Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)
1919-11-21 / 234. szám
KLVI. évfolyam, Budapest, 1919 november 27. csütörtök. 239. szám« AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre ....... 16» tor. fél évre 80 kor. negyed évre...... 40 kor. egy hóra 15 kor. EGYES SZÁM ARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4 SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-80) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Halasztások tanulságai. November 16-án Franciaország, Olaszország és Belgium népe új parlamenti képviselőket választott. Így hát az általános választójog útján egyszerre három ország nyilatkoztatta ki, hogy milyen irányban kíván haladni a most következő időkben. A polgári és különösen a reakciós lapok nagy örvendezéssel hirdetik, hogy Franciaországban nagy vereséget szenvedett a szocialista párt. Azt hisszük, a nagy öröm korai, pontos hírek még nem érkeztek a francia eredményekről és így azokról nem lehet határozott képünk. Az egyik lap például 120 mandátumra teszi a szocialisták veszteségét, holott elvtársainknak összesen sem volt annyi képviselőjük a régi kamarában. Persze, kitűnően informált laptársunk a szocialistákhoz sorozza az úgynevezett radikális szocialistákat is, holott ez polgári párt, amelynek nevében a szocialista jelző nem több joggal szerepel, mint az úgynevezett keresztény-szociális pártokéban. De ezt a tévedést leszámítva is, úgy látszik, hogy a francia szocialista párt valóban veszített mandátumokat. Más kérdés, várjon szavazatok dolgában mi az eredmény: szaporodtak vagy fogytak-e a párt szavazói. Mert tulajdonképen ez a fontos olyan pártnál, amely a jövőért dolgozik. De ha valóban csökkent is a szocialisták ereje Franciaországban, ebből a jövőre nézve nem szabad pesszimisztikus következtetéseket vonni. Franciaország diadalmas ország, a védelmi háborúban — amely a tömegeknek nem olyan gyűlöletes, mint a támadó háború — győzött és visszaszerezte Elszász-Lotharingiát, visszaszerezte a gloire-t, a nemzeti dicsőséget. Érthető tehát, hogy a választók nagy tömegei — a háború ezen eredményének hatása alatt — a kormányt támogató középpártok mögé sorakoztak. De majd ha elszáll a mámor, majd ha azt látja a munkásság, hogy a gloire és a területnagyobbodás nem csökkentette a kapitalista kizsákmányolást, bekövetkezik az erőteljes balrakanyarodás. Továbbá: Franciaországban nagy paraszti és ipari középosztály van és ez a bolsevizmustól való rettegésében — amelyet erősen táplált a szocialisták egy részének magatartása és a reakciós agitáció — jobbra fordult. Végül: a régi választórendszert most váltotta föl a proporciós rendszer és valószínű, hogy ez is erősen befolyásolta a választási eredményt, amornyfiban lehetővé tette, hogy valamely párt régi szavazóinak megmaradása, sőt esetleg szaporodása mellett is elveszítse régi mandátumainak egy részét. Mindezt majd csak a részletes tudósítások alapján lehet tisztán látni. Annyt már most is megállapítható azonban, hogy a franciaországi választások eredménye nem a reakciós pártokat, hanem a középpártokat erősítette meg. A választóknak a középpártokhoz való fordulása — ismételjük — részben menekülés a bolsevistaveszedelem elől. Ez a veszedelem majd elmúlik, a dolgozó nép pedig látni fogja, hogy a középpártoktól hiába várja jogos követeléseinek teljesítését, tehát kénytelen lesz visszatérni a szociáldemokráciához. Az Olaszországból érkezett hírek még kevésbé pontosak, mint a franciaországiak. Talán szándékosság is van ebben a hiányos hírszolgáltatásban, mert — amint a hiányzos és zavaros híreken keresztül is látszik — az olasz szociáldemokrácia nagy választási győzelmet aratott. Pontosabb adatok nélkül, a körülmények ismerete nélkül nem foglalkozhatunk az olasz választásokkal, de arra már most készen lehetünk, hogy ha az olasz képviselőházban nagy és erős pártja lesz a szociáldemokráciának — erről már közlünk is hátrább jelentést —, ebből kedvező külpolitikai hatások fognak származni egész Európára és persze Magyarországra is. Nagyon érdekes és tanulságos a belgiumi választások eredménye. Harmincöt évig uralkodott a katolikus párt Belgiumban és rányomta a maga bélyegét minden intézményre. A bámulatosan szervezett világi papság és szerzetes rendek segítségével hatalmában tartotta a dolgozó tömegek nagy részét és legfőképen a flamand parasztságot. Az iskola segítségével — amelyet teljesen átitatott klerikális szellemmel — kezében tartotta a jövendőt. Korrupciós rendszerével a markában tartotta a közalkalmazottak tömegeit. Így tudott hatalmon maradni óriási erőfeszítés árán) de így is csak a plurális szavazatok és különféle választójogi furfangok segítségével. A hatalmasokissor csak hajszálon függött: parlamenti többsége egy időben négy szavazatra csökkent és állandóan , csak fél tucat körül forgott. A nép többsége már régen ellene volt a klerikális uralomnak, de a plurális szavazás meg a választási geometria a klerikális kisebbséget többséggé, szívós és kíméletlen uralkodó párttá változtatta. Ennek köszönheti a belga munkásság, hogy díjával van a legfontosabb állami munkásvédelmi és szociális intézményeknek. Napi egy franknyi aggkori és rokkantsági nyugdíjat is csak közvetlenül a háború előtt bírt a többségtől kicsikarni a szociáldemokrata párt. Most itt a nagy fordulat. A klerikálisok 99 főnyi abszolút többsége leesett 72-re és kisebbséggé vált. Vele szemben áll a liberális párt 34 mandátummal és a szocialista párt, amely régi 40 mandátumát hirtelen 70-re tudta fölszöktetni. (Ezeken kívül még 9 pártonkívülit választottak meg.) A liberálisok és- szociáldemokraták majdnem két évtizeden át meglehetős szoros ellenzéki blokot alkottak a katolikusokkal szemben. Kérdés, váljon most átalakulnak-e kormányt alkotó blokká. Ha igen, akkor a katolikusok befolyása minimális lesz. De föltehető az is, hogy a liberálisok a katolikusokkal szövetkezve fognak kormányt alakítani, hogy a kapitalista érdekeket megmenthessék. Ebben az esetben — azt hisszük — a szociáldemokrácia annál gyorsabban fog haladni az abszolút többség, a teljes kormányhatalom megszerzése felé. Mindenesetre tanulságos dolog, hogy a belga katolikus vált — a világ legjobban szervezett katolikus pártja — most, a háború után, elvesztette az egyeduralmat és vagy ellenzékbe fog szorulni, vagy kénytelen lesz a hatalmat a liberálisokkal megosztani, kénytelen lesz az egyháznak az államban való uralmáról lemondani, szellemi uralmi szervezetei pedig — a felekezeti iskolák, a paróchiák, a zárdák — el fogják veszíteni az állam bőséges anyagi támogatását. Ez a párt nemcsak a szuronyok erejével, hanem ugyanoly mértékben szellemi eszközökkel is iparkodott föntartani a legképtelenebb kapitalista kizsákmányolást. Most ennek vége! Kárba veszett minden igyekezet, a szociáldemokrácia hatalmas lendülettel rohant előre, hódított a liberalizmustól és letaszította az egyeduralom magas polcáról a klerikális reakciót. Hosszú, áldozatos harcába került ez a munkásságnak, tanulhatnak belőle valamennyi ország proletárjai rt Nézzük meg, hogy mi van és beszéljünk ismételten, ötvenedszer, századszor arról, hogy mi várható itten, ha a konokság és a párturalmi önzés el nem foglalja uralmát a belátás és a dolgok józan megfontolása. Úgy m megy ki belőlük az erő, mint a haláltusában vonagló beteg szervezetből. Az élet pezsgése helyén ellankadás és fatalista semmittevés ragadja az országot a végső összeomlás felé. Minden megáll. Az ipari termelés, a kereskedelem, a gazdasági hM teremtő fürgesége, az ország egész vérkeringése halálos veszedelemben forog. Budapest, a nagyváros, lassanként a sivatagok halálos némaságában hanyatlik el. Két nap óta olvashatjuk a villamosvasúti társaságokriasztó jelentéseit. Nincs szén, a közlekedés a minimumra száll alá és talán órákon belül véglegesen be kell szüntetni. Alig hogy ezt tudomásul vesszük, máris jön a másik riasztó vallomás: az államvasutak igazgatósága a nagymérvű szénhiány miatt november 23-tól kezdve az összes vonalakon beszünteti a személyforgalmat. Minden héten csak egy napra, vasárnapra ugyan, de tudjuk, hogy mit jelent ez is. Nincs szén, megbénul nemcsak a közúti forgalom, hanem az államvasutak forgalma is. Félhivatalos és hivatalos nyilatkozatok szerint a kenyérellátás válságát is aszénhiány okozza bizonyos vonatkozásokban. Nincs, szén: a malmok nem tudják földolgozni a fölszállított gabonamennyiséget Ellenben köztudomású dolog, hogy a kenyérínséget elsősorban a gabona összegyűjtésének nehézségei és rendszertelenségei okozzák. Nagy küzdelmek, nagy külelességek várnak ránt Minden munkás álljon a Népszava melléi