Népszava, 1911. december (39. évfolyam, 285–310. sz.)

1911-12-28 / 307. szám

1911 december 28. NÉPSZAVA aljas: nálunk vesztegetésre kell a pénz,­Né­metországban agitációra. A „B. H." tehát ha­zudik, amikor azt állítja, hogy Németország­ban vesztegetnek. A szerdai számunkban közöltük az idézetet , a „B. H." ugyancsak szerdai számában ír újra a német választásokról, többek között 1 sy­l . És ha van programm, jelszó, terem és kor­­f les, következik a legveszedelmesebb kérdés: a pénz. Az általános és titkos kimondhatatlan nagy összegeket nyel el. Pedig nem etetnek, nem itatnak, nem vesztegetnek és nincs fuvarköltség. Tehát a „B. H." rácáfol önmagára és igazat ad a Népszavának. Rendben van a dolog, de mit szól az ügyhöz a kitűnően szerkesztett újság előfizetője, aki most beleőrülhet a problémába, hogyan lett pár nap alatt abból a korrupt Németországból, amelyben nyíltan vesztegetnek, olyan mintaország, ahol nem etetnek, nem itatnak, nem vesztegetnek még fuvardíjjal sem?! A tanitók mozgalma. Az adai tanitószövet­ség a napokban kimondotta, hogy amíg a tanitói fizetés a magyarországi tanitók egye­temessége által meghatározott módon nem rendeződik, semmi néven nevezendő kultúr­tevékenységben részt nem vesz. Egyben beje­lentették a tagok, valamint az elnök, hogy egyéb kulturténykedéseken kívül díjazással egybe nem kötött tisztségekről lemondanak.­­ A törökkanizsai tanítók hasonló értelmű határozatukat a tanfelügyelő pressziójára visszavonták. Khuen választójogi körkérdésére ismét két jogakadémia adott választ. Mindkettő­t reakciós szellemben. A kassai jogakadémia jelentését Köttevényi Nagy Olivér szerkesz­tette és cenzusos alapra helyezkedik, még pedig háromféle cenzust különböztet meg: értelmi, vagyoni és erkölcsi cenzust. A középiskolát végzett nők­nek is meg akarják adni a­ választó­jogot, a titkos szavazást pedig csak az öt­ezernél több lakossal biró községekben tartja megengedhetőnek. Ez az eöttevényi Nagy Olivér eleget tett előnevével járó kötelezettségének s ebben a munkában nem akadályozta a tanári kar, amely úgy alá­írta ezt a „tudományos" vélekedést, mint a mucsai kisgazdák az Orge köriratait szokták, hozzáértés nélkül, tájékozatlan nemtörődömséggel. A nagyváradi akadémia jelentését Kiss Géza dr. szerkesztette. Helyesnek tartja a választójog kiterjesztését, de helyesnek tartja e jognak korlátok közé való szorí­tását is, a titkosság kérdésével nem fog­lalkozik. Ezzel szemben az akadémia egyik tanára, Ágoston Péter elvtárs különvéle­ményt terjesztett be, amelyben az általános, egyenlő és titkos választójog alapjára he­lyezkedik. A „Választójog Országos Szövetsége" a választójogi föliratot elkészítette, azonban ezt csak január első hetében fogja a végre­hajtó bizottság tárgyalni, amikor Justh Gyula Budapestre visszaérkezik. Ez okból nem tévesztheti föl előbb a föliratot, mint január első napjaiban. A halotthamvasztás­­kérdése közgazdasági és egészségügyi kérdés. Ha a temetők helyén szántó­föld lehetne, ha a rothadó tetemek nem mérgez­nék meg a temető környékének levegőjét, abból mindenkinek csak haszna lehet Az egyházak azonban ragaszkodnak a temetéshez, helyesebben: ahhoz a jövedelemhez, amit a temetés ceremó­niája a papoknak juttat. Most, hogy a főváros pénzügyi bizottsága a fakultatív halotthamvasztás mellett döntött, a klerikális „Magyar Kurir" meg­szólaltatta ez ügyben a hercegprímást. Vaszary azt felelte a hozzá intézett kérdésekre, hogy a hamvasztást dogma nem tiltja, csak a hagyomány, de azért, ha a halotthamvasztó-telepet fölállítják, bajok lesznek. Mélyen belenyúl a halotthamvasztás egyeseknek és egész családoknak érzelmeibe. Nem hagyható figyelmen kívül a hazafias szempont sem. A holt­testek eltemetése emberi természetünkből eredő hatalmas kötelékkel fűz minket ama földhöz, amelyben apáink és szeretteink csontjai porladoz­nak. Ettől a földtől nehezen szakadunk el. Ami a katolikus egyház hivatalosan kifejezett álláspontját illeti, az a következő: A szent offi­ciumok kongregációja 1886 december 15-én és és 1892 július 27-én kiadott rendeleteiben a leg­határozottabban megtiltja a hullájukat elhamvasz­tatni akarók egyházi temetését. S minthogy való­színű, hogy nemcsak a fővárosban, hanem az or­szág más városaiban is akadnának olyanok, akik a főváros pénzén fölállítandó krematóriumban óhajtanák hullájukat elhamvaztatni, én, mint her­cegprímás és a püspöki kar kénytelenek lennénk a papság útján figyelmeztetni a híveket a szigorú egyházi tilalomra és arra, hogy az egyházi teme­tést meg kell tagadnunk az elhamvasztandó ha­lottaktól. Ha a határozatot a fővárosi közgyűlés elfogadná és a belügyminiszter jóváhagyná, akkor a katolikus egyházfők mindenesetre tudni fogják kötelessé­güket. Szóval, a papok zseb­ügyei előléptetődnek „ hazafias szempont"-tá s mint a polgári házasság behozatalakor, országos főpapi akció készül a papi jövedelem csökkentésére módot adó intéz­kedés esetére. Az argentínai kivándorlás, Argentínában kevés a mezei munkás és élelmes ember a magyar viszonyokhoz mérten óriási pénzeket ker­eshet e réven. Az ottani földbirtokosok ügynökök révén Európában keresnek mezei munkásokat. Az ügynökök Magyarországon is dolgoznak. A belügyminiszter most nyoma­tékosan figyelmezteti­ az illetékes hatóságo­kat, hogy az ügynökök és közbenjárók ellen a legszigorúbban járjanak el. Így akarja útját vágni az­­ argentínai bérek csábításának. A „nyomatékos figyelmeztetés"-nek semmiesetre sem lesz annyi eredménye, mint olyan intéz­kedésnek lenne, amely vagy magyar szintre csökkentené az argentínai béreket vagy ar­gentínai nívóra emelné a magyarországi nap­számot. Az állatok közegészségügyét államosítot­ták. . . Bereg vármegye közigazgatási bizottságá­nak múlt héten megtartott rendes ülésén a vár­megyei főorvos jelentette, hogy a közegészség állapota az egész megyében igen kedvezőtlen. Négyféle fertőző betegség pusztít járványszerűen az egész megye területén: vörheny, kanyaró, hörghurut és a vérhas. A vérhas különösen Bilke és Szajkófalva községekben terjedt el ijesztő mértékben. Bilke községben nyolcvanketten, Szajkófalván ötvenhatan betegedtek meg vérhas­ban, akik közül tizenketten elhaltak. A vármegyé­nek a főállatorvos bejelentette, hogy az állat­egészségügy a múlt hónaphoz képest javult. KÜLFÖLD ooo A perzsiai zavarok. Harc az oroszotthah — A parlamentet föloszlattál!. Perzsiában a helyzet mindegyre veszedelme­sebbé válik. Az oroszoknak tett engedmények lázadásba kergették a népet és napok óta ko­moly harcok folynak közte és a betolakodó orosz katonaság között. A kormány pedig most már maga is orosz módra igyekszik ren­det teremteni. A parlamentet föloszlatták. Amikor a képviselők vissza akartak térni a parlamentbe, azt katonaság tartotta meg­szállva. A demokrata­ gyűlést a rendőr­ség föloszlatta és a vezetőket letartóz­tatta. A kormány az Oroszország el­len irányult bojkottot megszűntnek je­lentette ki és büntetéssel fenyeget mindenkit, aki a boltok és bazárok megnyitását vagy a közúti vasutakon a forgalmat megakadályozza. Shuster amerikai pénzügyi tanácsadóval kö­zölte a kormány, hogy állásától fölmenti. A vidékről kedvezőtlen hírek érkeznek. Minde­nütt tiltakoznak az orosz ultimátum elfogadása és a kamara föloszlatása ellen. Tebriszben a nép lerombolta a tartománygyűlés épületét. Kedden délután érkezett a Csullából kül­dött hegyi üteg és egy szotnya kozák Adsi Tcsai elé. A csapat a télen nehezen járható utat három nap alatt tette meg. Miután a sö­tétség már beállt, a csapat Adsi Tcsai előtt tábort ütött. Az oroszok összes vesztesége halottakban, sebesültekben és eltűntekben srác ember. A tebriszi orosz főkonzulátus eltemetés cél­jából Bagicsenalba vitette két orosz gránátos és egy kozák holttestét, amelyeket a fidai csapatok az orosz kórház ostroma alkalmával hatalmukba kerítettek és megcsonkítottak. Az orosz főkonzul követelésére a perzsák húsz el­fogott orosz kozákot szabadon bocsátottak és ezek most a főkonzul rendeletére a keresztényektől lakott városrészben őrszolgálatot teljesítenek. Az orosz főkonzul a tebriszi kormányzónak és a femullahknak, akik hozzájöttek, hogy tárgyalásokat kezdjenek, azt mondotta, hogy csak általános lefegyverzés után hajlandó tár­gyalásokba bocsátkozni. Most falragaszokkal szólítják föl az egész lakosságot, hogy összes fegyvereit szolgáltassa át a kormányzónak. Hír szerint Oroszország abban az esetben, ha Északperzsiát tartósan megszállja, hajlandó bizonyos területet, valószínűleg határkiigazí­tás útján Törökországnak átengedni. A perzsák, úgy látszik, Angolországgal szem­ben is nagyon elkeseredettek, amiért ostoba politikájával kiszolgáltatta őket Oroszország­nak- Kaserun közelében fegyveres perzsák megtámadták Smart angol katonai konzult, aki erős katonai kísérettel Abusirból Sirászba utazott. Az őrségnek sikerült ugyan elkesere­dett harc után Kazeron felé átverekedni ma­gát, de a konzul nyomtalanul eltűnt, csak megsebesült lovát találták meg. Az őrség vesztesége ismeretlen. • Kormányválság Romániában, Bukarestből sür­gönyzik, hogy a nagy többség ellenére, amellyel a Carp-kormány úgy a kamarában, mint a szená­tusban rendelkezik, mégis valószínű, hogy a kor­mány még az ülésszak bezárása előtt beadja le­mondását. Okul erre azt hozzák föl, hogy a mi­niszterelnök agg kora miatt fogja fölmentését kérni. Másfelől beavatott körök úgy vélekednek, hogy az a harc, amelyet az ellenzék a kormány­nak a közigazgatás reformjára vonatkozó javas­lataival szemben kilátásba helyezett, annyira föl­dúlná az ország békéjét, hogy a konzervatív kor­mány vezére jobbnak látja lemondani. Zendülő a monten­egrói katonák. A bécsi „Reichspost "-nak jelentik Podgoricából, hogy az ottani helyőrség, amely négy-hat eszten­deje van szolgálatban, néhány nappal ezelőtt panaszkodni kezdett, hogy nem bírja tovább a terhes szolgálatot. A panasz azonban eredmény­telen maradt, mire a legénység pénteken este egy korcsmában gyűlést tartott és arról ta­nácskoztak, hogyan segíthetnének kellemetlen helyzetükön. Mikor a tisztek megtudták, hogy a gyűlés megtörtént, elfogatták annak össze­hívóit és becsukatták őket. A legény­ség ekkor csoportokba verődve köve­telte a letartóztatottak szabadonbocsátá­sát. Miután a tisztek nem nyugtatták meg a bajtársaik sorsáért aggódó katonákat, ezek altisztek vezetésével foglyul elfogták a tisz­teket, kiszabadították elfogott társaikat és az egész helyőrséget csatlakozásra szólították föl. A többi tiszt riadót fúvatott és gépfegyverek­kel vonult ki a zendülők ellen. Összeütkö­zésre került a sor, ennek folyamán a katonák több tisztet bajonettel megsebesítettek. A zen­dülő közlegények közül is sokan megsebe­sültek. A tripoliszi hadjárat. A török hadügy­minisztérium táviratot tett közzé, amely szerint a törökök és arabok e hó 22-én Tobruk mellett megtámadták az olaszokat és benyomultak azoknak erődítvényei közé. A 12 órás küzdelemben a törökök számos ágyút és fegyvert zsákmányoltak. A kon­stantinápolyi „Sabah" azt írja,hogy a Dar­danellák és a szigettenger felé vezető ká­bel még mindig nincs kijavítva. Ennek következtében Konstantinápoly nem tud közvetlenül érintkezni a harctéren levő török csapatokkal. A török parlamenti válság. A török kor­mánynak az a terve, hogy olyképpen változ­tatja meg az alkotmányt, hogy a szultánnak több jogot ad a parlament elnapolására, ko­moly parlamenti válsággal fenyeget. Az ifjú- é­g

Next