Szabad Nép, 1956. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Pártéletünk, fontos eseménye: a vezetőségválasztások pártszervezeteink és párttagjaink *" gondosan, nagy körültekintéssel készülnek a pártvezetőségek újjáválasztására. A nagy érdeklődést az váltja ki, hogy a taggyűléseken a kommunisták a pártdemokrácia nyújtotta jogaikat érvényesítik, s alaposan elemzik a legutóbbi vezetőségválasztás óta végzett munkájukat. Megvizsgálják, milyen eredményeket értek el a párt politikájának megvalósításában, s milyen hibák és fogyatékosságok gátolják a még jobb eredmények elérését. Értékelik az alapszervezet és a pártbizottságok többhónapos munkáját, s határozatot hoznak a további tennivalókról. Végül megválasztják az új pártvezetőséget, és azokat a küldötteket, akik az alapszervezet párttagságát a felsőbb pártszervek értekezletein képviselni fogják. Ezekben a napokban fejeztük be 1955. évi tervünket. E terv végrehajtása a népgazdaság minden ágában értékes eredményt hozott. Nőtt és szervezettebbé vált az ipar termelése, megkezdődött az ipar gyorsabb ütemű korszerűsítése, fejlődött a mezőgazdaság termelése is. Megszilárdult az állampolgári fegyelem, erőteljes fejlődésnek indult a termelőszövetkezeti mozgalom. Kibontakozóban van az ideológiai munka is. Eredményeinkről beszélve említést kell tennünk a pártmunkások és a párttagság aktivitásának növekedéséről. Ez egyike a múlt hónapok fontos eredményeinek. Egy-másfél évvel ezelőtt nagyon sok pártaktivista bizonytalanná vált, nem értette a párt politikáját. Nem csoda ez, hiszen Nagy Imre mindent elkövetett, hogy opportunista nézeteivel homályt és bizonytalanságot terjesszen a párttagok, elsősorban az aktivisták között. Ez ma már lényegében a múlté. A pártmunkások zöme biztos talajon érzi magát, világosan látja: a párt helyes úton halad, lenini politikát folytat, amelynek megvalósításáért érdemes, lehet és kell is nyílt szívvel, teljes akarattal és odaadással dolgozni. 1956-ban az eddiginél is nagyobb és nehezebb feladatok megoldása vár ránk. E megnövekedett feladatokat csak akkor végezhetjük el eredményesen, ha fokozódik a kommunisták tevékenysége, s ezzel egész dolgozó népünk aktivitása is. Nem árt levonni néhány tapasz-tatalatot a régebbi vezetőségválasztásokból. A legutóbbi vezetőségválasztások idején még sok pártszervezetünk nem értette meg eléggé, mit is jelent a párttagok aktivitása, a pártszervezetek belső életének megjavítása, a pártdemokrácia. A pártdemokráciát sokan még ma is formális oldaláról ítélik meg. Úgy vélik, ha a vezetőség megtárgyalta a beszámolót, ha módot adtak a felszólalásokra és megtartották a titkos választásra vonatkozó előírásokat, akkor teljes mértékben eleget tettek a pártdemokrácia követelményeinek, hogy mindez fontos és én, nélkülük nem lehet fáról beszélni, de ön még nem elég. Sokan . .-ük, ha megtartják havonta a taggyűlést, ha a párttagok valamilyen formális munkát végeznek, ez már elegendő ismérve a tagság aktivitásának. Pedig ennél sokkal fontosabb az, hogy mi történik a taggyűléseken, mit tartalmaz a vezetőség beszámolója, miről vitatkozik a tagság. Ahol a tartalmi kérdésekkel nem törődnek, ott a pártmunka előbbutóbb öncélúvá, üressé, formálissá válik, olyan malomihoz lesz hasonló, amelynek üresen jár a garatja. A párttagok aktivitása küzdelmet jelent a párt politikájának érvényesüléséért és védelméért. Az aktív párttag elsősorban önmaga ad teljes értékű munkát, tehát példát mutat a munkában és agitál is a párt érdekében. Az aktív párttag igyekszik mindjobban megismerni a párt politikáját, ezt a politikát alkalmazza és hajtja végre tevékenysége során és nem tűri, hogy elferdítsék, vagy valamilyen módon megtámadják azt. A beszámolók, a vita és a választás önmagukban csak külső formai elemei a vezetőségválasztó gyűléseken érvényesülő pártdemokráciának. A taggyűlések beszámolói és vitái akkor folynak a pártdemokrácia szellemében, ha hozzájárulnak a párttagok kommunista neveléséhez, ha növelik a kommunisták erejét és küzdőképességét. A helyes módon lefolytatott taggyűlési viták feltárják az országos és a helyi tennivalók összefüggését. A jól megszervezett taggyűlések középpontjában azonban a helyi problémák és tennivalók megtárgyalásának kell állnia. A múltban többször is előfordult, hogy a vezetőségválasztó taggyűléseken nem foglalkoztak a helyi ügyekkel, mellőzték az úgynevezett „nehéz kérdéseket“. Ezzel a taggyűlés ünnepélyességét akarták szolgálni, valójában azonban éppen az ellenkező eredményt érték el. A kommunisták számára az a valóban ünnepélyes taggyűlés, ahol a munkáról, a szocializmus építéséről van szó, ahol megbeszélik, hogy a jelenlevők mit tehetnek, miképpen járulhatnak hozzá a szocializmus építéséhez. Sok üzemben, termelőszövetkezetben és faluban jelentős eredményekről számolhatnak be, büszkén beszélnek arról, mit tettek a szocializmusért. Helyes, ha ezt elmondják. De ha csak ennél maradnak, ha nem bírálják fogyatékosságaikat, s nem beszélik meg feladataikat, taggyűlésük sem jó, sem ünnepélyes nem lesz. Az üzemek nagy többsége teljesítette tervét, ezért dicséret illeti őket és dicséret illeti az ott dolgozó kommunistákat is. A kommunistáknak azonban észre kell venniök a hibákat is. Fel kell figyelniük, ha bajok vannak a minőséggel, ha nem egyenletes a termelés, s csak a hóvégi hajrákkal boldogulnak, vagy ha más hiányosságokkal küzdenek. Ha nem látják a hibákat, ha ezekről, s kijavításuk módjáról nem esik szó a taggyűlésen, akkor a jogos büszkeség üres dicsekvéssé válik. Pest megyében az ipar szép eredményeket ér el, majdnem minden üzem teljesítette tervét, de a Pest megyei kommunistáknak észre kell anniök, hogy több üzemben — például a Csepel Autógyárban is — mértéktelenül nagy a túlórázás, a hó A pártdemokrácia fontos eleme a ■í*p bírálat és az önbírálat. A Központi Vezetőség novemberi határozata felhívta a figyelmet arra, hogy sok helyütt alábbhagyott a kritikai szellem, hogy ismét találhatók funkcionáriusok, akik nem hallgatják meg a kritikát, sőt előfordul az is, hogy megjósolják a bírálatot. Különösen aláhúzta a novemberi határozat az alulról jövő bírálat fejlesztésének és felkarolásának fontosságát. A vezetőségválasztó taggyűléseken, ahol nagyobb távlatokban tárgyalják meg a pártszervezetek munkáját, feltétlenül érvényesíteni kell a bírálatot és az önbírálatot. De a kommunista bírálat és önbírálat távol áll az üres formalizmustól: amikor egyes párttagok vagy funkcionáriusok általánosságban beszélnek hibáikról, megfogadják, hogy azokat többé soha nem követik el, s azután minden marad a régiben. A kommunista bírálat és önbírálat mindenekelőtt konkrétan feltárja a hibák okait, megállapítja, kik a felelősek a hibák elkövetéséért és megjelöli azokat az intézkedéseket is, amelyek alkalmasak a hibák kijavítására. Mindezt összefoglalva: tehát a pártszervezeteknek sokkal több figyelmet kell fordítaniuk a párt politikájának végrehajtására, a szocialista építőmunkára, a termelésre, így lehet emelni a vezetőségválasztások politikai színvonalát és növelni a párttagok aktivitását. Ez biztosítja a leghatározottabban a pártdemokrácia érvényesítését is, mert lehetővé teszi, hogy a kommunistákat elsősorban érdeklő, a szocialista építést előbbrevivő problémákat vitassanak meg. Pártszervezeteinknek nem szabad elfelejteniük Rákosi elvtárs 1950 februárjában az első vezetőségválasztás elindításakor mondott szavait: „A kommunista jó munkájának próbaköve a termelés eredményei... a jól végzett politikai munkát az emelkedő termelés számai ellenőrzik... mindenért, ami ebben az országban politikai, gazdasági és kulturális téren történik, mi vagyunk a felelősek." A vezetőségválasztások előkészít ** tése és megszervezése nagy erőpróbája a felsőbb pártszerveknek is. E nagy munkához megfelelő elvtársi segítséget kell nyújtaniuk. Sok vita tárgyát képezte a legutóbbi vezetőségválasztások idején: joguk van-e a felsőbb pártszervek képviselőinek beleszólniuk abba, hogy kiket jelöljön a párttagság a vezetőségbe? Nemcsak joguk, de kötelességük is, hogy erről is véleményt mondjanak, s helyes irányban befolyásolják a párttagokat. Elsősorban meg kell magyarázniuk és meg kell értetniük a párttagokkal a Központi Vezetőség instrukcióit arról, hogy milyen embereket szükséges és helyes beválasztani a vezetőségbe. Másrészt figyelemmel kell kísérniük, hogy a taggyűléseken a Központi Vezetőség határozatának megfelelően folyik-e a jelölés, nem javasolnak-e a pártvezetőségbe oda nem való embereket. Ilyenkor fel kell szólalniuk és meg kell magyarázniuk a párttagoknak, hogy javaslatuk nem helyes. Mindezt azonban pártszerűen, a pártdemokrácia követelményeinek megfelelően kell tenniük. Nehéz és fáradságos munkával jár majd a vezetőségek újjáválasztása. De ha a Központi Vezetőség határozata szellemében hajtjuk végre, jelentősen hozzá fog járulni a pártmunka színvonalának emeléséhez: az egész pártban fellendül a politikai munka, a párt politikájának megvalósításáért folyó küzdelem, fejlődni, erősödni fog a párt vezetése társadalmi életünk minden területén. Matusek Tivadar (Részlet a Társadalmi Szemle 1955. decemberi számában megjelent cikkből.) nfez&gaftjPWA idtt re (1 wMM@ gimi TOMP Alkonyodik. A Duna kék szalagján innen és túl apró fények gyúlnak ki. Az ötven méter magas, pirosra festett réz- és acéltorony körvonalai, itt fent, a Széchenyi-hegy ormán mind jobban elmosódnak a félhomályban. Napvilágnál még a pesti dunapartról is jól látható, a sétálók közül azonban vajmi kevesen tudják, hogy e torony tövében, egy hajdani üdülőépület legfelső emeletén működik a magyar televízió első, s kísérleti adóállomása. Az adóállomás egyik helyiségében mérnökök, technikusok hajolnak egy vetítőgéphez hasonló készülék fölé, melynek kettős lencséje előtt, indulásra vár a 49. sz. Magyar Híradó filmszalagja. A szomszédos helyiségben már megkezdődött a kép- és a hangadó-berendezés „előmelegítése“. Azután egy gombnyomás a fényes, szürke burkolaton, majd egy újabb, előbb sárga, nyomában pedig piros lámpa gyullad ki, jelezve, hogy 700, illetve 2000 volt feszültség van az áramkörben. Halk zúgás támad. A híradó szalagja mozgásba lendül: Csányi Mihály földeák, fejőgulyás arcképét vastag, szürke kábel, ahangot pedig egy vékonyabb vezeti — elektromos jelek alakjában — az épületből fel az antennatorony csúcsáig, ahonnan a kép ultrarövid hullámok szárnyain indul útjára.... Pontosan nyolc óra. Az MSZT Semmelweis utcai székházában, a Váci utcai főposta egyik III. emeleti helyiségében, Kőbányán és Kelenföldön, a fővárosnak száznál is több pontján, most leoltják a villanyt, körülülik a távolbalátó készüléket, amelynek tejüveglapján megjelenik a földeáki fejőgulyás arca. Azután a Volt egyszer egy király című csehszlovák mesefilm jelenetei peregnek. A hang tiszta, jól érthető, de a kép még korántsem tökéletes — csíkok, foltok futnak át rajta, s állandó remegése kissé zavarja a szemet —, mégis sokkal élesebb, tisztább, élvezhetőbb, mint a kísérleti adás kezdetén. Mert mindez még most is csak kísérlet. A főváros különböző részein, mintegy száz vevőkészüléken figyelik az adás minőségét. Az egyik az adótól 18 kilométerre is kitűnően veszi a műsort. A város több pontján, ideiglenesen felszerelt készülékkel és antennával, külön megfigyelést is végeztek. Itt, a Széchenyi-hegyen indul meg az idén a televíziós nagyadó és a hozzátartozó 150 méter magas antennatorony építése. Az adó berendezését egy baráti országból vásároljuk. Jövőre, 1957-ben már műsort kell sugároznia. A műsort részben a stúdióból, részben a helyszínről közvetítik. A stúdió helyén — a Lenin Intézet Szabadság téri hatalmas épületének egyik szárnyát jelölték ki erre a célra — ma még csak a Magyar Televízió Vállalat fejlesztési részlege dolgozik. A műhelyben és a laboratóriumban az úgynevezett mozgóállomás erősítő-, áramellátó-, kép- és jelellenőrző egységeit, korszerű kezelőasztalát szerelik. A mozgóállomás különleges berendezésű autóbusz lesz, melynek segítségével már az idén megkezdik a helyszíni közvetítéseket. Elsőnek a dolgozók nagy májusi felvonulásakor szeretnék kísérletképpen üzembehelyezni a televízió munkatársai. A későbbiekben nagyobb sporteseményekről, operavagy színházi előadásokról is adnak majd közvetítést. A mozgóállomás több egysége a posta Kísérleti Intézetében készül; adóberendezése a tetőn elhelyezett kisméretű parabolikus antenna útján — egyelőre — jeleket küld a Gyáli útról a Széchenyi-hegyre, ahol azok kockaalakban megjelennek egy vevőkészülék ernyőjén. A mikrohullámú jelek 11 kilométert tesznek meg, többet, mint amennyit például a Népstadionból rendezendő közvetítés alkalmával kell majd berepülniök. A vevőberendezés — mely a Széchenyi-hegyen fogja fel régi hajrá és sok a selejtes termék. Somogy megyében szép eredményeket értek el a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében. Ebben az évben már 44 község vált termelőszövetkezeti községgé és sok ezer család választotta a szövetkezeti gazdálkodás útját. Ám ezek az eredmények nem takarhatják el a hibákat a Somogy megyei kommunisták elől. Ilyen hiba például, hogy néhány új termelőszövetkezetben a tagok egy része régi módon, egyénileg vetette el az őszieket. Fel kell figyelniök arra is, hogy miután egy-egy termelőszövetkezet megalakult, a pártos tanácsszervek magukra hagyják őket, s emiatt számos új termelőszövetkezetben nehézségekkel küzdenek. Ebből az elhanyagoltságból fakad az is, hogy egyes új tsz-ekben nem alakítottak pártszervezetet. Ilyen és ehhez hasonló problémák minden megyében vannak. A megyebizottság ismeri ezeket a hibákat. Ezért munkájukat úgy kell végezniük, hogy a vezetőségválasztások alkalmával ezekre a még megoldandó feladatokra, a leküzdendő bajokra irányítsák a fő figyelmet, ezek megoldására hívják fel a kommunistákat. A taggyűlés előkészítésekor pártszervezeteinknek újra elő kell venniök a Központi Vezetőség fontos határozatait, hogy ellenőrizhessék azok végrehajtását. Elsősorban a Központi Vezetőség 1955. november 10-i határozatát. Pártszervezeteinknek meg kell vizsgálniuk, kielégítően támogatják-e a kommunisták a DISZ-szervezeteket. Hasonlóképpen ellenőrizni kell a nők között végzendő politikai munkáról szóló párthatározat végrehajtását is. A taggyűlések előkészítésekor valamennyi falusi szervezetünknek ellenőriznie kell, miképpen hajtották végre a Központi Vezetőségnek a falusi pártmunka megjavításáról szóló határozatát. A Központi Vezetőség novemberi határozata megállapítja, hogy továbbra is erélyes küzdelmet kell folytatni a jobboldali nézetek, az opportunista magatartás, s a párt politikájának minden ferdítése ellen. Gyakori még a fegyelmezetlenség, elvtársaink sok helyütt nem elég éberek, megtéveszti őket az osztályellenség stb. Kommunistákhoz méltatlan dolgok ezek, amelyeket minél előbb meg kell szüntetnünk. Az ideológiai területen működő pártszervezeteknek az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a jobboldali opportunista nézetek ellen folyó harcra. Figyelembe kell venniük, hogy az értelmiségi párttagok, az írók és művészek között, de másutt is élnek még a jobboldali nézetek, gyakran találkozhatunk a nacionalizmus, a nemzeti gőg jelenségeivel. Pártszervezeteinknek meg kell vizsgálniuk, miért sértik meg egyes helyeken és egyes elvtársak a párt politikáját. Az ilyen vizsgálat eredménye majdnem mindig azt mutatja, hogy a helytelen nézetek alapja a marxizmus—leninizmus tanulmányozásának a hiánya, a párt politikájának nem kielégítő ismerete. Ha tehát fejleszteni kívánjuk a pártdemokráciát, fejlesztenünk és javítanunk kell a pártoktatást, a párttagság eszmei, politikai nevelését. A vezetőségválasztások alkalmával ezeknek a kérdéseknek is szerepelniök kell a taggyűlések beszámolójában és vitájában. A legfontosabb itt az, hogy a pártoktatás politikai, elméleti tartalmával foglalkozzanak. Azt kell megvizsgálniuk, hogy vajon lépést tart-e az oktatás a pártszervezet fejlődésével, kapcsolatban áll-e az élettel, magyarázatot ad-e a kommunisták között felmerülő kérdésekre? Helyesen foglalkozik ezzel az Egyesült Izzó párt végrehajtóbizottsága. Legutóbb például minden szemináriumban megvitatták a Központi Vezetőség határozatát a vezetőségek újjáválasztásáról. a hely-^oooooooooooooooooc)oooooooooc)ooooooo(xxx)Oooooc<)C©oooocxx»c^x)oooooooocxxxx50oooc)C)Oooqoock>5ooooooc)C)ooooocx>oooo' színről odairányított mikrohullámokat, s azokat a központi ader részére megfelelő ultrarövid hullámokká alakítja — januárban már próbára kerül. Készül az első felvevőgép is, négy különböző gyújtótávolságú lencsével ... ,4 stúdió épületében tehát még „minden csendes“. De legkésőbb az új év második felében megkezdődik itt is az építkezés. A távolbalátó stúdió elektromos berendezéseit a budapesti Mechanikai Laboratórium készíti. Hatalmas munka folyik itt. A műszaki leírásokat, rajzokat ugyan készen kapták a szovjet ipartól; a szövegeket magyarra fordították, a hatezernyi rajzról fényképmásolatokat készítettek; az egész műszaki dokumentáció 130 kötetre terjed. Szerelik már a stúdió filmgép-termének nagy vetítőgépeit. Készül a központi vezérlőpult, ennél ül majd a rendező, innen irányítja a stúdióban dolgozó operatőröket, kapcsolja be felváltva a műsorba a felvevőgépeket; itt ül a képmérnök, a hangmérnök és a három „kameracsatorna“vezető. Valamennyien üvegablakon át tartják szemmel a stúdióban történő eseményeket, miközben egy-egy ellenőrzőkészüléken az előállított képet is figyelik. Egy 32x21 méter és egy 19x13 méter területű teremben kezdődnek majd a felvételek — a terv szerint 1957-ben. De az építkezés előrehaladtával, a stúdió egy részét előbb is üzembe lehet majd helyezni, s így — ha minden jól megy — egyszerűbb stúdió-műsorokat már az idén is közvetíthet a televízió. A távolbalátás leendő magyar szakemberei (javarészt egészen fiatalok), akik számára a kísérleti adás ezernyi gondja, sikere és kudarca egyszersmind kitűnő iskola is — szünet nélkül dolgoznak az adás tökéletesítésén. A jelenlegi 100 wattos adót néhány hónap múlva egy nagyobb teljesítményű, magyar gyártmányú — még mindig kísérleti — adóberendezés váltja fel. A heti két alkalommal sugárzott filmműsor közvetítésére korszerű, háromgépes film- és állóképközvetítő berendezést helyeznek hamarosan üzembe. A televíziós adásokat ma még nagyon kevés ember figyelheti hazánkban. Az első tíz magyar gyártmányú távolbalátó készülék a közelmúltban készült el az Orion- és az Egyesült Izzólámpagyárban. Többéves, bonyolult kísérletek eredménye ez, hiszen a két üzem dolgozóira nem kisebb feladat hárul, mint a magyar ipar egy teljesen új ágának megteremtése. Az idén hónapról hónapra, fokozatosan emelve a termelést — már több ezer példányt kell gyártaniok. A magyar televíziós készülék európai viszonylatban is nagyméretű, 28x36 centiméter területű képet ad. Ebben az évben már az üzemi, tömegszervezeti klubok, kultúrházak egész sorában, a dolgozók ezreit szórakoztatja majd a televízió műsora. A távolbalátás,, a rohamtempóban fejlődő technika e nagyszerű vívmánya, az élet számtalan területén alkalmazható. Az iparban például lehetővé teszi, hogy távolból figyeljenek meg az emberre veszélyes üzemi vagy laboratóriumi műveleteket, folyamatokat; a közlekedésben megkönnyíti a forgalom irányítását és ellenőrzését; felhasználható a tudományos kutatómunkában; és így tovább. De mindenekelőtt: oly széles körben, s annyira közérthető módon teszi közkinccsé a kultúra értékeit, hogy a színház, a mozis vagy a rádió e téren egyaránt messze mögötte maradnak. Második , ötéves tervünk egyik fontos fő célkitűzése: megszüntetni országunk elmaradását a televízió megvalósításában. S a tervidőszak végén már nemcsak Budapesten, de legnagyobb vidéki ipari városunkban, Miskolcon is működik majd televíziós adó, azután többi nagyvárosunkra is sor kerül... Berényi György SZABAD NÉP Jltakaes in$Z(%nijűk r bosszúsan kászálódik ki az ágyból, papucsát is földhöz vágja: ejnye a krucifiksz, hát nem hagyod abba? — nem jössz mindjárt vissza, készakarva tönkreteszed magad? Mama bejő a kávéval, engesztelőn mosolyog. Aztán könny futja be a szemét, eltörik a mécsese. Hagyjatok — hüppögj — hiszen attól vagyok beteg, hogy tétlenül ülök ... Pedig nem igaz. Tudja ő, hogy mitől beteg! Mikor felmossa a konyhát, és teljes erőből súrolja a követ, tudja, hogy az a két csigolya most is csiszolódik és kopik. Mikor felemeli a szeneskannát, vagy a kamra legfelső polcáig ágaskodik egy uborkásüvegért, vagy húzgálja az ágyakat és törli a padlót: tudja,hogy ez árt neki. És fél a fájdalomtól. Fél a betegségtől. De attól jobban fél, hogy nem tud dolgozni. Hogy hosszabb időre ágyba kényszerítik, hogy a család sínyli meg az ő betegségét. Ha csak rágondol, melege lesz tőle. Fellázad a sors igazságtalansága ellen, hogy éppen ő, aki soha nem tudott dolog nélkül élni! — éppen ő kap ilyen betegséget... És úgy lázad, hogy szorítja magát. Hajtja a munkát. Sokat akar elvégezni, annyit, mint fiatalkorában, csakhogy erősnek és hasznosnak tudja magát, csakhogy megnyugodjék. És ha kimerül és remegés fogja el, a konyhaasztalra borulva sír ijedtében. De másnap elölről kezd mindent ... Szükséges kímélet és vállalt kötelesség: ez csap össze, ez vitázik a mama lelkében, mindennap, a nap minden órájában. Drámai vita! Költeményt kéne írni róla, hogy ebben a vitában hogyan kerekedik felül százszor és ezerszer a kötelesség ... Ki tudja, mi lenne a dolog kimenetele, ha bele nem szól a Csincsákné. Dehát Csincsákné mindenbe beleszól. És mily harsogva! Ha ez a kövér asszonyszélehossza egy, az utcai mérlegelők aggódva eresztik fel a masinájukra) kiáll az udvarra, és közli a házzal, hogy vége a porolásnak, ezt a süket is meghallja. Hat Horvaben nem látszik, hogy beteg. Erős termetű, teltarcú, félénk, beszédes asszony. Barna hajában, mely dús kontyba tűz-ve ül a fején, csak elvétve akad ősz szál. Sokat nevet, szeret nevetni, ilyenkor csípőre kapja a kezét és a testével is nevet, aprókat döccen, rázkódik, meg-megdobja a vállát, mintha zötyögős szekéren ülne, és mélyről nevet, a melléből, lágyan és dallamosan. No, dehát nem is ott a baja, ahol látszik. Hanem belül. A csontjában. Két csigolyája olyanynyira megkopott (nem csoda, amenynyit hajladozott vele munka közben), hogy végre is egymásba csúszott, cudarul nyomva a gerincoszlop idegdúcait. Horvátné elviselhetetlenül éles fájdalmak közepette kínlódott vagy két hétig. Se állni nem bírt, se feküdni, se fönt lenni, se aludni, a legkisebb mozdulatra oly vad nyilalás rándult végig rajta, hogy felsikoltott. A kórházban aztán húzatták, injekciózták, minden lehetőt megcsináltak vele. Most jobban van. De a kórház sem képes csodákra. Ha nem vigyáz magára — mondták az orvosok — hamarosan visszakerül, még súlyosabb állapotban, még keservesebb fájdalmakkal. Otthon összefog a család. A mama, aki huszonöt esztendeje jókedvében, rosszkedvében, betegen is fáradhatatlanul gondoskodik mindenkiről, most a család dédelgetett kedvence. Nem engedik kimozdulni a lakásból. Ágyba viszik a reggelijét. A három fiú (egyik lakatos, másik autószerelő, harmadik tanító) maga készül el reggelenként, és felhordják a tüzelőt a pincéből, bevásárolnak, mindent elintéznek, szépen felváltva. Horvát — ahogyan egymás közt nevezik, az öreg — mielőtt a gyárba indul, kitakarít. Este bámulatos szakértelemmel mosogatja és törölgeti a napközben felgyűlt edényt. A mama beteg. A mamát kímélni kell. Hideg vízbe sem nyúlhat, még a féltett pupliningeket sem moshatja ki, azokat is a Patyolatba viszik. Csak éppen megfőz. És otthon van, így megy ez pár hétig. Akkor a mama, aki üldögélve, hálásan, el-eldödlő szemmel nézegeti az ő takarító iregét, kezdi rosszul érezni magát. Már ezután így kell élnie? Dologtaanul? Haszontalanul? Nem lehet az. Hiszen — véli — a család most színne az ő rabszolgája. Az öreg lopva ugrik le egy fröccsre, nem is mer elbeszélgetni a régi cimborákkal, nehogy mosatlan maradjon az edény. Jani hetek óta nem volt moziban, Jóska már a menyasszonyát is bevngta, megfőzetett vele egy vasárnapi ebedet: na jó, de a menyasszony egyéb forróságot is kíván, nemcsak a tűzhely melegét, és az a baj, hogy a fiatalok keveset tudnak együtt lenni. Zoli, a tanító, lemond kedvelt időzítéséről, a múzeumjárásról, pedig ír-hat a múzeumokért. Nem jó ez így. És ott van ii, milyen porosak az uttcai ablakok! — nem azért, mintha hibát keresne az ő dörmögő, házimunkában kissé totója, drága-drága örege tisztaságszeretetében, de mégsem olyanok azok az ablakok, mintha ő tette volna rájuk a kezét... És az se jó, hogy a fiúk maguk készítik össze a tízóraijukat. Lekanyarítanak két nagy szelet kenyeret, kézibe csapnak egy darab szalonnát, és a táskájukba gyömöszölik, és rohannak. Nincs erre a tízóraira olyan gusztusuk, mintha ő pakol nekik! Nem is lehet. Férfimunka. Kapkodás. Nincs benne a mama szíve, gondja, keze melege. Mama tehát nyugtalan. Egy nap kapja magát, megtisztogatja az utcai ablakokat. Hogy ragyognak! — még a szoba is más, ha tiszta ablakon árad be a kinti fény ... Másnap felkeféli a padlót. Harmadnap kikormozza a kályhát. Titokban,izgatottan hallgatva. Persze, a család észreveszi. De ő csak nevet: ó semmiség, bírom én, már jobban vagyok! Veszekednek Vele. Kérlelik. Kórházzal, injekciókkal ijesztgetik. De hiába, egy reggel arra ébred a család, hogy mama már kint van a konyhában és készíti a reggelit. Az öreg OCXX3QOOOOQOQOOI3OQO0OOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC DGOOOO( C - nézed te a napot, csücsülsz idefent, a bolond Csincsákné pedig szakadjon meg a látás-futásban. Mama fáradt volt. Erőtlenül ellentkezett: — Nem tudok... sok nekem ez a sok lépcső, hidd el, beteg vagyok. — Dolgozni nem vagy beteg? Csak ] , arra, hogy ülj a gyűlésen? , És harsogott tovább. Mama csak nézte. Ha sír, ha kipakol, hogy mi : baja, tán meglágyítja a Csincsákné szívét. De mama nem pakolt ki. — Nem — vágta ketté Csincsákné ] : szóáradatát — nem, most már juszt , sem megyek le. , Csincsákné dühöngve távozott, i valctivixiaA uuiiiuui a raciioja, l.sicsákné az udvarról viffcsendre a Iskótrégimódi ház ez 1r ferencvárosház, nincs benne liftillés még nem volt rá eset, hogy a rádió mellé meg ne hallották volna a figyelmeztetést... Hát igen, Csincsákné a hál felügyelő. De nemcsak az. Menni minden! A rend és a tisztaság őrlépcsők és folyosók szigorú vizitátor, családi viszályok rendbehozója, részegosek ostora, rakoncátlan gyereke levelője, erények istápja... Ja annak az asszonynak, aki elszomszerdja az időt, és kész ez az urának! Van mit hallgatnia min is az urától, hanem Csincsáknétól... Csincsákné mindent lát, mindent tud. Ha ráér, kiáll az udvarra. El-elnézi a körbe- is futó gangokat, fiigyeli a leszűrődő ■ neszeket. Semmi sem kerüli el a figyelmét. A ház szinte az ő családja. Nincsen titkuk egymás előtt. És amily sokat ad rá Csincsákné, hogy az ő háza tisztaságát példaként emlegessék a körzetben: éppily sokat ad arra, hogy a ház közös dolgainak megvitatása-kor, vagyis a lakógyűlésen, valóban ott legyen minden lakó. Próbálna csak ellógni valaki! Csincsákné két órával a gyűlés kezdete előtt , kint áll a kapuba és csak az ereszti ki, akit ment , visznek el.. Nohát, Csincsákné látja a mamát amint porol, vagy ormoz, vagy gangot mossa fel (te at már annyin van, hogy dolgozik), ellenben a gyűlésen nem látja. Gyés után felháborodva kapaszkodj fel Horvátékhoz a második esetre. Hogy gondolod, Horvátné támad rá a mamára —, hogy néka mindenre van időd, még arra is, hígy azt a büdö előszoba-ajtót végigskáld, de a gyűlésre, ahol a ház ügyeit eldöntjük nem méltóztatik leriadni, hát mi! Majd ő megmutatja! Igen, majd ő5 megmutatja! Elmegy a körzeti orvoshoz, és mindent megtud, és a legközelebbi lakógyűlésen ráhúzza a vizes lepedőt a mamára. Azonban a körzeti orvos, aki kórházba vitette mamát, azt mondta, hogy a mamának igenis sok a lépcső, egyelőre nem mászkálhat fel és alá. És nem is dolgozhat Csincsákné nyert nagyokat. Köszönni is elfelejtett, szuszogva és haraggal távozott az orvostól. Na megállj, Horváthé, na megállj — fogad-ozni az utcán — adok én neked,ha érjek haza! Igen ám, de mire ’■az ír, jut eszébe, hogy mit is ad°n neki. Leszidja? De miért? Hogy 161 jött le a gyűlésre? Vagy, hogy lepróbáljon lejönni? Leginkább kéne leszidni, mert dolgozik, mit csinálna? Csincsákné beletolt a mama helyzetébe: persze, 10!-dolgozik, nem élhet anélkül, ha mire való asszony az utolsó ereért is rendet tart az otthonában... , most mit tegyen? És dúl-fúl, semmit sem tud tenni. Mi mintörténne még itt, ha Csincsákné íszbe nem kap, hogy hiszen az őneki kivel veszekednie! ■'"a ház. A házbeli fiatalasszonyoknincs szemük? Ezek semmit se anek észre? Na megálltatok csak... 'si csákné borúsan nézdeli a lépcsőket Aztán nekifohászkodik. Szuzeca kaptat föl emeletről emelete. És a házbeliek nem győznek ajldozni, hogy Csincsákné ezúttal 4 az udvarról társalog velük, ba- 4 a lakásban, és nem is hangosan, igen csendesen. ifit tárgyalt, mit nem? — már bajos megtudni. Elég az hozzá, !? a házbeli nyolc fiatalasszony köhárman már be-bejárnak a mához Csak úgy. Véletlenül. Hol az tik, hol a másik néz be, hogy mi ég’ és ha már ott van, nyúl alló’keféért, hagyja csak, Horvat ima majd én, úgyis ráérek kicsit... gy 'megy sz ablakhoz, és kezdi lógatni, mi ez nekem, Horvát maid semmi, most úgyis csak beígérnék, a magam dolgával rég káli vagyok... inkább majd sétáljon a gyűlésre... Mama belenyugt hogy segítenek néki. Ha egyszer r’nek”’És oly kedvesek És ő úgyis re'kap majd, és akkor nem kell ítség. gyedül Csincsáknéra haragszik. Agyűlésen a kövér asszony diadaljelentette be: kezdhetjük, mindig an itt vagyunk! — ugye mégis gmutattam, hogy mindenki le tudni! A mindenkit erősen megimta, és közben Horváthéra hárított. Mama vállat vont. Be,i csak, makacs vénasszony — neked köszönhetem, tudom én tudja? Dehogyis tudja. Hanem hát mamának sem kell mindent tud-Dobozy Imre (Szönyi Gyula rajza) T'tf L'AP. 1858, JAITOAR 1 Boldog új esztendő) Két történelmi nagyságú időszak köszöntjük ma egyidőt: boldog új évet! Szabadságunk elévtizede,s benne az első téves tervalkotásokban gazdag kor is van mögöttünk. A mai ünnepen különösen büszkén tekinthetünk, trágzásnak indult, szalad Magyarországra. Olyan évtized volt amely újjáformálta haónk arcát. A múlt, amelyben a tőke rilázban tartotta népünket lerombolva hever mögöttünk. A magyar tél már a természet mindenmesének, s a haza minden gazdagságán& birtokában, ereje teljében piti szocialista jövendőjét. Ig Az óesztendőben, amelyet most búdyi, eredményes munkát végeztünk. A párt márciusi és áprió határozatai nyomán növekvő ipari termelés, a munka magasági t' r"kk’lkenysége, csökkenő inköltség, több mint 60 000 új szövetkg' család, erősbödő állampolgári fegyelem és kötelességtudat jelzi f~ ° ' útját. Milyen anyagból formálódnak ezek^ ' ' k? Miből épül itt boldog, szocialista jövendő? A dolgozó nyelvszerű, hétköznapi tételből! Hadd idézzük fel kormányunk oP'-tggyűlési beszámolójának szavait: „Az életszínvonal növeléséhez, al5l,s gazdasági felemelkedéséhez egyszerű, hétköznapi tettekkel 2 egyszerű dolgozó emberek milliónyi egyszerű, hétköznapip[1 'Ji'' tevődik össze szocialista építésünk minden sikere. A a bányász, a mérnöki traktoros, a dolgozó paraszt, a tanító, a vasutas, a tudós kutató, a tisztviselő - a haza minden becsületes országunk minden dolgozója - az új élet építője, győzelmeink kovácsa. Őket köszöntse mindenekelőtt az ünnepi jókívánság, új eset az egyszerű hétköznapi tettek hőseinek! Boldog új ÁM -knak, akik érccel és szenettel táplálják kohóinkat, akik a haonkból jólétet és kényelmet teremtenek, akik egyre gazdagabb taszterítenek az ország népének, vagy a tudás fáját plántáig alják. Új munkásosztályunk fiainak, szorgalmas dolgozó parasztságunknak, a nem jó ügyéért fáradozó értelmiségnek. Boldog új évet párttagságunknak! A rt.41 egyszerű katonáinak, akik meggyőző szóval és ihlető példával étehes tettekre serkentenek, eloszlatják a kétségeket és győzelemre felkítik a tömegeket. A párttag küldetése, hogy hivatott vezetője legyn a Ó°bb életért, a szocialista felemelkedésért vívott küzdelemnek Párttagnak lenni, önként viselt nagyobb felelősség. A szocializmus győzelme nehéz harcban kovácsolódik, s a párttagnak mindenkinél keményebben és szenvedélyesebben kell küzdenie a győzelemért. álommimista legszebb jutalma az a megbecsülés, amelyet a pártnak szerez és az a bizonyosság, hogy milliók követik a pártot a szocialists útján. Köszöntjük párttagságunkat, amely egyre méltóbb küld műhez: boldog új évet, elvtársak! Az egyszerű emberek serény minikából megfontoltság és szervezettség sző egységes egészet, ez fogatja országépítő tervekbe az egyes ember apró szándékait. Népünk azt- és állami funkcionáriusoktól várja, hogy jól betöltsék ezt a hiktust. A kommunista funkcionárius erejének forrása a néptömegétől fakad. Ha munkánk soréit gond vagy akadály bukkan fel, a mi munkásoktól várják a dolgozók ezek elhárítását. Azt várják tőlük dolgozók és azt kívánja tőlük a párt, hogy viseljék szívükön mindigjunk ügyét-baját, biztatással és példával termékenyítsék meg az eberek igyekezetét. Kommunista funkcionáriusaink mindinkább fejnek ezekhez a talpig embert, jó kommunistát kívánó feladatokba Köszönet a kivívott sikerekért, s még több eredményt az új észt időben! Az új esztendő sok férfias feladatot látogat. Második ötéves tervünk végrehajtásába fogunk. Pártunk logójára ez van írva: a népjólétért, a szocialista Magyarországért, llliek követik híven pártunkat ezért a célért, s egész szívvel, égéserővel dolgoznak érte. Ma vidám szívvel ünnepeljük az új esztend jövetelét, holnap pedig értékes tettekké érik az ünnep bíró hangúta. Munkás napok várnak ránk. Munkapadjainkon, gépeinken, tranrainkon — hétköznapi tetteinkben formálódik majd valósággá a dolog új esztendő. Jó ünnepet és jó munkát, elvtársak! Fejér megye verte a termelőszövetkezetek építkezési versenyét A Földművelésügyi Minisztérium 597 fő versenyt hirdetett a termelőszövetkezései szetett építkezéseinek elősegítésére. 24 n Az értékelés szerint a versenyt Fekézérjér megye nyerte vetki. A megye termelőszövetkezeteinek a száz, terv szerint az idén hosszúlejáratú ál- meglami hitelből 10 millió 80 ezer forint hiteln tot, saját erőből pedig 4 millió 517 141 ezer forintot, összesen tehát 14 millió építléer forintot kellett volna építkesére fordítaniok. Ezzel, szemben a jó 266 ezer forint értékű építzes végeztek a Fejér megyei szőkítetekben, ami több mint 160 ázlékos tervteljesítést jelent. A KSM termelőszövetkezetei az állami telv kívül saját erőből összesen alió 186 ezer forintot fordítottak itzzésre.