Népszabadság, 1965. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
Washingtoni tudósítónk távirati jelentése: 2500 amerikai ejtőernyős szállt partra Dominikában Tiltakozások az amerikai beavatkozás ellen Washington, április 30. Néhány órával azután, hogy elterjedtek a hírek az amerikai fővárosban arról, hogy a Dominikába küldött 1700 tengerészgyalogos egységei tűzharcba bocsátkoztak a felkelőkkel, Washingtonban bejelentették, hogy újabb katonai egységeket, 2500 ejtőernyőst szállítanak partra Dominikában. Az ejtőernyősök péntek reggel meg is érkeztek Santo Domingóba. Az amerikai kormányzat az újabb katonai egységeket változatlanul azzal az ürüggyel küldte Dominikába, hogy „meg kell védeni az amerikai tulajdont és az életeket, s biztosítani kell az arra rászorulók elszállítását, nehogy áldozatul essenek a harci cselekményeknek". Amerikai hivatalos körök azzal próbálják igazolni az amerikai hadműveleteket, hogy Weston, a katonai junta vezetője, aki harcban áll a felkelőkkel, kijelentette: olyan zűrzavar uralkodik Dominikában, hogy „képtelen biztosítani a külföldi állampolgárok személyes védelmét”. Péntekre virradó éjszaka a nyugati hírügynökségi jelentések szerint — Francisco Camano ezredes, a Boschhoz hű „alkotmányos erők” egyik parancsnoka, nagyobb támadást indított a város központjában, és elfogta Wessin csapatainak 150 katonáját, továbbá hatalmába kerített öt tankot. Ezzel a felkelők kezében levő harckocsik száma 21-re emelkedett, s ezek közül tizenegyet már fel is használtak a harcokban. A Puerto Ricó-i San Juanban Bosch volt elnök pénteken sajtóértekezletet tartott, s kijelentette: „Kész vagyok fegyverszüneti parancsot adni erőimnek, de csak ha Wessin tábornok is így tesz.” Bosch kifejezte reményét, hogy az amerikai csapatok érkezése nem jelenti azt, hogy Johnson valamelyik felet támogatja a polgárháborúban. Végül a volt elnök kijelentette, csapatai készek harcolni a demokráciáért, függetlenül attól, hogy kik a támadók. Ezt a kijelentést a UPI jelentése szerint, az újságírók úgy értelmezték, hogy a felkelők lőnek az amerikai csapatokra is, ha azok ténylegesen támogatják Wessint. Pénteken már mind többet hangoztatták Washingtonban a hivatalos magyarázat mellett, hogy az amerikai akció igazi cél ja: „megakadályozni a második Kuba létrejöttét a nyugati félte-kén”. Az amerikai kormányzat azonban tudatában van annak is, hogy ez az „érvelés” nem sokkal meg- győzőbb, mint a hivatalos magya- rázat „az amerikai életek védelméről”. Szeretne „kollektív jel- leget" kölcsönözni a dominikai polgárháborúba való durva be-avatkozásának azzal, hogy akciója mögé felsorakoztatja a latinamerikai államokat. Ezért még csütörtök éjszaka, újra összehívták az Amerikai Államok Szervezetének tanácsülését, s Washington szerette volna elérni, hogy legalább jelképesen a tanács vegye át a „felelősséget” a Dominikába küldött amerikai egységek felett, miután korábban a washingtoni kormányzatot heves bírálatok érték a tagországok részéről, hogy „egyoldalúan cselekedett”, s nem tájékoztatta előzetesen az érdekelt kormányokat az amerikai beavatkozásról. A tanács végül is elfogadott két javaslatot, az egyik tűzszünetre szólítja fel a harcoló feleket, a másik pedig a Santo Domingó-i külföldi követségek körül nemzetközi zóna megteremtését irányozza elő. Ugyancsak elhatározták, hogy szombaton az Amerikai Államok Szervezete külügyminiszteri szinten folytatja tovább tanácskozásait a dominikai helyzetről. Ez a külügyminiszteri értekezlet Washington számára baljós előjelek közepette ül majd öszsze. Egész Dél-Amerikában erősödik a tiltakozás az amerikai „ágyúnaszád-diplomácia” — vagyis a beavatkozás — miatt. Péntek délelőtt Washingtonban elterjedt a hír arról, hogy Leoni venezuelai elnök táviratot intézett a chilei és az argentin kormányhoz, amelyben „agreszsziónak” bélyegezte meg amerikai csapatok küldését Dominikába, s felszólította a kormányok vezetőit, hogy fejtsék ki véleményüket választáviratban. A chilei válasz az volt, hogy egyetértenek a venezuelai elnök véleményével. Árkus István Johnson: Nézzük csak, hol kell még amerikai életet és tulajdont védeni?... (Kallus László rajza.) Londoni tudósítónk telefonjelentése: Nyilvánosságra hozták a brit acélipar államosításának tervét Péntek délután Fred Lee tüzelőanyag- és energiaipari miniszter sajtókonferencián ismertette a brit kormány Fehér Könyvét a legfontosabb acélipari vállalatok államosításáról. Az acélállamosítás gazdasági és politikai jelentősége igen nagy. A sajta nagy része azt állította, hogy ebbe belebukhat a munkáspárti kormány, és hogy a javaslatot végül nem is merik majd a parlament elé hozni. Lee miniszter úr kifejtette, miért érdeke az országnak, ha a 14 legnagyobb acélipari vállalat összesen 64 nagy üzemét, amely az angol acélipari munkások 70 százalékát foglalkoztatja, és az egész brit nyers- és hengereltacél-termelés 90 százalékát szolgáltatta, állami tulajdonba veszik. A tory kormány a háború után államosított brit acélipart 1951- ben újra magánkézre adta, így most voltaképpen újraállamosításról van szó. A kormány tetemes kártérítést ajánl fel a tulajdonosoknak: az acélipari vállalatok részvényeinek 61 hónapra kiszámított átlagárfolyamát fizeti, államkötvények formájában. Országos acéltársaságot állítanak fel, sez rendelkeznék az óriási állami acéltröszt üzemeivel. A brit acéltermelés az idén eléri az évi 30 millió tonnát. Ennek csekélyebb, de nem jelentéktelen részét 210 magánkézben maradó acélipari vállalat adja (200 millió font termelési érték, s ezekben dolgozik mintegy százezer acélipari munkás). Ezek és az államosítandó acélipar között az együttműködést közös tanácsadó bizottság, egy vegyes kereskedelmi tanácskozó szerv és egy, a kutatási programok összehangolását biztosító intézmény létrehozását tervezi a kormány. A Fehér Könyv részletesen fejtegeti az acélipar magánkézben hagyásának hátrányait és az államosítás előnyeit, amelyek közt első helyen szerepel: csak ily módon illeszthetik egységes nemzeti gazdasági terv keretébe ennek az alapvető jelentőségű iparágnak a termelését, márpedig tervgazdálkodás nélkül a modern nagyipari termelés elképzelhetetlen. Politikai megfigyelők szerint bármilyen nagy parlamenti — és sajtó — szócsata kezdődjék is most az acélállamosítás körül, a kormány valószínűleg keresztülviszi ez irányelvek parlamenti megszavaztatását. A brit acélipar tényleges államosítása a Fehér Könyv szerint a végleges törvény elfogadásától számított 36 hét után lépne érvénybe. Magának a Fehér Könyvnek parlamenti vitája a jövő hét csütörtökén kezdődik. Patkó Imre NÉPSZABADSÁG 1995. május 1. szombat KUSFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken fogadta Bumedien miniszterelnök-helyettest, a Moszkvában tartózkodó algériai küldöttség vezetőjét. (TASZSZ) Lapin, a Szovjetunió új pekingi nagykövete pénteken átnyújtotta megbízólevelét Liu Sao-csinek, a Kínai Népköztársaság elnökének. (TASZSZ) Szihanuk kambodzsai államfő a SEATO főtitkárához intézett üzenetében követeli: a tömb jelenlegi ülésszakán hivatalosan ismerjék el, hogy Kambodzsa nem tartozik a SEATO működési övezetéhez. (TASZSZ) Tito jugoszláv elnök befejezte 20 napos észak-afrikai látogatását, és pénteken Kairóból visszaérkezett Belgrádba. (MTI) Az arab államfők személyes képviselői Kairóban egyhangú határozatban jelentették ki, hogy elítélik Burgida tunéziai elnök javaslatait, amelyek Izrael és az arab menekültek tárgyalásait, és így Izrael elismerését célozták. Rankovics jugoszláv köztársasági alelnök pénteken saját kérésére fogadta Pozanov belgrádi szovjet nagykövetet. (Tamjug) A szíriai kormány hivatalos ünneppé nyilvánította május 1-ét. E napon Damaszkuszban felvonulást és nagygyűlést rendeznek. Odaítélték a Lentin-Békedíjakat Moszkva, április 30. (TASZSZ) A Nemzetközi Lenin-Békedíj Bizottság április 23-i ülésén a következő közéleti személyeknek ítélte oda az 1964. évi Nemzetközi Lenin-Békedíjakat a népek közötti béke megerősítésében kifejtett fáradozásukért: Ali Aruna Aszaf asszony indiai politikusnak, Rafael Alberti spanyol költőnek, Kaoru Óta japán szakszervezeti vezetőnek és Gordon Shaffer angol publicistának. A bizottság döntését Szkobelcin akadémikus, a Nemzetközi Lenin Békedíj Bizottság elnöke indokolta meg. Párizsi tudósítónk telefonjelentése: Fordulat mutatkozik a francia—szovjet viszonyban Gromko páizsi sajtóértekezlete hazautazása előtt Gromiko szovjet külügyminiszter ötnapos párizsi hivatalos látogatása után pénteken Párizsból visszaérkezett Moszkvába. Elutazása előtt a párizsi szovjet nagykövetségen sajtóértekezletet tartott. Gromiko megelégedéssel állapította meg, hogy az alapvető érdekeket tekintve a francia—szovjet álláspont sok nemzetközi kérdésben közeli vagy hasonló. Gromiko kijelentette, hogy a szovjet kormány nagy fontosságot tulajdonít a nemzetközi problémák között az európai biztonság kérdésének, és ismételten aláhúzta, hogy ennek központi problémája a német kérdés. A szovjet kormány álláspontja azon alapul, hangsúlyozta, hogy míg a német kérdést nem rendezik, addig nincs biztosítva Európa békéje. Gromiko, miután aláhúzta, hogy a német kérdést az érdekelt államoknak békés úton kell megoldaniuk, személyes és sokoldalú tárgyalások után, megállapította, hogy ebben a francia és a szovjet fél álláspontja megegyezik. Külön hangsúlyozta, hogy a francia kormány a német probléma megítélésében a két Németország fényéből indult ki, és ez realista szemléletre vall. Ezen még az sem változtat — mondotta —, hogy diplomáciailag elismeri-e az NDK-t vagy sem. Egy kérdésre válaszolva Gro Imiko még hozzátette, hogy a francia—szovjet álláspont egészen közeli a jelenlegi német határok kérdésében, s abban, hogy meg kell akadályozni, hogy Németország atomfegyverhez jusson. — Az az enyhülés— folytatta Gromiko —, amely a francia— szovjet viszonyban bekövetkezett, lehetővé teszi sok kérdés újfajta megközelítését és békés rendezését, nevezetesen az európai biztonság kérdésével összefüggő német probléma tárgyalások útján való megoldását. A délkelet-ázsiai helyzetről szólva, Gromiko kijelentette, megelégedéssel tapasztalta, hogy a francia—szovjet álláspont e kérdésben egy célra törekszik, s lényegében azonos, hiszen mindkét kormány a béke megteremtését akarja. A szovjet külügyminiszter örömét fejezte ki afelett, hogy a francia kormány is megengedhetetlennek tartja a beavatkozást az indokínai államok belügyeibe. Kérdésre válaszolva Gromiko emlékeztetett rá,.„hogy az Egyesült Államok meghiúsította az 1954-es genfi egyezmény megvalósulását, amely általános választás útján egy egységes vietnami kormány létrehozását tervezte. A megoldás módja — mondotta — visszatérés az 1964-es egyezményihez. A békés rendezésben természetesen döntő szavuk kell hogy legyen a közvetlenül érdekelt feleknek. Hangsúlyozta, hogy a Szovjet-unió megadja a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a szükséges segítséget, hogy az megvéd- je magát az agresszoroktól. A Szovjetunió és Franciaország kapcsolatairól szólva Gromiko megállapította, hogy fordulat mutatkozik a francia—szovjet viszonyban. A szovjet kormány elégedetten tapasztalja, hogy a francia—szovjet gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok jól fejlődnek. Üdvözlendő ez és a szovjet kormány a maga részéről mindent megtesz, hogy valóban baráti kapcsolatok fejlődjenek ki a két ország között. Kifejezte reményét, hogy ez a jövőben is találkozik a francia kormány hasonló törekvésével. Kijelentette, hogy a különböző kérdésekben fennálló francia—szovjet ellentétek nem akadályozzák a két ország együttműködését. A szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy a francia—szovjet kapcsolatok javulása és erősítése senki ellen nem irányul, ellenkezőleg, valamennyi ország, különösen az európai országok javát szolgálják. A szovjet külügyminiszter a sajtóértekezletet zárva, ismételten hangsúlyozta, hogy párizsi láogatása és tanácskozásai a francia vezetőkkel igen hasznosak voltak. Kovács István Az indiai kormány rendkívüli minisztertanácson foglakozott az amerikai és angol fegyverszüneti javaslatokkal Az AFP jelentése szerint csütörtökön Kutch térségében folytatódtak a harcok az indiai és a pakisztáni csapatok között. Az indiai kormány szóvivője bejelentette, hogy az indiai csapatok kénytelenek voltak kiüríteni két őrállomást: a Biar Bet és a „84. pont” nevű erődítményt. Az indiai kormány csütörtök este rendkívüli minisztertanári ésőn foglalkozott az Egyesült Államok és Anglia diplomáciai képviselői által tett fegyverszüneti javaslatokkal. Sasztri indiai miniszterelnök a parlamentben tartott beszédében hangsúlyozta, ragaszkodni fog hozzá, hogy a tűzszüneti egyezményt a pakisztáni csapatok korábbi állásaikba történő visszavonása előzze meg. A pakisztáni külügyminisztérium ugyanakkor olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy a kormány az indiai csapatok visszavonását tartja a további tárgyalások előfeltételének. A két szemben álló fél tehát továbbra is kitart álláspontja mellett, s így egyelőre kudarcba fulladtak az angol és az amerikai közvetítési kísérletek. Kucenkov, a Pravda hírmagyarázója írja: India és Pakisztán nyugati határán hadüzenet nélküli háború folyik. A harcban tankokat és tüzérségi alakulatokat is mozgósítottak. Bizonyos, hogy az India és Pakisztán között kirobbant konfliktus az imperializmus és a reakció malmára hajtja a vizet. Nem véletlen, hogy Új-Delhiben és Rawalpindiben — sajtójelentések szerint — az imperialista államok, mindenekelőtt az Egyesült Államok és Anglia nagykövetségei lázas tevékenységbe kezdtek, igyekeznek hasznot húzni a háborús összetűzésből. Ugyanakkor mind Indiában, mind Pakisztánban megmozdult a belső reakció is. (MTI)