Népszabadság, 1958. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-20 / 43. szám
4 Elutazott Budapestről Szvjatoszlav Richter és Nina Dorliak Szvjatoszlav Ricter, a világhírű szovjet zongoraművész, aki koncertjeivel hatalmas sikert aratott a magyar fővárosban, szerdán reggel elutazott Budapestről szófiai vendégszereplésre. Búcsúztatására megjelent a Keleti-pályaudvaron Dénes Leó, a Kulturális Kapcsolatok Intézete alelnöke, Rózsa Irén, a KKI főtitkára, Lakatos Éva, az Állami Hangverseny és Műsorigazgatóság vezetője. Ott volt J. N. Csernyákon, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa. Szvjatoszlav Richter felesége, Nina Dorliak énekművésznő egy nappal előbb Moszkvába utazott, hogy eleget tegyen ottani kötelezettségeinek, majd ő is Szófiába megy vendégszereplésre. (MTI) -------------------------------------- A Viharsarok kulturális terveiből (Tudósítónktól.) Békés megyében színes, érdekes kulturális élet indult meg. Most készítik elő a Viharsarki Élet című megyei folyóiratot. Megkezdik a megyei táncmonográfia anyagának gyűjtését, amelyet nyomtatásban is szeretnének megjelentetni. Kiadják a magyar és nemzetiségi népdalokat is. A járásokban szavalóversenyek folynak, népdaléneklési és szolfézsversenyre készülnek. A helyi képzőművészek grafikai kiállítást készítenek elő. A megye műkedvelő csoportjai a tanács művelődési osztálya, a nőtanács és a járási művelődési otthon a különféle művészeti ágakban fesztiválokat rendez a KISZ és a Balassi népi táncegyüttes közreműködésével. Olyan szereplési lehetőséget biztosítanak, amelynek során a műkedvelők legjobbjai bemutathatják művészi munkájuk eredményeit. A megyei fesztiválok a színjátszók Justh Zsigmond seregszemléjével kezdődnek Orosházán, hazánk felszabadulásának 13. évfordulója tiszteletére. A bemutatókat március 1-től április 4-ig rendezik meg. A döntőt ugyancsak Orosházán tartják, s a részvevő csoportok díszleteit a rendező bizottságteremti elő. A szervezésben a KISZ is részt vállalt, s a bemutatóval egyidőben találkozóra hívják a megye parasztfiataljait. Áprilisban-májusban Szarvason zajlik le az Erkel Ferenc megyei ének- és zenekari fesztivál, amelyen a járási bemutatókon legjobban szerepelt együttesek vesznek részt. A döntő napján a megye fiatalasszonyai és lányai találkoznak. A tíz évvel ezelőtt Békés megyében megrendezett első országos táncfesztivál évfordulójának megünneplésére Gyulán Népek barátsága címmel júniusra országos és nemzetközi táncfesztivált hirdettek, amelyre meghívják ide az 1948-as verseny részvevőit is. Erre az alkalomra szovjet, román, csehszlovák és bolgár csoportokat is szeretnének vendégül látni. A fesztiválon a megyéből tíz, az ország más részéből pedig tizenkét amatőr tánccsoport lép színpadra. A városban kiállítást rendeznek a helyi népviseletekből, a halasi csipkékből és a vásárhelyi népi fazekasművészek remekeiből; tárlatot rendeznek képzőművészeti alkotásokból, amelyen a tánc ihlette festményeket és szobrokat mutatják be. A fesztivált a KISZ megyei találkozója zárja le. A Békés megyei fesztiválok már az első — a nyáron megrendezendő — viharsarki hónap előkészítésének jegyében zajlanak le. Magyar operaénekesek utaznak Romániába A magyar—román kulturális egyezmény alapján Osváth Júlia, Kossuth-díjas kiváló művész és Faragó András, az Állami Operaház magánénekesei, meghívásra a Román Népköztársaságba utaznak. Ottani fellépéseiket február 24-én kezdik meg, s március 5-ig Bukarestben és Kolozsvárott vendégszerepelnek. (MTI) A KIKÖTŐ GYERMEKEI Szovjet film A cím romantikus, szomorú históriát vagy vidám, harsogó történetet sejtet, de legalábbis hancúrozó gyerekeket illeszt egy kikötő mozgalmas életébe a néző fantáziája. De a film nem gyerekekről szól, illetve csak egy gyerek, Artyomka, szeplős, kócos kis feje tűnik fel minduntalan a filmkockákon. És se nem szomorú história, se nem vígjáték A kikötő gyermekei. Tisztázatlan a film műfaja, mint ahogy tisztázatlan az a kérdés is, hogy az ifjúságnak vagy felnőtteknek szánták-e. Hatást kereső eszközei az ifjúsági filmekhez soroznak, de vontatottsága csökkenti a fiatalságra gyakorolt hatását. Pedig Vonzó témából formálták fémmé. 1912-t írtak, amikor ormótlan hajó horgonya kapaszkodott meg egy fekete-tengeri kikötőben. Kirakodásra váró külföldi árut hozott, de a ládák, bálák között különös érték rejtőzött: titkos nyomda betűanyaga. A féltve őrzött s a cári rendőrség elől elrejtett kincset megtalálták a kikötő gyermekei, elcsenték, mert játéknak nézték a komoly betűhalmazt, amely értelmes és tüzes szavakká sorakozva a cári rend megdöntését készítette elő. A tiltott betűk körüli történet ezután egy kicsit összekuszálódik. Az illegális munkát végző felnőttek, s a kis Artyomka figurája nem alkot szoros dramaturgiai egységet. Egy néger birkózó és a cirkusz csillogó világának figurái is belépnek a cselekménybe, de ez a mellékszál is mindvégig önálló életet él a filmben, nem simul hozzá a főcselekményhez. J nem tud meggyőzővé válni a cselekmény során az öreg bohóc alakja sem, akit a könyörtelen cirkuszigazgató kihajít leányával, a koravén műlovarnővel együtt. Miközben a film alkotói dramaturgiai hibákat vétenek, kárpótlásul Artyomka bájos figurájával vigasztalják meg a nézőt, s néhány ötletesen rendezett, élénk képpel oldják fel a forgatókönyv fogyatékosságait. Artyomka — Borja Alekszandrov játssza — gorkiji gyermekfigurára emlékeztet elevenségével, pompás kedélyével, dacos életszemléletével. A piactéren egy bódéban lakik, saját suszterműhelye, gyerekszobája, külön kis világa ez a szánalmas viskó. Életrevalósága kimondatlanul is azt a gondolatot ébreszti: a cári Oroszország keserves iskolája milyen pompás embereket nevelt a szocializmus számára. Igaz, a kikötői élet mozgalmasságából nem kap eleget a néző, de egy-egy szépen komponált tengerparti kép vagy színpompás piactér látványa a film legjobb jelenetei közé tartoznak. A film erénye az is, hogy az orosz irodalomból jól ismert figurákat vesz szemügyre a felvevőgép: korrupt tisztviselő, toprongyos, hófehér szakállú muzsik, szélesvállú, nagydarab rakodómunkás — akik nehéz terheket és egy eljövendő szebb világ ígéretét hordják. Mintha Csehov vagy Turgenyev írásaiból lépnének a film vásznára, hogy egy-egy villanásnyira hiteles orosz atmoszférát teremtsenek. A film legfőbb értéke mégis az, hogy megmutatja „az eljövendő szebb világ ígéretét hordozó” emberek, mondhatnánk, születendő társadalom, humanizmusát, életerejét és igazságát. H. M. körét, erőteljes biztonsággal érvényesíti Dickens groteszk, hol mosolyogva, hol nyílt haraggal karikírozó látásmódját. Különösen a figurák sikeresek majdnem kivétel nélkül. Mintha Seymour és „Phiz” híres illusztrációiról lépnének közénk, hogy velünk maradjanak arra a két órára. Pickwick úr, feszes térdnadrágban, kerek, csinos pocakjával; Tupman úr, egyre bővülő selyemmellényében, lángoló lelkesedésével, Winnkle úr kockás skót nyakravalójával... S a többiek is mind, Dodson és Fogg ügyvéd urak, hiéna tekintettel és keselyű mozdulattal; s a szemtelen, kalandor Jingle, könynyed, éles gesztusaival: mind, mind — régi ismerősként. A legnagyobb élmény természetesen az élő, szemünk előtt mozgó Pickwick úr. Vonásait — együgyű naivságát, gyermeki hiúságát, makacs igazságszeretetét — sajátos, meggyőző egységbe ötvözi H. Fowler alakítása. Csetléseivel, botlásaival, csúfos kudarcaival — amelyeket kuncogtató, ugyanakkor valami sajnálatot, együttérzést ébresztő humorral jelenít meg — azt a másik megszállottat is eszünkbe juttatja: bokavédős, szemüveges figurájával a páncélba öltözött, ösztövér Don Quijote-t De egy-egy szemválanása, egy-egy mozdulata azt is elárulja, hogy Pickwick úr „vállalkozásaihoz’’, harcaihoz igen sok kicsinyesség társul, hogy Pickwick úr nemcsak elnéző mosolyt érdemelt nemcsak rokonszenvet. Filantropizmusa, nagylelkűsége bizony nem sokat ér, Pickwick a hiúságát legyezgeti vele, tetszeleg önmaga előtt. A pickwickisták — s ez ipar a forgatókönyv írójának ötlete — a derűre ürítik poharukat a történet mindent jóra fordító finisében. A jókedv és a humor alkotása ez a film is, a fényes, dickensi derű ott bújkál minden kis részletben. Akik még nem olvasták, el fogják utána olvasni a regényt. N. Z. NÉPSZABADSÁG 1958. február 20. csütörtök Világhírű külföldi ! (Tudósítónktól.) Szerdán este megérkezett Dariko Lukics, a kiváló jugoszláv zongoraművész, aki Budapesten egy, vidéken két koncertet ad és ma délutánra várják a világhírű angol karmestert, Sir Arthur Goossenst, aki Budapesten és Pécsett ad nyilvános hangversenyt, továbbá vezényelni fogja a rádió zenekarát. Utána a spliti Operaház főzeneigazgatóját, a kitűnő karmestert, Bombardellit várják, majd március elején a világhírű Musici di Roma 12 tagú olasz kamaraegyüttes érkezik Budapestre. Kedden Romániából, útban Olaszország felé átutazott Budapesten Carlo Zecchi, aki a pályaudvaron írta alá újabb magyarországi szerződését: a kiváló olasz karmester, augusztus második felében a Károlyi-kertben Csajkovszkij-estet vezényel, majd utána Debrecenben és Győrött ad szabadtéri hangversenyt. Kiállítás az állami tervezővállalatok tizedik évfordulója alkalmából A Műszaki és Természettudo- mányi Egyesületek Szövetsége és a SZOT mellett működő Mérnök- technikus Tanács a tervezőválla- alatok megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából nagyszasbású kiállítást rendez. A kiállítási ünnepi megnyitója pénteken 10 órakor lesz a Technika Házában. A megnyitó beszédet Trautmann Rezső építésügyi miniszter mond-ja. A kiállításon több mint har-minc vállalat vesz részt. (MTI) Értelmiségi békegyűlés Kaposvárott A Hazafias Népfront kaposvári városi békebizottsága szerdán értelmiségi békegyűlést rendezett. Több mint száz értelmiségi dolgozzó előtt Ubu Pál művelődésügyi miniszterhelyettes tartott előadást a nemzetközi helyzetről és a világ dolgozóinak békeharcáról. Utána dr. Sivó József országgyű- lési képviselő beszámolt az országgyűlés legutóbbi ülésszakáról. Látogatás a Központi Antikváriumban 7PnGmVVBSZfik BudSDGStGn 6 Az antikváriumot 1952-ben létesítették, azzal a céllal, hogy a lég*i u u r 1 x 'különbözőbb műfajú könyvek egy helyen legyenek megvásárolhatók. Az üzletben kb. 300 000 kötet könyv van. Havonta kb. 10 000 érdeklődő keresi fel az üzletet. Egy szenvedélyes böngésző. A százezernyi könyv között mindenki megtalálja, amit keres. A PICKWICK KLUB Angol film A világirodalom egyik leglazább szerkesztésű, kalandosan szőtt regénye filmen ... Történetek, amelyek szeszélyes, szabad áradással nőnek ki egymásból, figurák sűrűn egymás mellett, és a sajátos dickensi humor, amely nyelv, írott, olvasásra szánt szó mindenekelőtt... Lehet-e mindezt képekre lefordítani, érdemes-e filmre venni a Pickivicik Klubot? A most műsorra tűzött, angol film, már az első percekben eloszlatja ezt a bizalmatlanságot. Alkotói (a forgatókönyvet írta és a filmet rendezte Noel Langley) nem kívántak a könyvvel versenyezni. Szándékuk szerény: a mű szellemét akarják érzékeltetni, megeleveníteni, mintegy emlékeztetőül azoknak, akik már olvasták a regényt. Munkájuk mindenekelőtt szolgálat akar lenni, s csak aztán alkotás. De ezen belül igényesek, találékonyak, művésziek. S bátrak is a szükséges módosításoknál, anélkül, hogy a változtatásokkal megszegnék a könyv iránti hűségét. Jó érzékkel választják ki és forrasztják öszsze, sűrítik folyamatos — de azért, miként szükséges, enyhén laza — történetté azokat az epizódokat, amelyekben legjelenvalóbb a dickensi szellem és gondolat. (A pickwickisták utazása vidékre; a párbaj; a megbokrosodott ló; a kocavadászat; a megszöktetett vénkisasszony üldözése; Pickwick úr esete özvegy háziasszonyával, meghurcoltatása a bíróságon és az adósok börtönében, stb.). A film féltő gonddal őrzi a dickensi regényességég