Népszava, 1943. február (71. évfolyam, 26–48. sz.)

1943-02-13 / 35. szám

Ma: Teljes heti rádióműsor különmellékleten ÁRUSÍTÁS Kfty Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 71. évfolyam 35. szám Budapest, 1943 február 13. szombat Ara, Filler A vörös Hadsereg sorozatos tömegrohamainak visszaverését jelenti Berlin Olasz lapok a magyar honvédség hősi küzdelméről. — Tunéziában nagyobb­méretű katonai műveletek megindulását várják Ankarai lapvélemények a Balkán háborús szerepéről. — Churchill beszédének német visszhangja A német nép most minden erejét beveti a küzdelembe — írja Göbbels A világpolitika érdeklődésének középpontjában a háború elkövet­kező fejezeteire vonatkozó tervek és elgondolások állanak. A sajtó e tekintetben kénytelen találgatá­sokra szorítkozni, miután term­észe­tes, hogy egyik hadban álló fél poli­tikai vagy katonai vezetői sem árulják el terveiket. Churchill sem árult el alsóházi beszédében Semmit arról, hogy milyen irányú lépésre készülnek az­ angolszász hatalmak, csak azt közölte, hogy terveik végre­hajtásához kilenc hónapra van szükségük. Találó a baseli „Natio­nal­zeitung"-nak a ,,Bud. Tud." által idézett megállapítása: „A valódi terveket a világ minden vezérkara a maga likának tartja meg. Berlin­ben azonban nem kételkednek ab­ban, hogy a szövetségesek az időt és a helyzetet kedvezőnek vélik, a kockázat most kisebb, mint bármi­kor azelőtt." Bizonyosra vehető, hogy Roosevelt sem ad bővebb fel­világosításokat a tervekről, mint Churchill. Az USA elnöke pénteken este Lincoln születésének évfor­dulója alkalmából az amerikai nép­hez rádióbeszédet intéz. (E sorok írásakor a beszéd szövege még nem érkezett meg.) Churchill beszédének visszhangja A tengelyhatalmak és a szövet­ségesek sajtója egyaránt részlete­sen foglalkozik a Népszava, által is ismertetett csütörtöki Churchill­beszéddel. Az angol alsóházi ülés külsőségeiről közölt „Bud.' Tud."­jelentés elmondja, hogy a brit miniszterelnök zsúfolt padsorok és zsúfolt karzatok előtt mondotta el beszédét, amelyet igen sok diplo­­mata is végighallgatott. Különösen benyomást keltett az a kijelentése, hogy Casa­blancában kilenchónapos tervet dol­goztak ki. A miniszterelnöki beszéd elhangzása után a törvényhozás több tagja EZ­­válette­­ az északafri­kai kérdést. A felszólalásokra vála­szolva, Eden külügyminiszter ki­jelentette, hogy Casablancában Észak-Afrikát illetően a tárgyaló­felek között semmiféle titkos meg­állapodás nem jött létre. Különös ügyeimet érdemel ter­mészetesen a Churchill-beszéd ber­lini visszhangja. A beszédet a né­met „Transkontinent Press" ezzel a címmel kommentálja: „Churchill az optimistát játssza." Megálla­pítja, hogy Berlinben csodálkozás­sal veszik tu­domásul azt a derű­látást, amit Churchill a tenger­alattjáróháború kérdésében kifeje­zésre juttatott. Azt állítják, hogy a brit miniszterelnök erre vonatkozó adatai ellentétben állanak a té­nyekkel. A német távirati iroda diplomáciai tudósítója szerint igen szegényes az, amit Churchill a casablancai értekezlet eredményei­ről közölt. Ez a vélemény, épúgy, mint a többi német tudósítás, azt hangoztatja, hogy Casablancában Angliát vereség érte­­ Ameriká­val szemben. Ezt az állítást azzal a ténnyel támasztják alá, hogy az amerikai Eisenhower tábornok lett az északafrikai szövetséges csapa­tok főparancsnoka. A tengelyhatal­mak sajtója azt igyekszik kidombo­rítani, hogy Anglia és Amerika kö­zött vannak érdekellentétek s hogy egyiket a másik részéről presztízs­sérelem érheti. Az olasz sajtóban cikkek je­lennek meg a Szovjet duna­vidéki és balkáni terjeszkedő tö­rekvéseiről. Bár „Rómában arra következtetnek — jelenti a „N. S. T." —, hogy az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjet­ Unió között már megegyezés jött létre Európa sorsát illetően győzelmük esetére", az olasz lapok figyelmeztetik Lon­dont és Washingtont: „ha Német­ország alulmarad a bolsevizmus el­leni harcban, azaz ha a világ leg­erősebb hadserege nem lesz képes a vörös hadsereget megverni, akkor­­ a vörös áradat nem áll meg néhány­ angol és amerikai zászlóalj előtt". A Churchill-beszéd után Berlin fokozottabban számol inváziós kí­sérlet lehetőségével. A ,,Bud. Tud." közli", hogy a stockholmi „Dagens Nyheter" berlini tudósítója előtt mértékadó német helyen kijelentet­ték, hogy a német hadvezetés szá­mít az angolok és amerikaiak bekö­vetkezendő támadására. Nyilvánvaló — mondják Berlinben —, hogy angol­szász részről­­inváziót kísérelnek meg, mielőtt a szovjet támadások e­lanyhulnának. Berlinben utalnak arra, hogy a német hadvezetőség megtett minden szükséges védelmi rendszabályt. Törökország és a Balkán Ugyancsak a „Bud. Tud." közli, hogy a bázeli „Nationalzeitung" berlini tudósítója szerint minden jel arra mutat, hogy Londonban és Washingtonban meg vannak győ­ződve arról, hogy a keleten és nyugaton egyidejűleg kifejtendő nyomás meghozza a kívánt ered­ményt. A nagy kérdés az, hogy az angolszász hatalmak Európa me­lyik rö­gzín­e a Balkánon, Észak-Európában vagy az Atlanti óceán nyugati partjain, esetleg több he­lyen egyszerre — szeretnék megkí­sérelni az inváziót. Pillanatnyilag bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az adanai angol-török találkozó óta előtérbe kerültek a balkáni tervek. Smuts tábornagy, délafrikai mi­niszterelnök a szenátusban azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy a háború európai hadszíntéren, nem messze Afrikától dől majd el. A „Pest" berlini tudósítója jelenti, hogy a német sajtó vezető helyen foglalkozik az angol és amerikai partraszállási tervekkel, annak a véleményének adva kifejezést, hogy ilyen irányú balkáni terveiknél a­z angolszászoknak feltétlenül tekin­tettel kell lenniük a Szovjet­ Unióra. Kétségtelen ugyanis — folytatja a „Pest" tudósítója — hogy Törökor­ságot és a délkeleteurópai álla­m­o­kat igen nagy mértékben fenyegeti veszedelem a szovjet hatalom részé­ről. A német távirati iroda viszont azt közli,­ hogy a „Die Tat" című svájci lap szerint­ Anglia és Amerika — szovjet közbelépésre — lemondott ismeretes inváziós tervei­ről. Ezzel kapcsolatban sajtónyilat­kozatot tett a szerb kormány, han­goztatva, hogy az angolszászok belehajszolták a háborúba a szer­­ népet, Jugoszláviát feláldozták a Szovjet kedvéért és most Szerbiát is fel akarják áldozni érte. Kiemeli a nyilatkozat, hogy angolszász ol­dalról Szerbia semmiféle segít­ségre és védelemre nem számíthat, a szerb nép Európa és az európai művelődés mellett döntött és ezen az úton mindvégig kitart. Ankarában élénk diplomáciai te­vékenység folyik. Ac­si­kalin szov­jet oroszországi török­ nagykövet, aki Ankarában volt, pénteken indul vissza állomáshelyére. Peppo olasz nagykövet elutazott Ankarából, hogy elfoglalja új állomáshely­ét. Jelentéstételre Rómába utazott. Utódját, Rosso nagykövetet a kö­zeli napokra várják Ankarába. Tö­rökország bulgáriai, romániai és iraki követét jelentéstételre Anka­rába hívták. A világpolitika eseményeinek kö­zelkeleti hatására mutat, hogy az iráni törvényhozás rendkívüli telj­hatalmat szavazott meg a minisz­terelnöknek és a főváros, Teherán igazgatását katonai kormányzó vette át. Az iraki kormány az egész állam területére kihirdette az ost­romállapotot. Ez az intézkedés nyil­ván a mozgósítással kapcsolatos. Az elsötétítés időpontja ma: a Szóva Észak-Európa és Finnország Az inváziós elgondolásokkal kap­csolatban ismét szerepel Észak-

Next