Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)

1919-11-21 / 234. szám

KLVI. évfolyam, Budapest, 1919 november 27. csütörtök.­­ 239. szám« AZ ELŐFIZETÉS ARA: eg­y évre ....... 16» tor. fél évre 80 kor. negyed évre...... 40 kor. egy hóra 15 kor. EGYES SZÁM ARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4 SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-80) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Halasztások tanulságai. November 16-án Franciaország, Olaszor­szág és Belgium népe új parlamenti képvi­selőket választott. Így hát az általános vá­lasztójog útján egyszerre három ország nyi­latkoztatta ki, hogy milyen irányban kíván haladni a most következő időkben. A polgári és különösen a reakciós lapok nagy örvendezéssel hirdetik, hogy Francia­országban nagy vereséget szenvedett a szo­cialista párt. Azt hisszük, a nagy öröm ko­rai, pontos hírek még nem érkeztek a francia eredményekről és így azokról nem lehet határozott képünk. Az egyik lap pél­dául 120 mandátumra teszi a szocialisták veszteségét, holott elvtársainknak összesen sem volt annyi képviselőjük a régi kamará­ban. Persze, kitűnően informált laptársunk a szocialistákhoz sorozza az úgynevezett radikális szocialistákat is, holott ez polgári párt, amelynek nevében a szocialista jelző nem több joggal szerepel, mint az úgyneve­zett keresztény-szociális pártokéban. De ezt a tévedést leszámítva is, úgy látszik, hogy a francia szocialista párt valóban veszített mandátumokat. Más kérdés, várjon szava­zatok dolgában mi az eredmény: szaporod­tak vagy fogytak-e a párt szavazói. Mert tulajdonképen ez a fontos olyan pártnál,­ amely a jövőért dolgozik. De ha valóban csökkent is a szocialisták ereje Franciaországban, ebből a­ jövőre nézve nem szabad pesszimisztikus következtetése­ket vonni. Franciaország diadalmas ország, a védelmi háborúban — amely a tömegeknek nem olyan gyűlöletes, mint a támadó háború — győzött és visszaszerezte Elszász-Lotharin­giát, visszaszerezte a gloire-t, a nemzeti di­csőséget. Érthető tehát, hogy a választók nagy tömegei — a háború ezen eredményé­nek hatása alatt — a kormányt támogató középpártok mögé sorakoztak. De majd ha elszáll a mámor, majd ha azt látja a munkásság, hogy a gloire és a terü­­letnagyobbodás nem csökkentette a kapita­lista kizsákmányolást, bekövetkezik az erő­teljes balrakanyarodás. Továbbá: Franciaországban nagy paraszti és ipari középosztály van és ez a bolseviz­mustól való rettegésében — amelyet erősen táplált a szocialisták egy részének­ magatar­tása és a reakciós agitáció — jobbra fordult. Végül: a régi­ választórendszert most váltotta föl a proporciós rendszer és valószínű, hogy ez is erősen befolyásolta a választási ered­ményt, amornyfiban lehetővé tette, hogy va­lamely párt régi szavazóinak megmaradása, sőt esetleg szaporodása mellett is­­ elveszítse régi mandátumainak egy részét. Mindezt majd csak a részletes tudósítások alapján lehet tisztán látni. Anny­t már most is megállapítható azon­ban, hogy a franciaországi választások ered­ménye nem a reakciós pártokat, hanem a középpártokat erősítette meg. A választók­nak a középpártokhoz való fordulása — is­mételjük — részben menekülés a bolsevista­veszedelem elől. Ez a veszedelem majd el­múlik, a dolgozó nép pedig látni fogja, hogy a középpártoktól hiába várja jogos követe­léseinek teljesítését, tehát kénytelen lesz visszatérni a szociáldemokráciához. Az Olaszországból érkezett hírek még ke­vésbé pontosak, mint a franciaországiak. Talán szándékosság is van ebben a hiányos hírszolgáltatásban, mert — amint a hiányzos és zavaros híreken keresztül is látszik — az olasz szociáldemokrácia nagy választási győzelmet aratott. Pontosabb adatok nélkül, a körülmények ismerete nélkül nem foglal­kozhatunk az olasz választásokkal, de arra már most készen lehetünk, hogy ha az olasz képviselőházban nagy és erős pártja lesz a szociáldemokráciának — erről már közlünk is hátrább jelentést —, ebből kedvező külpo­litikai hatások fognak származni egész Európára és persze Magyarországra is. Nagyon érdekes és tanulságos a bel­giumi választások eredménye. Harmincöt évig uralkodott a katolikus párt Belgium­ban és rányomta a maga bélyegét minden intézményre. A bámulatosan­­ szervezett vi­lági papság és szerzetes rendek segítségével hatalmában tartotta a dolgozó tömegek nagy részét és legfőképen a flamand pa­rasztságot. Az iskola segítségével — ame­lyet teljesen átitatott klerikális­ szellemmel — kezében tartotta a jövendőt. Korrupciós rendszerével a markában tartotta a köz­alkalmazottak tömegeit. Így tudott hatal­mon maradni óriási erőfeszítés árán) de így is csak a plurális szavazatok és különféle választójogi furfangok segítségével. A ha­talma­sokissor csak hajszálon függött: par­lamenti többsége egy időben négy szava­zatra csökkent és állandóan , csak fél tu­cat körül forgott. A nép többsége már régen ellene volt a klerikális uralomnak, de a­ plu­rális szavazás meg a választási geometria a klerikális kisebbséget többséggé, szívós és kíméletlen uralkodó párttá változtatta. En­nek köszönheti a belga munkásság, hogy díjával van a legfontosabb állami munkás­védelmi és szociális intézményeknek. Napi egy franknyi aggkori és rokkantsági nyug­díjat is csak közvetlenül a háború előtt bírt a többségtől kicsikarni a szociáldemo­krata párt. Most itt a nagy fordulat. A klerikálisok 99 főnyi abszolút többsége leesett 72-re és kisebbséggé vált. Vele szemben áll a liberá­lis párt 34 mandátummal és a szocialista párt, amely régi 40 mandátumát hirtelen 70-re tudta föls­zöktetni. (Ezeken kívül még 9 pártonkívülit választottak meg.) A liberáli­sok és-­ szociáldemokraták majdnem két év­tizeden át meglehetős szoros ellenzéki blokot alkottak a katolikusokkal szemben. Kérdés, váljon most átalakulnak-e kormányt alkotó blokká. Ha igen, akkor a katolikusok befo­lyása minimális lesz. De föltehető az is, hogy a­ liberálisok a katolikusokkal szövet­kezve fognak kormányt alakítani, hogy a kapitalista érdekeket megmenthessék. Eb­ben az esetben — azt hisszük —­ a szociál­demokrácia annál gyorsabban fog haladni az abszolút többség, a teljes kormányhata­lom megszerzése felé. Mindenesetre tanulságos dolog, hogy a belga katolikus vált — a világ legjobban szervezett katolikus pártja — most, a há­ború után, elvesztette az egyeduralmat és vagy ellenzékbe fog szorulni, vagy kényte­len lesz a hatalmat a liberálisokkal megosz­tani, kénytelen lesz az egyháznak az állam­ban való uralmáról lemondani, szellemi uralmi szervezetei pedig — a felekezeti is­kolák, a paró­chiák, a zárdák — el fogják veszíteni az állam bőséges anyagi támoga­tását. Ez a párt nemcsak a szuronyok ere­jével, hanem ugyanoly mértékben szellemi eszközökkel is iparkodott föntartani a leg­képtelenebb kapitalista kizsákmányolást. Most ennek vége! Kárba veszett minden igyekezet, a szociáldemokrácia hatalmas lendülettel rohant előre, hódított a libera­lizmustól és letaszította az egyeduralom magas polcáról a klerikális reakciót. Hosszú, áldozatos harcába került ez a munkásság­nak, tanulhatnak belőle valamennyi ország proletárjai rt Nézzük meg, h­ogy mi van és beszéljünk ismételten, ötvenedszer, századszor arról, hogy mi várható itten, ha a konokság és a párturalmi önzés el nem­ foglalja uralmát a belátás és a dolgok józan megfontolása. Úgy m megy ki belőlük az erő, mint a halál­tusában vonagló beteg szervezetből. Az élet pezsgése helyén ellankadás és fatalista semmittevés ragadja az országot a végső összeomlás felé. Minden megáll. Az ipari ter­melés, a kereskedelem, a gazdasági h­M teremtő fürgesége, az ország egész vérkerin­gése halálos veszedelemben forog. Budapest, a­ nagyváros, lassanként a sivatagok halálos némaságában hanyatlik el. Két nap óta olvashatjuk a villamosvasúti társaságok­­riasztó jelentéseit. Nincs szén, a közlekedés a minimumra száll alá és talán órákon belül véglegesen be kell szüntetni. Alig hogy ezt tudomásul vesszük, már­is jön a­­ másik riasztó vallomás: az államvasutak igazgató­sága a nagymérvű s­zénhiány miatt november 2­3-tól kezdv­e az összes vonalakon beszünteti a személyforgalmat. Minden héten csak egy napra, vasárnapra ugyan, de tudjuk, hogy mit jelent ez is. Nincs szén, megbénul nem­csak­ a közúti forgalom, hanem az állam­vasutak forgalma is. Félhivatalos és hivatalos nyilatko­zatok szerint a kenyérellátás válságát is a­­szénhiány okozza bizonyos vonatkozásokban. Nincs, szén: a malmok nem tudják földol­gozni a fölszáll­ított gabonamennyiséget Ellenben köztudomású dolog, hogy a kenyér­ínséget elsősorban a gabona összegyűjtésének nehézségei és rendszertelenségei okozzák. Nagy küzdelmek, nagy külelességek várnak ránt Minden munkás álljon a Népszava melléi

Next