészítők, üzleti nyelv, készségfejlesztő csoportok BEIRATKOZÁS: Márc. 23 - április 11 -ig 14.00 -18.00 óra között Első óra: április 12-tőH KÖZPONT: Bp. V., Fejér György u. 8 -10 Tel.:317-9644 Fax:317-9655 Heti 1x2 óra 7200­, 2x2 / 14400­ Ft 9 hétre Szintén indul: 4x2,1x4,2x4, stb. Nyelvvizsgára jelentkezés helyben. NYELVTANULÁS KÜLFÖLDÖN MINtííTETT NTELIUXOIA Alapítva 1949 A DHL Magyarország Kft.­­ nemzetközi légi expressz futárszolgálat­­ fiatal, lendületes csapatába keres. TELEFONOS ÜZLETKÖTŐT A munkakör betöltéséhez szükséges feltételek: • középfokú végzettség, • megbízható angolnyelv-tudás, • számítógépes ismeretek (Word, Excel), • jó kommunikációs készség, • kellemes, érthető beszédstílus, • kereskedelmi vagy ügyfélszolgálati területen szerzett tapasztalat előnyt jelent. Főbb feladatok: • azonosítja az ügyfelek igényeit, megoldja problémáikat, naprakész információkkal látja el őket szolgáltatásainkról, • a meglévő ügyfélkör fejlesztése mellett új ügyfelek megszerzésére törekszik, • adminisztratív tevékenységet végez, mellyel biztosítja a meglévő és a lehetséges ügyfelekkel kapcsolatos valamennyi rendelkezésre álló és megszerezhető információ összegyűjtését és rögzítését. TELEMARKETINGEST A munkakör betöltéséhez szükséges feltételek: • középfokú végzettség, • jó kommunikációs készség, nyitott, csoportmunkára képes személyiség, • pontos, rendszerező alkat, • minimum középfokú angolnyelv-tudás, • PC-ismeret (Word, Excel, Access). Főbb feladatok: • lehetséges üzletek folyamatos adminisztrálása, ellenőrzése, • telefonos kapcsolattartás cégekkel, további információgyűjtés, • kommunikáció a megfelelő sales-csatornákkal, • az ügyfélszolgálat telemarketing-tevékenységének figyelése, • havi riportok készítése. Amennyiben hirdetésünk felkeltette érdeklődését, magyar és angol nyelvű fényképes önéletrajzát a pozíció és fizetési igénye megjelölésével, az alábbi e-mail vagy postai címre küldje el 2000. 04. 10-éig: recruit@bud-co.hu.dhl.com DHL Magyarország Kft., Oktatási és személyügyi osztály, Recruitment Coordinator 1119 Budapest, Kocsis u. 3. Telefon: 382-3222 VI M­UM RECUM VTNORUM VINUM HEG LM AZ-'A RF.X­VI.NORUM tokaji , A TOKAJI Tokaj Kereskedőház Rt. KEDVEZMÉNYES BORVÁSÁR 2000. április 01-30. között A TOKAJ KERESKEDŐHÁZ RT. ÁLLAMILAG ELLENŐRZÖTT, JÓ MINŐSÉGŰ TERMÉKEIBŐL Tokaj Kereskedőház Rt. Tokaji furmint és tokaji hárslevelű (száraz) 138 Ft/liter (áfával) Mádi félédes furmint 167 Ft/liter (áfával) Tokaji muskotály (félédes) 176 Ft/liter (áfával) 5 és 20 literes KANNÁS KISZERELÉSBEN! AMÍG A KÉSZLET TART! TOVÁBBFORGALMAZÓKNAK 20 LITER FELETT HÁZHOZ SZÁLLÍTUNK! Megrendelhetik a sátoraljaújhelyi belkereskedelmi osztályon [tel.: (47) 322-133 fax.:(47) 321-603] és a budapesti kirendeltségen [tel/fax: (1) 261-9951] A FOGYASZTÓK MEGVÁSÁROLHATJÁK: Sátoraljaújhelyi Diszkont, Hősök tere 3., Sátoraljaújhelyi Ungvár Pince, Pinceköz 2., Tolcsvai Diszkont, Petőfi utca 38., Szegi Pince 37 sz. főút mellett a 44-45 km.­szelvény között, Tarcali Kutató Pince, Könyves K. u. 54., Miskolci Diszkont, Augusztus 20. u. 16., Salgótarjáni Diszkont, Újakna út 6., Budapesti Diszkont, X. ker., Jászberényi út 5. VINUM REGI­M^ITJiSREX VI­NORI­M TOKAJI Tokaj Kereskedőház Rt. VINUM RECUM VINORUM TOKAJI Tokaj Kereskedőház Rt. Hulla jó történetek Szigetújfaluba sok mindent visz a furcsán kanyargó folyó Ha a televízióban bemondják, hogy va­laki vízbe fúlt a Duna felső szakaszán, akkor a szigetújfalui ember fejéhez kap, és a következő napokban aggódva lesi a kompkikötő környékét, mert biztos lehet abban: a megboldogult előbb-utóbb meg­látogatja a falut. Megyünk a tököli börtön melletti töl­tésen Szigetújfalu felé, és úgy érezzük magunkat, mint egy rumbatök a riói kar­nevál hetében: rázkódunk pillanatnyi megállás nélkül. Igaz, Varga József, Szigetújfalu polgármestere figyelmezte­tett, inkább az M0-áson mentünk, nem hallgattunk rá, magunkra vessünk. Mellesleg már azt is igencsak furcsál­­lottuk, hogy Varga úr egyáltalán szóba állt velünk, merthogy kényes ügyben ke­restük. Az a hír járja, hogy a Szigetújfalu és a szemközt található Ercsi között furcsán kanyargó Duna rengeteg uszadékot, ál­lati tetemet sodor a meder szélére Szigetújfaluban, sőt szinte százszázalé­kos biztonsággal tudható, hogy itt veti partra a vízbe fúlt embereket is. Márpe­dig - morbid, ámde kikerülhetetlen ha­sonlattal élve - a hulla ez esetben olyan, mint a talált tárgy: ha nem jelentkezik érte senki, akkor a megtaláló lesz a bol­dog (ez esetben boldogtalan) tulajdonos. Hát kell ez valakinek? Nem kell. Ezért aztán korábban Szi­getújfaluban sem volt másképp, mint a Duna menti települések közül sokban: kegyeletsértés ide, tiszteletlenség oda, hogy a számtalan gond és kiadás ne szakadjon a helyiek nyakába, néha fi­noman továbbtaszajtották a megboldo­gultat, aki ilyenkor megadván magát a sodrásnak, illedelmesen tovalebegett Ráckeve irányába. Szóval a vízbe fúltak, kérdezi a pol­gármester. Bólintunk: hát igen, a vízbe fúltak. Ne szépítsük, mondja, régebben egyszer-egyszer tényleg megesett, hogy valaki visszataszigálta az elhunytat a fo­lyóba. Na de ez talán érthető, hiszen nem vagyunk mi gazdag község, és hát micsoda dolog, hogy így kibabrált ve­lünk a természet? Megesik, hogy a bon­colóorvos elfoglaltsága miatt hetekig kell tárol­nunk az elhunytat, ha közben meghal egy helyi lakos, akkor Ráckevén, Szigetcsépen, vagy Sziget­­szentmártonban kell ke­resni hűtőkapacitást. Ar­ról nem is beszélve, hogy ilyenkor nekünk kell elte­metni a vízbe fúltat. A legutóbbi temetés, ami ja­nuár tizenhetedikén volt, közel negyvenezer forin­tunkba került. A kétezer lelkes tele­pülésnek van a halotta­kon kívül is elég baja. Legalább százan munkanélküliek, és a száznyolcvan kényszervállalkozó bevétele is épp csak a megélhetéshez elég. Annyit ér, mint egyetlen hajszál: levesbe sok, fejre ke­vés. És ezen a hajszálon függ az életük, tessék akkor belegondolni: ebbe a képbe úszik bele a szerencsétlen vízbe fúlt. Nem volt ez mindig így, akadtak em­lékezetesebb napok is a községben. Amikor például a Vigh családból egy­szerre hatan kergették a bőrt a helyi NB 111-as csapatban. Vigh I., Vigh II., Vigh III., Vigh IV, Vigh V. és Vigh VI.! Vagy amikor a három Pflumm alkotta a komplett védősort! Sőt, mondja ekkor a polgármester, miközben szemében me­leg fény villan: itt játszott a Csucsán­­szky is, hogy a Pintér Józsi bácsiról már ne is beszéljek; ő kérem, egyszer még az aranycsapatba is befért! Varga úr szavai mögött felfénylik a kedélyes múlt. Az az időszak, amikor még nem az volt a falu legnagyobb gondja, hogy mit kezdjen a munkanél­küliséggel vagy a partjaira sodródó ha­lottakkal, hanem hogy Csucsánszky lá­bán megáll-e a negyvenes lőtt passz vagy sem. Sajnos mostanában csak az öregfiúk lépnek pályára. Ők már nem is­tenek, igaz, a hatvannégy éves Ábrahám Lajos még ma is akkora robinzonádokra képes a kapuban, hogy tátott szájjal nézi a publikum. És ne gondoljuk, hogy ez minden. Itt van például Nemes Feri, aki nem sportoló, viszont faragó népi iparmű­vész. A településen áll már egy második világháborús és egy Petőfi-emlékmű, valamint a falu és a foglyok védőszent­jének, Szent Lénártnak a szobra. Hogy jönnek ide a foglyok? Ötven éve százharmincöt embert hur­coltak el Szigetújfaluból malenkij robot­ra, és ezek az emberek gyakran össze­jönnek emlékezni. Mellesleg Szent Lénárt napja november hatodikán van, ekkor mi búcsúval szoktunk ünnepelni, toldja meg Varga úr a történetet. Régeb­ben, amikor megkérdeztek egy újfalui gyereket, hogy mit ünnepelünk novem­ber hetedikén, akkor azt mondta: hát a búcsú másnapját! Itt van végül Mártély Sándor, aki a vi­lág öt-hat legismertebb patkószegesei­nek egyike. Újfaluban ’96-ig nem volt telefon, addig mindig a polgármesteri hivatalba jöttek faxon a megrendelések. Egyszer például az angol királyi udvar­ból üzentek, hogy kellene patkószeg. A megrendelés annak rendje-módja szerint be is futott, a kézbesítő pedig hóna alá csapta a faxot, elballagott Mártély úr­hoz, és már messziről kiáltotta: Sándor, rendelés jött a királyoktól! A kompkikötőben két-három felújí­tásra váró hajócsontváz és Deminger Ti­bor matróz vár. A piros arcú férfi szerint azért közel sincs itt annyi hulla, mint mondják. Na jó, évi három-négy azért akad, azt mondja, a sodrás kihozza őket a limányba, és amikor a kompról ész­reveszik, az utasok is mindig arra az oldalra tó­dulnak, ahonnan látni le­het. Pedig hát mit lehet látni? Semmit, mondja Deminger matróz. Sem­mit. A férfi háttal jön föl, a nő ezzel szemben hanyatt. Ennyit lehet látni, meg még annyit, hogy sáros, koszos, le kell mosdatni. Nem is a halottak okozzák a legna­gyobb bajt, toldja meg Varga József, in­kább a háború óta szerteszét heverő bombák, gránátok. Tudják, a második világháború alatt Malinovszkij marsall csapatai Szigetújfalunál mentek át a Du­nán, innen kerítették be Pestet. De Ercsi­be akkor már beásták magukat a néme­tek, innen oda lőttek, onnan ide, éjjel­nappal dörgött a fegyver, villogott a Du­na, piros volt a víz a vértől.­­ Korábban úgy gyűjtöttem a robba­nószerkezeteket, mint kisgyerek a ká­posztalepkét, de már gyávulok. Tavaly például találtam egy aknát, pontosan ott, ahol a gyerekek szoktak játszani. Hívom a tűzszerészeket, jöjjenek gyorsan. Azt válaszolják, sok a dolog, csak tíz nap múlva tudják elszállítani. Jó emberek, könyörögtem, addigra lehet, hogy mi már egy felhő széléről integetünk ma­guknak. Őriztesse, mondja erre a tűzsze­rész. Na, gondoltam, ott egye meg a fe­ne, rákötöttem egy zsineget, aztán tisz­tes távolból kihúztam a sásból, bevittem a rendőrlakás padlásföljárójába, és mondtam a rendőrnek: ha éjszaka nem rugdossák a falat, nem lesz semmi baj. Hazafelé még beugrunk a helyi kocs­mába. Egy vidám fiatalember a falu leg­komolyabban vett ünnepéről, a nőnap­ról mesél. Megtudjuk, hogy ilyenkor a kultúrházban hol az öregfiúk focicsapa­ta ad műsort a hölgykoszorúnak, hol meg a tűzoltóegylet. Az önkéntes tűzol­tók legutóbb például kánkánt táncoltak. El lehet képzelni az egyszerre lendülő, szőrös lábakat, mondja nevetve. Na de a tűzoltók egyébként is csinosan néznek ki, fűzi tovább a szót, amikor ugyanis megszűnt a munkásőrség, a helyi tűzol­tóegylet élelmes vezetői azonnal le­csaptak az egérszürke overallokra, az­óta a rangjelzésekkel és a község jelvé­nyével felturbósított egyenruhában pompáznak. Ráadásul állítólag nemcsak kánkán közben kapkodják gyorsan a lá­bukat, hanem baj esetén is. Tavaly pél­dául a Nyírségben voltak belvízkár-el­hárításon. Nézzük a falon a képeket, csupa krosszmotoros felvétel, újságcikkek. Ki volt itt krosszmotoros, kérdezzük. Hát a Czuni Laci, mutat a csaposra a fiatalem­ber. Meglepődve lépünk a pulthoz: ma­ga a Czuni Laci? Hiszen maga nagy sztár volt a krossziparban! A csapos ránk néz, a szeme mintha bepárásodna egy pillanatra, majd elérzékenyülten kérdi: hát ti még emlékeztek rám? Mit isztok, mondjátok, mit? Állunk a parton, a tavaszi napfény nyalja a fodrokat, nézzük az ercsi part­szakasz löszfalára épült családi házakat, amelyek mostanság szép csendben csúsznak bele a Dunába. Vízbe fúlnak lassan ők is. Trencsényi Zoltán Felfénylik a kedélyes múlt, amikor inkább azzal foglalkoztak, hogy Csucsánszky lábán megáll-e a negyvenméteres lőtt passz. A polgármester a Duna-parton FOTÓK: KOVÁTS ZSOLT Egy vízbe fúlt férfi sírja

Next