Népszava, 1921. június (49. évfolyam, 117–141. sz.)
1921-06-10 / 125. szám
XIX. évff. 125. sz. Budapest, 1921 junius 10* péntek. ÁraZ korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy ívre......... SSO tor. negyed évre ..... 140 kor. fél évre ......... 78 kor.ogy hóra so kor. Jugoszsláviában egy szám ára 7 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) mm mm SB tél is. Súlyos válság bénítja a magyar gazdasági életet s teszi, lehetetlenné a termékeny munkálkodást. Munkások sok tízezrei tengődnek munka és kereset nélkül, ugyanakkor, amidőn minden gazdasági területen fokozott tevékenységre volna szükség. Ezt nem most állapítjuk meg első ízben. Amikor a veszedelem még csak fejlődőben volt, amikor tehát könnyen lehetett volna a bajokon segíteni, majd akkor figyelmeztettük a kormányt és az illetékes tényezőket, hogy vegyék elejét a bajoknak s akadályozzák meg a válság teljes kifejlődését. Fölszólalásunk hiábavaló volt, mintha az államnak, a hatóságoknak, a társadalomnak, a termelés másik tényezőjének éppen semmi közük sem volna az ország gazdasági viszonyainak alakulásához, engedték fejlődni és katasztrofálissá kifejlődni a gazdasági krízist. Többször rámutattunk a válság okaira és a segítés módozataira s megjelöltük azokat a pótolhatatlan károkat, amelyeket a munkanélküliség az ország jövő gazdasági életére jelent Persze, mi mondtuk, senki sem hallgatott rá. Most azután itt a veszedelem. Sülyedőben a hajó, most már mások is fölfedezni vélik a veszedelmét, de a komoly mentőmunkálatok még most is késnek. Pedig még mindig nem késő, üres lamentálásokkal azonban nem lehet a bajokon segíteni , s egyelőre ennél pozitívebb cselekvést nem látunk. " A nemzetgyűlés szerdai ülésén Mihunka nemzetgyűlési képviselő, lamentált afölött, hogy a kiválóan képzett szakmunkások elszélednek, ami egyenlő a nagy jövőjű magyar ipar pusztulásával. (Ez az utóbbi megállapítás is Maibunkától ered.) Nos, igen, a kiválóan képzett, világszerte páratlan magyar szakmunkások kénytelenek elvándorolni, nem tudván itt munkát és megélhetést találni — az éhenhalást pedig talán még a kurzus kedvéért sem lehet tőlük megkövetelni. Nemcsak egyes munkáltatók, hanem a munkáltató testületek is kezdik már sejteni a veszedelmet. A munkásokkal folytatott tékozló gazdálkodást, az aranytojást tojó igyít megölésének a célszerűtlenségét kezdik mér érezni és észlelni, persze, a segítést egyelőre ők is csak elméleti alapon gondolják el: tanácskoznak és beadványoznak. A Gy. O. Sz. például közmunkák elrendelése iránt kereste meg a kereskedelemügyi minisztert, aki válaszáiban megnyugtatta a munkáltatók érdekképviseletét, mondván egyebek között: „... a vezetésem alatt álló minisztérium összes osztályait és valamennyi alárendelt hatóságot, hivatalt és intézetet körrendelettel vatasítottam arra, hogy az 1920/1921. évi állami költségvetésnek közmunkákra és ipari beszerzésekre vonatkozó tételeiből az eddig esetleg még föl nem használt összegekmost már eredeti rendeltetésüknek megfelelően használtassanak föl, hogy ezáltal a gazdasági életet üzemcsökkenés, munkanélküliség és számos káros jelenségek alakjában a fenyegető válság enyhíthető legyen..." Lázas kíváncsisággal lapoztuk föl a költségvetés vonatkozó tételeit s megállapítottuk, hogy a kereskedelmi tárca költségvetésében a legtágabb értelmezés szerint mindössze t öt millió korona van fölvéve közmunkákra, aminek túlnyomó nagy részét bizonyára már el is költötték. Mosolyogni lehetne ezen a furcsaságon, ha nem volna elkeserítően szomorú, hogy az ipari munkálkodás legfőbb irányítója, az ország kereskedelemügyi minisztere ilyen naivitással akarja jóltartani a veszendő magyar ipart és kereskedelmet. Ez i a grájzlerszellem nem alkalmas arra, hogy megállítsa a veszedelmet: nagy elhatározásokra, nagystílű, komolyan vett és gyorsan végrehajtott közmunkaprogramra van itt szükség, nem pedig garasod reparációkra. Hangsúlyozzuk: ez nemcsak a munkások érdeke. A munkásokat könnyen likvidálható gazdasági helyzetük és világszerte egyformán értékesíthető képzettségük egy-kettőre arra az elhatározásra bírhatják, hogy máshol keressenek boldogulást. Anyde, az ipar, az ipari szükségletek itt maradnak — kérdezzék csak meg Mahunka képviselő urat, aki egyben nagyiparos is, hogy mivé válik a magyar ipar, ha a munkások elszélednek. Mahunka nem munkásbarát, bizvost elhihetik neki, amit mond. Ismételten rámutatunk arra, hogy miképen lehet a válság hatásait csökkenteni, magát a válságot enyhíteni ,és visszafejleszteni. Elsősorban közmunkák kellenek. Nem inségmunkák, mint némely dilettánsok emlegetik. Nem aprófahasogatás rántottleves-illetményekkel, hanem az esedékes és szükséges közmunkák gyors ütemű elvégeztetése — a megélhetéssel arányban álló munkabérek ellenében. Ez nem ajándék, nem kegy, hanem természetes és logikus lebonyolítása a munkaviszonyból eredő kölcsönös kötelességeknek. Ha ehhez hiányzik a szellem, plántáljanak oda megfelelő szellemet. Céhkorbeli észjárással ma talán még sem lehet egy egész ország gazdasági ügyeit intézni. Ha nincs pénz, teremtsenek! Az idei költségvetés 20, a következő 26 milliárd keretében mozog és egyikben is, másikban is horribilis improduktív kiadás szerepel. Ilyen tág keretben kell lenni néhány milliárdnak produktív célokra is. Akiknek nem tudnak munkát adni, azokat részesítsék pénzbeli támogatásban. Erről eddig még egyetlen szót sem, hallottunk. Gondoltak-e már arra valahol, ahol ezekben a kérdésekben döntenek, hogy a keresetéből máról-holnapra élő munkás, annak felesége, gyereke, mit t esznek, ha a családfő nem keres? Bizonyára nem, különben nem kezelnék olyan ridegen a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítás ügyét. A munkások dolgozni és munkájuk eredményéből élni akarnak, nem volna végre célszerű ezt a törekvést támogatni? Vagy talán ez is destrukció? Most ez egyszer komoly választ várunk ezekre a kérdésekre. WWWWWIWWWWWJUWWWWWWWWWWtfWWWWWW A nemzetgyűlés munkarendjének megállapítása céljából a kormány tagjai csütörtökön délután megbeszélést folytattak, miután előzően ebben a kérdésben a miniszterelnök Rakovszky nemzetgyűlési elnökkel tárgyalt. A kormány úgy határozott, hogy a költségvetés elintézése után a pénzügyminiszter javaslatait tárgyaltatja és csak azok után kerülnének sorra egyes igazságügyi javaslatok, majd az új sajtótörvény javaslata és a népiskolai törvény javaslata. A kisgazdapárt hétfőn tartja legközelebbi értekezletét és azon — engedve a kisgazdák szerdai fölszólításának — valószínűen megjelenik Ráday belügyminiszter is, aki ellen a pártban az utóbbi időben elhangzott egy-két bátortalan fölszólalás. Akik ismerik a kisgazdapárt belső viszonyait, bizonyosak abban, hogy, hétfőn Ráday személyes megjelenésének varázsa le fog szerelni minden ellenzékinek tetsző forrongást és a párt nagyatádi Szajbó óhajához képest, a választójog, a közigazgatás és a főrendiház reformjai tekintetében is tanúsítani fogja sokszor mutatott guvernementális készségét... A költségvetéssel valószínűen szombaton végez a nemzetgyűlés. Ha e hét végére a költségvetés tárgyalását befejezik, akkor hétfőn pihenőt tart a nemzetgyűlés és e napon a pártok tárgyalják a pénzügyminiszter legújabb javaslatait. Az új költségvetést a pénzügyminiszter június 20-án terjeszti be és azzal egyidőben nyújtja be az ingatlan vagyon valóságáról szóló javaslatot. Az új költségvetés elintézése előtt Hegedűs öthavi indemnitás megszavazását fogja kérni. As él©t vízsarrásai között Mzim útmutató a Mépsava.