Népszabadság, 1982. június (40. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-01 / 126. szám

2 NÉPSZABADSÁG 1982. június 1., kedd Helmut Schmidt az enyhülés és a nemzeti érdekek védelmét szorgalmazza az amerikaiakkal szemben ( BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A hét végén a franciaországi Ver­­sailles-ban kezdődő nyugati gazdasá­gi konferencia és a június 10-i bonni NATO-csúcs előtt Schmidt kancellár újonnan leszögezte kormányának ál­láspontját a legfontosabb nemzetközi politikai és gazdasági kérdésekben. Hétfői nyilatkozatában a kancellár síkraszállt az enyhülési politika foly­tatása és a nyugatnémet érdekek vé­delme mellett. Helmut Schmidt kancellár a kül­földi tudósítók klubjában a hét vé­gén neki feltett kérdésekre válaszol­va és hétfői nyilatkozatában is hang­súlyozta: " Mi 15 esztendeje amel­lett vagyunk, hogy a nyugati szövet­ség biztonságáról való egyidejű gon­doskodás mellett párbeszédet kell folytatni a Kelettel, meg kell hall­gatni őket, tárgyalni és szerződése­ket kell kötni velük a leszerelésről és más kérdésekről. Az a tény, hogy az amerikaiak és a szovjetek újra tárgyalnak egymással, már önmagá­ban is az enyhülést jelenti, de ha egyeseknek nincs ínyükre nevén ne­vezni a dolgot, ám legyen. Számom­ra az a fontos, hogy tárgyaljanak egymással — mondotta Schmidt. Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatokról szólva a kancellár hangsúlyozta annak a jelentőségét, hogy mindkét ország egyazon kato­nai szövetség tagja, azonos védelmi koncepcióból indulnak ki, katonai erőik és azok parancsnokságai szo­rosan együttműködnek. Ez a jövőben sem fog megváltozni, hangoztatta, de hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy akár az NSZK, vagy akár valame­lyik más nyugat-európai ország az Egyesült Államok 52. vagy 64. tag­állama lenne. Nem jelenti továbbá azt sem, hogy az NSZK kész lenne átvenni az amerikai kormány gazda­sági, még kevésbé társadalompoliti­kai koncepcióját. Nemzetközi biztonsági kérdésekről szólva Helmut Schmidt hangsúlyoz­ta, hogy a katonai erőegyensúly igen fontos tényező, de önmagában nem elégséges a nemzetközi biztonság és a béke megőrzéséhez. Ahhoz ennél többre, az érdekelt felek jó kapcso­latára és a béke szándékára van szükség. Arra, hogy a válságokkal türelmesen és óvatosan bánjanak, nehogy azokból fegyveres konfliktu­sok, a fegyveres konfliktusokból pe­dig háború legyen — hangoztatta az NSZK kancellárja. Kanyó András Spanyolország a tizenhatodik NATO-tag ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Vasárnap a washingtoni spanyol ügyvivő az amerikai külügyminisz­tériumban letétbe helyezte az ország NATO-csatlakozásának ratifikációs okmányát és ezzel Spanyolország hi­vatalosan is az atlanti szövetség 16. tagállamává vált. E fejlemény több mint negyedszázad status quóját bo­rítja fel: 1955 (az NSZK csatlakozá­sa) és erre válaszul a Varsói Szerző­dés életre hívása óta mostanáig egyik katonai politikai szövetségi rendszer taglétszáma sem bővült. A kényes nemzetközi egyensúly megbontása, a két világháborúban legalább névleg semleges Spanyolor­szág hagyományos pozícióinak fel­adása és az agresszív amerikai poli­tikához való felzárkózás nyilvánva­ló veszélyei voltak azok a tényezők, amelyek a baloldali ellenzéket, a kommunistákat és a szocialistákat arra késztették, hogy határozottan szembehelyezkedjenek a NATO-tag­­sággal. A baloldali pártok több mint egymillió aláírást gyűjtöttek a nép­szavazás kikényszerítésére, de ezt a kormány teljesen figyelmen kívül hagyta, holott — vagy éppen azért, mert — mint azt az egyébként atlan­­tista Diariol 16 című madridi lap hétfői vezércikkében maga is elis­meri: a spanyol közvélemény ellen­zi ezt a belépést. A NATO-tagság ténnyé válásának hírére Carman García, a szocialisták országos titkára kijelentette, hogy a spanyol belépés történelmi tévedés, amelynek valamennyien meg fogjuk fizetni az árát. A NATO-ba lépve — fűzte hozzá — belekeveredhetünk egy olyan háborúba, amelyhez sem­mi közünk. A Calvo Sotelo-kormány gyengeségében nemcsak az országot adja zálogba, hanem árt a nemzet­közi helyzetnek is. Jaime Ballesteros, az SKP főtit­kárhelyettese és parlamenti külügyi szóvivője arra is rámutatott, hogy a NATO-csatlakozás a kormány foko­zódó jobbra tolódásának a jele, s kö­vetkezményeiben két táborra osztja az országot, annak minden belpoli­tikai veszélyével egyetemben. Serény Péter: Spanyolország belépése az atlanti katonai tömbbe a spanyolok szuve­rén ügye. Jelentőségét és következ­ményeit tekintve azonban ez a lé­pés túlmutat a nemzeti kereteken, érinti az európai — és a kontinens határain túli — béke és biztonság ügyét — mutat rá a TASZSZ szov­jet hírügynökség kommentárja. Ép­pen ezért más országokban, többek között a Szovjetunióban sem ma­radhatnak közömbösek a lépéssel kapcsolatban. Már csak azért sem, mert olyan katonai-politikai szövet­ség kibővítéséről van szó, amelynek éle a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés többi tagállama ellen irányul.­­ Először is, Spanyolország be­lépése a NATO-ba, ellentmond az ENSZ tagállamai túlnyomó többsé­ge világosan kifejezett akaratának. E tagállamok a közgyűlés 1980. évi ülésszakán elfogadott határozatuk­ban valamennyi katonai szövetség felszámolására, és első lépésként tartózkodásra szólítottak fel minden olyan intézkedéstől, amely a jelen­legi katonai csoportosulások kibő­vítéséhez vezet.­­ Másodszor, a spanyol lépés el­lentmond az összeurópai tanácsko­zás záróokmányában vázolt jövőnek. A helsinki dokumentum arra ösz­tönzi a tanácskozás részvevőit, hogy számolják fel a két katonai-politi­kai szövetség szembenállását.­­ Végezetül ez a lépés ellent­mond a katonai enyhülés érdekei­nek, növeli a katonai szembenállás szintjét Európában. Washington ka­tonai támaszpontok építésére és nuk­leáris fegyverek tárolására akarja felhasználni az Ibériai-félszigetet. Jaruzelski Romániába látogat Lengyel párt- és állami küldött­ség látogat a közeli napokban Buka­restbe Nicolae Ceausescunak, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkárának, az államtanács elnökének meghívá­sára. A hivatalos, baráti látogatásra utazó lengyel küldöttséget Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságán­ak első titkára, minisz­terelnök, a Nemzeti Megmentés Ka­tonai Tanácsának elnöke vezeti. * A szakszervezetek és a munkásön­kormányzati szervek jövőjével fog­lalkozott egyebek között Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök-helyettes azon a hétfői találkozón, amelyet a varsói Mérőműszer- és Számítógép­­gyár pártaktívájával tartott. A varsói rádió által közölt tudósí­tás szerint Rakowski úgy értékelte a helyzetet, hogy a jelek alapján mindenki kitart korábbi szakszerve­zeti hovatartozása mellett. Ugyanak­kor — tette hozzá Rakowski —, a Szolidaritás tagságán belül is bizo­nyos átértékelés megy végbe: az em­berek kezdenek elgondolkodni azon, ftal vált el a szervezet tevékenysége a­­zisztán szakszervezeti munkától, s honnan kezdődött az a folyamat, amely — a szélsőségesek révén — a Szolidaritást ellenzéki politikai moz­galommá tette. Az országos vita során megnyilvá­nulnak olyan szándékok, amelyek a szükségállapot bevezetése előtti hely­zet visszaállítását célozzák, de a több­ség jóakaratról tett tanúságot. Van­nak indítványok, amelyek szerint az országban egyetlen, közös szakszer­vezeti tömörülést kellene létrehozni, más javaslatok szerint viszont az lenne kívánatos, ha párhuzamosan több szakszervezet működne, s ezek idővel — ha a helyzet úgy alakul — egyetlen mozgalomban egyesülnének. (MTI) Viták as olasz kormánykoalícióban ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Aggasztó kép alakult ki Olaszor­szág gazdasági helyzetéről a Banca d’ Italia hétfői éves számadó ülésén. Kifejtették, hogy ha a kormány nem tesz azonnali intézkedéseket, a kül­kereskedelmi mérleg deficitje to­vább növekszik, romlani fog a líra, és tarthatatlanná válik helyzete a nyugat-európai pénzügyi rendszerben. A kormánykoalícióban nincs egyet­értés a gazdasági helyzet megoldá­sáról. A szocialisták már régóta a hitelkamatlábak csökkentésével sze­retnének beruházásokra ösztönözni, a kereszténydemokraták viszont a jelenlegi magas kamatlábak mellett vannak. A szocialisták a foglalkoz­tatottság növelésére irányuló intéz­kedéseket követelnek, mindenekelőtt azért, hogy a kormányban való je­lenlétük ne rontsa pártjuk tekinté­lyét és ne csökkentse befolyását. A brit csapatok Port Stanley ostromára készülnek A britek új hídfőállást létesítettek Port Stanleytől északra, jelentette hétfő este a Press Association brit hírügynökség haditudósítója. A hírt hivatalosa­n nem erősítették meg. A háromezer katona a Queen Elizabeth II. hajóról szállt partra és támogat­ja a Port Stanleytől állítólag már csak néhány kilométerre levő négy­ezer brit tengerészgyalogost. Hétfő késő este újabb közvetítő tárgyalásokat kezdett az ENSZ szék­helyén Javier Pérez de Cuellar, a vi­lágszervezet főtitkára. A britek­­ újabb háromezer ka­tona megérkeztével —most már nin­csenek kevesebben, mint az argenti­nok. Élvezik emellett a flotta repü­lőgép-anyahajóiról felszálló Harrie­­rek és a hajóágyúk támogatását. Mel­lettük szól a jobb kiképzés és tech­nikai felszereltség is. Saját ítéletük szerint ezek az erényeik domborod­tak ki a Goose Green és Port Darwin visszavételéért folyó ütközetben, ahol ejtőernyősök megadásra kényszerít­ve egy nagyobb létszámú argentin helyőrséget, 1400 foglyot ejtettek. Ebben a harcban 16 brit katona vesz­tette életét és 31 sebesült meg. A brit kézre került argentin sebesültek szá­ma 120. Az argentin légi ellencsapás, amely a hadügyminisztérium közleménye szerint nagy erőkkel folyt, eredmény­telen maradt. Brit részről egy Sky­­hawk lelövését jelentették, és beis­merték, hogy két nappal korábban elvesztették egy karrierjüket. Lezu­hant egy brit helikopter is. A Telam hivatalos argentin hír­­ügynökség katonai forrásokra hivat­kozva közölte, hogy az elkeseredet­ten védekező argentin egységek ki­fogytak a lőszerből. Az anyaország és a szigetek közötti utánpótlási vona­lak azonban működnek — állította a Telam. A hírügynökségnek a had­sereg vezetőitől származó értesülései szerint a legfontosabb problémának most Puerto Argentino (Port Stan­ley) védelmét tekintik, s ott vonták össze a szigeteken állomásozó mint­egy 10 ezer főnyi argentin erő két­harmad részét. A készülő Port Stanley-i csata előtt ismét megbolydult a brit poli­tikai élet. A munkáspárti és a szo­ciáldemokrata ellenzék „még egy utolsó” kísérletet kért Thatcher asz­­szonytól a béke kieszközlésére. Tár­gyalni azonban­ a miniszterelnök csak az argentinok feltétel nélküli meg­adásáról hajlandó. Ha ez nem törté­nik meg, a brit erők — tekintet nél­kül az áldozatokra — támadni fog­nak. (MTI) Az argentin légvédelem a brit támadásra készül Port Stanleyben. " Brezsnyev és Le Duan megbeszélései Leonyid Brezsnyev hétfőn Moszk­vában megbeszélést folytatott Le Duannal a Vietnami Kommunista Párt főtitkárával. A találkozón áttekintették a szov­jet—vietnami kapcsolatok fejlődését. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a szovjet kommunisták nagyra értékelik a VKP V. kongresszusának munkáját, s a tanácskozáson hozott határozatok végrehajtása érdekében végzett munkát. Le Duan rámuta­tott arra, hogy a VKP és az ország népe a vietnami külpolitika sarkkö­vének tekinti a Szovjetunióval foly­tatott sokoldalú együttműködés to­vábbfejlesztését. Nemzetközi kérdéseket áttekintve Brezsnyev és Le Duan nagy figyel­met szentelt a délkelet-ázsiai hely­zetnek, rámutatva arra, hogy a tér­ségben továbbra is feszültség ural­kodik, s ezért az imperialista kö­röket és a hozzájuk társult erőket terheli a felelősség. Brezsnyev hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió szeret­né, ha Délkelet-Ázsia mielőbb a bé­ke és a stabilitás övezetévé válna. Ez nemcsak a térségben élő népek érdekeit, hanem az egyetemes béke ügyét is szolgálná. * Hétfőn a Kremlben Le Duan, a Vi­etnami KP főtitkára átnyújtotta Leo­nyid Brezsnyevnek a Vietnami Szo­cialista Köztársaság legmagasabb ki­tüntetését, a Ho Si Minh-rend I. fo­kozatát és a VSZK Hősének érmét. A kitüntetést a múlt évben adományoz­ták a szovjet vezetőnek 75. születés­napja alkalmából. (MTI) Japán—kínai kormányfői eszmecsere ( TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Csao Ce-jang kínai kormányfő hét­főn egyhetes hivatalos látogatásra Japánba érkezett. A vendég, akinek kíséretében van Huang Hua külügy­miniszter is, két alkalommal tárgyal házigazdájával, Szuzuki Zenko mi­niszterelnökkel nemzetközi és kétol­dalú kérdésekről. Az első kormányfői megbeszélé­sen Csao Ce-jang megismételte Pe­­king álláspontját, amely szerint Kína az amerikai—kínai kapcsolatoknak a tajvani fegyveralkatrész-eladások miatt bekövetkezett romlása ellené­re is a Japánnal való barátság és együttműködés ápolására fog töre­kedni. Szükségesnek tartotta megis­mételni azt is, hogy Kína nyugtáz­ta Leonyid Brezsnyevnek a szovjet —kínai kapcsolatok javítását szor­galmazó taskenti kijelentéseit, és — úgymond — a szovjet fél tettei alap­ján fogja megítélni az indítványo­kat. A Szovjetunió kezdeményezéseit, békejavaslatait azonban arra irá­nyuló kísérletnek tüntette fel, hogy Moszkva elidegenítse az Egyesült Ál­lamoktól szövetségeseit. A kínai— szovjet viszonyban nem lesznek alapvető változások, de Kína aligha érthet egyet mindenben Washington külpolitikájával — mondotta a kínai miniszterelnök. Szuzuki Zenko és Csao Ce-jang a díszszázad előtt. C TUDÓSÍTÓINK HÍRMAGYARÁZATA: ) Csao Ce-jang látogatása is része annak az eseménysorozatnak, ame­lyet a japán—kínai viszony normali­zálásának évfordulója alkalmából rendeznek, s amelynek keretében Szuzuki kormányfő szeptemberben Pekingbe utazik. Így a mostani to­kiói találkozó elsősorban a kínai— japán közeledés eredményeinek mél­tatására, valamint annak számbavé­telére hivatott, hogy miként lehet bővíteni az időközben majdnem meg­tízszereződött, a 10 milliárd dolláros értéket meghaladó kereskedelmi for­galmat. Noha nem sikerült teljesen eloszlatni a japán gazdasági körök gyanakvását, a felek hivatalosan le­zárták a vitát, amely több közös ipa­ri vállalkozás kínai részről történt váratlan és egyoldalú „ideiglenes fel­függesztése” miatt robbant ki. A kí­nai kormányfő várhatóan szorgal­mazza a gazdasági együttműködés további elmélyítését, többek között a természeti kincsek, ezeken belül szí­nesfémek kiaknázásában. Bátorítani óhajtja emellett a közvetlen japán tőkebefektetéseket. A politikai tárgyalások központi témája várhatóan az amerikai—kí­nai viszony lesz. A pekingi álláspont meghallgatása után Szuzuki nyilván megpróbálja befolyásolni partnerét: a tajvani fegyverszállítások miatti viszályt dialógus útján igyekezzen elsimítani. Tokió szerint ugyanis a Washington és Peking közötti fe­szültség állandósulása végső soron óhatatlanul beárnyékolná az Egye­sült Államok fő távol-keleti szövet­ségese, Japán és Kína kapcsolatait is. A hivatalos japán kormánykörök érdeklődésére tart számot az is, hogy miként ítélik meg Pekingben a kínai —szovjet államközi kapcsolatok ala­kulásának távlatait. Ugyanakkor — feltételezhetően Szakuraucsi és Hu­ang Hua külügyminiszterek külön eszmecseréjén — szóba kerülnek a népi Kambodzsa ellen szervezkedő ellenforradalmi emigráns csoporto­sulások egy „koalíciós” külföldi kor­mány megalakítására irányuló pró­bálkozásai. Flesch István* Ronald Reagan amerikai elnök a közelmúltban levelet küldött Csang Csing-kuo tajvani elnöknek. Az üze­net egy magát megnevezni nem kí­vánó forrás szerint baráti, kedvező és bátorító tartalmú volt. Barry Goldwater szenátor, aki je­lenleg Tajvanon tartózkodik, szintén említést tett az üzenet tényéről, de annak tartalmáról semmit sem mon­dott. A tajvani rezsim régi barátjá­nak számító Goldwatert tervek sze­rint fogadja Csang is. Eközben Howard Baker szenátor Pekingbe repült, hogy a kínai vezetőkkel tár­gyaljon. JAP) Reagan a leszerelési tárgyalásokról, a SALT-ról ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Ronald Reagan, az Egyesült Álla­mok elnöke az arlingtoni temetőben a háborús hősökre való emlékezés napján beszédet mondott, amelyben utalt a moszkvai és washingtoni kö­zös bejelentésre: a Szovjetunió és az Egyesült Államok június 29-én kez­di meg új tárgyalását a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csök­kentéséről. Az elnök azt mondotta, hogy jóakarattal és kitartással a tár­gyalások biztosabb világhoz vezet­nek, és szólt annak szükségességéről, hogy „a potenciális ellenfelet bizto­sítsuk komolyságunkról azzal, hogy aktívan felhasználunk minden lehe­tőséget becsületes és gyümölcsöző tárgyalásra”. A SALT-megállapodá­­sokról Reagan elnök kijelentette: „ Ami a már létező, hadászati fegyve­rekkel kapcsolatos megállapodásokat illeti, tartózkodni fogunk olyan ak­cióktól, amelyek azokat alááshatnák, mindaddig, amíg a Szovjetunió is hasonló magatartást tanúsít. Reagan e kijelentésének időzítése — mint washingtoni politikai körök­ben rámutatnak — összefügg az új tárgyalások elhatározásával is, s az elnök küszöbönálló európai útjával is. Nyugat- Európában aggodalmat kel­tettek a kormányzat korábbi ellent­mondásos állásfoglalásai a SALT- megállapodásokról. Igaz ugyan, ez előtt is elhangzott olyan kijelentés, hogy a SALT O II-t betartják, de volt olyan magas szintű hivatalos megál­lapítás is, amely szerint „a SALT—II halott...”. Ilyen körülmények közt volt szükség arra — mint az ABC kommentátora megállapítja —, hogy az elnök újra megfogalmazza az USA álláspontját, figyelembe véve a közvélemény hangulatának alakulá­sát is. Az utóbbi három hétben több vezető személyiség és testület foglalt állást amellett, hogy az USA határo­zottan vállaljon kötelezettséget a SALT-megállapodások betartására: első ízben hozott ilyen döntést az AFLACIO vezető testülete, ezt sür­gette Henry Kissinger volt külügy­miniszter és tizenegy szenátor is. Vajda Péter

Next