Népszabadság, 1979. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

2 Strougal beszéde a csehszlovákiai gazdasági helyzetről és a legközelebbi feladatokról | PRÁGAI TUDÓSÍTÓNKTÓL | Pénteken Havirovban, az ostrava-karvinai szénmedence szocialista városában tartott központi bányásznapi ünnepségen Lubomír Strougal a csehszlovák gazdaság eredményeit és feladatait elemző beszédet mondott. A miniszterelnök kiemelte, hogy a nemzeti jövedelem 14, az ipari termelés pedig 17 százalékkal növekedett, de ezt a fejlődést is meghaladva fokozódott az atomenergetikai gépipar, a petrolkémia és számos más ágazat termelése. Bár a mezőgazdaság ebben az időszakban évente hét százalékkal többet termelt, mint az előző ötéves terv éveiben, az idei gyengébb termés miatt kétmillió tonnával kevesebb gabonára számítanak. Strougal egyebek között elmondta, hogy az utóbbi években 29 százalékkal nőtt az import nyersanyagok ára, viszont a csehszlovák exporttermékeké — gyakran ezek elégtelen minősége miatt — csak 12,7 százalékkal emelkedett. A mostani ötéves tervben ennek következtében is a tervezettnél kevesebb lesz a nemzeti jövedelem, és ehhez kell majd igazítani a nemzeti jövedelem felhasználását. Mindenekelőtt lényegesen kevesebb új beruházást kezdhetnek, és néhány további változtatást kell végrehajtani a jövő évi tervre vonatkozó korábbi előirányzatokon. Közölte, hogy a nemzetközi gazdasági összefüggések miatt valószínűleg a következő ötéves tervben a gazdasági fejlődés lassúbb ütemét határozzák majd meg, de a kisebb dinamizmusnak együtt kell járnia a hatékonyság, a szervezettség, a takarékosság növekedésével. A vezetés minden szintjén meg kell fontolni, hogyan lehet fejleszteni a nemzetközi együttműködést a csehszlovák termékek külföldi versenyképességének fokozása végett. Strougal kifejtette, hogy a párt- és állami szervek a jövőben jobban érvényt szereznek a hazai energiabázis növelésére vonatkozó terveknek. Jobb munkával, a KGST-országokkal való együttműködés további elmélyítésével alapozhatjuk meg elkövetkező fejlődésünket — hangsúlyozta befejezésül Lubomír Strougal, K. F. Mondale eléírták Kantonban megnyitotta az amerikai főkonzulátust Az Egyesült Államok 1949 óta első kínai főkonzulátusát nyitotta meg pénteken Kantonban Walter Mondale amerikai alelnök. Rövid beszédében „a kínai—amerikai rendezett viszony konkrét valóra váltásában tett új és jelentős lépésnek” minősítette a főkonzulátus megnyitását, és jelezte, hogy tárgyalások folynak további amerikai konzulátusok Kínában való felállításáról. Azt is hangoztatta, hogy Peking és Washington politikai kapcsolatát „a gazdasági és kulturális kapcsolatok szélesítésével kell kiegészíteni”. Mondale közölte, hogy az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság szeptemberben tárgyalásokat kezd a két ország közötti légi közlekedés helyreállításáról. Egyúttal bejelentette: az Egyesült Államok megkezdte az előkészületeket arra, hogy Tajvannal fenntartott légi közlekedési kapcsolatait nem hivatalos alapokra helyezze. (MTI) A TASZSZ Mondale kínai útjáról A TASZSZ szovjet hírügynökség hírmagyarázatban foglalkozott Mondale kínai látogatásával és ottani megbeszéléseivel. Nem hoztak ugyan nyilvánosságra közleményt, de az amerikai sajtó jelentései szerint Mondale és pekingi tárgyaló felei számos katonapolitikai kérdést vitattak meg, és különös hangsúlyt helyeztek olyan térségekre, mint a Távol- Kelet, Délkelet-Ázsia, az Indiaióceán, valamint a Közel-Kelet. A megbeszéléseken számos nemzetközi kérdésben nyilvánvalóvá vált, hogy a két fél álláspontja azonos. Peking támogatásáról biztosította az Egyesült Államok távol-keleti és délkeletázsiai terjeszkedő terveit, az amerikai fél pedig — a sajtó szerint — megértést tanúsított Kínának ugyanezekben a térségekben megmutatkozó egyeduralmi törekvései iránt. A megbeszélések egyebek között megmutatták, hogy mindkét fél ellenségesen érez Vietnammal és Kambodzsa népi kormányával szemben. Az amerikai sajtó értesülése szerint Pekingben megvitatták azt is, milyen lehetőségek kínálkoznak a Kambodzsa belügyeibe való beavatkozásra. A TASZSZ felhívja a figyelmet: „Mondale a pekingi egyetemen mondott beszédében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok és Kína politikai érdekei között számos párhuzamosság mutatkozik, s mindketten eltökéltek, hogy érdekeiket megóvják.” „Meg lehet-e egyáltalán bárkit is győzni arról — teszi fel a kérdést a szovjet hírügynökség —, hogy olyan nagyhatalom, mint az Egyesült Államok, bármiféle hasznot húzhat a föld bármelyik térségében kiéleződő feszültségből, ráadásul olyan térségben, ahol több ország között a Szovjetunió is érintett, és ahol a nemzetközi békéről van szó? Ha a szembenállás logikájából indulunk ki, akkor valóban létezik olyan amerikai törekvés, hogy hasznot húzzon ilyen helyzetekből, és ezt figyelembe véve magyarázatot találunk mindarra, amit Mondale Kínában mondott és elért. De ha abból indulunk ki, hogy az amerikai vezetés stratégiája — ahogy nemegyszer nyilvánosan is kijelentették — a békére és a békés egymás mellett élésre irányul, akkor nehéz megtalálni az összefüggést az amerikai alelnök cselekedetei és az utóbbi távlat között” — szögezi le a TASZSZ. „A Szovjetunió természetesen nem ellenzi, hogy más államok között normális kapcsolatok jöjjenek létre, és nem ellenzi az amerikai—kínai jó viszony kialakulását sem. De nem hagyhatja figyelmen kívül azt sem, hogy milyen alapon valósul meg mindez, és ez a fajtanormalizálás valóban az enyhülés és a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért történik-e. Az amerikai—kínai megbeszélések eredményei igencsak kétségessé teszik ezt” — teszi hozzá a TASZSZ hírmagyarázója. Marchais a nyugat-szaharai konfliktusról (Párizsi tudósítónktól.) Georges Marchais, az FKP főtitkára, akit algériai látogatása alkalmával Sadli államelnök fogadott, elutazása előtt az újságíróknak tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy algériai részről megerősítették: Algériának nincs semmiféle területi követelése, és a gyarmati időkben meghúzott határvonal fenntartása mellett van. Marokkó és a Polisario Front között van a konfliktus. A szaharai népnek jogos követelései vannak, joga van az önrendelkezéshez és a függetlenséghez. Marchais kijelentette: követelni kell a marokkói erők haladéktalan kivonását a szaharai területről. Hozzátette, hogy a francia kormány aktív szerepet játszhatna ennek a kérdésnek a megoldásában, világosan meghatározván, hogy a szaharai népnek joga van a függetlenséghez, és megszüntetvén minden támogatást a marokkói király expanziós politikájához. B. L. 1919. szeptember 1., szombat NÉPSZABADSÁG Befejeződött a BT libanoni vitája Andrew Youngnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros elnökének fegyvernyugvásra felszólító nyilatkozatával befejeződött a Biztonsági Tanácsnak a dél-libanoni helyzetről folytatott kétnappos vitája. Ismeretes, hogy a testület összehívását a bejrúti kormány kérte, tekintettel a sorozatos izraeli támadások miatt kiéleződött helyzetre. Andrew Young a BT soros elnökének minőségében tett zárónyilatkozatában azzal a kéréssel fordult a dél-libanoni válság által érintett felekhez, hogy vessenek véget az ellenségeskedésnek és tartsák be a Biztonsági Tanács 425. számú határozatát. A nyugati hírügynökségek értékelése szerint a kétnapos ülés fő jellemzője az volt, hogy a BTT tagjai felszólalásaikban szinte egyöntetűen elítélték Tel-Aviv magatartását. A Biztonsági Tanács fegyvernyugvást sürgető nyilatkozatával szinte egyidőben, pénteken hajnalban. Izrael dél-libanoni védencének, a Szaad Haddad őrnagy vezette szakadár milíciának tüzérsége ismét lőtte a Dél-Libanonban állomásozó ENSZ-erők egyik körzetét. A két és fél órán át tartó ágyúzás célpontja a libanoni—izraeli határ keleti szakasza, Arkub térsége volt, amelyet norvég UNIFIL-katonák tartanak ellenőrzésük alatt. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz mesterségeshold-család legújabb, 1126 jelzésű tagját. (TASZSZ) A mexikói kormány meghívására Mexikóvárosba érkezett a nicaraguai nemzeti újjáépítés kormányának küldöttsége. A repülőtéren a vendégeket Jorge Castaneda mexikói külügyminiszter fogadta. (TASZSZ) Letette az esküt India új alelnöke, a 73 esztendős Chammed Hidajatullah, aki korában az indiai legfelsőbb bíróság elnöke volt. (TASZSZ) Részleges amnesztiarendeletet adtak ki Vietnam közelgő nemzeti ünnepe alkalmából. Ennek értelmében szabadon bocsátják azokat, akik őszintén megbánták bűneiket. (Tudósítónktól.) Ziaul Hak tábornok pakisztáni államfő televíziós nyilatkozatban kijelentette, hogy továbbra is hatalmon marad, és a november 17-re kitűzött választásokat későbbi időpontra halasztják. (MTI) Az uruguayi legfelsőbb bíróság csütörtökön 15—30 évig terjedő börtönbüntetésre ítélt hat személyt, azzal a váddal, hogy a tupamarók illegális szervezetének tagjaiként kormányellenes fegyveres akciókban vettek részt. (PL) Új légi járat indul a jövő hét elejétől Hanoi és Phnom Penh között. A vietnami és a kambodzsai főváros között ezentúl hetente kétszer közlekedő repülőgépek leszállnak majd Ho Si Minh-városban is. (MTI) Genfben pénteken találkozót tartott a vegyi fegyverek betiltásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. (TASZSZ) Lemond tisztségéről Giulio Carlo Argan professzor, Róma polgármestere, akit független baloldali személyiségként az Olasz KP listáján választottak meg 1976-ban. Az OKP fenntartja magának a jogot, hogy mint többségi párt, maga állítson jelöltet Argan helyébe. (MTI) Donald McHenryt, az amerikai ENSZ-küldöttség eddigi helyettes vezetőjét nevezte ki Carter elnök az Egyesült Államok új állandó ENSZ-képviselőjévé a közelmúltban lemondott Andrew Young utódjaként. (AFP) LÍBIA KÖSZÖNTÉSE Kereken tíz esztendeje történt: a fiatal, hazafias érzelmű líbiai tisztek, katonák felkelése elsöpörte a reakciós, imperialistabarát monarchiát, s megnyitotta az utat az észak-afrikai arab ország szabad, független fejlődése előtt. A függetlenség azonban csak akkor válhatott teljessé, amikor a Naszszer nyomdokain járó forradalmárok felszámolták a hazájuk szuverenitását sértő amerikai és brit katonai támaszpontokat, majd államosították, nemzeti ellenőrzés alá vonták a gyarmati rablógazdálkodást folytató külföldi olajmonopóliumokat. A nemzeti olajkincs tudatos, jövőbelátó kiaknázása vetette meg annak a gazdasági-társadalmi-kulturális felemelkedésnek az alapját, amelyet a szeptemberi forradalom kitervelői megálmodtak, s amely egy röpke évtized leforgása alatt■ oly közel jutott a megvalósuláshoz. Líbia csakugyan gyors tempóban távolodik a feudális elmaradottsággal, nomád pásztorkodással azos múlttól. Most száznál is több korszerű üzem termel a hatalmas területű sivatagi országban, ahol a forradalom előtt ismeretlen fogalom volt az ipar. A mezőgazdasági termelés lendületes bővítését szolgáló „zöld forradalom" célja nem kevesebb, mint az önálló élelmiszer-ellátás megalapozása. A nagyarányú lakásépítési program, az ingyenes egészségügyi ellátás és közoktatás bevezetése máról holnapra vonzó, emberibb életkörülmények közé emelte a két és fél milliós népet. (Sokatmondó adat, hogy amíg 1951-ben csak hat líbiainak volt diplomája,addig most húszezer diák tanul az ország egyetemein, nem szólva a több ezer külföldi ösztöndíjasról.) A társadalom egészét átfogó fejlődés a tervgazdálkodás keretében megy végbe. Az első hároméves terv teljesítése után eredményesen munkálkodnak az 1976—1980-as időszakra kidolgozott ötéves terv valóra váltásán. A líbiai forradalom programba iktatott célja a kizsákmányolás megszüntetése. Ennek eszközét egyfelől az állami és a szövetkezeti szektor túlsúlyában, másfelől a népi önkormányzati szervek irányító-ellenőrző szerepének kiterjesztésében, erősítésében látják. A haladó irányzatú belpolitika imperialistaellenes külpolitikával párosul. Líbia következetesen támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmakat, így az izraeli területrablás ellen, a palesztin nép önrendelkezési jogáért vívott harcot; határozottan szembehelyezkedik az igazságos arab ügy elárulására szőtt amerikai—izraeli— egyiptomi összeesküvéssel, részese és szorgalmazója a kapitulációs különbékét elutasító, imperialistaellenes arab egységfront megszilárdításának. A szeptemberi forradalom vezetői, továbbvivői felismerték, hogy független nemzeti törekvéseik sikerének fontos nemzetközi tényezője, biztosítéka a Szovjetunióval, a szocialista országokkal kiépített sokoldalú együttműködés. Legnagyobb nemzeti ünnepén tisztelettel köszöntjük a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam baráti népét és vezetőit; új hazájuk építésében, imperialistaellenes küzdelmükben bízvást számíthatnak a magyar dolgozók szolidaritására. Líbia nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Moamer el-Kadhafi ezredest, a Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsamahirija vezetőjét. (MTI) A Kurd Demokrata Párt főtitkára szerint a javasolt tűzszünet jó alap a rendezéshez Abdel Rahman Ghasszemlu, a betiltott Kurd Demokrata Párt főtitkára pénteken újságíróknak kijelentette, hogy a Sariat Madari ajatollah által javasolt tűzszünetet jó kiindulási alapnak tartja a kurdisztáni válság békés rendezéséhez, s a későbbi tárgyalások megkezdéséhez. Ugyanakkor hangsúlyozta: elengedhetetlenül szükségesnek tartja a hadsereg visszarendelését Mahabad körzetéből, valamint a kurdok kivégzésének haladéktalan beszüntetését. Ghasszemlud határozottan cáfolva, hogy bármilyen megegyezés jött volna létre a kormány és Mahabad város forradalmi tanácsa között — a mahabadi jószolgálati küldöttség teheráni tárgyalásait kudarcnak minősítette. A teheráni megbeszélések azt mindenesetre tanúsították, hogy a kurdok tárgyalásos úton próbáltak megoldást találni a válságra — tette hozzá. Jelentések szerint kurd fegyveresek pénteken tüzet nyitottak a kormány három helikopterére, amelyek Ezzedin Hosszeini kurd szunnita vallási vezető feltételezett tartózkodási helye fölött végeztek felderítő repülést. Mindhárom gépet találat érte, így azt is, amelyen Musztafa Ali Csamran miniszterelnök-helyettes tartózkodott, hogy ellenőrizze a kurd felkelők ellen folyó hadműveleteket. (MTI) A New York-i provokációt az amerikai titkosszolgálat készítette elő A Pravda cikke a Vlaszova-ügyről Alekszej Petrov a pénteki Pravdában Amikor eloszlott a köd című cikkében foglalkozik a New York-i Kennedy repülőtéren lezajlott provokációval. Mint írja, véget ért a háromnapos félostromállapot. A szovjet repülőgép — amelyet az amerikai hatóságok három napon át fogságban tartottak — szerencsésen Moszkvába juttatta valamennyi utasát. A szovjetellenes provokáció szappanbuborékként szétpattant, rossz szájízt hagyva az amerikaiak körében, akik felteszik a kérdést: Mire kellett mindez? Az amerikaiak zavarban vannak — jegyzi meg Petrov. Az ország közvéleménye már régen nem tapasztalt a hatóságok részéről ilyen megengedhetetlen magatartást, a nemzetközi jog normáinak és az emberiesség elemi követelményeinek ennyire durva lábbal tiprását. A repülőteret elfoglaló provokátorok és azok, akik oda küldték őket — mint a tények bizonyítják — botrányt, sőt konfliktust akartak előidézni. Lényegében ez be is következett. Az „emberi jogoknak” és a „személyiség sérthetetlenségének” kétes védelmezői zajos szovjetellenes tüntetéseket rendeztek. A provokáció szégyenletes fiaskóval ért véget. Ugyanakkor a hírmagyarázó ennek kapcsán felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy az incidenst nem lehet befejezettnek tekinteni, mert mint a tények tanúsítják, a szovjetellenes provokációt az Egyesült Államok titkosszolgálatainak belső köreiben készítették elő, s felülről szentesítették. A visszataszító eljárást azoknak az amerikai erőknek az érdekében követték el, amelyeket kihoz a sodrából a két ország közötti pozitív kapcsolatok fejlődése, akár a szovjet művészek sikeres amerikai vendégszerepléséről, akár a hadászati fegyverzetek korlátozása terén való haladásról legyen is szó. A provokáció szervezői elgondolkoztak-e azon — teszi fel a cikkíró a kérdést —, miképpen reagálnának az amerikaiak, ha az ő repülőgépüket tartóztatnák fel egy másik ország repülőterén, és az amerikai utasokat tennék ki olyan megalázó, durva bánásmódnak, mint az IL—62 M utasait? (TASZSZ)