Népszabadság, 1989. március (47. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-20 / 67. szám
1989. március 20., hétfő NÉPSZABADSÁG - HAZAI KORKÉP II. János Pál fogadta Paskai Lászlót Paskai László bíborost, magyar római katolikus prímást, szombaton magánaudiencián fogadta II. János Pál pápa — közölte a Vatikán. Mint az magánaudienciák esetében szokásos, a Vatikán nem adott részleteket a találkozóról. A UPI azonban vatikáni forrásokból úgy értesült, hogy bizonyosan szó volt a magyar egyház javuló helyzetéről és a legújabb magyar politikai reformok hatásairól. A UPI megjegyezte, hogy a Vatikán a kelet-európai országok közül a Magyarországhoz fűződő kapcsolatait tartja a legjobbnak. Megemlítette azt is, hogy tavaly december 12-én a magyar római katolikus püspöki kar és a kormány hivatalos formában meghívta magyarországi látogatásra a pápát. Akkor a Vatikán szóvivője közölte, hogy a pápa a meghívásra pozitív választ adott, de a látogatás megfelelő előkészületeket igényel. E látogatás időpontját nem tűzték ki. (MTI) Van-e tétje a közvéleménynek? A Magyar Közvéleménykutató Intézet szombaton nyilvános vitaülést rendezett a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében, amelyre a szakembereken kívül meghívták a politikai szervezetek és a sajtó képviselőit is. Mint azt Szecska Tamás, az MKI főigazgatója bevezetőjében hangsúlyozta:ahogyan haladunk a demokratikus intézményrendszer kiépítése felé, úgy kezd a közvélemény-kutatás is mindennapjaink megszokott elemévé válni. Már most versenyhelyzet van, és a jövőben mindinkább számolni kell azzal, hogy a különböző kutatóhelyek vetélkedni fognak egymással a megrendelők kegyeiért. A felkért előadók többsége a nyilvánosság és a közvélemény kapcsolatát elemezte. Lipovecz Iván, a Heti Világigazdaság főszerkesztője például arról beszélt, hogy a közvélemény-kutatás szellemi és egzisztenciális függetlensége csak akkor képzelhető el, ha magát a nyilvánosságot is komolyan vesszük. Levendel Ádám, az MKI igazgatója megemlítette: a közvélemény fölértékelődése mögött elmarad a közvélemény-kutatás társadalmi elismertsége. Manapság is sokan kételkednek abban, hogy egyáltalán megmérhető-e a közvélemény. Világossá kell tenni: a közvélemény-kutatás a világon mindenütt mintafelvétellel dolgozik, és nem népszavazásokat tart. Azon lehet vitatkozni, hogy az a bizonyos minta mekkora és milyen legyen, de a megkérdezettek száma még egymagában nem minősíti a hitelességet. Vince Gábornak, az Állami Könyvterjesztő Vállalat igazgatójának meggyőződése szerint a politikának fontos érdeke fűződik a közvélemény megjelenéséhez. Nem a szélesebb értelemben vett apparátusok, hanem a döntéshozó és döntés-előkészítő testületek lehetnek a főbb felhasználók. Bokor Ágnes, az MKI munkatársa akként vélekedett, hogy a Közvélemény-kutató Intézetnek nem a nemzeti, hanem a közszolgálati jellegét kellene tovább erősíteni. A hozzászólók néhány konkrét kérdésre is felhívták a figyelmet. Szegfű András a Duna Kör képviseletében például megemlítette, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos közvélemény-kutatás csak akkor tudna pontosabb képet adni, ha a közvélemény a megfelelő információk birtokában volna. Langmár András a Fidesztől szintén a kutatás hitelességét feszegette. Véleménye szerint hiányosak a jogi garanciák, és ezért a hivatalos szervezetek előnyöket élveznek. Bár a vita részvevői több kérdésben eltérő álláspontra helyezkedtek, abban azért általános volt az egyetértés, hogy a közvélemény és a nyilvánosság kölcsönhatásairól folytatni kell a vitát, mégpedig a közvélemény bevonásával a nyilvánosság előtt. Sereg András KÖZÉLET Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós miniszterelnök táviratban köszöntötte Brian Mulroney kanadai kormányfőt 50. születésnapja alkalmából. A Tunéziai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Zin el- Abidin ben Ali tunéziai államfőt. Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke Hédi Bakus miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, Ole Norrback, finn honvédelmi miniszter meghívására vasárnap katonai küldöttség élén hivatalos, baráti látogatásra Finnországba utazott. Manuel Solis Pálma, a Panamai Köztársaság elnöke fogadta Soós Istvánt, hazánk Panamavárosban is akkreditált nagykövetét. Meghalt Gelley Kornél A Katona József Színház igazgatósága mély megrendüléssel tudatja, hogy Gelley Kornél Jászai Mari-díjas, érdemes művész, hosszan tartó betegség után, életének 57. évében vasárnap elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Gelley Kornél 1954-ben végezte el a Színművészeti Főiskolát, majd a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. A szolnoki Szigligeti Színházban 1955—1961 között, majd a Nemzeti Színházban 1982-ig szerepelt. Ez időtől a Katona József Színházban — egyik alapító tagjaként — játszott. Jelentősebb alakításai: a Szentivánéji álomban Demetrius, A királyasszony lovagjában Don César, az Egerek és emberekben Lennie. Az utóbbi időben A Manóban, a Doktor Bürke különös délutánjában, Az imposztorban, a Menekülésben, az Esküvőben nyújtott emlékezetes alakítást. Utolsó szerepe A revizor tanfelügyelője volt. BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Bécsi nap a magyar fővárosban Folklór, divat, humor az Utazás kiállításon. Az 1995-re tervezett Budapest—Bécs világkiállítás gondolatának népszerűsítésére, illetve annak bemutatására, hogy két főváros között sokrétűen fejleszthető kapcsolatok alakíthatók ki, bécsi napot rendeztek szombaton Budapesten. A Városházán tartott ünnepi megnyitón Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy a magyar főváros az elmúlt év szeptemberében mutatkozott be Bécsben, a városi tanács Nyitott kapu rendezvényén, s e mostani esemény az akkori meghívás viszonzása is egyben. Kifejezte reményét, hogy a két ország, illetve a két főváros kapja meg a világkiállítás rendezési jogát, s az hozzájárulhat a hagyományos barátság további elmélyítéséhez. Helmut Zilk, Bécs főpolgármestere annak a véleményének adott hangot, hogy e mostani rendezvény hagyományt teremt, az ünnepi találkozó a jövőben is folytatódik. Szólt arról is, hogy az alkalomra több tízezer bécsi látogató érkezett Budapestre. A tavaszi fesztivál programjába illeszkedő rendezvénysorozat az esti órákig több helyszínen kínált programokat a fővárosiaknak és a fesztivál vendégeinek. Már a hivatalos megnyitó előtt a Vörösmarty téren fanfárok köszöntötték a budapestieket, két bécsi fúvószenekar osztrák melódiákat játszott. A FővárosiTanács Városház utcai épületében bécsi és budapesti szakmunkástanulók, szakközépiskolás fiatalok ruha-, frizura-, illetve sminkbemutatót rendeztek. Az érdeklődőket gasztronómiai mustra várta, s virágkötészeti „költemények”, festett porcelán-, valamint csiszolt üvegremekek egyaránt láthatók voltak. Érdekes színfoltként pingált „virágbusz” parkolt a Váci utcai Fontana áruház előtt, s a virágvásárláshoz énekszó is csalogatta a sétálókat. A Belvárosban ezen a napon a 15-ös autóbusz vonalán négy bécsi citybusz is közlekedett osztrák sofőrökkel. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett bécsi nap eseményei mellett szombaton folytatódott a kulturális seregszemle programsorozata is. Az Utazás kiállítás vasárnap is sok érdeklődőt vonzott. Már a reggeli nyitásra több százan érkeztek a kőbányai vásárvárosba. Az A pavilon színpadán egész napos programmal szórakoztatták a közönséget. A délelőtt a gyerekeké volt, többek között Halász Judit és a Bojtorján együttes adott műsort. Ezután BMX-bemutató következett a színpadon. Nem hiányzott a programból a vetélkedő, a divat, a humor sem, volt breaktánc és koreai folklór is. Az A pavilon mögött minimotorosok versenyét rendezték meg. Ma délelőtt szakmai napot rendeznek a vásárvárosban, így csak 14 órától fogadják a látogatókat. (MTI) Húsvéti tojáspingálás a vásárvárosban. BOROS JENŐ FELVÉTELE A klasszikus drámákban hírnök pihegve jó. A szerkesztőségi hétköznapokban viszont makulátlan ballonkabátban, sötét, közepesen régimódi öltönyben, világos ingben, sötét nyakkendőben és sötét cipőben tűnik fel. Öltözéke tiszta és rendezett, mint maga a hírnök is. Sietség nélkül, halkan mondja el, hogy milyen Csemadok-összejövetel volt tegnapelőtt Pozsonyban, és kik olvasták föl tegnap Losoncon, hogy a Sarló-mozgalom még élő tagjai a jövő héten találkoznak Kassán, hogy Ungvárott magyarkulturális egyesület alakult, és az Új Hajtás című irodalmi mellékletben megint tehetséges költők jelentek meg, hogy Kolozsvárott Balogh Edgár, a régi sarlóstárs harcol a házsongárdi temetőben fekvő magyar személyiségek háborítatlan nyugalmáért, hogy Herceg János Zomborból azt írta, hogy ... Sándor László, a közvetítő fáradhatatlan és nyolcvanesztendős. Tízet nyugodtan letagadhatna, azt azonban aligha, hogy szellemét a közvetítés tartja frissen. A környező országokban létező magyar irodalmak gondos regisztrálója, sőt idejéből arra is telik, hogy figyelemmel kísérje a képzőművészeti vagy zenei élet eseményeit. Lapozgatom köteteit (a legutóbbi néhány hete látott napvilágot Hidak partok között címmel, a Gondolat Kiadó gondozásában). Kétféle cikktípus ismerhető fel. Az egyik terjedelmesebb, tanulmányszerű, sok idézettel, hivatkozással, a végén lábjegyzet-apparátussal. Műfaja kultúrtörténeti áttekintés, az adatok pontosak, a következtetések szolidak. A másik cikktípus mindössze egy-két gépelt oldalnyi terjedelmű, általában napivagy hetilapban jelenik meg először. Szerzője kiragad a múltból egy szálat — mondjuk, Bartók a Kárpátalján vagy a kolozsvári Korunk terjesztése a két világháború közötti Szlovenszkóban —, a vékony szálat húzza végig, míg a gondolatmenet végére ki nem teszi a pontot. Mindkét írásfajta kismester keze nyomán születik. Olyan ember tollából való, aki nem tartja magát írónakköltőnek, nem tartja magát annyira fontosnak, hogy előtérbe tolja a személyiségét. Szerény adalékokkal traktál bennünket, utókorban élő olvasókat, a magyar szellemiség múltjából emel ki egy-egy izgalmas összefüggést. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy Sándor László a nemzetközi, pontosabban fogalmazva: a közép-európai összefüggéseket előszeretettel firtatja. Az ő értelmezésében a magyar szellemiség sosem képzelhető el a cseh, a szlovák, az ukrán, az orosz vagy a román kölcsönhatások nélkül. Ha majd egyszer külön kötetet állít össze, keressük, ami összeköt témájú írásaiból, alighanem a bőség zavarával kell küszködnie. A kapcsolatteremtésre változatos élete predesztinálja. Mintha kissé hasonlítana az anekdotabeli kalaposmesterre, akire rácsodálkoznak a közép-európai régióban járatlan nyugati riporterek, mondván: a sors ide-oda dobálhatta, állandóan költözködhetett, hiszen volt már az osztrák—magyar monarchia alattvalója, a csehszlovák polgári köztársaság állampolgára, Horthy Miklós katonája, majd a szocialista Szovjetunió állampolgára (csakugyan volt, de ki sem mozdult Munkácsról). Sándor László kikimozdult ugyan, de életének első öt évtizedét a Losonc és Ungvár közötti térségben töltötte. S ha valamiben még felülmúlja is az anekdotabeli kalaposmestert, az az, hogy ráadásul az utolsó harminc esztendőben a mai Magyarország állampolgára. Immár Budapestről fejti ki közvetítői tevékenységét, mindannyiunk hasznára. Személyében a Népszabadság szintén munkatársát köszöntheti. Jó volna, ha politikai tanulságokban és kultúrtörténeti adalékokban bővelkedő tapasztalatait még sokáig osztaná meg velünk, olvasóival. Élőszóban és írásban is. Zöldi László Kultúrák közvetítője Sándor László születésnapjára Várossá avatták Csengert, Kunhegyest és Nádudvart /Új forrásokat nyitó önkormányzat (Megyei tudósítónktól.) Városavató ünnepi tanácsülést tartottak szombaton Csengerben. A keleti határszél hat társközségével együtt kilencezer lakosú településén Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Bevezetőül emlékeztetett rá: a magyar falu a hatvanas években az átszerveződéssel együtt élte meg azt, hogy némelyek nem hittek eléggé a községek népének vállalkozókedvében, közösségi és egyéni erényeiben. Az ilyen vélekedések hatásos cáfolata volt, amikor a mezőgazdaságban dolgozó emberek hallatlan magabiztossággal vették birtokukba a legkorszerűbb technikát és technológiát. Nincs még egy rétege társadalmunknak — hangsúlyozta —, amely annyira egybeforrt volna értelmiségével, mint az agrárközösség. A szónok szólt arról, hogy a falun meglevő energiákból temérdeket elpocsékolt a költségvetésirovat-szemlélet, amely nem hagyott helyben dönteni arról, hogy az adott településen mi a legfontosabb. Végérvényesen szakítunk azzal a szemlélettel — mondotta Berecz János —, hogy a magasabb hivatal betöltője hivatalból eleve okosabb. Az ország is azoké, akik „megművelik”, a gépek, a tervezőasztalok mellett és a földeke. Abban is hinnünk kell, hogy a kiteljesedő önállóság közepette sem döntenek az egyik településen a másik rovására. Az önkormányzat fejlesztése e meggyőződésből fakadóan lett az MSZMP pártprogramjának lényegi része. A többpártrendszerről szólva a Központi Bizottság titkára hangsúlyozta: politikai verseny nélkül gyakoribb a tévedés lehetősége, nagyobb a torzulás veszélye. Ezért vállalta fel az MSZMP a politikai élet reformját, és nyíltan, kritikusan szembenéz a múlttal, hogy új alapokról, bátrabban és okosabban politizálva tevékenykedjen az ország boldogulásáért. A Központi Bizottság titkára ezután átadta a várossá nyilvánító oklevelet, majd Apáti György tanácselnök tekintette át a település történetét és adta a városi rang eléréséért legtöbbet cselekvő lokálpatriótáknak a Csengerért kitüntetést. B. T. J. Példaadó ősök nyomdokain (Megyei tudósítónktól.) Kunhegyes népe temploma — az országban második legnagyobb református templom — falai közt üli a nagy ünnepet, amelyre több mint négyezren, a templom előtti téren pedig legalább ezren gyűltek össze ezen a napsugaras szombat délelőttön, a 10 órakor megszólaló harangok hívó szavára, hogy meghallgassák Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének városavató beszédét. — A mai nemzedékek számára is példaadó a kunhegyesi ősök mindig újra- és újrakezdése — mondta az Országgyűlés elnöke. — A kudarcok ellenére is mindig képes volt ez a nép összeszedni erejét az újjáéledéshez, az előrehaladáshoz. Már 1640-ben oskolamester munkálkodott itt, később nyomda működött, a török pusztítás után, 1745-ben már a többi jászkun településsel együtt visszaszerezték elvett kiváltságaikat, Kossuth hívó szavára félezernél többen sereglettek a szabadságharc zászlaja alá, új erőre kaptak a kiegyezést követően, s a jó alapokra építve a két világháború közt sem következett be törés a fejlődés ívében, sőt az ország településeit évtizedekkel megelőzve, itt már 1928- ban villamosították a községet — sorolta a szónok mindazt, amire alapozva Kunhegyes ma Szolnok megye legiparosodottabb településeinek egyike lehet, önálló gimnáziummal, mezőgazdasági és ipari szakmunkásképzővel, és az országban is egyedülálló híradástechnikai szakközépiskolával. — Az olykor-olykor „se istent, se embert nem ismerő” legszentebb eszményeinket is megtagadó, elembertelenedő korunkban kezdjük újból felfedezni az egykori közösségekben, az önkormányzatokban rejlő értékeket. Jó érzés hallaná, tudni, hogy mára is átöröklődött az ősök szorgalma, építő-szépítő hajlama, s jellemző, hogy ha kell, a közös ügyek érdekében mindig összefognak. Kunhegyes ezért a nehéz időszakban is — az itt felserkent szándékokat nem mindig támogató politikai akarat ellenére is — megőrizte életképességét, népességmegtartó erejét, példát mutatva és értékeket teremtve a mai napig — állapította meg az ünnepség szónoka, Szűrös Mátyás, K. E. P. Közös munka az érdekeltségre építve (Tudósítónktól.) Ünnepi tanácsülésen avatták várossá szombaton Nádudvart az Ady Endre Művelődési Központban. Az eseményen részt vett és beszédet mondott Nyers Rezső államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A kormány nevében elhangzott üdvözlő szavai után a szónok először felidézte Nádudvar — az egykori, mezőváros — népének több évszázados küzdelmét, majd utalt arra, hogy az 1950-es évek végére felerősödő mezőgazdasági modernizációban fontos szerepet vállalhatott és vállalt több vidéki település, így Nádudvar is. Az itt élők körében hazánkban az elsők között öltött testet a modern szövetkezeti gondolkodás, s ők voltak azok, akik kezdettől fogva az emberek érdekeltségére építették a közös munkát. Ennek a mezőgazdaságban is lezajló modernizációs folyamatnak jelenleg a középső, igen fontos és nagyon kritikus szakaszában tartunk — mondta az államminiszter, hozzátéve, hogy a meglevő alapokon tovább kell lépnie a szövetkezeti mozgalomnak is, és figyelembe kell venni, hogy a többpártrendszer keretei között, vegyes típusú gazdaságban és vegyes tulajdonformákat alkalmazva tudjuk csak megoldani gazdasági feladatainkat. A politikai, gazdasági megújulásban a településpolitikának a teljeskörű települési önkormányzat felé kell elmozdulnia, s haladnia oly módon, hogy mindez a települések irányításának közigazgatási korszerűsítésével is együttjárjon. Nyers Rezső hangsúlyozta: a magyar reformpolitikában ma történelmi feladatunk az, hogy a demokrácia új formáját zavartalan közállapotok és működő gazdasági élet közepette alakítsuk ki. Ehhez az kell, hogy mindazok, akik felelősséget éreznek az ország sorsáért — önállóságukat megtartva — ugyanezen munkálkodjanak. A demokrácia igazi értéke nem az, hogy különböző nézetű és gondolkodású emberek erőteljes és nyilvános szópárbajokat vívhatnak egymással, hanem az, hogy ezekből az eszmecserékből megértés, egyetértés és előrevivő cselekvés alakuljon ki. Az avatóbeszéd után a város jelképes kulcsát általános iskolás fiatalok megőrzésre átadták a város vezetőinek. A városavató tanácsülés társadalmi munkások kitüntetésével, majd rövid ünnepi műsorral fejeződött be. B. F.