Népszava, 1921. június (49. évfolyam, 117–141. sz.)

1921-06-10 / 125. szám

XIX. évff. 125. sz. Budapest, 1921 junius 10* péntek. Á­raZ korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy ívre......... SSO tor.­­ negyed évre ..... 140 kor. fél évre ......... 78­­ kor.­­­ogy hóra so kor. Jugoszsláviában egy s­zám ára 7 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT­­ KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) mm mm SB tél is. Súlyos válság bénítja a­ magyar gazdasági életet s teszi, le­hetetlenné a termékeny munkálkodást. Munká­sok sok tízezrei tengődnek munka és kereset nélkül, ugyanakkor, amidőn minden gazdasági területen fokozott tevékenységre volna szük­ség. Ezt nem most állapítjuk meg első ízben. Amikor a veszedelem még csak fejlődőben volt, amikor tehát könnyen lehetett volna a bajokon segíteni, majd akkor figyelmeztettük a kormányt és az illetékes tényezőket, hogy ve­gyék elejét a bajoknak s akadályozzák meg a válság teljes kifejlődését. Fölszólalásunk hiábavaló volt, mintha az államnak, a hatósá­goknak, a társadalomnak, a termelés másik té­nyezőjének éppen semmi közü­k sem volna az ország gazdasági viszonyainak alakulásához, engedték fejlődni és katasztrofálissá kifejlődni a gazdasági krízist. Többször rámutattunk a válság okaira és a segítés módozataira s megjelöltük azokat a pótolhatatlan károkat, amelyeket a munkanél­küliség az ország jövő gazdasági életére je­­lent Persze, mi mondtuk, senki sem hallgatott rá. Most azután itt a veszedelem. Sülyedőben a hajó, most már mások is fölfedezni vélik a veszedelmét, de a komoly mentőmunkálatok még most is késnek. Pedig még mindig­ nem késő, üres l­amentá­l­áso­kkal azonban nem lehet a bajokon segíteni , s egyelőre ennél pozití­vebb­ cselekvést nem látunk. " A nemzetgyűlés szerdai ülésén Mih­unka nemzetgyűlési képviselő, lamentált afölött, hogy a kiválóan képzett szakmunkások elszé­lednek, ami egyenlő a nagy jövőjű­ magyar ipar pusztulásával. (Ez az utóbbi megállapí­tás is Maibunkától ered.) Nos, igen, a kiválóan képzett, világszerte páratlan magyar szak­munkások kénytelenek elvándorolni, nem tud­ván itt munkát és megélhetést találni — az éhenhalást pedig talán még a kurzus kedvéért sem lehet tőlük megkövetelni. Nemcsak egyes munkáltatók, hanem a munkáltató testületek is kezdik már sejteni a veszedelmet. A mun­kásokkal folytatott tékozló gazdálkodást, az aranytojást tojó igyít megölésének a célszerűt­lenségét kezdik mér érezni és észlelni, persze, a segítést egyelőre ők is csak elméleti alapon gondolják el: tanácskoznak és beadványoznak. A Gy. O. Sz. például­ közmunkák elrendelése iránt kereste meg a kereskedelemügyi minisz­tert, aki válaszáiban megnyugtatta a munkál­tatók érdekképviseletét, mondván egyebek kö­zött: „... a vezetésem alatt álló minisztérium összes osztályait és valamennyi alárendelt ha­tóságot, hivatalt és intézetet körrendelettel vata­sítottam arra, hogy az 1920/1921. évi állami költségvetésnek közmunkákra és ipari beszer­zésekre vonatkozó tételeiből az eddig esetleg még föl nem használt összegek­­most már ere­deti rendeltetésüknek megfelelően használtas­sanak föl, hogy ez­által a gazdasági életet üzemcsökkenés, munkanélküliség és számos káros jelenségek alakjában a fenyegető válság enyhíthető legyen..." Lázas kíváncsisággal lapoztuk föl a költségvetés vonatkozó tételeit s megállapítottuk, hogy a kereskedelmi tárca költségvetésében a legtágabb értelmezés sze­rint mindössze t­ öt millió korona van fölvéve közmunkákra, aminek túlnyomó nagy részét bizonyára már el is költötték. Mosolyogni le­hetne ezen a furcsaságon, ha nem volna elkese­rítően szomorú, hogy az ipari munkálkodás legfőbb irányítója, az ország kereskedelem­ügyi minisztere ilyen naivitással akarja jóltar­tani a veszendő magyar ipart és kereske­delmet. Ez i a grájzlerszellem nem alkalmas arra, hogy megállítsa a veszedelmet: nagy elhatáro­zásokra, nagystílű, komolyan vett és gyorsan végrehajtott közmunkaprogramra van itt szük­ség, nem pedig garasod repa­rációkra. Hang­súlyozzuk: ez nemcsak a munkások érdeke. A munkásokat könnyen likvidálható gazdasági helyzetük és világszerte egyformán értékesít­hető képzettségük egy-kettőre arra az elhatá­rozásra bírhatják,­ hogy máshol keressenek boldogulást. Anyde, az ipar, az ipari szükségle­tek itt maradnak — kérdezzék csak meg Mahunka képviselő urat, aki egyben nagyipa­ros is, hogy mivé válik a magyar ipar, ha a munkások elszélednek. Mahunka nem munkás­barát, bizvost elhihetik neki, amit mond. Ismételten rámutatunk arra, hogy miképen lehet a válság hatásait csökkenteni, magát a válságot enyhíteni ,és visszafejleszteni. Első­sorban közmunkák kellenek. Nem inségmunkák, mint némely dilettánsok emlegetik. Nem apró­fahasogatás rántottleves-illetményekkel, hanem az esedékes és szükséges közmunkák gyors ütemű elvégeztetése — a megélhetéssel arány­ban álló munkabérek ellenében. Ez nem aján­dék, nem kegy, hanem természetes és logikus lebonyolítása a munkaviszonyból eredő kölcsö­nös kötelességeknek. Ha ehhez hiányzik a szellem, plántáljanak oda megfelelő szellemet. Céhkorbeli észjárással ma talán még sem le­het egy egész ország gazdasági ügyeit intézni. Ha nincs pénz, teremtsenek! Az idei költség­vetés 20, a következő 26 milliárd keretében mo­zog és egyikben is, másikban is horribilis impro­duktív kiadás szerepel. Ilyen tág keretben kell lenni néhány milliárdnak produktív célokra is. Akiknek nem­ tudnak munkát adni, azokat részesítsék pénzbeli támogatásban. Erről ed­dig még egyetlen szót sem, hallottunk. Gondol­tak-e már arra valahol, ahol ezekben a kérdé­sekben döntenek, hogy a keresetéből máról-hol­napra élő munkás, annak felesége, gyereke, mit t esznek, ha a családfő nem keres? Bizo­nyára nem, különben nem kezelnék olyan ride­gen a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítás ügyét. A munkások dolgozni és mun­kájuk eredményéből élni akarnak, nem volna végre célszerű ezt a törekvést támogatni? Vagy talán ez is destrukció? Most ez egyszer komoly választ várunk ezekre a kérdésekre. WWWWWIWWWWWJUWWWWWWWWWWtfWWWWWW A nemzetgyűlés munkarendjének megállapí­­tása céljából a kormány tagjai csütörtökön délután megbeszélést folytattak, miután elő­zően ebben a kérdésben a miniszterelnök Ra­kovszky nemzetgyűlési elnökkel tárgyalt. A kormány úgy határozott, hogy a költségvetés elintézése után a pénzügyminiszter javaslatait tárgyaltatja és csak azok után kerülnének sorra egyes igazságügyi javaslatok, majd az új sajtótörvény javaslata és a népiskolai tör­vény javaslata. A kisgazdapárt hétfőn tartja legközelebbi értekezletét és azon — engedve a kisgazdák szerdai fölszólításának — valószí­nűen megjelenik­ Ráday belügyminiszter is, aki ellen a pártban az utóbbi időben elhangzott egy-két bátortalan fölszólalás. Akik ismerik a kisgazdapárt belső viszonyait, bizonyosak abban, hogy, hétfőn Ráday személyes megjele­nésének varázsa le fog szerelni minden ellen­zékinek tetsző forrongást és a párt nagyatádi Szajbó óhajához képest, a választójog­, a köz­igazgatás és a főrendiház reformjai tekinteté­ben is tanúsítani fogja sokszor mutatott gu­vernementáli­s készségét... A költségvetéssel valószínűen szombaton vé­gez a nemzetgyűlés. Ha e hét végére a költség­vetés tárgyalását befejezik, akkor hétfőn pihe­nőt tart a nemzetgyűlés és e napon a pártok tárgyalják a pénzügyminiszter legújabb javas­latait. Az új költségvetést a pénzügyminiszter június 20-án terjeszti be és azzal egyidőben nyújtja be az ingatlan vagyon valóságáról szóló javaslatot. Az új költségvetés elintézése előtt Hegedűs öthavi indemnitás megszavazá­sát fogja kérni. As él©t vízsarrásai között Mzim útmutató a Mépsava.

Next