Népszava, 1920. január (48. évfolyam, 1–27. sz.)

1920-01-29 / 25. szám

XLVIII. évfolyam. * Budapest, 1920 Január 29. csütörtök. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . . fél évre . .. ISO kor. 80 kor. negyed évre 42 kor. egy hóra 15 kor. EGYES SZÁM ÁRA 89 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével m­inden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 1. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Fényes győzelem — bizonytalan jövő. Az új kurzus — a keresztény nemzeti egye­sülés pártja — nem panaszkodhatik. A vá­lasztási eredményekről beérkezett jelentések már eddig is nagy sikerekről szólnak, a még hiányzó néhány adat mit sem­ változtat már azon a tényen, hogy az új irányzat „a leg­fényesebb választási győzelmek egyikét" aratta. Ez az új irányzat meghódította ma­gának az összes mandátumok felét, a másik felét a kisgazdák pártja kapja, leszámítva azt a néhány más pártból való képviselőt, aki éppen csakhogy „mutatóba" kerül a nem­zetgyűlésbe. Minthogy valójában a kisgazdák is új irányzatot képviselnek Magyarország tör­vényhozásában, azt kell mondani, hogy — a képviselők pártállását tekintve — a szakítás a háború előtt való parlamenti pártokkal tel­jes. Ekkora győzelem után arról nem is sza­bad vitatkozni, hogy a győzelemre jutott pártoknak most az a kötelességük, hogy mindazt beváltsák, amit a választóknak programj­uk il­am hirdettek és ígértek. Egyebet nem is tekintve, nem szabad megfeledkezniük arról, hogy általános és egyenlő választó­jog — tehát a nagy néptömegek előlegezett bizalma — alapján jutottak uralomra és ez az ezerszemű cézár figyelni fog. Ennek a sok­szemű és — mai nyomorúságos helyzetéből folyó — sok kivánságú cézárnak várakozásai természetesen aszerint teljesülhetnek, hogy kik azok, akiknek sokrétű érdekeinek képvi­seletére ebben az új törvényhozásban megbí­zást adott. Márpedig­­ ebben a tekintetben nem állunk tisztázott helyzettel szemben. Megtörtént ugyan a régi pártokkal való sza­kítás, de nem tudhatjuk, hogy a társadalom melyik rétegének képviseletét vállalja majd ez az új parlament. Bizonyosat itt csak ket­tőt tudunk: egyfelől azt, hogy a szervezett munkásosztálynak az új törvényhozásban nincsen és nem lesz képviselete, másrészt biz­tosra kell vennünk, hogy a kisgazdáknak va­lóban egy egészen új Magyarországot kell akarniuk. Olyan gazdasági átalakulásokra kell törekedniök a kisgazdáknak, amelyek elérése után a régi feudális-nagybirtokos Ma­gyarország teljesen a múltié lesz. De már itt is meg kell jegyezni, hogy noha a kisgazdák ezen új történeti jelentőségű tömörülése név­legesen nagyatádi Szabó nevéhez fűződik, a pártnak látható és hallható vezéralakja Ru­binek miniszter, akire pedig — mint az Orige vezetőjére — az ország mint a nagy­birtok érdekeinek védelmezőjére és képvise­lőjére emlékszik. Mondani sem kell, hog­­ ez is olyan mozzanat, amely am­ellett, h­og­:" sok figyelemre kényszerít, sok fonákságnak és belső politikai és parlamenti bonyodalomnak lehet még az okozója. Bizonyos, hogy a kisgazdákra vonatkozó ezt­ az első megállapításunk­at más összefüg­gésben majd még nagyon is ki kell bővíte­nünk más irányban és más alkalommal. Ebben a pillanatban elégségesnek tartjuk, ha megjegyezzük, hogy a borzalmas hábo­rús katasztrófa folytán kissebbé és gyön­gébbé váló Magyarország léte vagy nemléte szerintünk azon múlik, hogy váljon sike­rü­l-e a magyar földkérdésnek modern és demokratikus megoldás­t vagy sem. Ha nem is tekintjük azokat a most még ismeretlen eshetőségeket, amelyek — mint kívülről jöhető mozgató rugók — az ország iparának és kereskedelmének jövőjét befolyásolhat­ják, akkor azt kell mondanunk, hogy gaz­dasági életünk sorsa, a földkérdés miként való megoldása. Hogy olyan férfiak több­sége jutott-e az új parlamentbe, akik ezt tudják és akiket osztályérdekük nem gátol meg abban, hogy fölismerésüknek következ­ményeit, is levonják, ezt is csak a jövő fogja megmutatni. A keresztény és nemzeti egyesülés jelsza­vaival győzelemre jutott tábor — amelynek a fenti cél elérését szintén el kell majd dön­tenie — még a kisgazdák táboránál is ke­vésbé ismeretes tényező. Győzelmét — a vá­lasztás technikai előkészítő eszközeitől el­tekintve — azoknak a jelszavaknak köszön­heti, amelyek szerint nemzeti és keresztény politikát ígért. Alkalomadtán majd meg­kíséreljük, hogy kihámozzuk azt a gazda­sági és politikai realitást, amely e jelszavak mögött rejlik. Enélkül ugyanis csak sejt­hetjük, de nem tudhatjuk­ tisztán, hogy az új nemzetgyűléssel hányadán vagyunk. Azt mondotta ennek az új irányzatnak tulajdon­képen való nemző atyja — Friedrich —, amikor kedden átvette a Wekerle legyűrése által elnyert mandátumát, hogy a forrada­lomnak és ellenforradalomnak most aztán vége legyen. Más szavakkal ez a forradalom likvidálását, fölszámolását jelenti. Idáig a dolog valahogyan még rendben is volna; a kérdés csak az, hogy váljon olyan likvidá­lásra gondol-e az új irányzat, hogy ez a likvidáció egyben minden réginek és tart­hatatlannak a restaurációját is jelentse. Azt hisszük, hogy ez az egyetlen kérdés is már arról tanúskodik, hogy a új irányzat programját majd közelebbről is kénytelen lesz meghatározni. Persze, hogy nemcsak puszta programra gondolunk. Pro­gramban, amely a hangulatok szerint vál­tozik, a ma­gyar politika épp úgy bővelke­dett, mint jelszavakban, amelyek mögött szintén nem volt­­ semmi. Csakhogy ez a világháború előtt, annak Magyarországra való katasztrofális kimenetele előtt, két for­radalom előtt és a Neuillyben készülő szörnyű békediktálás előtt volt. Nagyon is félünk attól, hogy az új irányzat tarisznyája csak a régi ismert lim-lomot rejtegeti és a ki tagadhatná, hogy ettől nem lakik jól az ország. Bármint legyen, annyi bizonyos, hogy nem csekély dologra vállalkoztak az országnak most már­ illetékes újjátervezői és újjáépítői. figyelembe vesszük,­ hogy mit követel'majd tőlük' saját népül,és kívül a minden, eseményre fölfigyelő Európa­ és a világ, szintű kedvünk volna azt búvni, hogy a­­ munka nagyságáról és természetéről sejtel­mük sincsen. H sxovietstormtíny tréhe afán fata £«n­gt!ei O!'s rtfg[Tt*zk, — — Jsz­trit rí nt orosz­országi stílítistája, Bukarestből táviratozzák . A Socialism­us közli a bukaresti katonai parancsnokság napiparancsát, amely­­szerint az összes buka­resti közúti vasutakat katonai igazgatás alá helyezik. A lap megjegyzi, hogy amióta Lupu belügyminiszter, Vlad miniszter és a főhadi­szállás között konfliktus tört ki, egyre azzal hitegetik­ a közönséget, hogy megszűnik az­ ostromállapot. Most pedig a főhadiszállás egyenest a közúti helyiségében telepedett meg, mert hiszen a vezérkar csak a főhadiszállás exponense. Bernből táviratoztak, hogy Harimoto, a szi­bériai japán haderő főparancsnoka, egy in­tervjúban kijelentette, hogy Japán feladata a­ béke fentartása a távoli Keleten. Ennek a bé­kének főellensége a moszkvai kormány, amely a kommunista eszmét vörös hadseregével min­denáron terjeszteni akarja. Japán a vörösök előnyomulásának katonai eszközökkel határt fog szabni. Szibériai annektálásokra vagy az ottani készletek eltulajdonítására Japán nem­ gondol. Ilyeneket csak a moszkvai propaganda hirdet róla. A moszkvai békeéneknek Harimoto nem hisz. Lenin tanításának szellemével me­rőben ellenkezik az olyan békekötés, amely a propagandát kizárja. A „N. Fr. Pr.~ jeseisti Varsóból: Pilsudski főparancsnok és köztársasági elnök a keleti

Next