Népszabadság, 1993. július (51. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-26 / 172. szám
10 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1993. július 26., hétfő Közlemény A pénzintézetként megszűnt INGATLANBANK Rt. utódja, az Ingatlan Portfolió Rt. tájékoztatja a tisztelt Ingatlan Letéti Jegy Tulajdonosokat, hogy a hosszabb ideje csökkenő piaci kamatlábak mellett a továbbiakban nem tud a letéti jegyek után egyedülállóan magas (bruttó 33%) kamatot fizetni. Az eredeti feltételek fenntartása veszélyeztetné a letéti jegyek jövőbeni biztonságos visszaváltását. A társaság ebben a helyzetben valamennyi Ingatlan Letéti Jegy Tulajdonos érdekeinek szem előtt tartásával felhívja az Ingatlan Letéti Jegy Tulajdonosokat a letéti jegyeik mielőbbi visszaváltására. A társaság egyben bejelenti, hogy a letéti jegyek visszaváltásakor a kibocsátáskori kamatfeltételeket csak az 1993. július 20-ig terjedő időszakra tudja teljesíteni. Az 1993. július 20-át követő időszakra az Ingatlan Letéti Jegyek után a társaság kamatot nem fizet. A visszaváltás továbbra is az IBUSZ-irodákban és a Budapest IX. kerület, Üllői út 117. szám alatt történik. Budapest, 1993. július 16. INGATLAN PORTFOLIÓ RT. Legújabb szolgáltatás a UNIQUE Group-tól! Karosszéria-lakatos műhelyünk június 15-étől MEGNYÍLT! MINDEN TÍPUSÚ GÉPJÁRMŰRE VÁLLALUNK: - karosszériamunkát - üvegmunkát - számítógépes hőkamrás fényezést Címünk: 13UNIQUE Műszaki Bázis 1158 Budapest, Késmárk u. 100-102. Tel.: 183-3127 46181 JP A szponzor tündöklése és Csupa boldog ember állta körül a dúsan terített svédasztalt a pécsi Pannónia Szállóban, éppen két évvel ezelőtt. Az öröm oka az volt - s ezért hívták meg a sajtót is hogy a PMSC labdarúgói és kézilabdázói támogatóra leltek. Egy nagy reményű kft., a Gál és Gál (vagy Gál und Gál, esetleg Gál is a Gál), amely ráadásul vegyes vállalat és nyugati hiteltulajdonos, súlyos milliókat ígért az európai kupaküzdelmekben starthoz álló focistáknak, illetve az első osztályú kézilabdázóknak. Az már az „öröm napján” is feltűnést keltett, hogy a Gál és Gálnak hírverést csapó rendezvény költségeit a megroggyant anyagi helyzetű PMSC állja, de hát egy vendég ne tegyen megjegyzéseket, hanem egyen. Aztán alig telt el néhány hét, egyre biztosabbá vált, hogy a Gál nem fizet egyetlen vasat sem. Megérne egy elemzést (főként pszichológiait), hogy az önmagukat nagymenőknek feltüntető, ám többnyire fizetésképtelen vállalkozók miért vonzódnak olyannyira a sportszponzori szerephez. Mivel ez a szponzorság nem több, mint a marcipándísz a tortán - úgy gondolom, nem érdemes e ponton tovább időzni, ha meg akarjuk érteni Gálék vállalkozásának történetét. Persze mi most csak a leglényegesebb - vagy annak látszó - pontokat idézhetjük fel. A Gál és Gál jogutódjának, az Arrow Kft.-nek a felszámolását végző szakemberek úgy vélekednek, hogy e vállalkozás dolgainak tisztába tételéhez harminc ember harmincnapi munkája szükségeltetne egy lakatlan szigeten. Ezért nem szívesen nyilatkoztak az ügyről. Végül mégis kötélnek álltak, amit valószínűleg az indokolt, hogy ha azon a bizonyos sokat emlegetett állatorvosi lovon megtalálható minden betegség, akkor a Gál és Gálon, valamint az Arrow Kft.-n fellelhető minden olyan momentum, ami jellemzi a „nagyban zsugázó”, ám menthetetlenül felszámolásba torkolló magyar vállalkozásokat. Gál Jenőnek megbízhatóan gazdálkodó faipari üzeme volt Pécsett. Ugyancsak szakmabeli fia korábban Németországba távozott, aztán néhány éve visszatért. A fiút ekkor már Jenő Gálnak hívták, és német állampolgár volt. Apjával létrehozta a bevezetőben említett vegyes vállalatot. A két Gál elhatározta, hogy a német-magyar vegyes vállalatoknak „kitalált” hitelt megpályázva felépítenek egy faipari - elsősorban nyílászárókat gyártó - üzemet. Ám a hitelfelvételhez a kft. egymilliós alaptőkéje kevés volt. A tőkeemelés sikerült. Jenő Gál igazolta, hogy neki a Magyar Hitel Banknál 23,5 millió forintja van. Ez a pénz azonban csak a bírósági bejegyzés pillanatában volt a Pécsett élő német vállalkozó számláján, másnap ugyanis Jenő Gál a takaros summát - mint téves utalást - visszaküldette a feladónak, a bank szekszárdi fiókjának. (Volt már ilyen, mondják a banki szakemberek, s hozzáteszik, hogy jobb, ha nem részletezem, mert akkor még többen kipróbálják ezt a trükköt.) A törzstőkeemelés másik felét két pécsi vállalkozó - Kóger Gyula és anyósa - biztosította; ők a Mozaik Építőanyag-kereskedés tulajdonosai. Kógerék egy telekkel szálltak be a vállalkozásba. Hogy a faipari üzem ezen az apportként bevitt ingatlanon épült fel, azt nem lehet vitatni, a telek értékét már igen. Az alig egy évvel korábbi árhoz képest ez a földdarab tízszeres áron került be a nyilvántartásba. (Volt már ilyen - mondja jogász ismerősöm, s még hozzáteszi -, jobb, ha nem részletezem...) Kétségtelen, hogy amennyiben a társaság tagjai elfogadják a telek megállapított értékét, akkor abba kívülállónak nincs beleszólása. Csakhogy ennek a földértékelésnek van két apró szépséghibája. Az egyik: a telek árának hirtelen meglódulása - érezhetően - a törzstőkenövelés s így a hitelkérelem érdekében történt. A másik: az értékbecslés egy külső szakértőtől ered. Azt még megértem, hogy a telek gazdája csudamód értékesnek tartotta tulajdonát, azon viszont őrlődnöm kell, hogy egy objektív szakértő miért állapított meg ekkora árat. Arra gondolni sem merek, hogy a szakértőnek ez érdekében állt volna, hiszen ő felelősségteljes, bizalmi állást tölt be az APEH-nél. Mint ahogy arra sem merek gondolni, hogy a Jenő Gálnak egy napra - „tévedésből” - küldött 23 és fél milliócska összejátszásról tanúskodna, ugyanis a pénzt utaló banki szakember azóta már avanzsált, elfoglalva egy másik bank igazgatói székét. (Volt már ilyen - legyintenek a jól értesültek...) A lényeg: a 3,6 millió márkás német hitelt a Gál und Gál - a bravúros tőkeemelésnek köszönhetően - 1991 közepén megkapta. Az összegnek elegendőnek kellett volna lennie a beruházáshoz, mivel a hitel még a próbaüzemelés költségeire is tartalmazott 800 ezer márkát. Csakhogy az ügyvezető igazgató, Jenő Gál pazarlón bánt a pénzzel. Gálék és Kógerék ’91 végén összevesztek. A fásé okáról a két Gál nem kívánt nyilatkozni. Kóger Gyula jogtanácsosa szerint azért kellett Jenő Gált - aki ügyvezető volt - leváltani erről a posztjáról, mert voltak megmagyarázhatatlan pénzutalásai. Akkor már látszott, hogy az üzem a tervezett időre, a rendelkezésre álló hitelből nem készül el. Gálékat a többi tulajdonos kikijjebbítette a cégtől, s a beruházást ettől kezdve a Kóger család folytatta. Most már indulásra készen áll az Arrow faipari üzeme. A modern gépsorok képesek a legkifinomultabb igényeket kielégítő termékek gyártására. A beruházás mintegy háromszázmillió forintba került. Nagy talány, hogy az árverésen mennyiért kel majd el a gyár, de az aligha kétséges, hogy a költségeknek legfeljebb a töredéke térül majd meg. (Mindig ez van - jegyzi meg a felszámoló...) De újabb kérdések is megfogalmazódnak az emberben. Vajon a bankok milyen meggondolásból adtak még azután is hitelt a kft.-nek - 110 millió forint erejéig -, amikor tudták, hogy a beruházásnak meg kellett volna épülnie a német hitelből? Meg se vizsgálták a visszafizetés esélyeit? A kérdés drasztikusabban így szól: a kölcsönadók ennyire analfabéták vagy ennyire korruptak voltak? Ha valakit ez megnyugtat, az érintett bankok akkori vezetői közül ma már sokan nem azok. De nehogy valaki túlzottan megnyugodjon: egyik banknál sem hallottam arról, hogy valakit felelősségre vonnának a - finoman szólva - nem eléggé megfontolt hitelkihelyezés miatt. (A rendőrségen sem hallottak ilyesmiről.) Amúgy a rendőrség - teljes titoktartás mellett - hónapok óta vizsgálja a Gál és Gál, valamint az Arrow viselt dolgait. Nem lesz könnyű eligazodniuk az üzleti és egyéb papírok sokaságában, talán még kozmetikázott dokumentumok is akadhatnak köztük. Erre csak azért gyanakszom, mert a felszámoló a munkájához szükséges bizonylatok egy részét fél évvel később kapta meg. (A felszámoló szerint azonban ez is így szokott lenni.) Persze az is tapasztalat, hogy ha a nyomozók találnak is visszaéléseket, pénzt azonban nem. A bankok mínuszáért kevésbé fáj a szívünk, habár az ő hiányuk is része lesz majd egyszer a mindannyiunk bőrére menő költségvetési hiánynak. A beruházásnak munkájukkal és építőanyaggal hitelt nyújtó vállalkozókkal viszont már most is együtt érezhetünk. Őket tönkreteszik a behajthatatlan milliós tartozások. Például a tetőfedőt, aki az általa beépített anyagokat legszívesebben már leszedné a mutatós üzemcsarnokról. Persze akkor még inkább ráfizetne, hiszen lehet, hogy voltaképp igaza van, de ettől még - ha önkényeskedik - úgy bezárják a börtönbe, hogy „arról kódul”. S még egy sztori. Jenő Gál 100 millió forint értékben váltót bocsátott ki, aminek fedezetét a rendőrség vizsgálja. Ebből 80 millió forintnyit beváltott a bankban egy Tiám Pál nevű vállalkozó. Az összeget Tiámnak egy Gálokkal kötött megállapodás szerint - vissza kellett volna forgatnia Gálék beruházásába. Tiám azonban eltűnt a pénzzel, s jelenleg a magyar hatóságok az Interpol segítségével keresik őt. Persze ki tudja, ha meglelik is, találnak-e pénzt útitáskájában? De hát - legyintsünk rá egyet! - mindig ez van. Tényleg legyintsünk? Ungár Tamás Nem tudom, hányan vásárolnak naponta a Csemege Meinl üzleteiben. Biztosan nagyon sokan. Azt sem tudom, hányan vesznek részt a jó nevű kereskedelmi cég sorsjegyakcióin. Biztosan nagyon sokan. Ez utóbbit csak azért jegyzem meg, mert az alábbi történet nyilván másokkal is előfordulhatott. A lakáson cseng a telefon, s egy barátságos női hang csicsergi a kagylót felvevő kilencéves gyereknek: a Csemege Meinlről beszél, s azért jelentkezik, hogy közölje, a hívott fél ajándékkosarat nyert. Minden stimmelni látszik, hiszen a gyerek többször is bedobott névvel, címmel ellátott - sorsjegyet. Másnap a szülő megpróbál érdeklődni a nyeremény iránt, de senki nem tud semmit, mígnem a cég egyik marketingszakem- Ajándékkosár bere visszahívja és lehűti: nincs ajándékkosár, az elmúlt időszakban ugyanis többször előfordult, hogy valaki így próbált visszaélni a cég nevével. Nem hagy nyugodni a gondolat: hogyan kerülhet esetleg illetéktelen kezekbe sorsolásra beküldöttek neve, címe? Szeretném megtudni: ha ilyen eset többször megtörtént már, s erről tudomásuk van, tettek-e feljelentést ismeretlen tettes ellen mondjuk hitelrontás miatt? A vezérigazgató szabadságon van, távollétében a vezérigazgatóhelyettes indignálódva kijelenti: ilyen esetről most hall először, de ehhez neki egyébként sincs semmi köze, hiszen ő a cég gazdasági ügyeivel foglalkozik. Arról nem tud, hogy tettek-e rendőrségi feljelentést, s arról sem, hogy esetleg juthattak-e pontos névvel, címmel ellátott Csemege Meinl-sorsjegyek illetéktelenek kezébe; ez utóbbi egyébként szerinte sem teljesen kizárt. Ezek után megkérdezem a vezérigazgató-helyettest: érdekli-e a cége jó híre? Természetesen igen - válaszolja de ez akkor sem az ő ügye. Elgondolkozom: vajon a Meinl cég ausztriai „bázisán” sem lenne az? Nincs más megoldás, minthogy az imázsára szavakban felettébb érzékeny, reklámra sokat költő Csemege Meinl helyett ingyen közhírré tesszük: óvakodjunk a sorst egy szélhámosoktól! G. F.