Népszabadság, 2000. november (58. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-06 / 259. szám
et söpört tagjai belibb arcot adjon a távközlésnek. Olyat, amely igazi szabadságot és végtelen Olyan lehet, amilyennek ismerjük könböző minőségi szolgáltatások széles körét a hang- és adatátviteltől a legkomunikációban, a V-fon a távközlési, a V-net pedig az internetes szolgáltatások iryt minket (Auml033 ). NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. NOVEMBER 6., HÉTFŐ Zsidók, izmaeliták és kunok Berend Nóra történész: A középkorban senki nem volt toleráns Berend Nóra történész abban a szerencsés helyzetben van, hogy tanulmányai, kutatásai során a világ sok híres egyetemét ismerhette meg. Azután mégis egy magyar témánál kötött ki, amellyel eddig történettudományunk nem foglalkozott igazán komolyan. A rövid időt Budapesten töltő fiatal tudóst arról kérdeztem, milyen, a hazai és az európai históriát gazdagító tényekkel ismerkedhetünk meg rövidesen megjelenő könyvéből. - Ön egy igen érdekes témával foglalkozik. - Nemrég fejeztem be a könyvemet, amely a XI-XIII. századi Magyarországon élő zsidókról, muzulmánokról és az akkor pogánynak nevezett kunokról szól. - E népcsoportokat az különbözteti meg az ugyanebben az időben nálunk megtelepedett „idegenektől”, hogy más a vallásuk, tehát nem keresztények Márpedig a középkorban, mint Szűcs Jenő is írta, a vallás volt az első számú megkülönböztető jegy az emberek között. Hogyan jutott ön ehhez a témához? - A középkorkutatás mind Nyugat-Európában, mind Amerikában nagy érdeklődéssel fordul újabban a kisebbségek felé. Annál is inkább, mivel túlzottan hosszú ideig tartotta magát a fölfogás, hogy a középkor legfőbb jellemzője annak kereszténysége volt. Mostanában kezd terjedni az a nézet, hogy bár az európai középkor alapkerete természetesen a kereszténység volt, egyrészt nem beszélhetünk egy monolitikus keresztény kultúráról, másrészt ebben az alapkeretben más, el nem hanyagolható elemek is elhelyezkedtek. Főleg Spanyolország érdekes ebből a szempontból, amelynek területén igen erős muzulmán és zsidó kultúra is helyet foglalt. Az e kultúrák együttélésével foglalkozó műveket olvasva ébredtem rá, hogy Magyarország helyzete sok tekintetben hasonló volt Spanyolországéhoz. Hiszen Magyarország az államalapítás korában éppen úgy a kereszténység határterületét képezte a nomád világ felé, mint ahogyan Spanyolország a muzulmán világ felé. Ugyanakkor éltek itt zsidók és muzulmánok: ez utóbbiakat izmaelitáknak és szaracénusoknak hívták. Igen különböző helyekről érkeztek a magyar királyságba. E problematikával csak töredékesen foglalkozik történetírásunk. Olvashatunk például Kálmán király zsidótörvényeiről, de még nem vizsgálták átfogóan és egymással összehasonlítva a különböző, nem keresztény csoportok helyzetét abban az időszakban, amely a magyar államalapítást, a kereszténység felvételét követte. Félreértések -Hol végezte a kutatásait? - Külföldön is találtam a témához anyagot, de itthon is dolgoztam. - Melyek voltak a fő kérdések, amelyekre választ keresett? - Igyekeztem kideríteni, hogy ezeknek a csoportoknak milyen volt a gazdasági és társadalmi szerepük, hogyan szabályozták életüket a törvények, megőrizték-e identitásukat vagy beolvadtak. Fontos kérdés volt, hogy a magyar királyság, a magyar katolikus egyház és a pápaság konfliktusaiban milyen szerepet játszottak. Szinte nincs millenniumi szónoklat István királynak fiához, Imre herceghez írt intelmeinek felidézése nélkül. Ez valami nagyon „ősi” magyar tolerancia meglétét bizonyítaná. Az én véleményem szerint nem helyes erre a korra alkalmazni a tolerancia fogalmát. A középkorban senki nem volt toleráns, így a magyar királyok sem. Nem arról van szó, hogy elfogadták volna: itt vannak más vallások is, és ezeket tiszteletben kell tartani. De nem is arról, amit általában tartanak, hogy a pénzügyekkel foglalkozó zsidókat vagy izmaelitákat gazdasági szerepük miatt „tűrték volna” meg. A királyi kamara, a kincstár adóbehajtóinak, pénzverőinek csak egy töredéke volt zsidó. E foglalkozásokat nagy számban űzték németek, velenceiek, továbbá rengeteg helyi keresztény is. Szerepek . Vagyis a zsidóságnak az olyasféle szerepe, amely mondjuk a XIX. századra jellemző, nem jellemző az államalapítás korára. Nem. Inkább arról van szó, hogy a királyi hatalom építésének az eszközei közé tartozott a nem keresztények ilyen vagy olyan módon történő felhasználása. Innen nézve a kunok katonái és a zsidók, valamint az izmaeliták pénzügyi szerepe sok hasonlóságot mutat, hiszen egyaránt a királyi hatalom támaszai voltak. És e hatalom építése folyamán kerültek konfliktusba a magyar királyok a pápákkal, akiknek a magyar katolikus egyház vezetői elpanaszolták, micsoda dolgok folynak Magyarországon. Különösen Róbert esztergomi érsek emelkedett ki a panasztevők közül, aki a zsidók és izmaeliták mellett a pogány kunokat is vádolta. A vádak lényege általában az volt, hogy a keresztények ellenében ezekre a csoportokra támaszkodnak a magyar királyok.Egyszóval itt a királyság és az egyház nem ideológiai köntösbe burkolt, hanem vallási-hatalmi ellentétei jelentek meg. Ez Kun László esetében odáig fajult, hogy azzal vádolták: összeesküvést sző a tatárokkal, hogy a kereszténységet megsemmisítse Magyarországon, majd miután azt pogánnyá tette, Rómáig meg sem fog állni a szövetséges mongolokkal. Mindemellett az is előfordult, hogy a magyar királyok - elsősorban IV Béla - elkezdték manipulálni a pápaság félelmét, és azzal fenyegetőztek, hogy ha nem kapják meg azt a segítséget, amelyet kérnek, mivel nem tudják megvédeni Magyarországot, szövetséget kötnek a mongolokkal. Mennyiben hasonlítottak ehhez a korabeli külföldi viszonyok? - Spanyolország ugyancsak a kereszténység határán volt, igaz, terjeszkedőben, míg Magyarország védekezőben. A spanyol uralkodók azonban éppúgy zsarolták a pápákat, mint a magyarok. Azzal érveltek, hogy ha az egyházi adókat nem a muzulmánok elleni harcra használják, azok meghódítják a keresztény Spanyolországot. De az egyházi vádak is hasonlóak. Kun Lászlót azzal vádolja az egyház, hogy pogány viseletben jár, pogány szeretőket tart. II. Frigyes császárt meg azzal, hogy muzulmán öltözékben jár, szeretői muzulmán nők. A végkövetkeztetés mindkettőjükre nézve: már nem is keresztények, személyükben elkezdtek pogánynyá, illetve muzulmánná lenni. Vannak-e megbízható demográfiai adatok arra nézve, hogy az BEREND NÓRA 1966-ban született Budapesten. 1989-ben végzett az ELTE-n, történelem szakon. 1989- 1990-ben Franciaországban tanul. 1990- 1996-ig a New York-i Columbia Egyetemen folytat doktori tanulmányokat. 1996-1999-ig ösztöndíjas Cambridge-ben. 1999-től Angliában, a cambridge-i egyetemen tanít középkori egyetemes történelmet, adott korban a különböző nem keresztény vallási csoportok népessége mekkora volt Magyarországon? — Csak hozzávetőleges becslések vannak magáról a magyar népességről is. Egy- és kétmillió között sokféle adat elképzelhető. Ezen belül néhány száz vagy néhány ezer zsidó. Az izmaeliták száma még nehezebben becsülhető, de mindig kevesebben voltak, mint a népesség egy százaléka. A kunok - Pálóczi Horváth András számításai szerint - nagyjából hét-nyolc százalékát tehették ki a lakosságnak a tatárjárás után. Egyházi körök úgy vélték, hogy a sokkal nagyobb számú kun könynyebben integrálható a társadalomba, mint a zsidók és az izmaeliták, akiknek volt saját vallásuk, amelyről nem voltak hajlandók áttérni. A kunokkal kapcsolatban „csak” az lett volna a feladat, hogy megtérítsék őket. Nos, ez a térítés, és főként a már megtelepedett magyar társadalomba való integrálás túlzottan nehéz feladatnak bizonyult, így történhetett, hogy az izraeliták és az izmaeliták a XIII. századra jóval nagyobb mértékben beilleszkedtek a magyar társadalomba, mint a kunok. Párhuzamok — A magyar-spanyol párhuzamra visszatérve: miben látja annak lényegét? — Abban, hogy a középkornak ebben az időszakában mind a magyar, mind a spanyol királyságban, kialakult az az ideológia, amely szerint ezek az országok a kereszténység védőbástyái voltak. A muzulmánok XV. századi spanyolországi kiűzése után ez az önkép Spanyolországban megszűnik. Magyarországon viszont megerősödik, és hosszú ideig fönnmarad a török elleni harcban. A magyar államalapítást követő időszakban azonban sajátos módon ennek a két távoli országnak sok tekintetben hasonló módon alakult a története a kereszténységhez és a pápasághoz való viszony kérdésében. — Mikor és hol jelenik meg a könyve? — Kora tavasszal a Cambridge University Pressnél, angol nyelven. Hovanyecz László FOTÓ: TEKNŐS MIKL