Népszava, 1908. december (36. évfolyam, 286–310. sz.)
1908-12-24 / 306. szám
8 Jamniczky biró, a tanács elnöke. A biróság a büntetőtörvénykönyv 176. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak bűntettében bűnösöknek mondotta ki Fröhlich János szabósegédet, mint fölbujtót s ezért 2 évi börtönre, Vámosi Mihály gyári munkást, Döményi Albert kőmivessegédet, Veszely István légszeszmunkást és Csernik István kocsifényezősegédet pedig mint tetteseket s ezért egyenkint 6—6 hónapi börtönre ítélte. Bűnösöknek mondotta ki továbbá Csomor Pál asztalossegédet és Csávás Sándor napszámost a magánosok elleni erőszak és a többek bántalmazásából származó s a btk. 308. §-ába ütköző halált okozó súlyos testi sértés és súlyos testi sértés bűntetteiben és ezért őket egyenként 2—2 évi börtönre és 300—300 korona pénzbüntetésre ítélte. Nagy Károly napszámost, Tóth Károly gyárimunkást, Gergely Gábor gyárimunkást, Tasi István rostássegédet és Tasi Sándor asztalossegédet az ellenük emelt vád alól fölmentette. Az ítélet ellen az ügyész a fölmentések, továbbá az eltérő minősítés miatt és a büntetés súlyosbítása végett fölebbezéssel élt, de fölebbeztek az elítéltek és védőik is. A fölmentetteket, valamint a hathavi börtönre ítélteket, akiknek büntetését az elszenvedett héthónapi vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vették, a bíróság nyomban szabadlábra helyezte, Fröhlich, Csomor és Csávás vizsgálati fogságát azonban meghosszabbította azzal a csaknem érthetetlen indokolással, hogy őket, mint iparosokat a büntetés súlyosabban sújtja s igy megszökésüktől lehet tartani. Az ítélet kihirdetése után kínos jelenetek játszódtak le. A megszabadultak öröme elveszett a fogvamaradottak hozzátartozóinak kétségbeesésében. Fröhlich és Csomor elvtársak feleségeit önkívületi állapotban vitték egy másik helyiségbe, ahol csak nehezen tudtak magukhoz térni a fájdalomtól. Tasi István elvtársat, aki a bírói ítélet szerint is ártatlanul volt hét hónapig elzárva, teljesen tönkretette a vizsgálati fogság. Egész teste csúfos lett, úgy, hogy két embernek kell vinnie. De mindnyájan rettenetesen össze vannak törve s arcukról és alakjukról a szenvedés és fájdalom sír le. Az elnök nagy rendőri karhatalmat rendelt ki, hogy zavargás ne legyen. Nem is volt. Némán vonult ki a leginkább elvtársakból álló közönség a törvényszék épületéből, de ez a némaság elég kifejező ítélet volt a magyar igazságszolgáltatásra. A bíró urak és az ügyész úr pedig vidor kedéllyel, ruganyos léptekkel indultak hazafelé. Nyilván bevásárlásokat is tettek karácsony estére, a keresztény szeretet örömünnepére. Ha majd a csillogó karácsonyfa mellett örömrepeső gyermekarcok sugárzó mosolya száll feléjök, gondoljanak azokra a proletárcsaládokra, ahol rabságtól elnyomorított férjek és apák fetrengenek az ágyon, gondoljanak azokra a proletárasszonyokra és gyermekekre, akik hideg szobában töltik a karácsony estét, míg a fogházban sínylődő férjek és apák csak egy kincs bus sóhajt tudnak feléjök küldeni. Érezzék ők egy percre csak a proletárszívekben meggyülemlett keserűséget és fájdalmat, csak egy-egy percre, amikor meg akarják nyitni szívüket az öröm beáradó melegének. Érezzék ezt és azután menjenek tovább védeni a társadalmat és jogrendet. 1. Igaz-e, hogy a szociáldemokrata párt vezérei büszkén vallottak és vallják magukat hazátlan bitangoknak ? 2. Igaz-e, hogy a szociáldemokrata vezérek a munkásokat a munkaadók ellen uszítják? 3. Igaz-e, hogy ebből az izgatásból a pártvezérek anyagi hasznot húznak ? Most már csak néhány hazafias tanú kell, aki e kérdésekre a biróság szájaize szerint feleljen s a kolozsvári törvényszék őfelsége a király nevében el fogja dönteni, hogy becsületsértés-e a „hazátlan bitang" és hogy a munkások gazdasági harcát a pártvezérek anyagi önzése idézi-e föl. Választott bírósági határozat. A székesfehérvári kereskedelmi alkalmazottak szabadszervezetétől Pethő János vas- és fémmunkás ellen beadott kizáratási indítvány következtében összeült választott bíróság — a felek meghallgatása után — e hó 16-án a következő ítéletet hozta: Megállapítja a választott bíróság, hogy Pethő János vases fémmunkás az összmunkásság, valamint saját szakcsoportjának anyagi és erkölcsi érdekeit súlyosan megsértette és ezzel a pártszervezeti szabályzat 1. és 2. pontjai ellen durván vétett, ezért a választott bíróság Pethő Jánost a magyarországi szociáldemokrata pártból örök időre kizárja. Pethő ezt a határozatot megfelebbezte. — Kósa István v. b. elnök, Strasser Ernő v. b. jegyző, Róna Ármin, Klein Miklós, Klein Károly, Czák István és Kőszegi Ferenc v. b. tagok. Az erzsébetvárosi szervezett munkások vasárnap értekezletet tartottak a politikai tömegsztrájk tárgyában. A rendkívüli pártgyűlés határozatát Knaller Győző elvtárs (Segesvár) fejtette ki. Az értekezlet elhatározta, hogy a jövő küzdelmének sikere érdekében haladéktalanul megkezdi a legnagyobb agitációt és szervezkedést. Miután a megyei végrehajtó bizottságba Domokos István elvtársat bizalmi férfinek megválasztották, az értekezlet véget ért. A földalatti Magyarország. Az októberi tüntetések brutális rendőri megzavarásairól a Népszava ily címen írt vezércikkében rámutatott arra, hogy a rendőrségnek a gyülekezés jogát lábbal"tipró, a politikai véleményszabadságot elfojtó kozáktempója a nyilvános politikai küzdelem helyére a titkos és anarchisztikus mozgalmat teremtheti meg. Ez az ügyészség szerint izgatás. Sőt a vádtanács szerint is, amely Dénes Pál elvtársat, a cikk szerzőjét vád alá helyezte. PÁRTÜGYEK. — A „hazátlan bitang" és egyebek. A kolozsvári törvényszéken nem lehet sok a dolog. A biró urak, ugy látszik könnyen győzik. Mert ráérnek komédiázni is. Mégpedig hazafiasan komédiázni, mert hiszen a szocialista pártvezéreket kifigurázni, ez csak elég hazafias cselekedet. Aki az igazságszolgáltatás súlyos feladatai mellett még erre is vállalkozik, az megérdemli az elismerést, sőt az előléptetést is. Meg is fogják kapni a kolozsvári törvényszéki bíró urak, akik még amellett igen szellemesek is, mint az alábbiakból kitűnik. A kolozsvári ipartestületi választások alkalmával Benkő Sándor hírlapíró pártunk ottani titkárát, Klein Jakab elvtársat egy hírlapi cikkben „hazátlan bitangénak nevezte s azt állította róla, hogy abból él, hogy a munkásokat a munkáltatók ellen uszítja. Klein elvtárs sajtópörrel felelt s a kolozsvári törvényszék a főtárgyaláson a következő kérdésekre rendelte el a bizonyítást: JTÉP SZAVA 1908 december 15. SZERVEZKEDÉS. A II. kerület, VI. csoport. A Márton-utca (páratlan), az Üllői-út, Vásár-tér és Gát-utca határolta területen lakó elvtársak e hó 27-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Petrits-féle vendéglőben (Ferenc-tér és Ferenc-utca sarkán) megjelenni szíveskedjenek. Jelenjenek meg a következő elvtársak is: Mészáros József, Kiska József, Pisz Béla, Stehlik Béla, Bátky János, Szőllősy Jenő, Korányi Pál, Henyei Gyula, Schilling Aladár, Jáborszky András, Kiska János, Hajdú József, Páll András, Lutor József, Budai András, Steiner István, Patkós Péter, Makai Lajos, Kováts József, Baranyai Mihály, Sztenk János, Feldmann Ignác, Ankócza Simon, Vezér János, Szabó Ignác, Steiner Ignác, Erdely József, Csomor Antal, Csutora Géza, Kubisch Tivadar, Bogár István, Toó Lajos, Rabb Ferenc, Scheffer Lajos, Visovszky István, Szabó Antal, Csukás Mihály, Gönczi Béla, Horváth József, Holdapf Ferenc, Kriksa Antal, Raffay Béla, Reiner József, Szabó János, Stankovics Gyula, Mayer Fülöp, Király József, Deán Henrik, Stéhlik Béla, Ranischer Ferenc, László János, Kovács József, Klein Fáni, Hutka András, Horváth István, Hajdú József, Bodányi József, Almássy Kálmán, Virág Márton, Stein József, Ruttkai Imre, Reiner Márk, Major Mihály, Lőrinc József, Klimm János, Klenk János, Kiszela Alajos, Kellner Lajos, Hirschfeld Ignác, Dirr József, Daka Gyula és Andre Lajos. A kispesti pártszervezet december hó 27-én, délután 3 órakor a vas- és fémmunkások nagytermében (Branauer-féle vendéglő) félévi közgyűlést tart a következő napirenddel: 1. Jelentések. 2. Rendkívüli és megyei kongresszusi határozatok. 3. Vezetőség újraválasztása. 4. Indítványok. Az ügy fontossága megkívánja, hogy az összes elvtársak megjelenjenek. Igazolásul a tagkönyvek elhozandók. A kávéfőzők szakszervezetének felfüggesztése. — A főkapitányság 12(). számú szobájának szerepe. — A Népszava szerdai számának vezetőhelyén már foglalkoztunk a fekete gróf legújabb támadásával, amelyet a kávéfőzők szakegyesülete ellen intézett s amelynek következménye a szakszervezet kifüggesztése volt. A belügyminiszter szócsöve, a „Magyar Hírlap" most azzal mentegeti az egyesülési szabadságnak ezt az újabb lábbal tiprását, hogy a fölfüggesztést hosszabb „előzetes vizsgálat" előzte meg, amely a budapesti kávés ipartársulat kérésére indult meg s amely sok szabálytalanságot állapított meg. E lap előadásából kitűnik, hogy a kávés ipartársulat fölterjesztést intézett a belügyminiszterhez, amelyben azzal vádolta meg a szakszervezetet, hogy ő rendezte a kávéházak ellen lefolyt tüntetéseket. Mi sem természetesebb, minthogy a fekete gróf sietett keblére ölelni a hazug módon denunciáló ipartársulatot és kívánságukhoz képest elrendelte a vizsgálatot s az iratokat a följelentéssel együtt eljuttatta Bárczy István dr. polgármesterhez. Az „előzetes vizsgálat" szeptember elején megindult. A polgármester rendeletére a hetedik kerületi elöljáróság foganatosította ezt, mint amelynek területén a kávéfőzők szakegyesületének helyisége van. A „M. H." szerint: a főkapitányságból beszerzett bűnügyi iratok arról szóltak, hogy a kávéházak ellen intézett támadásokat a szakegyesületben határozták el s ennek helyiségében osztották szét a köveket és karbolosüvegeket. Az elöljáróság pedig megállapította, hogy a szakegyesület titkos üléseket tartott s azokat a tagokat, akik nem voltak szocialista érzelműek, a legnagyobb nyomorba kergette. Mindezeknél fogva az elöljáróság a fölfüggesztés szükségességét hangoztatta véleményes jelentésében, melyet a székesfővárosi tanácsnak tett. Október 19-én tárgyalta a tanács az elöljáróság jelentését és ebből a tanácsüléséből hosszabb fölterjesztést intézett Andrássy Gyula gróf belügyminiszterhez. A fölterjesztés megállapítja a rendőrségi és elöljárósági vizsgálat alapján, hogy a szakegyesület áthágta alapszabályait. Minden hatósági ellenőrzés meghiusitását célzó titkos üléseket tartott és igy egészen alapszabályellenesen működött. — Z. J. kávéfőző vallomása azt tartalmazza, hogy a kávéházak elleni támadásokat az augusztusban tartott "titkos üléseken határozták el s ezeken osztották szét a karbolos üvegeket is. Nyilvánvaló — végződik a tanács fölterjesztése — hogy a szakegyesületnek ilyetén működése annál kevésbé tűrhető, mert nemcsak a virágzó kávésipart teheti tönkre, hanem a kávéházakat látogató közönség személyi biztonságát is veszélyezteti. Épp ezért a hetedik kerületi elöljáróság jelentését magukévá téve, javasoljuk, tessék ennek értelmében intézkedni." Amint a fentebbiekből kitűnik, a kávésipartársulat hitvány denunciálása elég volt ahhoz, hogy mozgásba hozza az egész hivatalos apparátust. A rendőrség természetesen beterjesztette azokat a jegyzőkönyvi vallomásokat, amiket — amint annak idején megírtuk — rendőrököllel és bikacsekkel kényszeritettek ki azokból, akiket a kávéházi tüntetésekben való részvétel cimén ártatlanul elfogtak. A „vallomások" alapján javasolta az elöljáróság a tanácsnak a fölfüggesztést s ennek alapján ment a tanács fölterjesztése a belügyminiszterhez. A kéz alatt lefolytatott „vizsgálat"-ról a szakszervezet vezetőségének tudomása sem volt, mert erről csak az ipartársulat tudott. Látnivaló mindezekből, hogy itt egy olyan aknamunkával állunk szemben, amely ritkítja párját. Hogy sikerüljön egy jól szervezett szakmát letörni, összefogtak a denunciánsokkal: a rendőrség, az elöljáróság, a tanács és a fekete gróf. Ez utóbbi, amikor visszakerültek hozzá az iratok, az alábbi ukázt bocsátotta ki: Magyar királyi belügyminiszter. Szám: 130.013/1901. V. a. A székesfőváros polgármesterének Budapest. Tárgy: A budapesti kávéfőzők szakegyesületének megvizsgálása. A budapesti kávéfőzők szakegyesülete ellen több oldalról telt panaszok következtében meg-