Népszabadság, 1969. november (27. évfolyam, 255-279. szám)
1969-11-01 / 255. szám
Ára: 80 filléó VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZABADSÁG 1969. november 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVII. évfolyam, 255. szám A prágai nyilatkozat Hét és fél hónappal azután, hogy a Varsói Szerződés országai kibocsátották immár történelmi hitre és nevezetességre emelkedett budapesti felhívásukat, újabb nyilatkozatot tettek, ezúttal Prágában. Ez a nyilatkozat, amelyet a tagállamok külügyminiszteri értekezlete fogadott el, újabb jelentős kezdeményezést tesz a budapesti felhívás megvalósításának útján. A nyilatkozat megállapítja, hogy az összeurópai értekezletet a budapesti felhívást aláíró államok véleménye szerint 1970 első felében Helsinkiben lehetne megtartani. A külügyminiszterek egyúttal két konkrét problémakör napirendre tűzését is javasolják. Olyan megoldásra megérett kérdések ezek, melyek megvitatása, s az ezekben való megállapodás döntő lökést adhatna az európai biztonsági rendszer kialakításához. Hiszen, ha az európai államok lemondanának arról, hogy erőszakot alkalmazzanak egymás kapcsolataiban, sőt kizárnák az ezzel való fenyegetést is, bizonyos, hogy kontinensünkön azonnal nyugodtabbá és tisztultabbá válna a légkör. Mint ahogy elsőrendűen szolgálná a biztonság ügyét az is, ha kiszélesítenék az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatokat. A prágai nyilatkozat aláírói azonban, eddigi rugalmas magatartásukhoz hasonlóan, ezúttal sem akarják rákényszeríteni véleményüket más európai államokra. Ezért mondják ki, hogy készek megvizsgálni bármilyen más javaslatot is. Ugyancsak a párbeszéd minél szélesebb körű kibontakoztatásának őszinte vágya sugallta azt a megnyilatkozásukat is, hogy helyeslik, ha az érdekelt államok két- vagy többoldalú konzultációkon vitatják meg ezeket az elgondolásokat, és minden olyan más javaslatot, mely az összeurópai értekezlet gyakorlati előkészítését, annak sikerét szolgálja. • A prágai nyilatkozat megelégedéssel összegezhette, hogy a budapesti felhívás az eltelt hét és fél hónap alatt milyen pozitív visszhangot keltett a legtöbb európai országban. Ez a kedvező fogadtatás nyilván azzal függ össze, hogy az európai biztonság megteremtése ma olyan összeurópai ügy, melyet valóban széles körben sürgetnek. S ugyancsak a párbeszéd ily széles körű megindulása egyben azt is bizonyítja, hogy ez a kérdés ma már valóban megérett a megoldásra Az összeurópai értekezlet összehívását maga az élet vetette fel, s ez a titka a budapesti felhívás oly kedvező visszhangjának. Túl azonban az általános egyetértés hangoztatásán, a helyzet már azt is megköveteli, hogy konkrét előkészületeket tegyenek a konferencia megtartására. Ezt ismerték fel a semleges Finnország vezetői is, amikor felajánlották segítségüket a tanácskozás megrendezésére. Ezt a lépést a budapesti felhívás minden aláírója egyetértéssel fogadta. S ezért most, amikor a prágai külügyminiszteri tanácskozás újra áttekintette az európai helyzetet, alkalmasnak találta az időt, hogy újabb kezdeményezéssel járuljon hozzá az értekezlet összehívásához. Így egészíti ki a mostani prágai nyilatkozat az eredeti budapesti felhívást, s tesz újabb erőfeszítést arra hogy kontinensünk sokat szenvedett népei végre elindulhassanak az európai biztonság megteremtésének útján. A tanácskozáson képviselt kormányok kifejezték törekvésüket és készségüket, hogy önállóan és más államokkal együttműködve újabb lépéseket tegyenek az európai feszültség enyhítésére, a biztonság megszilárdítására és a békés együttműködés fejlesztésére. Megerősítették a Varsói Szerződés tagállamai 1969. március 17-én valamennyi európai országhoz intézett budapesti felhívásának az élet által igazolt megállapításait. A tanácskozás részvevői különös figyelmet fordítottak az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó összeurópai értekezlet összehívásának előkészítésére. Megelégedéssel állapították meg, hogy az összeurópai értekezlet megtartására vonatkozó javaslatuk az európai államok többsége részéről széles körű pozitív visszhangra tatalt. Ez a javaslat Európában aktív érdemi megvitatás tárgya lett, amelynek során az értekezlet előkészítésével kapcsolatos egyes kérdésekben konkrét elgondolások hangzanak el. Mindez reális lehetőséget teremt az értekezlet megtartására és az európai biztonság közös erőfeszítések útján történő megteremtésére Európa összes államai és népei érdekében. Ugyancsak kedvező fogadtatásra talált a finn kormány 1969. május 5-i értékes kezdeményezése, amelyben kinyilvánította készségét, hogy közreműködik az összeurópai értekezlet előkészítésében és megtartásában. A budapesti felhívást aláíró valamennyi ország pozitív választ adott erre a kezdeményezésre. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei, kormányaik megbízásából, a következő kérdések felvételét javasolják az összeurópai értekezlet napirendjére: Az európai biztonság meg * * teremtése, az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás az európai államok kapcsolataiban; az európai államok közötti politikai együttműködés fejlesztését szolgáló, az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése. A jelen nyilatkozatot aláíró szocialista államok szilárd meggyőződése, hogy a felsorolt kérdések termékeny megvitatása, az e kérdésekben elért egyetértés és az európai feszültség csökkenése az államok közötti kölcsönös megértést, a békés és baráti kapcsolatok fejlesztését és ezzel Európa valamennyi népe létérdekeinek megfelelően a biztonság megvalósítását szolgálná. Az összeurópai értekezlet sikere történelmi jelentőségű esemény lenne kontinensünk és az egész világ népeinek életében. A későbbiekben lehetővé tenné az európai államokat foglalkoztató olyan más problémák megvizsgálását, amelyek megoldása hozzájárulna az európai béke megszilárdításához, előmozdítaná valamennyi európai állam széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlődését, hozzájárulna a történelmileg kialakult mai Európa kollektív alapokon és az összeurópai értekezleten részt vevő államok közös erőfeszítésein nyugvó biztonságának szavatolásához. A jelen tanácskozáson részt vevő országok kormányai javasolják, hogy az összeurópai értekezlet előkészítéseképpen az érdekelt államok két- vagy többoldalú kom- zultációkon vitassák meg ezeket az elgondolásokat. Természetesen készek arra, hogy megvizsgáljanak bármely más javaslatot, amely az összeurópai értekezlet gyakorlati előkészítését és sikeré- nek biztosítását szolgálja. A külügyimniszterek kormányaik nevében kifejezik meggyőződésüket, hogy egyes, még el nem hárított nehézségek ellenére az összeurópai értekezlet előkészítésével és megtartásával kapcsolatos valamennyi kérdés — akár a napirendre, a részvevők körére vagy az összehívás rendjére vonatkozzék is — megoldható, ha jóakarat és a kölcsönös megértésre való őszinte törekvés nyilvánul meg. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányai felhívják az összes európai államokat, hogy a kontinens békés jövőjének érdekében tegyenek erőfeszítéseket az összeurópai értekezlet mielőbbi összehívására. Az értekezletet, véleményük szerint, 1979. első felében Helsinkiben lehetne megtartani. Prága, 1969. október IL IVÁN BASEV, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere JAS MARKO, a Csehszlovák Szocialista Közztársaság külügyminisztere STEFAN JEDKYOHOWSKI, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere ERDÉLYI KÁROLY, a Magyar Népköztársaság külügyminiszter-helyettese OTTO WENZER, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere CORNELIU MANESCU, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere ANDREJ GROMIKO, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztere (A prágai tanácskozásról szóló további tudósításaink a 2. oldalon.) A SZOCIALISTA ORSZÁGOK JAVASLATA: 1970 első felében Helsinkiben üljön össze az összeurópai értekezlet Indítvány az előkészítés meggyorsítására és a napirendre Befejeződött a külügyminiszterek prágai tanácskozása Pénteken Prágában befejezte munkáját a budapesti felhívást aláíró hét szocialista állam — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — külügyminisztereinek tanácskozása. A záróülésen Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes elnökölt. A baráti, elvtársi légkörben lefolyt tanácskozáson megvitatták az összeurópai értekezlet előkészítésének néhány kérdését. Befejezésül közös nyilatkozatot írtak alá. Az okmány bevezetőben felsorolja a részvevőket; szövege a következő: A szovjet kormány a közel-keleti válság gyors politikai rendezését kívánja Nyilatkozat és sajtóértekezlet a szovjet külügyminisztériumban (Moszkvai tudósítónk jelentése.) Pénteken a szovjet külügymi-1nisztériumban sajtóértekezletet tartottak, amelyen Leonyid Zamijatyin, a sajtóosztály vezetője nyi-latkozatot olvasott fel a közel-kejleti helyzetről. A nyilatkozat hangsúlyozza: A közel-keleti helyzet továbbra is súlyosan éleződik, Izrael nem szünteti be az arab államok elleni provokációit, sőt izraeli vezetők nyilatkozatai az arab területek bekebelezését az állami politika rangjára emelik. Súlyosbítja a a helyzetet, hogy az Egyesült Államok vezető körei újabb fegyverszállítmánnyal támogatják az arab országok elleni agressziót. A nyilatkozat állást foglal amellett, hogy vonják ki az izraeli csapatokat az összes megszállt arab területekről. A nyilatkozat sajnálkozással állapítja meg, hogy a négyhatalmi tárgyalások ez ideig nem jártak eredménnyel, s kifejezi azt a reményét, hogy a további tárgyalások pozitív eredményt hoznak. A nyilatkozat rámutat az arab államok egységének és összeforrottságának fontosságára. A Libanon körüli események megmutatták — hangsúlyozza a nyilatkozat —, hogy a Közel-Keleten terveket kovácsolnak az arab államok és népek egységének meg- bontására. A szovjet kormány továbbra is sokoldalú támogatást nyújt az arab államoknak és síkraszáll a közel-keleti válság politikai rendezéséért, a térség tartós békéjének helyreállításáért — mondja a nyilatkozat. Ezután Zamjatyin válaszolt a szovjet és a külföldi tudósítók kérdéseire. A Népszabadság tudósítója megkérdezte: Izrael álláspontja a Közel-Keleten és a közel-keleti kérdés megoldásának halogatása lényegében nem arra irányul-e, hogy összeugrassza a fágalmakat? A sajtóosztály vezetője kifejtette, hogy Izraelben nyilvánvalóan vannak szélsőséges erők, amelyek ilyen terveket forralnak. Ezek azonban esztelen elképzelések. Zamjatyin elmondotta, hogy a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának érvényesítése céljából a Szovjetunió folytatja az érintkezést az Egyesült Államokkal. Ezt a kontaktust hasznosnak értékelte. Arra is rámutató, hogy a közeljövőben sor kerül a biztonsági Tanács négy állandó tagja eszmecseréje folytatására is. A New York Times tudósítójának arra a kérdésére, hogy mi választja el a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontját, Zamjatyin kimutatta: az Esesült Államok azt igyekszik rögzíteni, ami Izrael számára hasznos, miközben sok, az arab országok szempontjából megoldatlan kérdést elhanyagol. Ennek ellenére optimista az amerikaiakkal való ez irányú érintkezés továbbfolytatását illetően. A közvetlen arab—izraeli tárgyalásokra vonatkozó kérdésre a sajtóosztály vezetője hangsúlyozta, hogy ennek és általában eljárási kérdéseknek erőltetésével Izrael a Biztonsági Ta-nács határozatának végrehajtását, a probléma mielőbb kidolgozandó átfogó megoldási módjának megvalósítását akadályozza. Biztonsági Tanács határozata alapján működő, úgynevezett Jarring-missziót Zamjatyin pozitívan értékelte. "Kifejtette, hogy a szovjet kormány véleménye szerint a lehető leggyorsabb megoldás szükséges. A palesztinai partizánakciókról szólva a szovjet népnek és francia ellenállóknak a náci megszállók elleni szabadságharcának történelmi példájára hivatkozott, a palesztinai gerillák harca is éppen ilyen igazságos, hiszen szülőföldjükért, a betolakodók kiűzéséért folyik. (Folytatás a 2. oldalon.)